Berta Sándor
E-hulladékok - az újrahasznosítás sokszor csak ámítás
Ugyan sok vállalat ígér tartós újrahasznosítást, azonban az elektronikai hulladékok időnként mégis teljesen váratlan helyeken bukkannak fel.
A szolgáltatásaikat gyakran ingyen vagy viszonylag olcsón kínáló elektronikai hulladékokat újrahasznosító vállalkozások előszeretettel küldik Afrikába, Ázsiába vagy Dél-Amerikába az általuk összegyűjtött vagy hozzájuk beérkezett szállítmányokat. Jim Pucket, a Basel Action Network (BAN) nevű szervezet vezetője közölte, hogy például Kínában gyakran fizetnek kg alapon a leszállított elektronikai hulladékmennyiség után, ezért egyértelműen gazdasági döntés, hogy ezek az eszközök és anyagok oda kerülnek.
A BAN megpróbálja megakadályozni a mérgező és veszélyes anyagok exportját. A szervezet az MIT munkatársaival közösen megvizsgálta, hogy hová kerülnek az e-hulladékok. Összesen 205 különböző kiselejtezett készüléket láttak el GPS-nyomkövetővel, majd ezeket a termékeket átadták az Amerikai Egyesült Államokban néhány olyan cégnek, amelyek újrahasznosítással foglalkoznak. Mint kiderült, az eszközök 40 százalékát egy másik országba szállították el, a többségüket Kínába, azon belül is elsősorban Hongkongba. Ott rosszul megfizetett munkások darabolták fel azokat és közben persze kapcsolatba kerültek a mérgező és környezetkárosító anyagokkal. A Motherboard megszerezte egy ilyen kínai feldolgozó üzem árlistáját.
Ezek az importőrök az új beszállítóikat gyakran meglehetősen agresszív módon, e-mailben toborozzák. John Shegergian, az Electronic Recyclers International vezérigazgatója kiemelte, hogy e létesítményeknek többnyire csak néhány munkatársuk és targoncájuk van. Ezek a vállalatok nem foglalkoznak olyan szervezetekkel, mint az OSHA, az EPA, stb., mert a cuccaikat egyszerűen csak bedobálják a konténerekbe. Így nem kell újrahasznosítási technológiákba sem befektetniük, az egész dolog tiszta nyereség a számukra.
A különböző tanúsítványok, mint az R2 vagy az e-Stewards sem jelentenek garanciát, ugyanis olyan társaságok is szállítottak más államokba e-hulladékokat, akik ilyen tanúsítványokkal rendelkeztek. A BAN álláspontja az, hogy már az újrahasznosítást végző vállalkozások kiválasztásakor körültekintőbben kellene eljárni, különösen, ha olyan termékekről van szó, mint a monitorok, a televíziók és a nyomtatók. Ezeket ugyanis különösen nehéz újrahasznosítani és ezért szinte soha nem lehet ingyen feldolgozni.
Mind a 28 európai uniós tagállamban komoly hiányosságok vannak, csak a leselejtezett számítógépek és más elektronikai hulladékok körülbelül egyharmadát dolgozzák fel az előírásoknak megfelelően. A fennmaradó több millió tonnát vagy illegálisan külföldre szállítják vagy egyszerűen kidobják.
A szolgáltatásaikat gyakran ingyen vagy viszonylag olcsón kínáló elektronikai hulladékokat újrahasznosító vállalkozások előszeretettel küldik Afrikába, Ázsiába vagy Dél-Amerikába az általuk összegyűjtött vagy hozzájuk beérkezett szállítmányokat. Jim Pucket, a Basel Action Network (BAN) nevű szervezet vezetője közölte, hogy például Kínában gyakran fizetnek kg alapon a leszállított elektronikai hulladékmennyiség után, ezért egyértelműen gazdasági döntés, hogy ezek az eszközök és anyagok oda kerülnek.
A BAN megpróbálja megakadályozni a mérgező és veszélyes anyagok exportját. A szervezet az MIT munkatársaival közösen megvizsgálta, hogy hová kerülnek az e-hulladékok. Összesen 205 különböző kiselejtezett készüléket láttak el GPS-nyomkövetővel, majd ezeket a termékeket átadták az Amerikai Egyesült Államokban néhány olyan cégnek, amelyek újrahasznosítással foglalkoznak. Mint kiderült, az eszközök 40 százalékát egy másik országba szállították el, a többségüket Kínába, azon belül is elsősorban Hongkongba. Ott rosszul megfizetett munkások darabolták fel azokat és közben persze kapcsolatba kerültek a mérgező és környezetkárosító anyagokkal. A Motherboard megszerezte egy ilyen kínai feldolgozó üzem árlistáját.
Ezek az importőrök az új beszállítóikat gyakran meglehetősen agresszív módon, e-mailben toborozzák. John Shegergian, az Electronic Recyclers International vezérigazgatója kiemelte, hogy e létesítményeknek többnyire csak néhány munkatársuk és targoncájuk van. Ezek a vállalatok nem foglalkoznak olyan szervezetekkel, mint az OSHA, az EPA, stb., mert a cuccaikat egyszerűen csak bedobálják a konténerekbe. Így nem kell újrahasznosítási technológiákba sem befektetniük, az egész dolog tiszta nyereség a számukra.
A különböző tanúsítványok, mint az R2 vagy az e-Stewards sem jelentenek garanciát, ugyanis olyan társaságok is szállítottak más államokba e-hulladékokat, akik ilyen tanúsítványokkal rendelkeztek. A BAN álláspontja az, hogy már az újrahasznosítást végző vállalkozások kiválasztásakor körültekintőbben kellene eljárni, különösen, ha olyan termékekről van szó, mint a monitorok, a televíziók és a nyomtatók. Ezeket ugyanis különösen nehéz újrahasznosítani és ezért szinte soha nem lehet ingyen feldolgozni.
Mind a 28 európai uniós tagállamban komoly hiányosságok vannak, csak a leselejtezett számítógépek és más elektronikai hulladékok körülbelül egyharmadát dolgozzák fel az előírásoknak megfelelően. A fennmaradó több millió tonnát vagy illegálisan külföldre szállítják vagy egyszerűen kidobják.