Gyurkity Péter
2007: nagy lépés az üzemanyagcelláknak
Az üzemanyagcellák gyártói nagy esélyeket látnak megnyílni a következő évben, elsősorban az amerikai igények hatására, amelyek révén több területen leválthatják a jelenlegi akkumulátoros megoldásokat.
A Cnet összeállításából kiderül, hogy az amerikai hadsereg és a közlekedési minisztérium is nagy érdeklődést mutat az MTI Micro Fuel Cells fejlesztései iránt, amelyeket szenzorokban, noteszgépekben és egyéb, főként hordozható eszközökben használnának fel. A gyártók egy része abban reménykedik, hogy egyes területeket maguknak sajátíthatnak ki, kiszorítva onnan a lítium-ion akkumulátorokat.
Peng Lim, az MTI vezérigazgatója a befektetőknek szóló San Francisco-i Energy Tech Investor konferencián nyilatkozott cége esélyeiről, illetve az amerikai igényekről. Válaszaiból kiderült, hogy az üzemanyagcellákra elsősorban a hadsereg szeretné rátenni a kezét, mivel előnyös paramétereik révén számos helyen szeretnék alkalmazni a technológiát. Példaként említik a hordozható radarokat és egyéb eszközöket, mint például a vibrációt, hangot, vagy mozgást érzékelő kézi detektorokat, amelyekben a két megoldást egymás mellett használnák fel. A lítium-ion akkumulátorok ugyanis a "csúcsidőszakban" megnövekedett fogyasztást, a cellák pedig az alapjáraton jellemző alacsonyabb étvágyat szolgálnák ki, folyamatosan pótolva emellett az akksik kimerülő tartalékait.
A közlekedési minisztérium eközben a repülőgépeken használt laptopokban tart igényt az üzemanyagcellákra, ahogy tette azt eddig is. Az egyetlen eltérés, hogy most engedélyeznék a 100% metanol összetételű példányokat, míg korábban 24/76% metanol/víz arányt tartották elfogadhatónak. Ez utóbbi nem váltotta be a reményeket, mivel gyengébbnek bizonyult a hagyományos megoldásoknál.
A mérések szerint 1 cm³ metanol 1,3 wattot ad le óránként, szemben a lítium-ionoknál mért 0,4-0,5 eredménnyel, amelyet azonban kizárólag a laboratóriumokban érnek el, a kereskedelmi forgalomban kapható eszközökre inkább 0,25 watt a jellemző. A kedvezőbb súly szintén a cellák felé billenti a mérleget, amit a katonaság természetesen szintén nagy örömmel fogad.
Több cég már évek óta fejleszti saját változatát, mások pedig az összefogásban vélik megtalálni az esélyt a gyorsabb eredmények elérésére. A Toshiba eredetileg 2004-re ígérte megoldásának elkészültét, ez végül egy évre rá valósult meg, de a kereskedelmi forgalomban csak 2007-ben jelennek meg ezek az eszközök. Eközben igyekeznek eloszlatni a félelmeket: Lim leszögezte, hogy a cellák felrobbanásától senkinek nem kell tartania, feltöltésük pedig egyszerűen megoldható lesz, mivel több cég - köztük a Duracell - is hozzálát a megfelelő eszközök elkészítéséhez.
A Cnet összeállításából kiderül, hogy az amerikai hadsereg és a közlekedési minisztérium is nagy érdeklődést mutat az MTI Micro Fuel Cells fejlesztései iránt, amelyeket szenzorokban, noteszgépekben és egyéb, főként hordozható eszközökben használnának fel. A gyártók egy része abban reménykedik, hogy egyes területeket maguknak sajátíthatnak ki, kiszorítva onnan a lítium-ion akkumulátorokat.
Peng Lim, az MTI vezérigazgatója a befektetőknek szóló San Francisco-i Energy Tech Investor konferencián nyilatkozott cége esélyeiről, illetve az amerikai igényekről. Válaszaiból kiderült, hogy az üzemanyagcellákra elsősorban a hadsereg szeretné rátenni a kezét, mivel előnyös paramétereik révén számos helyen szeretnék alkalmazni a technológiát. Példaként említik a hordozható radarokat és egyéb eszközöket, mint például a vibrációt, hangot, vagy mozgást érzékelő kézi detektorokat, amelyekben a két megoldást egymás mellett használnák fel. A lítium-ion akkumulátorok ugyanis a "csúcsidőszakban" megnövekedett fogyasztást, a cellák pedig az alapjáraton jellemző alacsonyabb étvágyat szolgálnák ki, folyamatosan pótolva emellett az akksik kimerülő tartalékait.
A közlekedési minisztérium eközben a repülőgépeken használt laptopokban tart igényt az üzemanyagcellákra, ahogy tette azt eddig is. Az egyetlen eltérés, hogy most engedélyeznék a 100% metanol összetételű példányokat, míg korábban 24/76% metanol/víz arányt tartották elfogadhatónak. Ez utóbbi nem váltotta be a reményeket, mivel gyengébbnek bizonyult a hagyományos megoldásoknál.
A mérések szerint 1 cm³ metanol 1,3 wattot ad le óránként, szemben a lítium-ionoknál mért 0,4-0,5 eredménnyel, amelyet azonban kizárólag a laboratóriumokban érnek el, a kereskedelmi forgalomban kapható eszközökre inkább 0,25 watt a jellemző. A kedvezőbb súly szintén a cellák felé billenti a mérleget, amit a katonaság természetesen szintén nagy örömmel fogad.
Több cég már évek óta fejleszti saját változatát, mások pedig az összefogásban vélik megtalálni az esélyt a gyorsabb eredmények elérésére. A Toshiba eredetileg 2004-re ígérte megoldásának elkészültét, ez végül egy évre rá valósult meg, de a kereskedelmi forgalomban csak 2007-ben jelennek meg ezek az eszközök. Eközben igyekeznek eloszlatni a félelmeket: Lim leszögezte, hogy a cellák felrobbanásától senkinek nem kell tartania, feltöltésük pedig egyszerűen megoldható lesz, mivel több cég - köztük a Duracell - is hozzálát a megfelelő eszközök elkészítéséhez.
