Kruza Richárd
Canon EOS 1000D ismertető
A Canon új belépőszintű DSLR gépváza egyszerre újdonság és régi ismerős. Az alacsony vételár ellenére nincsenek benne kompromisszumok.
Belépőszintű DSLR - így nevezik "hivatalos" nevén a mostanság egyre népszerűbb olcsó digitális tükörreflexes fényképezőgépeket. A piac az utóbbi években egyre inkább az SLR gépek felé tolódik. Az egész a Canon EOS 300D-vel kezdődött, ami lényegében egy olyan elérhető árú DSLR gépváz volt, melyet professzionális célra is nagyon sokan használtak. Az EOS 300D anno nagyon népszerű lett, megjelenésekor rengetegen élvezhették a DSLR világ előnyeit olyanok, akik addig csak álmodozhattak ilyesmiről. Mellesleg az EOS 300D azóta is kiváló gépnek számít, és sokan használják mind a mai napig, pedig azóta sokat fejlődött a technika. Ma már minden gyártó termékpalettáján van olcsó DSLR gépváz, és a nagy választéknak köszönhetően rengetegen használnak DSLR gépet. Köztük sokan olyanok is, akiknek egyébként amúgy jobban megfelelne valamilyen más, egyszerűbb vagy kompakt szerkezet - csakhát a DSLR szinte már divat lett.
A júniusban bejelentett EOS 1000D (melynek típusszáma egyértelműen az 1990-ben megjelent EOS 1000-re referál) az olcsó Canon DSLR gépek evolúciójának sokadik változata, és meglepő dolgokat produkál. Belépőszint: úgy látszik muszáj ily módon aposztrofálni ezt a kitűnő gépet annak érdekében, hogy a piacon és a Canon termékpalettán be lehessen sorolni. A dolog azonban sántít. A technológia fejlődésével párhuzamosan az árak is meredeken esnek, ennek megfelelően az 1000D olcsóbb, mint az előző generációs 400D, viszont jobb nála. A gyár propagandája szerint a 400D utódja kellene, hogy legyen, de nem az, hanem a 450D kistestvére. Egy alápozícionált, olcsóbb, funkciók tekintetében éppencsakhogy megnyirbált fényképezőgép.
A piacon momentán uralkodó helyzetre tehát feltétlenül reagálnia kellett a Canon-nak: ennek eredménye az 1000D. Érdemes odafigyelni rá és kipróbálni, mert valószínűleg nagyon sokan vannak, akiknek egyetlen fillérrel sem szabad többet költeniük gépvázra. Nézzük meg a gépet egy kicsit közelebbről de nem túl mélyrehatóan, ugyanis joggal feltételezzük, hogy az olvasók legnagyobb része már rendelkezik információkkal az 1000D felmenőiről - inkább koncentráljunk a különbségekre.
Kívülről
Keresve lehet csak megtalálni a külső a különbséget tesztgépünk és az EOS 450D között. A módtárcsa jelen esetben teljes egészében fekete színű, nincs rajta krómgyűrű. A markolat nem gumiból van, hanem valamilyen tapadós, érdes műanyagból, és nincs gumiborítás a hűvelykujjunk alatt sem. Ez nevezhető hátránynak is, de nem mondhatni, hogy különösebben zavaró lenne a dolog, mivel egyébként a markolat formája, sőt a gép háza teljes egészében megegyezik a nagyobb testvérével. Ebből kifolyólag a gép fogása is ugyanolyan - a kicsit alulméretezett markolat ugyan nagyon stabil fogást biztosít, egy normál méretű férfikéznek azonban nem tökéletes: a markolat és az optika között keskeny a hely, és alulméretezett az egész, ami miatt nem tölti ki a tenyeret. Kár, mert ebből a szempontból az EOS 300D jobb volt, az ebbéli negatív változás később következett be.
A gép vázszerkezete rozsdamentes acél, külső háza pedig műanyagból van. Vannak azonban esetek amikor ez nem hátrány, sőt. A gép ugyanis az eddigi legkönnyebb DSLR (akkumlátorral együtt 502 gramm), tehát lényegesen könnyebb, mint egy professzionális SLR gépváz. A gép természetesen nem időjárásvédett, tehát extrém körülmények közé nem lehet vinni, ilyen esetekre más típust kell választani. Annak ellenére hogy műanyagból van, az anyag, az illesztések és az összeszerelés minősége nagyon meggyőző: a gép erős, tömör és stabil. Akinek tehát volt már dolga Canon géppel (szép számmal vagyunk ilyenek) régi ismerősként fog visszaköszönni az EOS 1000D.
Jellemzők, különbségek a 450D-hez és 400D-hez képest
Menürendszer, képfeldolgozás: A képernyőn megjelenő menü mind látvány, mind struktúra szempontjából szinte teljesen megegyezik a nagyobb testvérével. Csak apró különbségeket lehet felfedezni, a keresőn látható információk pedig teljes egészében megegyeznek. Nagyon jó hír, hogy - akárcsak a 450D-ben - a gépben már a DIGIC III képfeldolgozó áramkör működik.
Élőkép: Nagy előny a 400D-vel szemben a Live View (élőkép) funkció jelenléte, melynek köszönhetően a képernyőt is használhatjuk komponáláskor. A rendszer azonos a 450D-ben találhatóval. A középső "Set " gomb megnyomásával, és ilyenkor a tükör hallható felcsapódásával kel életre a funkció. Az élességállítás ilyenkor másképpen működik, mint egyébként, kétféle mód közül választhatunk: a tükör a szokásos mechanikai mozgását végzi, ilyenkor gyorsabb, de hangosabb az élességállítás
élő autofókusz - nem mozog a tükör, a művelet csendes, de lassú. Ilyenkor viszont előnyös lehetőség, hogy 10-szeres nagyítás mellett van lehetőség az élesség precíz beállítására. Állványon, kényelmes komponáláskor tehát jól használható ez a mód.
Érzékelő, kijelző, kereső: Az EOS 1000D felbontása a nagyobb tesvérénél kisebb: a hírek szerint a 400D 10.1 megapixeles, 22,2 x 14,8mm-es CMOS érzékelőjét kapta meg. A hátlapon az egyik látható különbség a kijelző mérete: az EOS 1000D esetében 2,5 coll az EOS 450D 3 collos kijelzőjével szemben. A kijelzőt körülölelő gombok mind elhelyezés, mind forma szempontjából teljes egészében megegyeznek a két gépen.
A kijelző kisebb: 2,5 collos, a felbontás viszont érdekes módon megegyezik: 230 ezer pixel, tehát jobb a képminősége. A rajta megjelenő kép valóban gyönyörű, nagyon éles és precíz, valamint éles szögből is látható. A színek valódiak, élethűek. A látványon segít, hogy 7 fokozatban állítható a képernyő fényereje. A összes testvéréhez hasonlóan itt sem találunk a képernyőn kívül más kijelzőt, ezért itt jelennek meg a beállított expozíciós és egyéb értékek is.
Az átnézeti kereső a kép 95%-át, a képernyő a 100%-át fedi le. A kereső alatt az infravörös szenzor hiányából következik, hogy amennyiben szükséges, kézzel kell kikapcsolnunk a képernyőt - ez ki lett spórolva. A kereső nagyítása körülbelül 0.81-szeres, tehát a 400D 0.80-szoros értékhez képest marginális a különbség, de a 450D értékénél kisebb (0.87X).
Élességállítás, fénymérés: az EOS 400D-hez képest egyetlen szempontból lehet lényegi visszalépésről beszélni, a 7-pontos autofókusz rendszerről, a 400D-ben ugyanis az már EOS 30D 9 pontos rendszere volt. A leggyakoribb esetekben azonban ennek nemigen lehet funkcionális hátrányát felfedezni, az 1000D autofókusza ugyanis villámgyors és pontos. Fénymérés vonatkozásában az 1000D megegyezik a 400D-vel, tehát nincs spot fénymérés.
Objektív: a gép természetesen kittben is megvásárolható: a hozzátartozó optika immár az új sorozatú, stabilizátorral felszerelt EF-S 18-55mm F3,5-5,6 IS. Ennek az optikának kiváló az ár-érték aránya, a stabilizátor nagyon jól működik. Fényereje nem a legjobb, és a konstrukció műanyagból van, aminek egyetlen előnye hogy maga az optika nagyon könnyű. Az általa rajzolt kép viszonylag jó, azonban a kezdő fotós ha bizonyos idő után szembesülni fog korlátaival, jobb optika után fog nézni. Azonban nem árt, ha utitársként mindig a táskánkban van, mivel kicsi és könnyű, és általános, családi és hasonló jellegű célra nagyon megfelel. Az alábbi tesztfotók ezzel készültek, az optikával ennél részletesebben most nem foglalkozunk. Az 1000D emellett magától értetődően minden EF és EF-S optikával használható.
Szenzortisztítás: Az 1000D megkapta a 450D Canon "EOS Integrated Cleaning System" nevű szenzortisztító rendszerét, mely hardveres és a szoftveres megoldásokat is magába foglal - ilyen a 400D-ben nem volt. A gép minden be és kikapcsoláskor megrezegteti a szenzort, ezzel lerázva a port. A menüből ez a funkció ki is kapcsolható, bár semmi ételme nincs, ettől nem kapcsolódik be gyorsabban gép. A szoftveres rész annyit takar, hogy a gép az ezek után mégis fennakadt porszemcséket feltérképezi, helyzetüket tárolja, majd a géphez tartozó "Digital Photo Professional" szoftver közreműködésével a hibás részek nagyon könnyen retusálhatók.
Sorozatfelvételi módban egy kicsit alulmarad az 1000D a 450D-hez képest: előbbi 3 fps, utóbbi 3.5 fps sebességgel rögzíti a képeket az exponálógomb folyamatos lenyomásakor.
Képminőség: A legfontosabb szempontból nézve az EOS 1000D kicsit sem marad le társaitól, ami önmagában döntő szempont a gép besorolását illetően. Az EOS 450D-hez képes kicsit kisebb felbontásnak ebből a szempontból szinte nincs is szerepe. A CMOS szenzornak köszönhetően minden érzékenység mellett kicsi a képzaj, a színek szépek, természetesek, a dinamikatartomány is rendben van - az egész úgy ahogy van kiváló.
Akkumulátor, egyéb részletek: A nagyfokú fizikai hasonlóság miatt nem meglepő, hogy az 1000D-hez ugyanolyan, LP-E5 típusú lítium-ion akkumulátor jár, mint a 450D-hez. Ezzel a gyár szerint ugyanolyan teljesítményre képes az 1000D, és ugyanazt a BG-E5 típusú elemtartó markolatot lehet rászerelni. További hasonlóság, hogy mindkét gépen immár SD/SDHC foglalat van.
A beépített E-TTL II vaku minden szempontból teljesen megegyezik egészen a 300D vakujáig visszamenőleg.
Összegzés
Van néhány olcsóbb DSLR gépváz a piacon, azonban ha valaki ragaszkodik a Canon-hoz, esetleg filmes gépről vált digitálisra és már rendelkezik Canon optikákkal, nagyon jól jár az EOS 1000D-vel. Ahogy említettem, ez egy alsókategóriába beletuszkolt gép, azonban a tervezőknek sikerült a funkciókat olyan kombinációban lerövidíteni, hogy a gép a legfontosabb szempontokból szinte semmilyen csorbát nem szenvedett a nagyobb testvérhez képest. Elődjéhez, az EOS 400D-hez képest (a 7 pontos autofókuszon kívül) pedig egyértelműen jobb gép.
Érdemes tehát józanul végiggondolni, mert valószínű hogy az EOS 1000D sokaknak tökéletesen megfelel. A gépváz vételára itthon 110 ezer, kitben (az említett 18-55 IS optikával) pedig 120 ezer forint körül van, a megspórolt pénzt pedig sok minden másra is el lehet költeni.
A fényképezőgépet az FotoMarket bocsátotta rendelkezésünkre.
Belépőszintű DSLR - így nevezik "hivatalos" nevén a mostanság egyre népszerűbb olcsó digitális tükörreflexes fényképezőgépeket. A piac az utóbbi években egyre inkább az SLR gépek felé tolódik. Az egész a Canon EOS 300D-vel kezdődött, ami lényegében egy olyan elérhető árú DSLR gépváz volt, melyet professzionális célra is nagyon sokan használtak. Az EOS 300D anno nagyon népszerű lett, megjelenésekor rengetegen élvezhették a DSLR világ előnyeit olyanok, akik addig csak álmodozhattak ilyesmiről. Mellesleg az EOS 300D azóta is kiváló gépnek számít, és sokan használják mind a mai napig, pedig azóta sokat fejlődött a technika. Ma már minden gyártó termékpalettáján van olcsó DSLR gépváz, és a nagy választéknak köszönhetően rengetegen használnak DSLR gépet. Köztük sokan olyanok is, akiknek egyébként amúgy jobban megfelelne valamilyen más, egyszerűbb vagy kompakt szerkezet - csakhát a DSLR szinte már divat lett.
A júniusban bejelentett EOS 1000D (melynek típusszáma egyértelműen az 1990-ben megjelent EOS 1000-re referál) az olcsó Canon DSLR gépek evolúciójának sokadik változata, és meglepő dolgokat produkál. Belépőszint: úgy látszik muszáj ily módon aposztrofálni ezt a kitűnő gépet annak érdekében, hogy a piacon és a Canon termékpalettán be lehessen sorolni. A dolog azonban sántít. A technológia fejlődésével párhuzamosan az árak is meredeken esnek, ennek megfelelően az 1000D olcsóbb, mint az előző generációs 400D, viszont jobb nála. A gyár propagandája szerint a 400D utódja kellene, hogy legyen, de nem az, hanem a 450D kistestvére. Egy alápozícionált, olcsóbb, funkciók tekintetében éppencsakhogy megnyirbált fényképezőgép.
A piacon momentán uralkodó helyzetre tehát feltétlenül reagálnia kellett a Canon-nak: ennek eredménye az 1000D. Érdemes odafigyelni rá és kipróbálni, mert valószínűleg nagyon sokan vannak, akiknek egyetlen fillérrel sem szabad többet költeniük gépvázra. Nézzük meg a gépet egy kicsit közelebbről de nem túl mélyrehatóan, ugyanis joggal feltételezzük, hogy az olvasók legnagyobb része már rendelkezik információkkal az 1000D felmenőiről - inkább koncentráljunk a különbségekre.
Kívülről
Keresve lehet csak megtalálni a külső a különbséget tesztgépünk és az EOS 450D között. A módtárcsa jelen esetben teljes egészében fekete színű, nincs rajta krómgyűrű. A markolat nem gumiból van, hanem valamilyen tapadós, érdes műanyagból, és nincs gumiborítás a hűvelykujjunk alatt sem. Ez nevezhető hátránynak is, de nem mondhatni, hogy különösebben zavaró lenne a dolog, mivel egyébként a markolat formája, sőt a gép háza teljes egészében megegyezik a nagyobb testvérével. Ebből kifolyólag a gép fogása is ugyanolyan - a kicsit alulméretezett markolat ugyan nagyon stabil fogást biztosít, egy normál méretű férfikéznek azonban nem tökéletes: a markolat és az optika között keskeny a hely, és alulméretezett az egész, ami miatt nem tölti ki a tenyeret. Kár, mert ebből a szempontból az EOS 300D jobb volt, az ebbéli negatív változás később következett be.
A gép vázszerkezete rozsdamentes acél, külső háza pedig műanyagból van. Vannak azonban esetek amikor ez nem hátrány, sőt. A gép ugyanis az eddigi legkönnyebb DSLR (akkumlátorral együtt 502 gramm), tehát lényegesen könnyebb, mint egy professzionális SLR gépváz. A gép természetesen nem időjárásvédett, tehát extrém körülmények közé nem lehet vinni, ilyen esetekre más típust kell választani. Annak ellenére hogy műanyagból van, az anyag, az illesztések és az összeszerelés minősége nagyon meggyőző: a gép erős, tömör és stabil. Akinek tehát volt már dolga Canon géppel (szép számmal vagyunk ilyenek) régi ismerősként fog visszaköszönni az EOS 1000D.
Jellemzők, különbségek a 450D-hez és 400D-hez képest
Menürendszer, képfeldolgozás: A képernyőn megjelenő menü mind látvány, mind struktúra szempontjából szinte teljesen megegyezik a nagyobb testvérével. Csak apró különbségeket lehet felfedezni, a keresőn látható információk pedig teljes egészében megegyeznek. Nagyon jó hír, hogy - akárcsak a 450D-ben - a gépben már a DIGIC III képfeldolgozó áramkör működik.
Élőkép: Nagy előny a 400D-vel szemben a Live View (élőkép) funkció jelenléte, melynek köszönhetően a képernyőt is használhatjuk komponáláskor. A rendszer azonos a 450D-ben találhatóval. A középső "Set " gomb megnyomásával, és ilyenkor a tükör hallható felcsapódásával kel életre a funkció. Az élességállítás ilyenkor másképpen működik, mint egyébként, kétféle mód közül választhatunk:
Érzékelő, kijelző, kereső: Az EOS 1000D felbontása a nagyobb tesvérénél kisebb: a hírek szerint a 400D 10.1 megapixeles, 22,2 x 14,8mm-es CMOS érzékelőjét kapta meg. A hátlapon az egyik látható különbség a kijelző mérete: az EOS 1000D esetében 2,5 coll az EOS 450D 3 collos kijelzőjével szemben. A kijelzőt körülölelő gombok mind elhelyezés, mind forma szempontjából teljes egészében megegyeznek a két gépen.
A kijelző kisebb: 2,5 collos, a felbontás viszont érdekes módon megegyezik: 230 ezer pixel, tehát jobb a képminősége. A rajta megjelenő kép valóban gyönyörű, nagyon éles és precíz, valamint éles szögből is látható. A színek valódiak, élethűek. A látványon segít, hogy 7 fokozatban állítható a képernyő fényereje. A összes testvéréhez hasonlóan itt sem találunk a képernyőn kívül más kijelzőt, ezért itt jelennek meg a beállított expozíciós és egyéb értékek is.
Az átnézeti kereső a kép 95%-át, a képernyő a 100%-át fedi le. A kereső alatt az infravörös szenzor hiányából következik, hogy amennyiben szükséges, kézzel kell kikapcsolnunk a képernyőt - ez ki lett spórolva. A kereső nagyítása körülbelül 0.81-szeres, tehát a 400D 0.80-szoros értékhez képest marginális a különbség, de a 450D értékénél kisebb (0.87X).
Élességállítás, fénymérés: az EOS 400D-hez képest egyetlen szempontból lehet lényegi visszalépésről beszélni, a 7-pontos autofókusz rendszerről, a 400D-ben ugyanis az már EOS 30D 9 pontos rendszere volt. A leggyakoribb esetekben azonban ennek nemigen lehet funkcionális hátrányát felfedezni, az 1000D autofókusza ugyanis villámgyors és pontos. Fénymérés vonatkozásában az 1000D megegyezik a 400D-vel, tehát nincs spot fénymérés.
Objektív: a gép természetesen kittben is megvásárolható: a hozzátartozó optika immár az új sorozatú, stabilizátorral felszerelt EF-S 18-55mm F3,5-5,6 IS. Ennek az optikának kiváló az ár-érték aránya, a stabilizátor nagyon jól működik. Fényereje nem a legjobb, és a konstrukció műanyagból van, aminek egyetlen előnye hogy maga az optika nagyon könnyű. Az általa rajzolt kép viszonylag jó, azonban a kezdő fotós ha bizonyos idő után szembesülni fog korlátaival, jobb optika után fog nézni. Azonban nem árt, ha utitársként mindig a táskánkban van, mivel kicsi és könnyű, és általános, családi és hasonló jellegű célra nagyon megfelel. Az alábbi tesztfotók ezzel készültek, az optikával ennél részletesebben most nem foglalkozunk. Az 1000D emellett magától értetődően minden EF és EF-S optikával használható.
Szenzortisztítás: Az 1000D megkapta a 450D Canon "EOS Integrated Cleaning System" nevű szenzortisztító rendszerét, mely hardveres és a szoftveres megoldásokat is magába foglal - ilyen a 400D-ben nem volt. A gép minden be és kikapcsoláskor megrezegteti a szenzort, ezzel lerázva a port. A menüből ez a funkció ki is kapcsolható, bár semmi ételme nincs, ettől nem kapcsolódik be gyorsabban gép. A szoftveres rész annyit takar, hogy a gép az ezek után mégis fennakadt porszemcséket feltérképezi, helyzetüket tárolja, majd a géphez tartozó "Digital Photo Professional" szoftver közreműködésével a hibás részek nagyon könnyen retusálhatók.
Sorozatfelvételi módban egy kicsit alulmarad az 1000D a 450D-hez képest: előbbi 3 fps, utóbbi 3.5 fps sebességgel rögzíti a képeket az exponálógomb folyamatos lenyomásakor.
Képminőség: A legfontosabb szempontból nézve az EOS 1000D kicsit sem marad le társaitól, ami önmagában döntő szempont a gép besorolását illetően. Az EOS 450D-hez képes kicsit kisebb felbontásnak ebből a szempontból szinte nincs is szerepe. A CMOS szenzornak köszönhetően minden érzékenység mellett kicsi a képzaj, a színek szépek, természetesek, a dinamikatartomány is rendben van - az egész úgy ahogy van kiváló.
Akkumulátor, egyéb részletek: A nagyfokú fizikai hasonlóság miatt nem meglepő, hogy az 1000D-hez ugyanolyan, LP-E5 típusú lítium-ion akkumulátor jár, mint a 450D-hez. Ezzel a gyár szerint ugyanolyan teljesítményre képes az 1000D, és ugyanazt a BG-E5 típusú elemtartó markolatot lehet rászerelni. További hasonlóság, hogy mindkét gépen immár SD/SDHC foglalat van.
A beépített E-TTL II vaku minden szempontból teljesen megegyezik egészen a 300D vakujáig visszamenőleg.
Összegzés
Van néhány olcsóbb DSLR gépváz a piacon, azonban ha valaki ragaszkodik a Canon-hoz, esetleg filmes gépről vált digitálisra és már rendelkezik Canon optikákkal, nagyon jól jár az EOS 1000D-vel. Ahogy említettem, ez egy alsókategóriába beletuszkolt gép, azonban a tervezőknek sikerült a funkciókat olyan kombinációban lerövidíteni, hogy a gép a legfontosabb szempontokból szinte semmilyen csorbát nem szenvedett a nagyobb testvérhez képest. Elődjéhez, az EOS 400D-hez képest (a 7 pontos autofókuszon kívül) pedig egyértelműen jobb gép.
Érdemes tehát józanul végiggondolni, mert valószínű hogy az EOS 1000D sokaknak tökéletesen megfelel. A gépváz vételára itthon 110 ezer, kitben (az említett 18-55 IS optikával) pedig 120 ezer forint körül van, a megspórolt pénzt pedig sok minden másra is el lehet költeni.
A fényképezőgépet az FotoMarket bocsátotta rendelkezésünkre.
