Gyurkity Péter
Dobná telefonos megfigyelési programját az NSA
Maga az ügynökség ajánlja ezt, mivel túl nagyok a jogi és logisztikai akadályok.
Az elmúlt években mi is folyamatosan beszámoltunk a globális lehallgatási programról, valamint az USA-n belüli megfigyelésről, kezdve Edward Snowden 2013-as kiszivárogtatásával, amely két évvel később vezetett el a Freedom Act elfogadásához – bár maga Snowden továbbra sem közlekedhet szabadon, hiszen az amerikai illetékesek nagy „szeretettel” fogadnák odahaza. Most maga az NSA ajánlja a telefonos megfigyelési program elhagyását, mivel nem látják értelmét a további alkalmazásnak.
Márciusban egy republikánus nemzetbiztonsági tanácsadó árulta el egy podcast során, hogy az NSA már fél éve nem is használja a programot, dacára azon korábbi kijelentéseknek, miszerint ez elengedhetetlen a nemzetbiztonság meglévő szintjének fenntartásához. Eredetileg naponta több milliárd szöveges üzenet és telefonhívás metaadatait rögzítették, a szolgáltatók automatikusan át is adták ezen adatokat a hatóságoknak, a 2015-ös törvény következtében azonban alaposan lecsökkent ez a szám (évi néhány százmillióra), az adatokat pedig külön ki kellett kérni. 2016-ban összesen 151 millió esetben jutottak hozzá ilyen adatokhoz, ez egy évvel később 534 millióra emelkedett, bár ez utóbbi időszakban mindössze 40 személy ellen nyomoztak. A jelek szerint tavaly már nem is érte meg fenntartani az erőfeszítést, ez vezetett el a mostani ajánláshoz.
A friss beszámoló szerint az NSA ezt már hivatalosan kérelmezi, bár az utolsó szót majd a Fehér Ház mondja ki, több törvényhozó pedig továbbra is ragaszkodik a megfigyelés fenntartásához. Az NSA-t ismerve mondjuk gyanítható, hogy azért mondanának le erről a programról, mert már rendelkezésükre áll egy még jobb, még titkosabb utód, de erről hivatalosan (természetesen) nincs információ. Jellemző részlet ezzel kapcsolatban, hogy az amerikai állampolgárok beszélgetéseit (magát a beszélgetést, az elhangzottakat) ugyan az eredeti törvény értelmében sem rögzítették, ezt azonban számos esetben elvégeztették a kanadai és brit kollégákkal, így a törvény ellenére mégis sikerült elérni a (szinte) teljes lehallgatást és megfigyelést.
A honatyák egyelőre arról vitatkoznak, hogy van-e értelme meghosszabbítani a 2015-ös Freedom Act határidejét, itt néhány hónapon belül megszülethet a döntés.
Az elmúlt években mi is folyamatosan beszámoltunk a globális lehallgatási programról, valamint az USA-n belüli megfigyelésről, kezdve Edward Snowden 2013-as kiszivárogtatásával, amely két évvel később vezetett el a Freedom Act elfogadásához – bár maga Snowden továbbra sem közlekedhet szabadon, hiszen az amerikai illetékesek nagy „szeretettel” fogadnák odahaza. Most maga az NSA ajánlja a telefonos megfigyelési program elhagyását, mivel nem látják értelmét a további alkalmazásnak.
Márciusban egy republikánus nemzetbiztonsági tanácsadó árulta el egy podcast során, hogy az NSA már fél éve nem is használja a programot, dacára azon korábbi kijelentéseknek, miszerint ez elengedhetetlen a nemzetbiztonság meglévő szintjének fenntartásához. Eredetileg naponta több milliárd szöveges üzenet és telefonhívás metaadatait rögzítették, a szolgáltatók automatikusan át is adták ezen adatokat a hatóságoknak, a 2015-ös törvény következtében azonban alaposan lecsökkent ez a szám (évi néhány százmillióra), az adatokat pedig külön ki kellett kérni. 2016-ban összesen 151 millió esetben jutottak hozzá ilyen adatokhoz, ez egy évvel később 534 millióra emelkedett, bár ez utóbbi időszakban mindössze 40 személy ellen nyomoztak. A jelek szerint tavaly már nem is érte meg fenntartani az erőfeszítést, ez vezetett el a mostani ajánláshoz.
A friss beszámoló szerint az NSA ezt már hivatalosan kérelmezi, bár az utolsó szót majd a Fehér Ház mondja ki, több törvényhozó pedig továbbra is ragaszkodik a megfigyelés fenntartásához. Az NSA-t ismerve mondjuk gyanítható, hogy azért mondanának le erről a programról, mert már rendelkezésükre áll egy még jobb, még titkosabb utód, de erről hivatalosan (természetesen) nincs információ. Jellemző részlet ezzel kapcsolatban, hogy az amerikai állampolgárok beszélgetéseit (magát a beszélgetést, az elhangzottakat) ugyan az eredeti törvény értelmében sem rögzítették, ezt azonban számos esetben elvégeztették a kanadai és brit kollégákkal, így a törvény ellenére mégis sikerült elérni a (szinte) teljes lehallgatást és megfigyelést.
A honatyák egyelőre arról vitatkoznak, hogy van-e értelme meghosszabbítani a 2015-ös Freedom Act határidejét, itt néhány hónapon belül megszülethet a döntés.