A gyártó évekig nem készíti el az ehhez szükséges programkódot, addig maradnak a rakéták.

Az F-35 Joint Strike Fighter (JSF) az Egyesült Államok legújabb, legfejlettebb lopakodó vadászbombázója, amely a projekt indulásakor egy szinte minden szerepkört megfelelően ellátó, ideális légi harceszközt ígért a Pentagon számára. Azóta több komoly csúszásra és a költségek megugrására került sor, a teljes számla már a 400 milliárd dollárt is meghaladja, ennek ellenére azonban a gép még szolgálatba állítását követően sem használhatja minden fegyverrendszerét.

Az eddigi legdrágább fejlesztés címét elnyerő vadász Raytheon AIM-120 AMRAAM rakétákkal, illetve műholdas és lézervezérlésű bombákkal kezdi meg pályafutását, bár utóbbiak a légiharcban nyilván nem sok segítséget nyújtanak majd. Az elmúlt hónapokban több újabb probléma is felmerült a géppel kapcsolatban, a légierő háza táján megszólaló források révén megtudtuk, hogy a hajtómű nem elég erős a közelharchoz, ebben a fegyverzet kialakítása sem segít, de még az üzemanyag hőmérséklete is gondokat okozott, ami miatt a tesztek során az utántöltésére használt, a tűző napon álldogáló teherautókat fehérre festették, hogy a bepumpált üzemanyag alacsonyabb hőmérsékleten maradjon – bár ez utóbbi kapcsán a hivatalos közleményben kiemelték, hogy ez nem kifejezetten az F-35 Lightning II gépeket érintő probléma.

A legújabb jelentésekben arról olvashatunk, hogy az F-35 béna kacsaként áll majd szolgálatba (idén a tengerészgyalogságnál, jövőre pedig a légierőnél), a szükséges programkód hiánya miatt ugyanis egészen 2019-ig lehetetlen lesz a fedélzeti GAU-22/A gépágyú alkalmazása, enélkül pedig a szoftver nem tudja tüzelésre késztetni azt. Az akadály felmerülése mindenképpen érdekes, hiszen a General Dynamics már 2007-ben leszállította a 25 milliméteres űrméretű, Gatling rendszerű fegyvert, a Lockheed Martin azonban csak négy év múlva készítené el a hiányzó kódot, amelynek bizonyos részeivel kapcsolatban egyébként nemrég felmerült a kínai lopás lehetősége – az értékes kód egyes elemei valószínűleg kémkedés áldozatai lettek.


A védelmi minisztérium összesen csaknem 2500 példányt vásárolna a három változatban elkészülő fejlesztésből, kérdés azonban, hogy ez a gépágyú nélkül mire lesz használható – a rendkívül limitált fegyverzet miatt sok esetben felmerülhet a kockázatok megugrása, az alkalmazhatóság korlátozott mivolta. A gépágyú kapcsán legalább ilyen fontos, hogy a gép mindössze 180 darab lőszert szállítana magával, amely egy ilyen nagy tűzerejű fegyvernél minimálisnak tűnik (a tengerészgyalogság változata egy külsőleg csatlakoztatható tárolóval 220-ra növelné ezt a számot).

A pilóták a maguk részéről sok esetben előnyben részesítenék ezt a fegyvert, mivel annak révén a saját csapatokhoz közelebb elhelyezkedő ellenséges erőkre is csapást mérhetnek, de a közelharcban is hasznos eszköz lenne, annál inkább, mert a fordulékonyságban a ma meglévő riválisok megverik az újoncot. A kritikusok szerint ennek hiánya csupán egy a projektre jellemző gondok közül, itt az illetékeseknek még jóval nagyobb problémákkal is szembe kell majd nézniük.