Berta Sándor
Fizetett az NSA az IT-cégeknek
Az Amerikai Egyesült Államok Nemzetbiztonsági Hivatala (NSA) még az ENSZ New York-i központját is lehallgatta, valamint komoly összegeket fizetett a vele együttműködő IT-cégeknek.
Az NSA megsértette azt a szerződést, amely világosan kimondja, hogy nem hallgathatja le az ENSZ központját. A hivatalnak tavaly nyáron sikerült feltörnie az ENSZ belső videokonferencia-rendszerét, illetve az azt védő titkosítást. Mindez azt eredményezte, hogy drámai mértékben javult a videotelefon-konferenciákból származó adatok mennyisége és a belső adatforgalom feltörésének képessége. Kevesebb, mint három hét alatt a lehallgatott beszélgetések száma 12-ről 458-ra emelkedett. Az egyik esetben sikerült lebuktatniuk a kínai titkosszolgálatot, amely hasonló akciót hajtott végre.
A belső dokumentumokból kiderült az is, hogy az NSA az Európai Unió ellen is kémkedett, még azután is, hogy az EU külképviselete New Yorkban új helyre költözött 2012 szeptemberében. Az anyagokat Edward Snowden másolta le az NSA számítógépeiről. A tervrajzokon még az is szerepelt, hogy miként van kiépítve az IT-infrastruktúra és hol található a központi szerver. Az új európai uniós követségi épületnek az amerikai titkosszolgálat az Apalachee kódnevet adta, míg a washingtoni EU-követséget Magothy kódnéven emlegették a belső kommunikációban.
Az adatgyűjtés három módon folyt: eszközökkel (poloskákkal), a New York-i követségi számítógépek merevlemezein található tartalmak lemásolásával és a washingtoni hálózat lehallgatásával. Az NSA több mint 80 nagykövetségen és konzulátuson alkalmazza a saját lehallgatóprogramját, aminek a belső neve Special Collection Service. Ennek működéséről gyakran az adott állam sem tud semmit. Ilyen adatgyűjtési pont működik Frankfurt am Mainban és Bécsben is. A dokumentumokban külön kiemelték, hogy ezeknek az egységeknek a működését mindenképpen titokban kell tartani. Amennyiben ismertté válnának ezek az akciók, úgy súlyosan sérülnének az adott államokkal való kapcsolatok.
Egy másik ügy részletei is kiderültek. A PRISM projekt keretében az NSA az együttműködő IT-cégeknek (Google, Facebook, Yahoo!, Microsoft) komoly összegeket, akár több millió dollárt is átutalt, hogy az érintett társaságok ebből fedezhessék a plusz költségeiket. Erre azután került sor, miután egy bírósági döntés két évvel ezelőtt alkotmányellenesnek nyilvánította az ügynökség bizonyos tevékenységeit. A 2011 októberében hozott bírósági döntés - amelyet az Obama-kormányzat most kivont a titkosítás alól - azt veti az ügynökség szemére, hogy az adatforgalom figyelésekor képtelen volt külön kezelni a pusztán belföldre kiterjedő kommunikációt a külföldi információáramlástól. A bíróság szerint ez sértette az amerikai alkotmány negyedik kiegészítését. Az említett döntés nem érintette ugyan közvetlenül a PRISM-programot, a The Guardian híradásából viszont kiderülni látszik: az Edward Snowden által közzétett információk szerint e határozat nyomán az NSA számára nehézségekbe ütközött az adatgyűjtési tevékenység folytatása, szüksége volt más cégek együttműködésére.
A The Guardian felajánlotta a vállalatoknak, hogy reagáljanak a vádakra, közöljék az összegeket és beszámoljanak esetleges további pénzekről is, amiket az NSA képviselőitől kaptak. A Yahoo! közölte, hogy a keletkezett extra munkáért arányos kártérítést követelt. A Facebook azt állítja, hogy sosem kapott összegeket a felhasználói adatok kiadásával összefüggésben. A Google nem válaszolt a konkrét kérdésekre, csupán egy sajtóközleményt adott ki, amelyben azt írták, hogy semmilyen megfigyelési programban sem vettek részt. A Microsoft pedig először nem akart reagálni a The Guardian megkeresésére, majd azt hangsúlyozta: azért működik együtt a hatóságokkal, mert erre a törvény kötelezi.
Az NSA megsértette azt a szerződést, amely világosan kimondja, hogy nem hallgathatja le az ENSZ központját. A hivatalnak tavaly nyáron sikerült feltörnie az ENSZ belső videokonferencia-rendszerét, illetve az azt védő titkosítást. Mindez azt eredményezte, hogy drámai mértékben javult a videotelefon-konferenciákból származó adatok mennyisége és a belső adatforgalom feltörésének képessége. Kevesebb, mint három hét alatt a lehallgatott beszélgetések száma 12-ről 458-ra emelkedett. Az egyik esetben sikerült lebuktatniuk a kínai titkosszolgálatot, amely hasonló akciót hajtott végre.
A belső dokumentumokból kiderült az is, hogy az NSA az Európai Unió ellen is kémkedett, még azután is, hogy az EU külképviselete New Yorkban új helyre költözött 2012 szeptemberében. Az anyagokat Edward Snowden másolta le az NSA számítógépeiről. A tervrajzokon még az is szerepelt, hogy miként van kiépítve az IT-infrastruktúra és hol található a központi szerver. Az új európai uniós követségi épületnek az amerikai titkosszolgálat az Apalachee kódnevet adta, míg a washingtoni EU-követséget Magothy kódnéven emlegették a belső kommunikációban.
Az adatgyűjtés három módon folyt: eszközökkel (poloskákkal), a New York-i követségi számítógépek merevlemezein található tartalmak lemásolásával és a washingtoni hálózat lehallgatásával. Az NSA több mint 80 nagykövetségen és konzulátuson alkalmazza a saját lehallgatóprogramját, aminek a belső neve Special Collection Service. Ennek működéséről gyakran az adott állam sem tud semmit. Ilyen adatgyűjtési pont működik Frankfurt am Mainban és Bécsben is. A dokumentumokban külön kiemelték, hogy ezeknek az egységeknek a működését mindenképpen titokban kell tartani. Amennyiben ismertté válnának ezek az akciók, úgy súlyosan sérülnének az adott államokkal való kapcsolatok.
Egy másik ügy részletei is kiderültek. A PRISM projekt keretében az NSA az együttműködő IT-cégeknek (Google, Facebook, Yahoo!, Microsoft) komoly összegeket, akár több millió dollárt is átutalt, hogy az érintett társaságok ebből fedezhessék a plusz költségeiket. Erre azután került sor, miután egy bírósági döntés két évvel ezelőtt alkotmányellenesnek nyilvánította az ügynökség bizonyos tevékenységeit. A 2011 októberében hozott bírósági döntés - amelyet az Obama-kormányzat most kivont a titkosítás alól - azt veti az ügynökség szemére, hogy az adatforgalom figyelésekor képtelen volt külön kezelni a pusztán belföldre kiterjedő kommunikációt a külföldi információáramlástól. A bíróság szerint ez sértette az amerikai alkotmány negyedik kiegészítését. Az említett döntés nem érintette ugyan közvetlenül a PRISM-programot, a The Guardian híradásából viszont kiderülni látszik: az Edward Snowden által közzétett információk szerint e határozat nyomán az NSA számára nehézségekbe ütközött az adatgyűjtési tevékenység folytatása, szüksége volt más cégek együttműködésére.
A The Guardian felajánlotta a vállalatoknak, hogy reagáljanak a vádakra, közöljék az összegeket és beszámoljanak esetleges további pénzekről is, amiket az NSA képviselőitől kaptak. A Yahoo! közölte, hogy a keletkezett extra munkáért arányos kártérítést követelt. A Facebook azt állítja, hogy sosem kapott összegeket a felhasználói adatok kiadásával összefüggésben. A Google nem válaszolt a konkrét kérdésekre, csupán egy sajtóközleményt adott ki, amelyben azt írták, hogy semmilyen megfigyelési programban sem vettek részt. A Microsoft pedig először nem akart reagálni a The Guardian megkeresésére, majd azt hangsúlyozta: azért működik együtt a hatóságokkal, mert erre a törvény kötelezi.