Szekeres Viktor
Csillag születik - megint behódolunk az RTL Klubnak?
Újabb szuperprodukció mutatkozik be itthon, természetesen Amerikából. A csatorna elvárásai szerint szombat estére kiürülnek az utcák.
Egyvalamit senki sem vethet az RTL Klub szemére: azt, hogy nem próbálkozott volna sajátgyártású produkciókkal. Bár minden sajátgyártású műsort lehet valamihez hasonlítani, egy biztos, hogy az olyan próbálkozások, mint a Szellemvasút vagy az Ötökör nagyjából az első adás után megbuktak és a csatorna azonnal el is takarította a képernyőről ezen borzalmas próbálkozásokat.
Persze a mérleg mégsem teljesen negatív, hiszen elég csak a nemrég újraindított Szeszélyesre gondolni, melyben csatornaközeli sztárok bohóckodnak. A műsor megmutatta, hogy igenis van igény az ilyesmire, holott ugyanebben a sávban nem is olyan régen például a Bajor-kabaré elég csúnyán megbukott. Bukásoktól és sikerektől függetlenül azonban, amely csatorna biztosra akar menni, az licenccel próbálkozik.
2006 nyarán egy bizonyos Simon Cowell nevű brit médiacápa úgy gondolta, hogy készít Amerikának egy tehetségkutató versengést (America's Got Talent - mondjuk legyen "Amerika tehetséges"), amely formátumát a viszonylagos sikert követően mára már több mint 50 országnak eladva 40 milliárd forintnak megfelelő valutát kaszált.
Pedig ha azt nézzük, mindössze egy Ki mit tud? műsorról van szó, melybe előválogatások során különböző dolgokban tehetséges embereket trombitálnak össze. Ezeket különböző kategóriák híján egymásnak eresztik, hogy aztán a zsűri, illetve természetesen a nézői telefonos szavazatok nyomán eldöntik, hogy ki közülük a legtehetségesebb, a legjobb, a legrátermettebb, a legcsillagabb - ha már a hazai cím a sztárságra utal, míg az amerikai megmarad okosan a tehetség szó használatánál.
Amellett, hogy a két műsor természetszerűleg eltér a zsűritagok személyében (itthon RTL-közeli sztárok fognak duhajkodni a pontozótáblácskákkal, busás adásonkénti fizetés fejében: Falusi Mariann, Fábry Sándor, Keleti Andrea és Náray Tamás), de más különbségek is tapasztalhatóak lesznek. Itthon egy viszonylagos krém került az elődöntőbe, így csupla tehetségesnél tehetségesebb embert láthatunk, míg Amerika nem szokott azonnal belecsapni a lecsőba, hanem már az előválogatásokat is összefoglalják a nézőknek, ahol mindenféle exhibicionista, ám de tehetségtelen őrültek is sokkolják nagyérdeműt.
A műsor menete egyébként a szokásos. Produkció, majd valószínűleg két értékelő zsűritag és pontszám, majd pedig eszeveszett nézői szavazás. A nézettségből ne vonjunk még le messzemenő következtetéseket, hiszen biztosra vehető, hogy mindnyájan a képernyők előtt fogunk gubbasztani és nézzük, hogy mit kapunk a pénz..., vagyis a két szép szemünkért.
Az igazi tűzpróba a második adás szokott lenni, hiszen akkor derül ki, hogy a reklámok által (is) felhajtott premiernézettség mennyit csökken - ha ugyan csökken. Mert ugye ismerjük a Szombat esti láz történetét, mely eleve a csúcson kezdett és ahogy haladtak előre az adások nem egyszer döntötte meg saját nézettségi rekordját, hogy aztán az élő finálé az év egyik legnézettebb műsorszáma legyen.
Egyvalamit senki sem vethet az RTL Klub szemére: azt, hogy nem próbálkozott volna sajátgyártású produkciókkal. Bár minden sajátgyártású műsort lehet valamihez hasonlítani, egy biztos, hogy az olyan próbálkozások, mint a Szellemvasút vagy az Ötökör nagyjából az első adás után megbuktak és a csatorna azonnal el is takarította a képernyőről ezen borzalmas próbálkozásokat.
Persze a mérleg mégsem teljesen negatív, hiszen elég csak a nemrég újraindított Szeszélyesre gondolni, melyben csatornaközeli sztárok bohóckodnak. A műsor megmutatta, hogy igenis van igény az ilyesmire, holott ugyanebben a sávban nem is olyan régen például a Bajor-kabaré elég csúnyán megbukott. Bukásoktól és sikerektől függetlenül azonban, amely csatorna biztosra akar menni, az licenccel próbálkozik.
2006 nyarán egy bizonyos Simon Cowell nevű brit médiacápa úgy gondolta, hogy készít Amerikának egy tehetségkutató versengést (America's Got Talent - mondjuk legyen "Amerika tehetséges"), amely formátumát a viszonylagos sikert követően mára már több mint 50 országnak eladva 40 milliárd forintnak megfelelő valutát kaszált.
Pedig ha azt nézzük, mindössze egy Ki mit tud? műsorról van szó, melybe előválogatások során különböző dolgokban tehetséges embereket trombitálnak össze. Ezeket különböző kategóriák híján egymásnak eresztik, hogy aztán a zsűri, illetve természetesen a nézői telefonos szavazatok nyomán eldöntik, hogy ki közülük a legtehetségesebb, a legjobb, a legrátermettebb, a legcsillagabb - ha már a hazai cím a sztárságra utal, míg az amerikai megmarad okosan a tehetség szó használatánál.
Amellett, hogy a két műsor természetszerűleg eltér a zsűritagok személyében (itthon RTL-közeli sztárok fognak duhajkodni a pontozótáblácskákkal, busás adásonkénti fizetés fejében: Falusi Mariann, Fábry Sándor, Keleti Andrea és Náray Tamás), de más különbségek is tapasztalhatóak lesznek. Itthon egy viszonylagos krém került az elődöntőbe, így csupla tehetségesnél tehetségesebb embert láthatunk, míg Amerika nem szokott azonnal belecsapni a lecsőba, hanem már az előválogatásokat is összefoglalják a nézőknek, ahol mindenféle exhibicionista, ám de tehetségtelen őrültek is sokkolják nagyérdeműt.
A műsor menete egyébként a szokásos. Produkció, majd valószínűleg két értékelő zsűritag és pontszám, majd pedig eszeveszett nézői szavazás. A nézettségből ne vonjunk még le messzemenő következtetéseket, hiszen biztosra vehető, hogy mindnyájan a képernyők előtt fogunk gubbasztani és nézzük, hogy mit kapunk a pénz..., vagyis a két szép szemünkért.
Az igazi tűzpróba a második adás szokott lenni, hiszen akkor derül ki, hogy a reklámok által (is) felhajtott premiernézettség mennyit csökken - ha ugyan csökken. Mert ugye ismerjük a Szombat esti láz történetét, mely eleve a csúcson kezdett és ahogy haladtak előre az adások nem egyszer döntötte meg saját nézettségi rekordját, hogy aztán az élő finálé az év egyik legnézettebb műsorszáma legyen.