Szekeres Viktor
Pókerarc: kit érdekel a műveltség?
A magyar nép döntött, ezentúl már nem a műveltség a fontos a vetélkedőkben, hanem izgalmakat, nagy győzteseket és veszteseket akarunk látni. És a Pókerarc meglehet, hogy a magyarok új kedvenc vetélkedője lesz.
Ejj, a régi szép idők, gondolhatnánk nosztalgiával a régi szép időkre, amikor még itthon a játékok hódítottak, mint a Mindent vagy semmit, az Egy, szó mint száz vagy az Elmebajnokság. Ezek egyértelműen a játékosok száraz tudásanyagára építettek, milliók nagy örömére. Az persze más kérdés, hogy hajdanán nem volt választási lehetőség, így mindenki ugyanazt nézte, s éppen ezért nem tudni, hogy ezen játékok emlékét csak a régmúlt szépíti meg vagy akkor valóban csak a műveltségi vetélkedőkre lett volna igény és egy mechanikus táskanyitogatás elbukott volna.
A TV2 mostanában próbálkozott az oly divatos, drámára (is) épülő játékok meghonosításával, de sem az Egy a 100 ellen, sem az Áll az alku nem tudott huzamosabb ideig jól szerepelni. Persze utóbbi vetélkedőnél ki kell emelni, hogy az utolsó táska kinyitásánál sokszor 2,5 millió néző szeme lógott kocsányon, hogy lássa a nagy sikert vagy bukást - viszont a műsor átlagos nézettsége ennek mindössze 50-60%-a volt. Ebből az adatból is kitűnik, hogy a néző lehetőleg olyan vetélkedőre lenne kíváncsi, melynek minden percében van egy utolsó táska kinyitása, melynek minden percében elhangzik egy tízmillió forintos kérdés. A felvezetés és a tényleges tudás teljesen partvonalra szorult, csak a dráma, esetleg a felhőtlen szórakozás jöhet szóba.
Az RTL Klub a kifáradt Legyen ön is milliomost (naná, hogy kifáradt, hiszen napi sugárzással idővel kiégett) a TV2 próbálkozásaival ellentétben nem amerikai vagy Endemol-licencekkel, hanem egy Angliából importált játékkal, a Pókerarccal kívánta helyettesíteni egy rövid időre. Azért írunk csak rövid időt, mivel a játék érdekes és hosszú életet adó formátuma szerint nem addig folyik a vetélkedő, amíg a nézők rá nem unnak (ld. még tévésorozatok), hanem akárcsak egy filmnek, a Pókerarcnak is van befejezése. És igen, akárcsak egy filmnek, a Pókerarcnak is jöhet a második része - kirobbanó siker esetén.
A vetélkedő ugyanis Angliában úgy lett megszerkesztve, hogy egy héten keresztül naponta játszik egymással 6-6 játékos, hogy az egyes napok győztesei a hét hetedik napján (értsd: vasárnap) megmérkőzzenek az 1 millió fontos fődíjért. (Odaát eddig két ilyen heti küzdelem zajlott le és most készül a 3. sorozat.) Persze a magyar kereskedelmi tévé nem lenne magyar kereskedelmi tévé, ha nem tromfolna rá az angolokra. Idehaza amellett, hogy 6 hét alatt lezajlik hatszor hat játékos, majd a győztesek párbaja az először 2, majd 7 milliós nyereményért, az utolsó adásban a hét heti nyertes, a hétmillió forintok boldog tulajdonosai egy szuperdöntőben is megmérkőznek egymással a garantált 50 milliós fődíjért. (Bruttó 50 millió, természetesen, vagyis valamivel több, mint a felét lehet hazavinni majd, a másik fele az államé.)
A vetélkedő lényegét nyilván - akit érdekelt a játék - már látta. Eszerint a játékosok kapnak mindenféle, viszonylag könnyen megválaszolható kérdést, s a jó válaszokkal megszerzett pénzösszegről dönthetnek úgy, hogy kiszállnak a játékból és viszik haza anyunak a nyereményt, vagy tovább játszanak, hátha övék lesz a (napi játékban) 2 milliós fődíj. A játék 5 körből áll, és ha a körök végén senki nem száll ki a pénzzel, akkor mindig automatikusan kiesik az utolsó helyezett - és szégyenszemre pénz nélkül távozik. A dráma, az afféle valóságshow-ba oltott feszültség ezen a ponton érhető tetten, ekkor van szüksége a játékosoknak pókerarcra, minek segítségével egy gyengébben sikerült kör után el tudják hitetni a többi játékossal, hogy remekül állnak., ezzel olyan játékost késztetve a gyors távozásra, aki esetleg jobban állt náluk.
Az RTL Klub számításai egyelőre, az első hetes nézettségi adatokat tekintve beváltak, hiszen a TV2 - versenytárs hiányában 19:00 és 20:00 között egyeduralkodó - Aktív - Jóban rosszban párosát hétből hétszer sikerült legyűrni a kereskedelmileg fontos 18-49-es korosztályban (átlagosan 570 ezer néző a fiatalok között, míg a TV2 500 ezer alatt maradt). Persze azt a TV2 kiemelte sajtóközleményében, hogy a 18-59-es női korcsoportban, valamint az összlakosság terén többször is a népszerű szappanopera győzedelmeskedett.
Az a tény mindenesetre magáért beszél, hogy amikor vasárnap a napi győztesek összecsaptak a 7 milliós díjért, akkor minden háziasszony kezében megállt a fakanál, kiürültek az utcák, hiszen hiába volt a mindig megbízhatóan teljesítő Napló a Pókerarc ellenfele, a játék a napi átlagost magasan meghaladó 2 milliós nézettségével (18-49-ben 758 ezer néző) nemes egyszerűséggel agyonverte vetélytársát. És hogy miért? Nem csak magas főnyeremény miatt, hanem azért is, mert az ígérettel ellentétben a napi győztesek által megszerzett 2 milliós nyeremény közel sem volt biztos pénz. A döntőben azzal játszottak a játékosok, és aki rosszul érezte meg, hogy mikor kell kiszállnia, az bizony elbukta az eddig megszerzett millióit. És mint erről már volt szó, a nézőt a nagy győztesek és a nagy vesztesek érdeklik. A középút kevésbé.
Ejj, a régi szép idők, gondolhatnánk nosztalgiával a régi szép időkre, amikor még itthon a játékok hódítottak, mint a Mindent vagy semmit, az Egy, szó mint száz vagy az Elmebajnokság. Ezek egyértelműen a játékosok száraz tudásanyagára építettek, milliók nagy örömére. Az persze más kérdés, hogy hajdanán nem volt választási lehetőség, így mindenki ugyanazt nézte, s éppen ezért nem tudni, hogy ezen játékok emlékét csak a régmúlt szépíti meg vagy akkor valóban csak a műveltségi vetélkedőkre lett volna igény és egy mechanikus táskanyitogatás elbukott volna.
A TV2 mostanában próbálkozott az oly divatos, drámára (is) épülő játékok meghonosításával, de sem az Egy a 100 ellen, sem az Áll az alku nem tudott huzamosabb ideig jól szerepelni. Persze utóbbi vetélkedőnél ki kell emelni, hogy az utolsó táska kinyitásánál sokszor 2,5 millió néző szeme lógott kocsányon, hogy lássa a nagy sikert vagy bukást - viszont a műsor átlagos nézettsége ennek mindössze 50-60%-a volt. Ebből az adatból is kitűnik, hogy a néző lehetőleg olyan vetélkedőre lenne kíváncsi, melynek minden percében van egy utolsó táska kinyitása, melynek minden percében elhangzik egy tízmillió forintos kérdés. A felvezetés és a tényleges tudás teljesen partvonalra szorult, csak a dráma, esetleg a felhőtlen szórakozás jöhet szóba.
Az RTL Klub a kifáradt Legyen ön is milliomost (naná, hogy kifáradt, hiszen napi sugárzással idővel kiégett) a TV2 próbálkozásaival ellentétben nem amerikai vagy Endemol-licencekkel, hanem egy Angliából importált játékkal, a Pókerarccal kívánta helyettesíteni egy rövid időre. Azért írunk csak rövid időt, mivel a játék érdekes és hosszú életet adó formátuma szerint nem addig folyik a vetélkedő, amíg a nézők rá nem unnak (ld. még tévésorozatok), hanem akárcsak egy filmnek, a Pókerarcnak is van befejezése. És igen, akárcsak egy filmnek, a Pókerarcnak is jöhet a második része - kirobbanó siker esetén.
A vetélkedő ugyanis Angliában úgy lett megszerkesztve, hogy egy héten keresztül naponta játszik egymással 6-6 játékos, hogy az egyes napok győztesei a hét hetedik napján (értsd: vasárnap) megmérkőzzenek az 1 millió fontos fődíjért. (Odaát eddig két ilyen heti küzdelem zajlott le és most készül a 3. sorozat.) Persze a magyar kereskedelmi tévé nem lenne magyar kereskedelmi tévé, ha nem tromfolna rá az angolokra. Idehaza amellett, hogy 6 hét alatt lezajlik hatszor hat játékos, majd a győztesek párbaja az először 2, majd 7 milliós nyereményért, az utolsó adásban a hét heti nyertes, a hétmillió forintok boldog tulajdonosai egy szuperdöntőben is megmérkőznek egymással a garantált 50 milliós fődíjért. (Bruttó 50 millió, természetesen, vagyis valamivel több, mint a felét lehet hazavinni majd, a másik fele az államé.)
A vetélkedő lényegét nyilván - akit érdekelt a játék - már látta. Eszerint a játékosok kapnak mindenféle, viszonylag könnyen megválaszolható kérdést, s a jó válaszokkal megszerzett pénzösszegről dönthetnek úgy, hogy kiszállnak a játékból és viszik haza anyunak a nyereményt, vagy tovább játszanak, hátha övék lesz a (napi játékban) 2 milliós fődíj. A játék 5 körből áll, és ha a körök végén senki nem száll ki a pénzzel, akkor mindig automatikusan kiesik az utolsó helyezett - és szégyenszemre pénz nélkül távozik. A dráma, az afféle valóságshow-ba oltott feszültség ezen a ponton érhető tetten, ekkor van szüksége a játékosoknak pókerarcra, minek segítségével egy gyengébben sikerült kör után el tudják hitetni a többi játékossal, hogy remekül állnak., ezzel olyan játékost késztetve a gyors távozásra, aki esetleg jobban állt náluk.
Az RTL Klub számításai egyelőre, az első hetes nézettségi adatokat tekintve beváltak, hiszen a TV2 - versenytárs hiányában 19:00 és 20:00 között egyeduralkodó - Aktív - Jóban rosszban párosát hétből hétszer sikerült legyűrni a kereskedelmileg fontos 18-49-es korosztályban (átlagosan 570 ezer néző a fiatalok között, míg a TV2 500 ezer alatt maradt). Persze azt a TV2 kiemelte sajtóközleményében, hogy a 18-59-es női korcsoportban, valamint az összlakosság terén többször is a népszerű szappanopera győzedelmeskedett.
Az a tény mindenesetre magáért beszél, hogy amikor vasárnap a napi győztesek összecsaptak a 7 milliós díjért, akkor minden háziasszony kezében megállt a fakanál, kiürültek az utcák, hiszen hiába volt a mindig megbízhatóan teljesítő Napló a Pókerarc ellenfele, a játék a napi átlagost magasan meghaladó 2 milliós nézettségével (18-49-ben 758 ezer néző) nemes egyszerűséggel agyonverte vetélytársát. És hogy miért? Nem csak magas főnyeremény miatt, hanem azért is, mert az ígérettel ellentétben a napi győztesek által megszerzett 2 milliós nyeremény közel sem volt biztos pénz. A döntőben azzal játszottak a játékosok, és aki rosszul érezte meg, hogy mikor kell kiszállnia, az bizony elbukta az eddig megszerzett millióit. És mint erről már volt szó, a nézőt a nagy győztesek és a nagy vesztesek érdeklik. A középút kevésbé.