Orosz Miklós
Alapfogalmak a digitális fotózás tükrében
Egy fotó minősége, az általa megfogalmazni kívánt üzenet, az esetleges céljainak elérése sok technikai paramétertől függ.
Nyilván a technika önmagában kevés egy jó fotóhoz, de a digitális fényképezés (az érzékelők bizonyos hiányosságaiból fakadóan) egyelőre sokkal inkább megköveteli a precizitást, mint az analóg fotográfia. Lássuk, mik azok az alapvető fogalmak, amikkel tisztában kell lennünk, ha "látásunk" már van, de a technika még nem mindig engedelmeskedik.
Fényérzékenység
A digitális gépeknél az úgynevezett ISO érték mutatja, milyen érzékeny a fényre az érzékelő felület. Az ISO a korábban használt ASA rendszert váltotta fel, azzal megegyezik, viszont nemcsak amerikai, hanem nemzetközileg elfogadott mértékegység. Ez az érték megmutatja, hogy adott idő alatt egy meghatározott méretű nyíláson át beeső fényből mennyit fog fel az érzékelőnk. Alacsony ISO érték kevés rögzített fényt és alacsony zajszintet, szemcsésséget jelent, míg magasabb értékeknél erősebb képzaj mellett sokkal több fényt rögzít az érzékelő. Bár ez a filmek esetében is igaz, a CCD- vagy CMOS-érzékelőknél más oka van a képzaj kialakulásának. Magasabb érzékenységhez magasabb feszültség szükséges, ami az érzékelő felhevülését eredményezi, végül ez okozza az oda nem illő, színes pontok megjelenését a képen (figyelem - erősen leegyszerűsített megfogalmazás, a teljes igazság komoly tudományos fejtegetést igényelne).
Alapvetően minden érzékelő termel egy bizonyos mennyiségű képzajt, a gond csak akkor kezdődik, ha ezek az így született képpontok intenzívebbek az érzékelt képpontoknál. Ezért van, hogy a képzaj a sötétebb részeknél hamarabb érvényesül, hisz oda kevés foton érkezik, így a magasabb intenzitású zaj jobban látható, ezzel szemben a nappali égboltot fotózva sokkal kevésbé felfedezhető. Helyesen exponált képhez magasabb ISO értéknél csökkentenünk kell az érzékelőre kerülő fény mennyiségét (rövidebb záridő vagy szűkebb rekesz), alacsonyabb ISO értéknél növelnünk kell azt (hosszabb záridő, tágabb rekesz). Kétszer akkora ISO érték fele akkora záridőt, négyszer akkora ISO érték negyed akkora záridőt jelent. Egyfajta alapértéknek tekinthető az ISO 100, amivel fényes nappal minden átlagos helyzetben tudunk fotózni állvány és kiegészítő világítás nélkül, kézből.
Záridő
Az expozíció legegyszerűbb paramétere. Két dolog függ tőle: az érzékelőre jutó fény mennyisége, illetve a rögzítés idejének hossza, ami mozgó téma és hosszabb idő esetén elmosódott formákat eredményezhet. Ha van lehetőségünk hosszabb záridővel fotózni, használhatunk alacsonyabb ISO értéket, így tisztább, zajmentesebb lesz a kép. A pillanatok igazi kifagyasztására a szélsőségesen rövid záridők alkalmasak (többnyire 1/1000 másodperc alatti értékek), de ehhez vagy sok fény vagy magas fényérzékenység szükséges. Napfényben egy átlagos fényképezőgéppel könnyedén exponálhatunk ezredmásodperces záridőkkel, gyenge fénynél rengeteg külső fényforrásra (főleg vakukra) van szükségünk.
Rövid záridővel elérhető hatás, a vízcseppek "megdermednek" a levegőben (1/200 mp-es záridő, külső vakuval világítva)
Éjszakai fotóknál kénytelenek vagyunk több másodperceket exponálni. Ehhez mindenképpen szükség van állványra, babzsákra vagy egyéb stabil alapzatra, de akár egy autó tetejére is tehetjük a gépet. Sok kompakt gép 1 mp körüli és ennél hosszabb záridőknél szintén túlmelegszik, és zavaróan zajos képeket produkál. Hosszabb, de 1 másodperc alatti (1/50-1/2) záridőkkel mozgó témát fotózva különleges, dinamikus hatást érhetünk el. Utcaképeknél kimondottan előnyös, ha az emberek és az autók enyhén bemozdulnak, hiszen ezzel jól érzékeltethetjük a város pezsgését, nyüzsgését, de sok más témát is feldob, ha nem fagyasztjuk meg az időt.
Rekeszállás, blende
Az objektív belsejében található változtatható átmérőjű nyílás az úgynevezett blende, maga a szerkezet a rekesz. Ennek a nyílásnak a mérete szintén két paramétert határoz meg, elsősorban az adott idő alatt bejutó fény mennyiségét, másodsorban a kép mélységélességét (lásd később). A mélységélesség alapvetően az egyik legszembetűnőbb paramétere a fotónak. Általa érzékeltethetjük a teret, vagy tüntethetjük el a háttérben zavaró részleteket, esetleg magát a hátteret/előteret. A blende értékét jelző számok elsőre kicsit furcsák lehetnek, hiszen a kevesebb több. Az f/1,0 érték különlegesen tág rekeszállást jelent, az f/22 már nagyon szűk. Az aktuális blende értéket 1,4-del szorozva léphetünk egy Fényértéket (Fé, lásd később), 2-vel szorozva kettőt (vagyis nagyjából gyök kettő a kulcsszó). Így a lépesek 1-1,4-2-2,8-4-5,6-8-11-16-22-stb.
A mélységélesség különböző rekeszállásoknál (1,4, 8, 22)
Tág rekeszállásnál a fókuszponttól távolabb eső részek sokkal életlenebbek mint szűk rekesznél. Ez főleg portréfotózásnál hasznos, ahol kimondottan az arcon van a hangsúly (esetleg csak a szemeken) és semmi szükség éles, részletes háttérre. olyan helyzetekben is alkalmazható amikor a gép és a tárgy között egy kerítés, drótháló van, amit tág rekesszel könnyedén eltüntethetünk a képről. Az objektívek jellegzetes tulajdonsága, hogy közepes rekeszállásnál - kompakt gépeknél általában f/5,6, cserélhető objektíveknél általában f/11 körül - vetíti a legrészletesebb, leghibátlanabb képet. Persze ezért jelentős fénymennyiséget kell feláldoznunk, és a megnövekedett mélységélesség sem mindig előnyös.
Nyilván a technika önmagában kevés egy jó fotóhoz, de a digitális fényképezés (az érzékelők bizonyos hiányosságaiból fakadóan) egyelőre sokkal inkább megköveteli a precizitást, mint az analóg fotográfia. Lássuk, mik azok az alapvető fogalmak, amikkel tisztában kell lennünk, ha "látásunk" már van, de a technika még nem mindig engedelmeskedik.
Fényérzékenység
A digitális gépeknél az úgynevezett ISO érték mutatja, milyen érzékeny a fényre az érzékelő felület. Az ISO a korábban használt ASA rendszert váltotta fel, azzal megegyezik, viszont nemcsak amerikai, hanem nemzetközileg elfogadott mértékegység. Ez az érték megmutatja, hogy adott idő alatt egy meghatározott méretű nyíláson át beeső fényből mennyit fog fel az érzékelőnk. Alacsony ISO érték kevés rögzített fényt és alacsony zajszintet, szemcsésséget jelent, míg magasabb értékeknél erősebb képzaj mellett sokkal több fényt rögzít az érzékelő. Bár ez a filmek esetében is igaz, a CCD- vagy CMOS-érzékelőknél más oka van a képzaj kialakulásának. Magasabb érzékenységhez magasabb feszültség szükséges, ami az érzékelő felhevülését eredményezi, végül ez okozza az oda nem illő, színes pontok megjelenését a képen (figyelem - erősen leegyszerűsített megfogalmazás, a teljes igazság komoly tudományos fejtegetést igényelne).
Alapvetően minden érzékelő termel egy bizonyos mennyiségű képzajt, a gond csak akkor kezdődik, ha ezek az így született képpontok intenzívebbek az érzékelt képpontoknál. Ezért van, hogy a képzaj a sötétebb részeknél hamarabb érvényesül, hisz oda kevés foton érkezik, így a magasabb intenzitású zaj jobban látható, ezzel szemben a nappali égboltot fotózva sokkal kevésbé felfedezhető. Helyesen exponált képhez magasabb ISO értéknél csökkentenünk kell az érzékelőre kerülő fény mennyiségét (rövidebb záridő vagy szűkebb rekesz), alacsonyabb ISO értéknél növelnünk kell azt (hosszabb záridő, tágabb rekesz). Kétszer akkora ISO érték fele akkora záridőt, négyszer akkora ISO érték negyed akkora záridőt jelent. Egyfajta alapértéknek tekinthető az ISO 100, amivel fényes nappal minden átlagos helyzetben tudunk fotózni állvány és kiegészítő világítás nélkül, kézből.
Záridő
Az expozíció legegyszerűbb paramétere. Két dolog függ tőle: az érzékelőre jutó fény mennyisége, illetve a rögzítés idejének hossza, ami mozgó téma és hosszabb idő esetén elmosódott formákat eredményezhet. Ha van lehetőségünk hosszabb záridővel fotózni, használhatunk alacsonyabb ISO értéket, így tisztább, zajmentesebb lesz a kép. A pillanatok igazi kifagyasztására a szélsőségesen rövid záridők alkalmasak (többnyire 1/1000 másodperc alatti értékek), de ehhez vagy sok fény vagy magas fényérzékenység szükséges. Napfényben egy átlagos fényképezőgéppel könnyedén exponálhatunk ezredmásodperces záridőkkel, gyenge fénynél rengeteg külső fényforrásra (főleg vakukra) van szükségünk.
Rövid záridővel elérhető hatás, a vízcseppek "megdermednek" a levegőben (1/200 mp-es záridő, külső vakuval világítva)
Éjszakai fotóknál kénytelenek vagyunk több másodperceket exponálni. Ehhez mindenképpen szükség van állványra, babzsákra vagy egyéb stabil alapzatra, de akár egy autó tetejére is tehetjük a gépet. Sok kompakt gép 1 mp körüli és ennél hosszabb záridőknél szintén túlmelegszik, és zavaróan zajos képeket produkál. Hosszabb, de 1 másodperc alatti (1/50-1/2) záridőkkel mozgó témát fotózva különleges, dinamikus hatást érhetünk el. Utcaképeknél kimondottan előnyös, ha az emberek és az autók enyhén bemozdulnak, hiszen ezzel jól érzékeltethetjük a város pezsgését, nyüzsgését, de sok más témát is feldob, ha nem fagyasztjuk meg az időt.
Rekeszállás, blende
Az objektív belsejében található változtatható átmérőjű nyílás az úgynevezett blende, maga a szerkezet a rekesz. Ennek a nyílásnak a mérete szintén két paramétert határoz meg, elsősorban az adott idő alatt bejutó fény mennyiségét, másodsorban a kép mélységélességét (lásd később). A mélységélesség alapvetően az egyik legszembetűnőbb paramétere a fotónak. Általa érzékeltethetjük a teret, vagy tüntethetjük el a háttérben zavaró részleteket, esetleg magát a hátteret/előteret. A blende értékét jelző számok elsőre kicsit furcsák lehetnek, hiszen a kevesebb több. Az f/1,0 érték különlegesen tág rekeszállást jelent, az f/22 már nagyon szűk. Az aktuális blende értéket 1,4-del szorozva léphetünk egy Fényértéket (Fé, lásd később), 2-vel szorozva kettőt (vagyis nagyjából gyök kettő a kulcsszó). Így a lépesek 1-1,4-2-2,8-4-5,6-8-11-16-22-stb.
A mélységélesség különböző rekeszállásoknál (1,4, 8, 22)
Tág rekeszállásnál a fókuszponttól távolabb eső részek sokkal életlenebbek mint szűk rekesznél. Ez főleg portréfotózásnál hasznos, ahol kimondottan az arcon van a hangsúly (esetleg csak a szemeken) és semmi szükség éles, részletes háttérre. olyan helyzetekben is alkalmazható amikor a gép és a tárgy között egy kerítés, drótháló van, amit tág rekesszel könnyedén eltüntethetünk a képről. Az objektívek jellegzetes tulajdonsága, hogy közepes rekeszállásnál - kompakt gépeknél általában f/5,6, cserélhető objektíveknél általában f/11 körül - vetíti a legrészletesebb, leghibátlanabb képet. Persze ezért jelentős fénymennyiséget kell feláldoznunk, és a megnövekedett mélységélesség sem mindig előnyös.
