Gábor Zoltán
Canon Power Shot S2 IS
|
Akinek volt már a kezében S1 IS, annak egyből feltűnik, hogy az új gép méreteiben nem követi a mostanában annyira divatos kicsinyítési mániát. Bizony az S2 valamivel nagyobb lett az S1-nél (113x78x76 mm), és számomra furcsa, hogy a Canon pont egy olyan szegmensben hagyja figyelmen kívül a divatot, ahol sokkal többet számít a méret és egy olyan szegmensben tartja szem előtt, ahol aztán pont nem olyan fontos (lásd: EOS 350D). Nos a méret növekedés mellett a design is pozitív irányba változott. Valahogy sokkal komolyabb hatást kelt a gép elődjénél.
Sajnos a váz fém alkatrészektől mentes, így a totális plasztik hatás dominál mikor kézbe vesszük. A fogás kellemesre sikeredett (a már említett, EOS 350D-nél is kényelmesebb kézben tartani), a markolat kényelmes, minden a helyén van és könnyen elérhető, gyorsan használható. Az exponáló gomb kellően nagy és precízen kezelhető, akárcsak a köré épített zoomkapcsoló. Az átlagosnál több kapcsolót találunk a vázon, ami arról árulkodik, hogy sok funkciót menü használata nélkül tudunk állítani, ami nagyon pozitív. A módtárcsa funkcionalitása és mérete canonosan kellemes. A kezelőgombok mérete és billentésük megfelelő, egyedül a menüvezérlő gombokkal nem tudtam kibékülni.
A kihajtható-forgatható kijelző mérete végre használhatónak mondható: 1,8"-os méretűre nőtt, bár a kategóriában mostanság egyre inkább a 2" és ennél nagyobb méretű LCD kijelzők jellemzőek. A gépbe épített elektronikus kereső (EVF) minősége és felbontása jó (115 000 pixel), és ajánlott is a használata, mert az LCD mérete és kontrasztja bizony megnehezíti az életünket erős nappali fényben. A vázat tekintve pozitívumként említhetem, a robosztusabb, S1-nél szebb kialakítást, a kényelmes markolatot illetve a sok kapcsolót, ami igen gyors kezelést biztosít.
Klikk a képekre a nagyobb változathoz
Negatívumként említhetem, hogy nem találunk rajta vakupapucsot, és jobb lenne, ha az állványmenet az objektív középvonalában kapott volna helyet. Butaságnak tartom, hogy a lencsevédő sapkát nem tehetjük fel a gépre ha az bekapcsolt állapotban pl. lóg a nyakunkban, mivel nem a kinyíló objektívre, hanem annak vázára helyezhetjük fel, de összességében, egy kényelmes, szép, komoly kis masináról van szó ami nem csak küllemében teljesít jelesen!
Kezelés, használat
Mint már említettem, az átlagosnál több kezelőgomb kapott helyet a vázon, amik segítségével sokkal gyorsabban dolgozhatunk, mintha minden beállítást a menüben kellene keresnünk. A FUNC. kapcsolóval egy gyorsmenüt aktiválhatunk, amivel a legfontosabb opciókat állíthatjuk (expo. korrekció, fehéregyensúly, érzékenység, effektek, bracketing, képméret és minőség, video méret és minőség). A motor meglepően gyors és hangtalan, bár ha mond valakinek valamit az Ultrasonic (ultrahanggal működtetett) motor, az nem fog ezen meglepődni. A menü is kellően gyorsan kezelhető és logikusan felépített.
A programtárcsán a szokásos automata, félautomata és manuális módokon kívül találunk három plusz hat motívumprogramot, továbbá egy panoráma módot is, ami kellő segítséget ad panorámafotóink elkészítéséhez. Ráadásul nem csak vízszintesen tudunk a segítségével panorámázni, hanem függőlegesen is két irányba, illetve készíthetünk 2x2 képből álló panorámaképet is (2 kép függőlegesen, 2 kép vízszintesen).
A MY COLORS opcióval kicserélhetünk, eltávolíthatunk színeket a képről, így akár már a PC-n történő szerkesztés előtt egyedileg effektezett képeket készíthetünk. Nyilván egy haladó fotósnak ezek az opciók nem túl értékesek, de a játékosabb kedvű hétvégi fotósok nagyon jól elszórakozhatnak ezekkel a lehetőségekkel. Az érzékenységet ISO50-től 400-ig állíthatjuk, a legrövidebb záridő 1/3200 lehet, ami kiemelkedő érték. Leghosszabb záridőnek viszont csak 15 másodpercet választhatunk. A fókuszállás az Ultrasonic motornak köszönhetően nagyon gyors, de sajnos rossz fényviszonyok között tapasztalatom szerint sokszor téved illetve nem képes beállítani a helyes élességet. Bár az S2-be építettek már AF segédfényt is, ami ráadásul szép kontrasztos képet vetít, a hatékonysága számomra mégis kérdéses. Félhomályos szobában a csupasz falra irányítva az objektívet a gép 10-ből 10-szer képtelen volt a segédfény segítségével élességet állítani, akár tele, akár wide állásban.
Sajnos a makrofotózás nem sétagalopp a géppel, mivel tele állásban az AF igencsak megizzad mire a megfelelő élességet beállítaná. Super makro módban már könnyebb dolgunk akad, hiszen ilyenkor csak wide állásban fotózhatunk így az AF gyorsan és pontosan dolgozik, a legközelebbi fókuszpont ilyenkor gyakorlatilag nulla cm és a fényerő is nagyobb mint tele állásban (f2.7). Az már más kérdés, hogy pl. a rovarok nem nagyon szeretik ha egy objektív csapja arcon őket.
Videó módban az S2 igen jól állja a sarat, köszönhetően a 640x480-as felbontásnak, amit akár 30 fps-sel rögzíthetünk ráadásul sztereó hanggal, továbbá a stabilizátor ebben a módban is kifejti áldásos hatását! A videók méretének csak a memóriakártyánk kapacitása szab határt, ezáltal akár a régi, VHS videókameránkat is kiválthatjuk ezzel a géppel, igaz ez esetben el kell gondolkoznunk egy komolyabb kapacitású memóriakártya vásárlásán. Az EVF mellett található piros festéssel feltűntetett kapcsolóval aktiválhatjuk a videó módot, függetlenül attól, hogy éppen milyen módban fotózunk. Ráadásul videózás közben is készíthetünk fotókat, bár ekkor a képkimaradás és az exponálás hangja rákerül a filmre.
Képminőség
Az optika kellően részletes képet vetít, a kromatikus aberráció (CA) illetve a "purple fringing" mértéke átlagos, nem zavaróbb mint egyéb kompakt társainál tapasztaltuk. Természetesen a képszéleken, a kontrasztos részeknél fokozottabban találkozunk ezekkel a hibákkal mint a kép közepén, ez teljesen természetes. Az objektív még tele állásban is szép, meglepően színhelyes képeket rajzol, ami nem elhanyagolható erény egy ilyen ultra-zoom optikánál. A zaj mértéke már komolyabb probléma lehet. Akárcsak a többi kompakt gépnél, itt is óvakodjunk a magasabb érzékenység beállításától. ISO 200-nál már zavaró a zaj mértéke, de ISO 50 és ISO 100 beállításokkal még nyugodtan dolgozhatunk.
Balra: nagylátószögű állásban készített kép. Jobbra: ISO200-nál látható képzaj
A makro fényképezés a természetben nem tartozik a legegyszerűbb témák közé. Az S2-nek sikerült is megizzasztania rendesen, köszönhetően a kicsi kijelzőnek és a sokat gondolkozó AF-nek, amivel gyakran percekig kerestem tele állásban a megfelelő élességet. De az eredmény végül igen meggyőző lett. Mind a tele állásban készített, mind a szuper makro módban készített képek szép részletesek, színhelyesek lettek, bár a dinamikatartomány lehetne jobb is.
Tele állásban készített makro fotók
Szuper makro módban készített képek
Beltéri teszteknél az S2 automatikájára igazán nem lehet panasz, remekül választotta ki a záridőt, a fehéregyensúlyt és az érzékenységet is. Vaku nélkül a fényforrás nem égett be, a kellően hosszú záridő (0,8 mp) miatt helyesen exponált képet készítettem. Vakuval készített képünket is helyesen exponálta, a vaku elégséges teljesítménye pedig szép egyenletesen világította be a lépcsőházat.
Műfénynél készített képek vaku nélkül és vakuval
Éjszakai módban készített nagylátószögű képeinkre sem lehet sok panasz, tele állásban azonban már kicsit alulexponálta a képet. Túl tág rekeszt és rövid záridőt állított (f3.5, 1 mp), amit manuális módban orvosoltam, így a közepes rekesszel és a hosszabb záridővel (f5.6, 4 mp) helyesen exponált és részletesebb képet kaptunk.
Éjszakai motívumprogrammal készített képek nagylátószögű és tele állásban
A Canon képstabilizátor (IS) megoldása bizony nagyon hálás dolog, és a tesztek szerint igazán jól működik. Éles képeket készítettem 1/20 záridővel kézből, 432 mm-es tele állásban. Természetesen itt is célszerű az IS-t csak az exponálás pillanatában aktiválni, a jobb rázkódáscsökkentés céljából. A képeket nézve mindenki vonja le a megfelelő tanulságot.
Balra a kikapcsolt, jobbra a bekapcsolt képstabilizátorral készített fotókat láthatjuk
Összegzés
Az S2 IS igen meggyőzően teljesített mind a használhatóságot, mind a képminőséget tekintve. Ha az LCD kijelző mérete nagyobb lenne és az AF segédfény értékelhetően működne, a világon semmi bajom nem lenne a géppel, de így azért (akárcsak az összes kompakt fényképezőgépnél) van némi üröm az örömben. Mindazonáltal nyugodt szívvel ajánlom bárkinek, aki új gépet szeretne, vagy a "régi" 2-3 Mp-es fényképezőjét szeretné egy kicsit komolyabb gépre cserélni és komolyabban elmerülni a fényképezésben. Bár az ára egyelőre borsos, de ebben a gépben egyaránt örömét fogja lelni a hétvégi alkalmi fotós és az alkotni vágyó fotóamatőr is.
Előnyök, hátrányok
|
+ képstabilizátor + jó optika, képminőség + remek videó képesség + előtétlencsével bővíthető |
- nincs vakupapucs - bizonytalan AF - gyenge AF segédfény |
A fényképezőgépet a Fotomarket bocsátotta rendelkezésünkre.