Hunter
Matematikával a képhamisítás ellen
Egy új digitális technika képes felismerni, vajon két műalkotás ugyanattól a művésztől származik-e vagy sem.
A technika nagy előrelépést jelenthet a hamisítványok leleplezésében, sőt még arra is képes, hogy kimutassa, ha a művész tehetséges tanítványai segítségét vette igénybe a festmény elkészítéséhez. Amint egy művészi alkotás olyasvalamivé válik, amiért az emberek hajlandók pénzt adni, azt valószínűleg hamarosan megpróbálják majd hamisítani is. Míg a legtöbb nyomozómunka a festékből vett mintán és a röntgenes vizsgálatokon alapul, a technikát megalkotó tudósok egyetlen ujjal sem érnek a mesterművekhez.
"Csupán körüljárjuk egy ügyes kamerával, és felvételeket készítünk" - mondta Hany Farid, az amerikai Darthmouth College kutatója. A számítógépes program ezután olyan az emberi szem számára többnyire láthatatlan összefüggéseket és statisztikai sémákat keres a digitális képen, melyek az ecsetvonások lenyomatán, irányán vagy hosszán, valamint a festék egyenletességén alapulnak. Amikor ezeket a jellemvonásokat három dimenzióban sikeresen feltérképezték, egy művész alkotásai a szoros "kézjegy" koordinátarendszer egy megadott területére lesznek sorolva, míg egy másik művész jegyei máshol csoportosulnak a rendszerben.
A technika a digitális jelfeldolgozáshoz és a kép felépítéshez használatos matematikai összetevőkre bontja le a képekről készült nagy felbontású digitális felvételeket, melyeket bonyolult matematika alapján elemeznek a statisztikai sémák megtalálása érdekében. Az alapelvet a képtömörítésből merítették, amikor rengeteg információ veszik el úgy, hogy szemmel szinte alig vagy egyáltalán nem észleljük.
Farid és munkatársai digitálisan elemezték a flamand művész, Pieter Bruegel egy nyolc rajzból álló sorozatát, valamint öt másik rajzot, melyről tudták hogy a festő stílusában készült utánzatok. Amikor a rajzok alapján feltérképezték a szükséges pontokat, az eredeti művek pontjai egy körben tömörültek, míg az utánzat pontjai mind a körön kívül szóródtak szét.
A kutatók megvizsgálták az olasz Pietro Perugino Madonna a gyermekkel című alkotását, ami 1500 környékén keletkezett. Számos szakértő ügy véli, hogy Perugino tanítványai jelentős mértékben közreműködtek a festmény elkészítésében. A számítógépes elemzés szerint a hat alakból három feltehetően egy művész, valószínűleg maga Perugino munkája, míg a másik három alakot három különböző ember festette.
Farid szeretne más bizonytalan eredetű festményeken is dolgozni a művészettörténészek társaságában, akik munkája szerinte pótolhatatlan. "A művészettörténészek olyan dolgokra képesek, melyekre a mi technikánk nem. Ők főként a fület, a kezet és a lábat nézik bizonyítékok után kutatva. Mi viszont képesek vagyunk olyan sémákat felfedezni, amit agyunk nem képes észlelni" - magyarázta. Farid meggyőződése, hogy a legjobb módot a hamisítványok kiszűrésére a művészettörténészek szakértelme és a digitális technika ötvözése adná.
A tanulmány december 7-én fog megjelenni a Proceedings of the National Academy of Sciences magazinban.
A technika nagy előrelépést jelenthet a hamisítványok leleplezésében, sőt még arra is képes, hogy kimutassa, ha a művész tehetséges tanítványai segítségét vette igénybe a festmény elkészítéséhez. Amint egy művészi alkotás olyasvalamivé válik, amiért az emberek hajlandók pénzt adni, azt valószínűleg hamarosan megpróbálják majd hamisítani is. Míg a legtöbb nyomozómunka a festékből vett mintán és a röntgenes vizsgálatokon alapul, a technikát megalkotó tudósok egyetlen ujjal sem érnek a mesterművekhez.
"Csupán körüljárjuk egy ügyes kamerával, és felvételeket készítünk" - mondta Hany Farid, az amerikai Darthmouth College kutatója. A számítógépes program ezután olyan az emberi szem számára többnyire láthatatlan összefüggéseket és statisztikai sémákat keres a digitális képen, melyek az ecsetvonások lenyomatán, irányán vagy hosszán, valamint a festék egyenletességén alapulnak. Amikor ezeket a jellemvonásokat három dimenzióban sikeresen feltérképezték, egy művész alkotásai a szoros "kézjegy" koordinátarendszer egy megadott területére lesznek sorolva, míg egy másik művész jegyei máshol csoportosulnak a rendszerben.
A technika a digitális jelfeldolgozáshoz és a kép felépítéshez használatos matematikai összetevőkre bontja le a képekről készült nagy felbontású digitális felvételeket, melyeket bonyolult matematika alapján elemeznek a statisztikai sémák megtalálása érdekében. Az alapelvet a képtömörítésből merítették, amikor rengeteg információ veszik el úgy, hogy szemmel szinte alig vagy egyáltalán nem észleljük.
Farid és munkatársai digitálisan elemezték a flamand művész, Pieter Bruegel egy nyolc rajzból álló sorozatát, valamint öt másik rajzot, melyről tudták hogy a festő stílusában készült utánzatok. Amikor a rajzok alapján feltérképezték a szükséges pontokat, az eredeti művek pontjai egy körben tömörültek, míg az utánzat pontjai mind a körön kívül szóródtak szét.
A kutatók megvizsgálták az olasz Pietro Perugino Madonna a gyermekkel című alkotását, ami 1500 környékén keletkezett. Számos szakértő ügy véli, hogy Perugino tanítványai jelentős mértékben közreműködtek a festmény elkészítésében. A számítógépes elemzés szerint a hat alakból három feltehetően egy művész, valószínűleg maga Perugino munkája, míg a másik három alakot három különböző ember festette.
Farid szeretne más bizonytalan eredetű festményeken is dolgozni a művészettörténészek társaságában, akik munkája szerinte pótolhatatlan. "A művészettörténészek olyan dolgokra képesek, melyekre a mi technikánk nem. Ők főként a fület, a kezet és a lábat nézik bizonyítékok után kutatva. Mi viszont képesek vagyunk olyan sémákat felfedezni, amit agyunk nem képes észlelni" - magyarázta. Farid meggyőződése, hogy a legjobb módot a hamisítványok kiszűrésére a művészettörténészek szakértelme és a digitális technika ötvözése adná.
A tanulmány december 7-én fog megjelenni a Proceedings of the National Academy of Sciences magazinban.