Orosz Miklós
Sajtókirándulást szervezett a Canon
A Canon sajtókirándulást rendezett Visegrádra termékskálájuk bemutatására, de a túrán a főszereplők alig kaptak időt.
Kis csoportokban gyülekeztünk a Batthány téri kikötőben a Canon képviselőire és a szárnyashajóra várva. Az időjárás kedvezett az eseménynek, mivel a visegrádi bobpálya volt az úticél, azonban a résztvevőket valószínűleg az sem zavarta volna, ha vihar van, ugyanis a vállalat legfrisebb termékei álltak az érdeklődés középpontjában. Amint a cég emberei megérkeztek, elfoglaltuk a helyet a hajón, és egy mérsékelten humoros kezdés, bemutatkozás után elindultunk észak felé.
Indulás után előkerültek az újdonságnak számító termékek és rögtön okosabb is lettem, ugyanis megtanultam, hogy ilyen helyzetben már nem olyan kifizetődő hátul ülni, mint anno a suliban. A kompakt gépek és videokamerák (köztük az IXUS 750, Powershot A610, IXUS i, MVX4i) eljutottak hozzánk is, azonban az igazi csemegék, az EOS 5D és az EOS 1D Mark II N csak néha tűntek fel a fejek fölött, amikor a nálunk jobban helyezkedő, rutinos kollégák fejenként tíz perces vizsgálódás után fájó szívvel továbbadták.
Sebaj, gondoltam, majd a bobpályánál eljön az én időm, úgyis egy életre kiboboztam magam 10 éves korom előtt, lesz időm foglalkozni a nagy gépekkel. A hegytetőn viszont a teljes társaság megrohamozta a pályát, és mindössze egy 350D maradt szem előtt, ami meg ugye nem egy kimondottan új élmény. Ha jól láttam, az új DSLR-ek elő sem kerültek a buszok mélyéről, így fogtam hát a saját gépemet, és a hirtelen odacsődült, száz tagú, ismeretlen nyelven kommunikáló külföldi diákcsoport csinosabb hölgytagjait örökítettem meg szigorúan saját felhasználásra.
Dél körül a korgó gyomrú társaság visszaült a buszokba (érthetetlen okból nem mindenki volt tisztában vele, hogy hol ült előzőleg), és célba vettük a kikötő melletti Reneszánsz Éttermet egy finom, bőséges ebéd reményében. Miután mindenki elfoglalta helyét az asztaloknál, megtudtuk, hogy itt az újabb lehetőség a gépek megvizslatására egészen az ebéd végéig. Kicsit sarokba szorítva éreztem magam, mert az egyértelmű volt, hogy senki nem fogja az ígéretes ebédet feláldozni a gépekért (pedig voltak páran, akikből kinéztem volna, de még ők sem vedlették le emberi mivoltukat), viszont az ebéd után már csak egy prezentáció szerepelt a programban, és a hazaút. Világos volt, hogy túl sok idő nem lesz a gépek kipróbálására, ezért a lehetőségekhez mérten megpróbáltam rövidre fogni az ebédet, ami mellesleg kifogástalan volt, kivéve a fehérbort, ami egyértelműen sokat pihent nem megfelelő hőmérsékleten, de ez mindenkivel megeshet.
Ebéd után egy rövid cigarettaszünetet követően kezdődött is a Canon múltját, jelenét és jövőjét bemutató előadás, aminek végeztével komoly sikerélményként hatott, hogy végre kézbe foghattam az EOS 5D-t az étteremmel szemben, a parton. A 20D markolatát öröklő gép fogása tökéletes volt, és Canonhoz szokott ujjaim mindent elsőre megtaláltak. A nagy LCD kijelző is pozitív benyomást keltett, lassan ideje volt ebben a kategóriában is váltani (bár ez valószínűleg megosztja a fotósok táborát). Ami már a 20D-ben sem nyerte el a tetszésemet, az az egymáshoz túl közel zsúfolt AF-pontok elrendezése. Mindegyik pont gyakorlatilag a képmező közepén van, kicsit megnehezítve ezzel a szélekre való fókuszálást bizonyos helyzetekben.
Az 1D IIN természetesen a sorozatfelvételi képességével hódított, nem mindennapi élmény volt hallani a villámgyors, precíz és igen sokáig tartó finom kattogás-sorozatot. Ennek a típusnak is biztos helye van a fotóriporterek szívében (annak is a legmélyén), főleg azoknak, akik sportrendezvényeken fotóznak. Az étteremben kikészített új nyomtatók (Selphy CP-510, PIXMA IP-4000) meglehetősen távol estek az érdeklődés középpontjától, azt mindenesetre megtudtuk, hogy a PIXMA IP-4000 már szabad szemmel érzékelhetetlenül kicsi tintapöttyök ejtésére alkalmas technológiát használ.
Alapvetően pozitív benyomást keltett a rendezvény, jó volt közelről megismerkedni az újdonságokkal, de azért jót tett volna egy egy órás periódus, amikor épp semmi más nincs programon, mint a gépek kipróbálása jól megszervezett keretek között, egy erre alkalmas helyen, hiszen a termékek megfelelő színvonalú bemutatása elsősorban a gyártó cég érdeke.
Kis csoportokban gyülekeztünk a Batthány téri kikötőben a Canon képviselőire és a szárnyashajóra várva. Az időjárás kedvezett az eseménynek, mivel a visegrádi bobpálya volt az úticél, azonban a résztvevőket valószínűleg az sem zavarta volna, ha vihar van, ugyanis a vállalat legfrisebb termékei álltak az érdeklődés középpontjában. Amint a cég emberei megérkeztek, elfoglaltuk a helyet a hajón, és egy mérsékelten humoros kezdés, bemutatkozás után elindultunk észak felé.
Indulás után előkerültek az újdonságnak számító termékek és rögtön okosabb is lettem, ugyanis megtanultam, hogy ilyen helyzetben már nem olyan kifizetődő hátul ülni, mint anno a suliban. A kompakt gépek és videokamerák (köztük az IXUS 750, Powershot A610, IXUS i, MVX4i) eljutottak hozzánk is, azonban az igazi csemegék, az EOS 5D és az EOS 1D Mark II N csak néha tűntek fel a fejek fölött, amikor a nálunk jobban helyezkedő, rutinos kollégák fejenként tíz perces vizsgálódás után fájó szívvel továbbadták.
Sebaj, gondoltam, majd a bobpályánál eljön az én időm, úgyis egy életre kiboboztam magam 10 éves korom előtt, lesz időm foglalkozni a nagy gépekkel. A hegytetőn viszont a teljes társaság megrohamozta a pályát, és mindössze egy 350D maradt szem előtt, ami meg ugye nem egy kimondottan új élmény. Ha jól láttam, az új DSLR-ek elő sem kerültek a buszok mélyéről, így fogtam hát a saját gépemet, és a hirtelen odacsődült, száz tagú, ismeretlen nyelven kommunikáló külföldi diákcsoport csinosabb hölgytagjait örökítettem meg szigorúan saját felhasználásra.
Dél körül a korgó gyomrú társaság visszaült a buszokba (érthetetlen okból nem mindenki volt tisztában vele, hogy hol ült előzőleg), és célba vettük a kikötő melletti Reneszánsz Éttermet egy finom, bőséges ebéd reményében. Miután mindenki elfoglalta helyét az asztaloknál, megtudtuk, hogy itt az újabb lehetőség a gépek megvizslatására egészen az ebéd végéig. Kicsit sarokba szorítva éreztem magam, mert az egyértelmű volt, hogy senki nem fogja az ígéretes ebédet feláldozni a gépekért (pedig voltak páran, akikből kinéztem volna, de még ők sem vedlették le emberi mivoltukat), viszont az ebéd után már csak egy prezentáció szerepelt a programban, és a hazaút. Világos volt, hogy túl sok idő nem lesz a gépek kipróbálására, ezért a lehetőségekhez mérten megpróbáltam rövidre fogni az ebédet, ami mellesleg kifogástalan volt, kivéve a fehérbort, ami egyértelműen sokat pihent nem megfelelő hőmérsékleten, de ez mindenkivel megeshet.
Ebéd után egy rövid cigarettaszünetet követően kezdődött is a Canon múltját, jelenét és jövőjét bemutató előadás, aminek végeztével komoly sikerélményként hatott, hogy végre kézbe foghattam az EOS 5D-t az étteremmel szemben, a parton. A 20D markolatát öröklő gép fogása tökéletes volt, és Canonhoz szokott ujjaim mindent elsőre megtaláltak. A nagy LCD kijelző is pozitív benyomást keltett, lassan ideje volt ebben a kategóriában is váltani (bár ez valószínűleg megosztja a fotósok táborát). Ami már a 20D-ben sem nyerte el a tetszésemet, az az egymáshoz túl közel zsúfolt AF-pontok elrendezése. Mindegyik pont gyakorlatilag a képmező közepén van, kicsit megnehezítve ezzel a szélekre való fókuszálást bizonyos helyzetekben.
Az 1D IIN természetesen a sorozatfelvételi képességével hódított, nem mindennapi élmény volt hallani a villámgyors, precíz és igen sokáig tartó finom kattogás-sorozatot. Ennek a típusnak is biztos helye van a fotóriporterek szívében (annak is a legmélyén), főleg azoknak, akik sportrendezvényeken fotóznak. Az étteremben kikészített új nyomtatók (Selphy CP-510, PIXMA IP-4000) meglehetősen távol estek az érdeklődés középpontjától, azt mindenesetre megtudtuk, hogy a PIXMA IP-4000 már szabad szemmel érzékelhetetlenül kicsi tintapöttyök ejtésére alkalmas technológiát használ.
Alapvetően pozitív benyomást keltett a rendezvény, jó volt közelről megismerkedni az újdonságokkal, de azért jót tett volna egy egy órás periódus, amikor épp semmi más nincs programon, mint a gépek kipróbálása jól megszervezett keretek között, egy erre alkalmas helyen, hiszen a termékek megfelelő színvonalú bemutatása elsősorban a gyártó cég érdeke.
Nikon
