Kiadó: LucasArts
Fejlesztő: Raven Software

Rendszerkövetelmények:
Minimum: Celeron 400, 64 MB RAM, 16 MB-os 3D gyorsító, Win9x/ME/2000/XP
Hasonló játékok: Dark Forces, Jedi Knight
Kategória: FPS

Kevés kanyargósabb élettörténetű játék van, mint a Jedi Knight második része. Már a cím is furcsa, mert ha jobban belegondolunk, akkor a Jedi Outcast tulajdonképpen harmadik epizód: a főhős Kyle Katarn kalandjainak kezdetét az 1996-ban megjelent, és kövér sikert aratott Dark Forces-ban követhettük figyelemmel. 1998-ban jött a folytatás, Jedi Knight címen (a címváltoztatás egyértelmű volt, hiszen ebben a részben érett Katarn barátunk halkszavú zsoldosból bátor Jedi lovaggá), és a siker akkor sem maradt el. A történeti hűség kedvéért illik megjegyezni, hogy a Jedi Knight a játékosok körében kissé visszás fogadtatásra talált: a játék grafikája ugyanis nem mozgott kifejezetten a kor színvonalán, kis túlzással akár csúnyácskának is lehetett nevezni. A játékmenet és hangulat ennek ellenére teljesen rendben volt, és mint tudjuk, egy igazi játékosnak azért mégis csak ez a lényeg. A JK megjelenése után nem sokkal röppentek fel a pletykák egy esetleges, Jedi Master munkacímen futó harmadik részről, mely alatt az akkoriban frissnek és ropogósnak számító Unreal motor dübörgött volna. Nagy csönd, eltelt egy év, és a Jedi Master-nek csak nem akaródzott előlépnie a homályból. Ezzel párhuzamosan a korábbi részeket kiadó/fejlesztő Lucasarts is elindult szépen lassan a lejtőn: a cég, korábban tuti vételnek számító, mindig csúcsminőséget képviselő játékai ellaposodtak, és egyre inkább úgy tűnt, hogy az LA - az új Star Wars film megjelenése által megtámogatva - ráállt a biztonságos, de a játékosok számára kevésbé szimpatikus "Nyúzzunk le még egy bőrt a róka komáról"- vonalra. A róka azonban visított, nemkülönben a gamerek, mikor megtudták, hogy a várva várt harmadik rész megszűnt létezni, és helyét átvette az Obi-wan névre hallgató 3rd person izé, melyről hamarosan kiderült, hogy kizárólagosan újgenerációs konzolokra fog megjelenni, a pécés verzió annak a rendje és módja szerint ment a levesbe...

    
2001: a Raven személyében megérkezik a harmadik rész megmentője. A rohamosan csökkenő eladások miatt a Lucasarts-nál úgy döntenek, hogy minimalizálják a saját fejlesztéseket, és inkább, bevált, professzionális színvonalon dolgozó külsősökkel készíttettik el a cég játékait. A döntés olyan címeket eredményez, mint a - még megjelenés előtt álló - online őrület, a Star Wars: Galaxies (Verant) vagy a rendkívül ígéretes Knights of the Old Republic (Bioware). A triász harmadik tagja a Raven (Hertic, Hexen, Soldier of Fortune) által fejlesztett Jedi Knight 2: Jedi Outcast, azaz mai élveboncolásunk tárgya.

    
Amikor meghallottam, hogy a Raven készíti az új Jedi Knightot, meglehetősen felemás érzéseim támadtak. Egyrészről biztos voltam benne, hogy korrekt munkát végeznek a fiúk, hiszen az FPS-piac legmegbízhatóbb, gyorsan és pontosan dolgozó iparosaival van dolguk. A felől sem voltak kétségeim, hogy betartják a meglehetősen szűkre szabott (egy éves) fejlesztési ciklust, hiszen híresek arról, hogy szinte soha nem késnek a játékaikkal. Az eredetiséggel voltak problémáim: minden tiszteletem ellenére a Raven nem tartozik a játékipart megújító, forradalmian újat alkotó csapatai közé. Minden esetben licenszelt motorral dolgoznak (konzekvesen ragaszkodnak az ID éppen soros engine-jéhez, a két cég közt fennálló partneri viszony mára már legendássá vált), és a tartalmi ötleteiket is inkább külső forrásokból merítik. Jelentem, hogy pozitívan csalódtam. A Jedi Knight második epizódja ugyan nem eredeti játék, de a korábbi részek összes lényeges tartalmi eleme megtalálható benne, felújítva, és a mai kor elvárásaihoz igazítva.

    
Az előző rész vége (Kyle legyőzi Jerec-et a Jedik Völgyében, majd átmenetileg enged a sötét oldal csábításának, de társa és tanítványa, Mara Jade szerencsére megmenti - ez utóbbit már a küldetéslemezben játszhattuk végig) sok minden megváltozott főhősünk életében. Felhagyott a Jedi - tréninggel, az átélt (sötét) élmények miatt megcsömörlött, és ismét az Új Köztársaság katonájaként tevékenykedve üti el az idejét. Hűséges társa, Jane Ors is vele van ismét, a játék elején ők ketten ugranak neki egy kezdetben szimplának látszó küldetésnek: egy titkos birodalmi kutatóbázis kivizsgálásának. A küldetés (természetesen) nem is olyan egyszerű, mint amilyennek elsőre látszik, hőseink komoly ellenállásba ütköznek, feltűnik egy Desann nevezetű Dark Jedi, aki rövid úton padlóra küldi Kyle-t, Jane-t pedig... na, stop, ennyit a konkrét történésekről, nem állok neki spoilerkedni. A lényeg: Katarn barátunk alaposan felhúzza magát, és ismét ellátogat a Jedik Völgyébe, hogy visszaszerezze régi skilljeit. A sztori innentől felveszi egy átlagos hullámvasút utazósebességét - régi ismerősökkel (Luke Skywalker, Lando) futunk össze, legendás helyszínekre (Bespin, Yavin, Jedi Akadémia) látogathatunk el, és persze szépen lassan kibontakozik majd egy, az Új Köztársaság létét fenyegető összeesküvés is.

    
Az alapsztori tehát elvileg mindent tartalmaz, amitől egy átlagos SW rajongónak elcsöppen a nyála, a magam részéről még sem vagyok megelégedve vele - túlságosan kusza. A legnagyobb probléma talán az, hogy a JK2 beleesik az eredeti trilógiát folytatni kívánó könyvek egyik idegesítő hibájába: túl sokat akar markolni, bedob egy csomó új dolgot, és bénán magyarázza meg őket. Klónozott Dark Jedi hadsereg, erőkristályokkal működő robotok, átvághatatlan überpáncél - köszönöm szépen, nálam az SW nem erről szól. Ezzel a klónozós, erőkristályos izével (Emlékszik valaki A.D. Foster: A Jedi-kristály című művére? A Roburban jelent meg, még valamikor az ősidőkben, nekem játék közben kapásból ez a kis karcolmány jutott az eszembe. Bocs az elkalandozásért, folytatom...), szóval ezzel a sok technológiai blablával lerángatják szépen a földre a misztikumot, magyarázni próbálják a magyarázhatatlant, és kiölik a lelket a mítoszból. A másik problémám a főgonosz megválasztásával van. Desann kábé annyira karizmatikus ellenfél, mint egy kis tányér tejfölös uborkasaláta, és külső jegyeiben is inkább hasonlít a "Mutáns dínók a kilencedik dimenzióból" című videoklasszikus főhősére, mint Dark Jedire.

    
No elég a negatív hangvételből, beszéljünk inkább arról, hogy mik a jó dolgok a Jedi Knight 2-ben, mert ezekből hálistennek azért több van, mint a fent említett hiányosságokból Először is ott van maga a csupasz játékmenet, ami kitűnően követi az előzmények által már gondosan kijelölt irányvonalat: "gondolkodtató", trükkös FPS. Trükkös, mert a továbbjutást aranyos kis rejtvények nehezítik meg, melyeket általában nem lehet secc-pecc megoldani. A legtöbb ilyen feladat arról szól, hogy be/fel kéne jutnunk valahova, illetve ki kell jutnunk valahonnan, de az nem fog menni egy kapcsoló megnyomásával. A rejtvények nagy százaléka (mondjuk a négyötödük) teljesen logikus, és helyzet kellő felmérésével, valamit az adott helyszín körültekintő felfedezésével könnyen megoldható. A maradéknál meg leginkább a vakszerencse lesz segítségünkre, azaz elsősorban azon dől el a továbbjutás, hogy felfedezzük e a készítők által ravasz módon elrejtett apró átjárót, szétlövendő rácsot, vagy épphogy átugorható távolságot. Egy biztos: minden problémának megvan a megoldása, és a "oda márpedig valahogy fel lehet jutni" logikai vonalat követve előbb utóbb mindegyikre rá lehet jönni. Ha mégse sikerülne, akkor ott van a walktrough, ilyenből már a játék amerikai megjelenését követő napon is jópár tűnt fel a szépséges interneten - a játékélmény fenntartása miatt mondjuk ilyesmihez csak végső esetben forduljunk. Néhány gonosz puzzle megoldásához az Erő alkalmazása jelenti a kulcsot, méghozzá általában a push/pull powerek, vagy a force speed. Most látom, hogy már az Erő használatáról beszélek, és még csak meg sem említettem, hogy ilyet is lehet. Mert lehet, sőt, az Erő használata talán a játék legjobb része, sokkal ügyesebben ás látványosabban van megoldva, mint az előző epizódban. A JK1-ben magunk oszthattuk el a megszerzett pontokat a különböző force powerek között (ráadásul jó/sötét oldalt is választhattunk). Ez most eltűnt, a powerek megszerzése automatikus. Lássuk, hogy miből gazdálkodhatunk: push (magunkhoz rántjuk az ellent/az adott tárgyat) pull (ugyanez, csak húzzuk/lökjök) grip (fojtogatás, ugye mindenki emlékszik még Vader kom komára, mikor "leváltotta" az alkalmatlanná vált parancsnokot) lightning (villámszórás) mind trick ("Nem ezek azok a droidok, akiket keresnek") jump (jókat ugrálhatunk vele) heal (öngyógyítás) speed (a játék "mátrixos effektje" - minden lelassul körülöttünk, mi viszont normál sebességen mozgunk - az egyik leghasznosabb power). A force powereknek három fokozata van, az utolsó a Jedi Master szint, itt már nagyon kemény dolgokra vagyunk képesek, brutálisakat tudunk ugrani, egy egész osztagot ledöntünk a lábáról egyetlen kézmozdulattal, és a levegőbe emelve fojtogathajuk az ellent.

    
Harcolni persze nem csak az Erővel lehet, vannak hagyományos fegyvereink is. Én egy tucatot számoltam össze, korrekt kínálat, van közte sok ismert (E-11 Blaster rifle, azaz a rohamosztagosok lézerkarabélya, vagy az előző részekben is jól bevált Bowcaster) meg jó pár új fiú is (Tenloss Disruptor - ő a manapság már kötelező mesterlövészpityu szerepét tölti be, Heavy reapeter + concussion launcher - ez egy birodalmi fegyver, méghozzá egy pörgős sorozatlövő és egy gránátvető kombinációja). A legjobb az, hogy a játék nyolcvan százalékában én (és szerintem még sokan mások) semmi mást nem használtam, mint a fegyverkínálat leghangulatosabb és egyben leghatásosabb darabját, a jó öreg lézerkardot. Az első két küldetés után visszaszerezheted ugyanis a régi kardodat (egy próba során, amely tulajdonképpen egyfajta tutorialként is üzemel), megkapod az első pár force powert, és az addig kedves, de kissé unalmas FPS-nek tűnő játék ötödik sebességre kapcsol.

    
A lézerkardos küzdelem frenetikus. Elképesztő hangulata van már annak is, ahogy előveszed a markolatot, bekapcsolod, a kard felzümmög, és nekiesel vele az ellennek. A lightsaber-hez tartozik egy force power, ez pedig a kard dobálása - az előnyeit ugyebár nem kell ecsetelnem. Hasonlóan hasznos, hogy a kardal automatice védeni tudjunk a felénk lőtt lézernyalábokat, ráadásul ez a tulajdonságunk (akárcsak a karddobás pontossága) az idők során még fejlődik is. Az ultimatív élményt mégsem az átlag ellenfelek lekaszabolása (bár az is isteni) hanem a Dark Jedik elleni küzdelem jelenti. Amikor Bespin-en megjelenik az első Reborn (csökkentett üzemmódban futó Sötét Jedi), és először feszülnek össze a pengék... ahhhh... virtuális orgazmus - a hardcore Star Wars rajongóknak lehet, hogy nem is annyira virtuális. A kardpárbajokat nagyon nehéz szavakkal leírni: látványosak, intenzívek, mindkét fél ugrál, használja az Erőt - azt hiszem, erre találták ki a cool szót.

    
A Ravenes fiúk nagyon beletaláltak a céltábla közepébe ezzel a lézerkard dologgal. Ha nem lenne benne (vagy nem lenne ilyen jól megvalósítva) akkor a Jedi Knight 2-t egy teljesen átlagos FPS-ként kezelné most mindenki, ami ugyan korrekt módon adja elő még egyszer a már ismert műsorszámot, de saját maga már semmit nem tud hozzátenni. Az Erő + lézerkardos harc szuper prezentálása viszont alaposan megváltoztatja a helyzetet. Öröm látni, ahogy Kyle fejlődik, magunkénak érezzük a karaktert, nem figyelünk annyira a sztori hiányosságaira, inkább azt várjuk, hogy mikor jön a következő legyőzendő ellenfél, és milyen furmányos módon fogunk majd végezni vele. A játék vége felé kitűnően látszik, amit a filmek alapján már eddig is sejttetünk: egy igazi, a kardot és az Erőt mesterien használó Jedinek nemigen akad ellenfele, egy hadsereg sem tudja megállítani - maximum egy másik Jedi.

    
A belbecs után jöjjön a külcsín. Jelenetem, itt minden rendben van. A Raven a jól bevált Quake 3 motort használja ezúttal is, erősen feltupírozott, saját fejlesztésű animációs rendszerrel, és láthatóan továbbfejlesztett effektekkel. Az utóbbi fél évben már volt szerencsénk megtapasztalni (Wolfenstein, Medal of Honor), hogy értő kezekben még mindig nagyon jól muzsikál ez a több, mint két éves engine, és a Raven-nél talán senki sem ért jobban az ID soros kreálmányához. A modellek szépek, jól mozognak, és az outdoor részek is pofásan néznek ki. A textúrákkal mondjuk nem voltam 100 százalékig megelégedve (kissé fakónak tűntek), de egy keményvonalas SW-rajongó ismerősöm elmagyarázta, hogy ez így van jól, mert az SW világa is ilyen kopottas - biztos igaza van. Az átvezető animációk ezúttal nem filmek (hanem rendereltek/saját motorral készültek), ami nem olyan nagy baj, gondolom nem sokan sírják vissza a C-kategóriás színészek által nyögvenyelősen előadott dialógokat (bár... azoknak is meg volt a maguk bája). A hangok teljes egészében a filmekből származnak, minden a helyén van, az utolsó ajtószisszenésig. A zenét már nem is említem, mert az még a legócskább SW játékokban is nagyszerű - köszönhetően egy bizonyos John Williams névre hallgató zseninek...

    
Multiplayer tekintetében a fejlesztők természetesen leütötték a Q3A engine kínálta magas labdát, azaz bőséges a kínálat. A kötelező műsorszámokon (FFA, Team FFA, CTF) kívül van pár sajátságos, a Star Wars univerzumhoz igazított játékmód is (Jedi Master: egy darab kard van az egész pályán, aki felveszi, az lesz a Jedi Master, ekkor szerezhet pontokat, ahogy meghal, eldobja a kardot, más veszi fel, és így tovább... ; Holocron FFA: a free fo all sajátos fajtája, mindenki force powerek nélkül indul, ezeket később lehet összeszedni, méghozzá a Holocronok felmarkolásával; Capture the Ysalamiri: CTF, csak éppen a zászló mellett megkapjuk a fenti bonyolult nevű kis állatkát, őkelme pedig elszívja tőlünk az erőt; és végül a Duel: az egyik legnépszerűbb játékmód, párbaj, ahol csak két résztvevő van, a többiek nézik őket. A győztes bent marad az arénában, az új kihívó pedig belép.) A többjátékos rész érdekessége, hogy a single playerben elérhetetlen force powereket is használhatunk, és a karakterünk kialakításánál magunk határozzuk meg a rendelkezésünkre álló powerek (itt már van jó/sötét oldal is!) erősségét - méghozzá a jó öreg pontelosztós módszer segítségével. Tapasztalataim szerint a legtöbb szerveren csak a kard van engedélyezve, mint fegyver, és ez nagyon is jól van így - ütős hangulata tud lenni a Jedik csoportos küzdelmének...

    
Mit mondhatnék még a Jedi Knight 2-ről? Azt hiszem, már nem sokat. Vannak ugyan még érdekességek (pl beülhetünk egy körre egy kétlábú lépegetőbe is, vagy lesz olyan szitu, ahol Luke bácsival az oldalunkon fogunk harcolni), de ezeket már fedezzétek fel saját magatok, nem akarom senkitől elvenni a meglepetés örömét. A Raven biztos kézzel kezelte a folytatást, és rekordidő alatt alkotott egy nagyon jó játékot. Tökéletesnek nem tökéletes, sőt, bizonyára lesz még nála jobb FPS 2002-ben, de ennek ellenére kitűnő szórakozás. Ha egy iciri-picirit is kedveled az SW világát, szerezd be, mert a JK2 végre olyan játék, ami nem okoz csalódást. Grafika: A Quake 3 Arena grafikus motorja még mindig a legjobb választás, ha az ember FPS-t kíván gyártani. A Raven kívűlről-belűlről ismeri az IDtól licenszelt technológiát, és ez nagyon meglátszik a Jedi Knight 2-őn. A Medal of Honor, vagy akár a RTCW hozzászoktatott minket a minőséghez, és most sem kapunk mást: elsőrangú minőséget, élethű animációt, és gyönyörű effekteket.

Kezelőfelület: A megszokott WASD-on kívül jó pár gombot használ a játék – ez az ára a sok force power alkalmazásának. Kis kísérletezéssel be lehet úgy állítani a dolgot, hogy a főbb powerek a kezünk ügyébe essenek, az alapbeállítás (F-gombokra bindelve) ugyanis kényelmetlen és elérhetetlen. Grafikailag is korrektül skálázható a játék, 800*600-ban 32biten, némileg butítva szerintem minden mai, átlagosnak számító gépen el fog futni.

Játékmenet: Lézerkardok, lézerkardok, lézerkardok! Jedinek lenni jó dolog, és JK2-ben végre tényleg kipróbálhatjuk, milyen is egy igazi Jedi lovag élete. A párbajok frenetikusak, el nem lehet mondani, hogy milyen jó hangulatuk van. A lövöldözős részek hozzák a szokásos formát, és a puzzlekre se lehet egy szavunk se. Ami gyengécske, az a történet, talán nem ártott volna az ezerszer látott/hallott kliséktől eltávolodni egy kicsit, és bátrabban belenyúlni a Star Wars-mítosz misztikusabb oldalába, szerintem van még lehetőség bőven.

Hangeffektek: Ezek nagyrészt a filmből lettek digitalizálva, így teljesen autentikusak, isteni a kardok zümmögése, a sziszegés, ahogy összecsapnak, de még a rohamosztagosok csizmájának koppanása is hangulatos.

Zene: Star Wars. John Williams. Hangulat. Ezt egész egyszerűen nem lehet elrontani. Nagy szerencséje az SW-nek, hogy ennyire emblematikus zenéje van – ahogy meghallja az ember, rögtön üt a hangulat, mégha a zenével eladni kívánt produktum mégoly silány is.

Multiplayer: A játékmódokról olvashattok a cikkben, mégegyszer nem fogom felsorolni. Jó dolog, hogy ennyi mindent mellékeltek a játékhoz a fiúk, más kérdés, hogy én eddig szinte csak Duelt, mef FFA-t futtató szerverekkel találkoztam, a többi játékmódot alig-alig játszák a neten. A duel nagyon jó, ügyesség, türelem és nem utolsósorban jó idegek kellenek hozzá, nagyszerű szórakozás.

Intelligencia és nehézség: A Jedi Outcast nehéz, még a könnyebb fokozatokon játszva is. Nem csak a puzzle-ek miatt mondom ezt, hanem az ellenfelekben is van kihívás. Hogy én hányszor káromkodtam a szemét orvlövészek miatt, akik egyetlen, jól irányzott lövéssel képesek voltak dezintegrálni énszerénytelenségem kobakját... A force powerek ügyes használatával, és nem utolsósorban a megfelelően kezelt lézerkardal nagyban növelhetők túlélési esélyeink, de Rambot akkor sem érdemes játszanunk, mert sírás lesz a vége. Az AI jó, az ellenfelek fedezékbe húzódnak, ha kell menekülnek, a Dark jedik pedig viszonylag ügyesen alkalmazzák ellenünk az Erőt. Ügyes.

Összegzés: A Jedi Knight 2 az egyik leghangulatosabb játék, amivel az utóbbi időben találkozni volt szerencsém. Tudom, hogy ehhez nagyban hozzájárul az ismert és kedvelt SW univerzum, de pont ez a lényeg: végre nem csak a dobozon olvasható név adja el a játékot, hanem maga a játékélmény. Gratula Raven, csak így tovább!