Berta Sándor
Biometriai adatokkal titkosított e-mailek
Új eljárást fejlesztettek ki az adatok titkosítására a bonni egyetem neuroinformatikus kutatói. A módszert a közeljövőben már az e-mailek és más digitális dokumentumok titkosítására is fel lehet majd használni.
Az adatok kódolása egyre nagyobb szerepet kap a mai világban, ahol egyre-másra születnek a kémprogramok, amelyek információk tömkelege után kutatják át a számítógépek millióit. Közel sem mindegy tehát, hogy milyen módszerrel védjük a mások számára talán haszontalan, de a számunkra mindenképpen fontos információkat. A bonni kutatók által létrehozott módszernél csak az férhet majd hozzá a bizalmas adatokhoz, aki rendelkezik a megfelelő, dekódoló kártyával.
Az eljárás során az azonosítás íriszszkenneléssel vagy ujjlenyomat-leolvasással történik. Ehhez két kártyát használnak fel, ezeken tárolják a felhasználók biometriai adatait. Az egyik kártyát az adatokat küldő számítógép USB portjára csatlakoztatják, míg a másik kártyát a "vevő-PC" USB portjára. A saját fejlesztésű szoftver a kártyákon lévő információk segítségével egy "személyre szabott" titkosítást hoz létre, amelyet csak a második kártya tulajdonosa által olvasható és oldható fel. Azonban a titkosítás csak akkor oldódik fel, ha az ő kártyáján lévő adatok megegyeznek a programozás során felhasznált biometriai adatokkal.
A kódolás során egy hagyományos képből egy összekuszált pixelhalmazt hoznak létre, a kártyák nélkül pedig ezt az adathalmazt nem is lehet visszaváltoztatni az eredeti képpé. Mint azt Rolf Eckmiller, a bonni informatikai intézet professzora elmondta: "Úgynevezett spatiotemporális szűrőket használunk az eljárás során, ezért maga a titkosítás nem invertálható, nem fordítható vissza. A hardvereszközök, a szoftverek és a biometriai adatok kombinációjából egy rendkívül magas fokú biztonságot kapunk."
Az adatok kódolása egyre nagyobb szerepet kap a mai világban, ahol egyre-másra születnek a kémprogramok, amelyek információk tömkelege után kutatják át a számítógépek millióit. Közel sem mindegy tehát, hogy milyen módszerrel védjük a mások számára talán haszontalan, de a számunkra mindenképpen fontos információkat. A bonni kutatók által létrehozott módszernél csak az férhet majd hozzá a bizalmas adatokhoz, aki rendelkezik a megfelelő, dekódoló kártyával.
Az eljárás során az azonosítás íriszszkenneléssel vagy ujjlenyomat-leolvasással történik. Ehhez két kártyát használnak fel, ezeken tárolják a felhasználók biometriai adatait. Az egyik kártyát az adatokat küldő számítógép USB portjára csatlakoztatják, míg a másik kártyát a "vevő-PC" USB portjára. A saját fejlesztésű szoftver a kártyákon lévő információk segítségével egy "személyre szabott" titkosítást hoz létre, amelyet csak a második kártya tulajdonosa által olvasható és oldható fel. Azonban a titkosítás csak akkor oldódik fel, ha az ő kártyáján lévő adatok megegyeznek a programozás során felhasznált biometriai adatokkal.
A kódolás során egy hagyományos képből egy összekuszált pixelhalmazt hoznak létre, a kártyák nélkül pedig ezt az adathalmazt nem is lehet visszaváltoztatni az eredeti képpé. Mint azt Rolf Eckmiller, a bonni informatikai intézet professzora elmondta: "Úgynevezett spatiotemporális szűrőket használunk az eljárás során, ezért maga a titkosítás nem invertálható, nem fordítható vissza. A hardvereszközök, a szoftverek és a biometriai adatok kombinációjából egy rendkívül magas fokú biztonságot kapunk."