Az MI-boom példátlan keresletet idézett elő a fizikai infrastruktúrát építő szakemberek iránt. A képzés és a nyugdíjba vonulás nem tud lépést tartani az adatközpontok építési hullámával.

A mesterséges intelligencia körüli versenyt gyakran úgy írják le, mint kutatók és mérnökök közötti globális toborzási háborút, ahol a legnagyobb technológiai cégek többmillió dolláros fizetési csomagokkal próbálják elcsábítani egymás elől a legjobb elméket. A Meta, az OpenAI és más szereplők valóban hatalmas összegeket kínálnak az MI-fejlesztés élvonalában dolgozó szakembereknek. A látványos felszín mögött azonban egy sokkal kevésbé reflektorfényben álló, mégis meghatározó munkaerőhiány húzódik meg, amely alapjaiban befolyásolhatja az MI-boom tempóját és kimenetelét. Ez pedig nem a programozók, hanem a villanyszerelők, vízvezeték-szerelők és épületgépész technikusok világa.

Az MI-rendszerek működéséhez szükséges adatközpontok építése példátlan ütemben zajlik az Egyesült Államokban, és ezek az óriási létesítmények hatalmas mennyiségű fizikai munkát igényelnek. Az amerikai munkaügyi hivatal becslése szerint 2024 és 2034 között évente átlagosan mintegy 81 ezer betöltetlen villanyszerelői álláshely lesz az országban. A hivatal előrejelzése szerint a foglalkoztatott villanyszerelők száma a következő évtizedben 9 százalékkal nő, ami sokkal gyorsabb növekedés, mint az összes foglalkozás átlaga. Egy McKinsey-tanulmány még ennél is borúsabb képet fest. A cég számításai szerint 2023 és 2030 között további 130 ezer képzett villanyszerelőre, 240 ezer építőipari segédmunkásra és 150 ezer építésvezetőre lenne szükség az Egyesült Államokban ahhoz, hogy a keresletet ki lehessen szolgálni.


A szakemberek szerint ennek a keresletnek az egyik fő motorja az MI-adatközpontok rohamos terjedése. A Nemzetközi Villanyszerelő Szövetség blogbejegyzése szerint egyes helyi szervezetek olyan adatközpont-projektekkel szembesülnek, amelyek „kettő, három, néha négyszer annyi munkavállalót igényelnek, mint amennyi a jelenlegi tagságuk”. Chris Madello, a vízvezeték-szerelőket és csőszerelőket tömörítő United Association nemzetközi képviselője úgy fogalmaz, hogy jelenleg egyetlen más iparág sem igényel annyi munkaerőt, mint az adatközpont-építés. Hozzáteszi, hogy az MI terjedése, amely rendkívül nagy mennyiségű villamos energiát igényel, „egyre több és több emberi erőforrást” követel.

A technológiai cégek egy része már felismerte, hogy a szakképzett fizikai munkaerő hiánya komoly akadályt jelenthet, és lépéseket is tesz a probléma enyhítésére. A Google tavaly tavasszal bejelentette, hogy nyilvánosságra nem hozott összeggel támogatja az Electrical Training Alliance nevű szervezetet, amely villanyszerelők képzéséhez nyújt oktatási anyagokat. A program célja, hogy 2030-ig 100 ezer már dolgozó villanyszerelő frissíthesse a tudását, és 30 ezer új tanulót képezzenek ki. A vállalat szerint ez a kezdeményezés a következő években mintegy 70 százalékkal növelheti a szakma létszámát.

Az adatközpontokat építő cégeknek ugyanakkor nemcsak egymással kell versenyezniük a szakemberekért, hanem más nagy építési projektekkel is. Lakóingatlanok, kórházak, gyárak és energetikai létesítmények mind ugyanazt a korlátozott munkaerő-állományt próbálják megszerezni. Anirban Basu, az Associated Builders and Contractors vezető közgazdásza szerint „évek óta szakképzett építőipari munkaerőhiány van Amerikában”. Elmondása szerint korábban gyakori volt, hogy a mesterek átadták tudásukat gyermekeiknek, az utóbbi évtizedekben azonban sokan inkább arra ösztönözték a fiatalokat, hogy egyetemi diplomát szerezzenek. Ennek következményeként ma éppen azok a munkások közelítenek a nyugdíjhoz, akik a legmagasabb szintű gyakorlati tudással rendelkeznek. „Évekig figyelmeztetett az iparág az úgynevezett ezüst cunamira, amelyben ezek a magasan képzett baby boomer generációhoz tartozó dolgozók nagy számban vonulnak nyugdíjba. Ez az időszak megérkezett. Már itt van, és ennek eredményeként az iparág általánosan növekvő szakemberhiánnyal küzd.” - mondta Basu.

Dan Quinonez, a Plumbing-Heating-Cooling Contractors Association vezetője szerint a vízvezeték-szerelő szakma „mindent megtesz”, hogy növelje a rendelkezésre álló munkaerőt, de hangsúlyozza, hogy a probléma hosszú távú megoldásokat igényel, és nem orvosolható egyik napról a másikra. A kereslet ráadásul jelentősen eltér szakmánként és régiónként. Észak-Virginiában például, ahol az adatközpont-építések száma ugrásszerűen megnőtt, Madello szerint továbbra sincs hiány jelentkezőkből a vízvezeték- és csőszerelői képzésekre. „Mindig sokkal többen jelentkeznek, mint amennyit ténylegesen fel tudunk venni a tanulóprogramjainkba” - mondja, hozzátéve, hogy a felvettek száma nagyrészt attól függ, hány tag fog várhatóan nyugdíjba vonulni a következő években.


Komoly gondot jelent viszont, hogy a munkaerőt nem lehet elég gyorsan kiképezni az adatközpont-projektekhez. Quinonez szerint maga a munka nem különbözik lényegesen más vízvezeték-szerelési feladatoktól, az adatközpontok azonban rendkívül szoros határidőkkel épülnek, így alig marad mozgástér késésekre vagy hibákra. Ez azért problémás, mert a tanulók általában éles építkezéseken, tapasztalt szakemberek mellett sajátítják el a gyakorlati tudást, de az adatközpontok esetében a cégek sokkal kevésbé hajlandók kockázatot vállalni, mivel már egy apró hiba is lelassíthatja az egész projektet. „Nagyon költségessé válhat egy kivitelező számára, ha valami rosszul sül el” - magyarázza Quinonez, aki szerint a tanulóknak és pályakezdőknek gyakran „szigorúbb képzésen” kell átesniük, mielőtt ilyen projektekhez engedik őket.

David Long, a National Electrical Contractors Association vezérigazgatója úgy látja, hogy szervezetük eddig sikeresen tartotta a lépést a nyugdíjba vonulásokkal az új villanyszerelők képzésével. Az adatközpontok mérete és technikai összetettsége azonban szerinte komoly kihívást jelent, amelynek kezelése érdekében biztosítani kell, hogy minden dolgozó gyorsan és biztonságosan beilleszkedjen a munkába.

Charles White, a PHCC szabályozási ügyekért felelős vezetője szerint az adatközpontok erős ösztönzőt jelentenek a vízvezeték-szerelők, csőszerelők és HVAC-technikusok számára. Ezek a projektek jellemzően magasabb béreket kínálnak, részben a szoros határidők miatt, amelyek túlórákat is maguk után vonnak. White szerint a magas kereslet arra is ösztönzi a szakembereket, hogy munkahelyet váltsanak, mivel az adatközpont-fejlesztők hosszabb munkaidőt és így jobb keresetet ajánlanak. „Ezeket a történeteket tényleg állandóan hallom” - mondja Quinonez. „Gyorsan megkapod a pénzed, mert egy Amazonról, egy Google-ről vagy egy nagy technológiai cégről van szó. Így mindenhol verseny alakul ki.” Majd hozzáteszi: „A verseny valóban kiélezett. És a probléma része az, hogy egyszerűen nincs elég vízvezeték-szerelő és HVAC-technikus.”

Bár minden iparágban versenyeznek a vállalatok a korlátozott munkaerőért, Madello szerint az építőiparban valamelyest enyhíti a nyomást az utazó szakemberek tartaléka, akik készek megjelenni „bárhol, amikor a semmi közepén építkeznek”. Az azonban továbbra sem világos, hogy meddig tart majd a kereslet az MI-boom lecsengése után. Amikor az építkezések befejeződnek, az adatközpontok általában csak egy kis létszámú állandó személyzetet tartanak a helyszínen, valamint külső vállalkozók hálózatát, akik több létesítmény karbantartását végzik. „Amikor egy projekt elkészül, már nem nyüzsögnek ott az emberek” - mondja White. „De rengeteg olyan dolog van, amit karban kell tartani, és rendszereket kell üzemeltetni. Így ezek közül az emberek közül jó néhány ott marad, és karbantartó vagy üzemeltető csapatba kerül.”

Ha az építési hullám idővel alábbhagy, elképzelhető, hogy nem lesz elég alternatív munka, különösen akkor, ha az amerikai gazdaság recesszióba fordul. Jelenleg azonban a helyzet kifejezetten kedvező a szakemberek számára, és senki sem tudja biztosan, hogyan ér majd véget ez az időszak. „Fenntartható fellendülésről van szó? Látványos összeomlás következik? Vagy az aktivitás egyszerűen fokozatosan cseng le, miután a boom szíve elmúlt?” - találgat Basu.