Gyurkity Péter
Intel tervek: százmagos chipek társprocesszorokkal
Az Intel az órajel őrületből a magőrületbe helyezi bizalmát: a következő évtized közepéig elérhetőnek tartják a százmagos chipeket, amelyeket speciális segédprocesszorok egészítenek majd ki.
Az Intel Developer Forum ezúttal is szolgált némi meglepetéssel, bár a konkrét terveket természetesen ezúttal sem kötötték az orrunkra. Szó esett a következő generációs technológiák megjelenéséről, az SSE4 utasításkészlet 2007-es integrálásáról, a négymagos processzorokról, illetve a közép és hosszú távú elképzelésekről, amelyek szerint egyetlen évtized alatt százszorosára növelhető a processzormagok száma, és a fogyasztás szinten tartásával tovább növelhető a teljesítmény.
Ez utóbbi tervekről Shekhar Borkar, a cég szakembere beszélt előadásában, ecsetelve az új fejlesztések révén elérhető határokat. Ebből világosan leszűrhető, hogy az Intel a gigahertzek növelése helyett a processzormagokra helyezi a hangsúlyt és a jelenleg kapható ikermagos Core 2 Duo csak az első lépést jelenti egy hosszú úton. Az AMD-hez hasonlóan elérhetővé teszik saját foglalatukat a külső gyártóknak (akik speciális társprocesszorokkal egészíthetik ki a szerverekbe, illetve asztali számítógépekbe szánt chipeket), és bevezetik az új gyártástechnológiákat, tovább csökkentve a csíkszélességet, javítva a fogyasztás/teljesítmény mutatókat.
Borkar két rendkívül fontos ábrán illusztrálta az elképzeléseket. Eszerint 2012-re elérhetővé válik a 22 nanométeres csíkszélesség, és az akkor megjelenő chipek 48 MB-os gyorsítótárral, 4 milliárd tranzisztorral, valamint 100 wattos fogyasztással érkeznek majd. Ilyen feltételek mellett ez 12 Pentium 4, 48 darab Core, illetve 144 elsőgenerációs Pentium mag összeolvasztását jelentené. Még érdekesebb a 2014-re készített változat, amely már 12 nanométerrel, 96 MB gyorsítótárral, és 8 milliárd tranzisztorral számol, mégpedig változatlan, 100 wattos fogyasztás mellett. Ennél már 24, 96, illetve 288 lenne az összekapcsolható chipek száma, ha az eddig megjelent architektúrákat nézzük.
Az enyhén rózsaszínűnek ható tervek emlékeztetnek az órajel növelésével kapcsolatos elképzelésekre, amelyek a Pentium 4 család esetében eleinte még 4, majd 10 GHz-ről szóltak. Kérdés, hogy ezúttal valóra tudják-e váltani terveiket.
Az Intel Developer Forum ezúttal is szolgált némi meglepetéssel, bár a konkrét terveket természetesen ezúttal sem kötötték az orrunkra. Szó esett a következő generációs technológiák megjelenéséről, az SSE4 utasításkészlet 2007-es integrálásáról, a négymagos processzorokról, illetve a közép és hosszú távú elképzelésekről, amelyek szerint egyetlen évtized alatt százszorosára növelhető a processzormagok száma, és a fogyasztás szinten tartásával tovább növelhető a teljesítmény.
Ez utóbbi tervekről Shekhar Borkar, a cég szakembere beszélt előadásában, ecsetelve az új fejlesztések révén elérhető határokat. Ebből világosan leszűrhető, hogy az Intel a gigahertzek növelése helyett a processzormagokra helyezi a hangsúlyt és a jelenleg kapható ikermagos Core 2 Duo csak az első lépést jelenti egy hosszú úton. Az AMD-hez hasonlóan elérhetővé teszik saját foglalatukat a külső gyártóknak (akik speciális társprocesszorokkal egészíthetik ki a szerverekbe, illetve asztali számítógépekbe szánt chipeket), és bevezetik az új gyártástechnológiákat, tovább csökkentve a csíkszélességet, javítva a fogyasztás/teljesítmény mutatókat.
Borkar két rendkívül fontos ábrán illusztrálta az elképzeléseket. Eszerint 2012-re elérhetővé válik a 22 nanométeres csíkszélesség, és az akkor megjelenő chipek 48 MB-os gyorsítótárral, 4 milliárd tranzisztorral, valamint 100 wattos fogyasztással érkeznek majd. Ilyen feltételek mellett ez 12 Pentium 4, 48 darab Core, illetve 144 elsőgenerációs Pentium mag összeolvasztását jelentené. Még érdekesebb a 2014-re készített változat, amely már 12 nanométerrel, 96 MB gyorsítótárral, és 8 milliárd tranzisztorral számol, mégpedig változatlan, 100 wattos fogyasztás mellett. Ennél már 24, 96, illetve 288 lenne az összekapcsolható chipek száma, ha az eddig megjelent architektúrákat nézzük.
Az enyhén rózsaszínűnek ható tervek emlékeztetnek az órajel növelésével kapcsolatos elképzelésekre, amelyek a Pentium 4 család esetében eleinte még 4, majd 10 GHz-ről szóltak. Kérdés, hogy ezúttal valóra tudják-e váltani terveiket.