Hunter
Elindult a Plútó felé a New Horizons
Megkezdte utazását rekord távolságú célpontja felé a NASA nukleáris meghajtású űrszondája.
A 4,8 milliárd kilométeres út első állomása a Jupiter lesz, melynek gravitációját segítségül használva némi többletsebességet gyűjt, és egy utasszállító sebességének majd' százszorosával repülve becélozzai a Plútót, persze az utazással így is megközelítőleg 10 évet tölt. A Jupitert 13 hónap alatt, 2007 februárjában éri el.
Maga a kilövés egy Atlas V rakétával zajlott, ami óránkénti 58 000 kilométeres sebességgel repítette rakományát a Föld gravitációján túlra. A 20 emelet magas rakéta már hétfő reggel a kilövőálláson volt, azonban az eredeti keddi időpontban két perccel a kilövés előtt leállították a visszaszámlálást az erős szél miatt. Szerdán újabb kísérletet tettek, ekkor azonban egy vihar elvágta a New Horizons földi irányításának áramellátását a marylandi Johns Hopkins Alkalmazott Fizika Laboratóriumban, így újra leállították a kilövést. A csütörtök azonban meghozta végre a várt sikert - igaz egy órát itt is kellett várni, hogy a felhők elvonuljanak, de utána gond nélkül lezajlott a procedúra.
A függőlegesen emelkedő rakéta 45 másodperc alatt érte el a hangsebességet, szilárd hajtóanyagú hajtóművei másfél percig égtek, majd fehér füstcsíkot húzva maguk után visszahulltak a Földre, az Atlas pedig folytatta útját orosz gyártmányú RD-180 jelű hajtóművével. Az első fokozat a kilövést követően négy és fél perccel vált le, ekkor lépett működésbe a hidrogénhajtású Centaur második fokozat, parkolópályára állítva a szondát. 20 perc elteltével a Centaur ismét nekilódult és kitolta a New Horizonst a Föld körüli pályáról egy Nap körülire.
A szonda első jeleit 50 perc elteltével egy ausztrál megfigyelőállomás észlelte, a fogott jelek és a telemetria tanúsága szerint a New Horizons minden rendszere rendben működik. Az elkövetkező 20 napban a földi irányítás két pályakorrekciós manőver végrehajtását tervezi, hogy finomra hangolja a Jupiterhez vezető utat. A szonda fél tucat műszerét nyáron aktiválják és ellenőrzik, majd ősszel megkezdődnek a Jupiter melletti elhaladás előkészületei.
A szonda - ami magával viszi a Plútó felfedezője, Clyde Tombaugh hamvait is - 2015. július 14-én éri el a jeges bolygót, vagy méretes KBO-t - kinek melyik megnevezés tetszik. Fagyott felszínétől 8800 kilométerre halad majd el óránkénti 50 000 kilométeres sebességgel, majd 14 perccel később már a Charont is maga mögött tudhatja, amit 26 900 kilométerre közelít meg repülése alkalmával. A részletes megfigyelések körülbelül 5 hónappal az elhaladás előtt kezdődnek, ezen adatok segítségével fogják belőni a Plútó megközelítéséhez megfelelő pályát.
A Plutó pályája egyáltalán nem illeszkedik az Uránusz és a Neptunusz utáni sorba, és státusza mérete miatt is problémás - napjainkban biztosan nem kapna bolygó rangot
A napi adatgyűjtés egy hónappal a bolygó elérése előtt veszi kezdetét. A tudósok a megfigyelésekből szeretnék megtudni, hogy a két nemrég felfedezett hold hozzájárult-e bármilyen, eddig számunkra még láthatatlan törmelékgyűrűhöz a Plútó körül, ami esetleg veszélyt jelenthetne a rendszeren áthaladó szondára nézve. Ekkor a New Horizons üzemanyagkészlete, a hidrazin fele még meg kell legyen, ami egy pályamódosításhoz több mint elég.
A Plútó hatalmas távolsága miatt napokig tart az adatok visszasugárzása a Földre. A teljes adathalmaz átvitele elvileg egy hónapot vesz igénybe, ezek az adatok azonban mérföldkőnek nyilváníthatók az űrkutatás történetében, mivel a New Horizons egy olyan bolygót térképez fel, ahol előtte emberi űreszköz még nem járt. A Plútóval azonban nem ér véget a szonda küldetése. Az adatok begyűjtése és lesugárzása után folytatja útját a Naprendszer pereme felé, beásva magát a Kuiper-öv mélységeibe, olyan helyekre jutva el, ahol még egyetlen expedíció sem járt.
A 4,8 milliárd kilométeres út első állomása a Jupiter lesz, melynek gravitációját segítségül használva némi többletsebességet gyűjt, és egy utasszállító sebességének majd' százszorosával repülve becélozzai a Plútót, persze az utazással így is megközelítőleg 10 évet tölt. A Jupitert 13 hónap alatt, 2007 februárjában éri el.
Maga a kilövés egy Atlas V rakétával zajlott, ami óránkénti 58 000 kilométeres sebességgel repítette rakományát a Föld gravitációján túlra. A 20 emelet magas rakéta már hétfő reggel a kilövőálláson volt, azonban az eredeti keddi időpontban két perccel a kilövés előtt leállították a visszaszámlálást az erős szél miatt. Szerdán újabb kísérletet tettek, ekkor azonban egy vihar elvágta a New Horizons földi irányításának áramellátását a marylandi Johns Hopkins Alkalmazott Fizika Laboratóriumban, így újra leállították a kilövést. A csütörtök azonban meghozta végre a várt sikert - igaz egy órát itt is kellett várni, hogy a felhők elvonuljanak, de utána gond nélkül lezajlott a procedúra.
A függőlegesen emelkedő rakéta 45 másodperc alatt érte el a hangsebességet, szilárd hajtóanyagú hajtóművei másfél percig égtek, majd fehér füstcsíkot húzva maguk után visszahulltak a Földre, az Atlas pedig folytatta útját orosz gyártmányú RD-180 jelű hajtóművével. Az első fokozat a kilövést követően négy és fél perccel vált le, ekkor lépett működésbe a hidrogénhajtású Centaur második fokozat, parkolópályára állítva a szondát. 20 perc elteltével a Centaur ismét nekilódult és kitolta a New Horizonst a Föld körüli pályáról egy Nap körülire.
A szonda első jeleit 50 perc elteltével egy ausztrál megfigyelőállomás észlelte, a fogott jelek és a telemetria tanúsága szerint a New Horizons minden rendszere rendben működik. Az elkövetkező 20 napban a földi irányítás két pályakorrekciós manőver végrehajtását tervezi, hogy finomra hangolja a Jupiterhez vezető utat. A szonda fél tucat műszerét nyáron aktiválják és ellenőrzik, majd ősszel megkezdődnek a Jupiter melletti elhaladás előkészületei.
A szonda - ami magával viszi a Plútó felfedezője, Clyde Tombaugh hamvait is - 2015. július 14-én éri el a jeges bolygót, vagy méretes KBO-t - kinek melyik megnevezés tetszik. Fagyott felszínétől 8800 kilométerre halad majd el óránkénti 50 000 kilométeres sebességgel, majd 14 perccel később már a Charont is maga mögött tudhatja, amit 26 900 kilométerre közelít meg repülése alkalmával. A részletes megfigyelések körülbelül 5 hónappal az elhaladás előtt kezdődnek, ezen adatok segítségével fogják belőni a Plútó megközelítéséhez megfelelő pályát.
A Plutó pályája egyáltalán nem illeszkedik az Uránusz és a Neptunusz utáni sorba, és státusza mérete miatt is problémás - napjainkban biztosan nem kapna bolygó rangot
A napi adatgyűjtés egy hónappal a bolygó elérése előtt veszi kezdetét. A tudósok a megfigyelésekből szeretnék megtudni, hogy a két nemrég felfedezett hold hozzájárult-e bármilyen, eddig számunkra még láthatatlan törmelékgyűrűhöz a Plútó körül, ami esetleg veszélyt jelenthetne a rendszeren áthaladó szondára nézve. Ekkor a New Horizons üzemanyagkészlete, a hidrazin fele még meg kell legyen, ami egy pályamódosításhoz több mint elég.
A Plútó hatalmas távolsága miatt napokig tart az adatok visszasugárzása a Földre. A teljes adathalmaz átvitele elvileg egy hónapot vesz igénybe, ezek az adatok azonban mérföldkőnek nyilváníthatók az űrkutatás történetében, mivel a New Horizons egy olyan bolygót térképez fel, ahol előtte emberi űreszköz még nem járt. A Plútóval azonban nem ér véget a szonda küldetése. Az adatok begyűjtése és lesugárzása után folytatja útját a Naprendszer pereme felé, beásva magát a Kuiper-öv mélységeibe, olyan helyekre jutva el, ahol még egyetlen expedíció sem járt.
