SG.hu
Alien Isolation
Kiadó: Sega
Fejlesztő: The Creative Assembly
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core 2 Duo E8500 3 GHz-es vagy AMD Phenom II X3 processzor, Nvidia GeForce GT 430 vagy ATI Radeon HD 5550 grafikus kártya, 4 GB RAM, 35 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core 2 Quad Q9650 3 GHz-es vagy AMD Phenom II X4 processzor, Nvidia GeForce GTX 660 vagy ATI Radeon R9 270 grafikus kártya, 8 GB RAM, 35 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Amnesia-sorozat, Penumbra-sorozat, Aliens: Colonial Marines
Kategória: FPS
Az Aliens: Colonial Marines csúfos bukása után a stratégiáiról híres The Creative Assembly csapatának sikerült a lehetetlen: elkészítették a történelem egyik, ha nem a legjobb Alien-játékát! Tesztünkből kiderül, hogy miként tudták kivívni ezt az elismerést!
Miután Ridley Scott 1979-ben elkészítette életének egyik fő művét, A nyolcadik utas: a Halál képében, a Dan O’Bannon által jegyzett történet a sci-fi és a horror stílusok kereszteződésének egyik alapművévé vált. Sajátosan sötét és valódi félelemkeltésre építő hangulata már egészen korán, a nyolcvanas évek első felében is megihletett néhány videojátékot, ez a folyamat pedig később sem hagyott alább, így napjainkig több tucat olyan alkotás jelent meg, amelyben feltűntek valamilyen formában a xenomorfok.
Noha voltak kiemelkedőbb művek is, azonban az utóbbi években egyetlen olyan Alien-játék sem jelent meg a piacon, amely kielégítette volna a rajongók igényeit. Hogy csak egy példát említsünk: bizonyára mindenki emlékszik a hosszú éveken át készült Colonial Marines-ra, illetve annak csúfos bukására is, aminek köszönhetően sok rajongónak egy életre elment a kedve a franchise videojátékos adaptációitól.
Mivel a jogtulajdonos – avagy a Sega – feltétlenül változtatni akart ezen a negatív közhangulaton, egy igencsak merész lépésre szánta el magát annak érdekében, hogy visszaállíthassák a mundér becsületét. Ehhez felkérték a Total War-sorozattal elhíresült The Creative Assembly csapatát, hogy készítsenek el egy olyan Alien-játékot, ami teljes egészében visszarepíti a rajongókat a filmsorozat első epizódjához, mindezt pedig nem csak a megvalósítás, hanem a játékmenet tekintetében is a klasszikus köntösbe bújtatva. Hogy mi lett a végeredmény? Összességében egy rendkívül szerethető alkotás, ami garantáltan könnyeket csal majd a régi fanatikusok szemébe. Ne haladjunk azonban ennyire előre!
Ismerkedjünk meg előbb az Alien Isolation múltidéző történetével, ami egy kitűnően megírt, csavaros és egyben fordulatos mellékszálat dolgoz fel. Amennyiben a franchise kronológiájában szeretnénk elhelyezni a cselekményt, akkor az Alien és az Aliens közötti időszakot ismerhetjük meg általa, méghozzá Ellen Ripley lányának oldalán, aki egy rejtélyes hangüzenet által úgy véli, hogy most végre megtudhatja, hogy mi is történt valójában édesanyjával a Sevastopol űrállomáson. Noha a feladat veszélytelennek tűnik, az utazás már az első pillanatoktól kezdve tele lesz kalandos meglepetésekkel, ezáltal bár egy kis csapattal indulunk neki a felfedezőútnak, mégis csakhamar egyedül maradunk a sötét és kihalt állomáson, ahol a fura zörejekből kifolyólag kiderül, hogy nem vagyunk egyedül.
Nemsokára megtudjuk, hogy a helyszínen egy xenomorf vadászik a még életben maradt emberekre, akik ebből kifolyólag megőrültek, klikkesedtek és egymás ellen fordultak, a megvadult androidokkal együtt pedig hatalmas veszélyt jelentenek ránk. A legnagyobb problémát azonban nem ők okozzák majd, hanem maga az Alien, aki ráébreszt minket arra, hogy amit korábban egy izgalmas kalandnak hittünk, az valójában maga lesz a horror, illetve az állandó menekülés a túlélés érdekében. Az Alien Isolation legnagyobb pozitívuma, hogy sztorija képes lesz folyamatosan meglepni minket, az utolsó pillanatokig kiszámíthatatlan marad, és bár a finálé nem sikerült túl ütősre, a kampány során tapasztalható hangulat, a folyamatos lelki terror, valamint az állandó rettegés képes lesz mindezt feledtetni velünk.
A The Creative Assembly ugyanis úgy alkotta meg a játékot, hogy a klasszikus túlélő-horrorok legszebb kliséit felhasználva folyamatos bujkálásra, rejtőzködésre és csendes haladásra kényszerítsenek minket. Természetesen megtehetjük, hogy fejvesztve rohanunk célunk felé, de ez az esetek többségében egyenes út lesz a halálba, hiszen amint a xenomorf először kiszagolt minket, onnantól folyamatosan a nyomunkban lesz. Halljuk például, ahogy súlya alatta recsegnek-ropognak a szellőzők, vagy ahogyan savas nyála a földre csorog a közelben, a szörnyeteg tehát ott lesz körülöttünk, és akárhányszor egy apró neszt hallunk, azonnal felmegy a pulzusunk, hiszen kellő körültekintés nélkül könnyedén lecsaphat ránk.
Ez bekövetkezhet váratlanul, de akár úgy is, hogy szándékosan csaptunk zajt néhány android lelövésével. Utóbbi általánosságban ritka lesz, hiszen az Alien Isolation egyáltalán nem halmoz el minket fegyverekkel! Noha kapunk egy ajtók nyitására is használható csavarkulcsot, valamint többek között például egy revolvert is, azonban utóbbihoz olyan kevés muníciót találunk, hogy a használatát igencsak meg kell gondolnunk. Sokkal célravezetőbb lesz, ha inkább megbújunk a fedezékekben, a szellőzőkben, vagy amennyiben menthetetlen a helyzet, valamilyen gránátot használunk az eltereléshez, hogy elfuthassunk a helyszínről.
Nem csak bujkálásból és rejtőzködésből áll azonban az Alien Isolation játékmenete, hiszen ez önmagában igencsak unalmassá válna még a fokozatosan sodró történet, illetve az állandó nyomás ellenére is. A Sevastopol szűkös, már-már labirintusszerű folyosóin ugyanis feladataink teljesítése során rendszeresen akadályokba ütközünk, amelyeken kisebb fejtörőkkel vagy mini-játékokkal lendülhetünk át. Eszköztárunk folytonos bővülésének köszönhetően így hozzájuthatunk például az ajtók feltöréséhez használható dekóderekhez, de nem kell sokáig várnunk a xenomorf jelenlétét jelző készülék megtalálására sem, amivel nem árt óvatosan bánni, hiszen a vérengző fenevad rendkívül fejlett mesterséges intelligenciával rendelkezik, így amennyiben túl sokat alkalmazzuk ezt a hangjelzésekkel dolgozó szerkezetet, előbb vagy utóbb elvezetheti hozzánk a szörnyeteget.
A kampány során ezenfelül állandó jelleggel gyűjtögethetünk majd különféle tárgyakat és alkatrészeket, amelyekből egészségügyi csomagokat vagy gránátokat építhetünk magunknak egy elég egyszerű craftrendszer segítségével. Ami azonban az Alien Isolation egyik legnagyobb erőssége, és lényegében egy hatalmas pluszt ad a játékmenethez, az nem más, mint hogy a filmek rajongói szó szerint ujjonghatnak majd örömükben, amikor meglátják, hogy nem csak az elnevezéseket, hanem még az ismerős helyszíneket, és összességében ezt az egész univerzumot sikerült olyan hitelesen visszaadniuk a fejlesztőknek, amire korábban talán még egyetlen videojátékban sem volt példa. Elég csak az ismerős eszközökre vagy a Jerry Goldsmith által komponált hátborzongató dallamok ismételt alkalmazására gondolni, esetleg arra a tonnányi utalásra, amelyek több mint 30 évvel az első film megjelenése után képesek kiegészíteni az akkori élményeket.
Grafika:
Noha a fentiek alapján azt hihetnénk, hogy az Alien Isolation egy kis híján tökéletes alkotás lett, összességében azonban erről sajnos szó sincs. A végeredmény ugyan korántsem tekinthető olyan gyászosnak, mint amit korábban az Aliens: Colonial Marines produkált, de például a grafika terén valamiért rendkívül hullámzó teljesítményt tapasztalhatunk, így az átvezetők valamiért szaggatottakra sikerültek, de a helyszínek sem mutatnak egységes összképet, így bár akadnak igencsak szemrevaló részek, helyenként úgy érezhetjük majd, mintha újra az előző generáció elejére csöppentünk volna vissza. Hasonlóan rossz a helyzet a karaktermodellek és az animációk tekintetében is, egyedül a főellenfél az, amivel láthatóan nagyon sokat törődtek az alkotók, de a többi szereplő siralmasan fest.
Ami viszont kiemelendő ezen a téren – az optimalizáltság mellett –, az nem más, mint hogy a játék grafikája tökéletesen visszaadja számunkra mindazt, amit a hetvenes-nyolcvanas évek filmvilága gondolt egy futurisztikus űrállomásról. A végeredmény éppen ezért igencsak retro-hatást kelt, ami rengeteget hozzátesz a játék amúgy tökéletesnek tekinthető hangulatához.
Kezelőfelület, irányíthatóság: Az Alien Isolation kezelőfelületének stílusára összességében szintén a nyolcvanas évek világa a jellemző, ezáltal az egyszerűség és a letisztultság jelzőkkel lehet illetni. Sajnos azonban a fejlesztőknek nem sikerült minden lehetőséget az említett fogalmak mentén felépíteniük, ezáltal például a mini-térkép nagyon gyakran használhatatlan és frusztráló tud lenni. Szintén furcsa, de megnöveli a rizikófaktort, hogy a The Creative Assembly nem alkalmazott automatikus mentést a játékban, így minden esetben manuálisan kell gondoskodnunk arról, hogy egy esetleges elhalálozás esetén ne kelljen elölről kezdenünk a történetet.
Játszhatóság:
Az Alien Isolation egy tipikus egyjátékos kaland, amihez nem illett volna hagyományos többjátékos mód, ellenben egy kooperatív móddal alaposan fel lehetett volna dobni a végeredményt. Ettől függetlenül a kampányból még gyorsabb haladás esetén is könnyedén kihozhatunk 15–20 órát, amit ráadásul a mozifilmek kedvelői garantáltan az első perctől az utolsóig, de legalábbis a kissé felemásra sikerült végjátékig élveznek majd. Ezenfelül helyet kapott még a játékban egy Survival Mode, ami arra szolgál, hogy a történet felgöngyölítése után, csak az alkotás különleges és kiváló hangulatának ismételt átélése kedvéért újra elindíthassuk néhanapján a programot.
Intelligencia, nehézség:
Az Alien Isolation keretein belül egyedül a főellenfél rendelkezik kimagaslóan jó mesterséges intelligenciával, viselkedése kiszámíthatatlan, tanulékony, ezáltal gyakran képes meglepetéseket okozni számunkra. Sajnos azonban mellette még emberekkel és androidokkal is gyakran meggyűlik majd a bajunk, akikről viszont a mesterséges értelem tekintetében nem beszélhetünk ilyen pozitív kontextusban. Összességében nagyon buták, viselkedésük kiszámítható, és a többségük még vak és süket is egyben. A nehézség egyébiránt ennek ellenére is meglepően jól skálázott lett, így bár könnyű meghalni, de amennyiben ráhangolódunk a játék sajátos ritmusára, garantáltan óriási, múltidéző élményeket élhetünk majd át.
Hangok, zene: A játékban kimagaslóan fontosak a hanghatások, hiszen nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy fenntartható legyen a folyamatos feszültség és félelemkeltés. Noha Christian Henson is zseniálisat alkotott a háttérben felcsendülő dallamokkal – előkerül néhány eredeti tétel is –, de a szinkronok mellett leginkább a különféle effektek és hanghatások sikerültek a legjobban. Érdemes fülessel vagy egy komolyabb hangrendszerrel belevetni magunkat a kampányba, hiszen olyan élményben lesz részünk, ami a klasszikus filmeket juttatja majd eszünkbe.
Összegzés: Az Alien Isolation korántsem lett egy hibátlan videojáték, ami elsődlegesen annak köszönhető, hogy a fejlesztők technikai felkészültsége talán nem volt megfelelő szinten – rengeteg például a bug az alkotásban –, azonban érezhetően szívből, rajongóként készítették el a terméket, ami ennek köszönhetően a jól ismert univerzum valaha készült egyik, ha nem a legjobb játékadaptációja lett. Amennyiben te is szereted az ötletes, horrorisztikus, folyamatos feszültséget és kiváló történetet biztosító FPS-játékokat, a The Creative Assembly alkotása a te gyűjteményedből sem hiányozhat. Mindez határozottan igaz, ha még rajongója is vagy a franchise-nak!
Fejlesztő: The Creative Assembly
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core 2 Duo E8500 3 GHz-es vagy AMD Phenom II X3 processzor, Nvidia GeForce GT 430 vagy ATI Radeon HD 5550 grafikus kártya, 4 GB RAM, 35 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core 2 Quad Q9650 3 GHz-es vagy AMD Phenom II X4 processzor, Nvidia GeForce GTX 660 vagy ATI Radeon R9 270 grafikus kártya, 8 GB RAM, 35 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Amnesia-sorozat, Penumbra-sorozat, Aliens: Colonial Marines
Kategória: FPS
Az Aliens: Colonial Marines csúfos bukása után a stratégiáiról híres The Creative Assembly csapatának sikerült a lehetetlen: elkészítették a történelem egyik, ha nem a legjobb Alien-játékát! Tesztünkből kiderül, hogy miként tudták kivívni ezt az elismerést!
Miután Ridley Scott 1979-ben elkészítette életének egyik fő művét, A nyolcadik utas: a Halál képében, a Dan O’Bannon által jegyzett történet a sci-fi és a horror stílusok kereszteződésének egyik alapművévé vált. Sajátosan sötét és valódi félelemkeltésre építő hangulata már egészen korán, a nyolcvanas évek első felében is megihletett néhány videojátékot, ez a folyamat pedig később sem hagyott alább, így napjainkig több tucat olyan alkotás jelent meg, amelyben feltűntek valamilyen formában a xenomorfok.
Noha voltak kiemelkedőbb művek is, azonban az utóbbi években egyetlen olyan Alien-játék sem jelent meg a piacon, amely kielégítette volna a rajongók igényeit. Hogy csak egy példát említsünk: bizonyára mindenki emlékszik a hosszú éveken át készült Colonial Marines-ra, illetve annak csúfos bukására is, aminek köszönhetően sok rajongónak egy életre elment a kedve a franchise videojátékos adaptációitól.
Mivel a jogtulajdonos – avagy a Sega – feltétlenül változtatni akart ezen a negatív közhangulaton, egy igencsak merész lépésre szánta el magát annak érdekében, hogy visszaállíthassák a mundér becsületét. Ehhez felkérték a Total War-sorozattal elhíresült The Creative Assembly csapatát, hogy készítsenek el egy olyan Alien-játékot, ami teljes egészében visszarepíti a rajongókat a filmsorozat első epizódjához, mindezt pedig nem csak a megvalósítás, hanem a játékmenet tekintetében is a klasszikus köntösbe bújtatva. Hogy mi lett a végeredmény? Összességében egy rendkívül szerethető alkotás, ami garantáltan könnyeket csal majd a régi fanatikusok szemébe. Ne haladjunk azonban ennyire előre!
Ismerkedjünk meg előbb az Alien Isolation múltidéző történetével, ami egy kitűnően megírt, csavaros és egyben fordulatos mellékszálat dolgoz fel. Amennyiben a franchise kronológiájában szeretnénk elhelyezni a cselekményt, akkor az Alien és az Aliens közötti időszakot ismerhetjük meg általa, méghozzá Ellen Ripley lányának oldalán, aki egy rejtélyes hangüzenet által úgy véli, hogy most végre megtudhatja, hogy mi is történt valójában édesanyjával a Sevastopol űrállomáson. Noha a feladat veszélytelennek tűnik, az utazás már az első pillanatoktól kezdve tele lesz kalandos meglepetésekkel, ezáltal bár egy kis csapattal indulunk neki a felfedezőútnak, mégis csakhamar egyedül maradunk a sötét és kihalt állomáson, ahol a fura zörejekből kifolyólag kiderül, hogy nem vagyunk egyedül.
Nemsokára megtudjuk, hogy a helyszínen egy xenomorf vadászik a még életben maradt emberekre, akik ebből kifolyólag megőrültek, klikkesedtek és egymás ellen fordultak, a megvadult androidokkal együtt pedig hatalmas veszélyt jelentenek ránk. A legnagyobb problémát azonban nem ők okozzák majd, hanem maga az Alien, aki ráébreszt minket arra, hogy amit korábban egy izgalmas kalandnak hittünk, az valójában maga lesz a horror, illetve az állandó menekülés a túlélés érdekében. Az Alien Isolation legnagyobb pozitívuma, hogy sztorija képes lesz folyamatosan meglepni minket, az utolsó pillanatokig kiszámíthatatlan marad, és bár a finálé nem sikerült túl ütősre, a kampány során tapasztalható hangulat, a folyamatos lelki terror, valamint az állandó rettegés képes lesz mindezt feledtetni velünk.
A The Creative Assembly ugyanis úgy alkotta meg a játékot, hogy a klasszikus túlélő-horrorok legszebb kliséit felhasználva folyamatos bujkálásra, rejtőzködésre és csendes haladásra kényszerítsenek minket. Természetesen megtehetjük, hogy fejvesztve rohanunk célunk felé, de ez az esetek többségében egyenes út lesz a halálba, hiszen amint a xenomorf először kiszagolt minket, onnantól folyamatosan a nyomunkban lesz. Halljuk például, ahogy súlya alatta recsegnek-ropognak a szellőzők, vagy ahogyan savas nyála a földre csorog a közelben, a szörnyeteg tehát ott lesz körülöttünk, és akárhányszor egy apró neszt hallunk, azonnal felmegy a pulzusunk, hiszen kellő körültekintés nélkül könnyedén lecsaphat ránk.
Ez bekövetkezhet váratlanul, de akár úgy is, hogy szándékosan csaptunk zajt néhány android lelövésével. Utóbbi általánosságban ritka lesz, hiszen az Alien Isolation egyáltalán nem halmoz el minket fegyverekkel! Noha kapunk egy ajtók nyitására is használható csavarkulcsot, valamint többek között például egy revolvert is, azonban utóbbihoz olyan kevés muníciót találunk, hogy a használatát igencsak meg kell gondolnunk. Sokkal célravezetőbb lesz, ha inkább megbújunk a fedezékekben, a szellőzőkben, vagy amennyiben menthetetlen a helyzet, valamilyen gránátot használunk az eltereléshez, hogy elfuthassunk a helyszínről.
Nem csak bujkálásból és rejtőzködésből áll azonban az Alien Isolation játékmenete, hiszen ez önmagában igencsak unalmassá válna még a fokozatosan sodró történet, illetve az állandó nyomás ellenére is. A Sevastopol szűkös, már-már labirintusszerű folyosóin ugyanis feladataink teljesítése során rendszeresen akadályokba ütközünk, amelyeken kisebb fejtörőkkel vagy mini-játékokkal lendülhetünk át. Eszköztárunk folytonos bővülésének köszönhetően így hozzájuthatunk például az ajtók feltöréséhez használható dekóderekhez, de nem kell sokáig várnunk a xenomorf jelenlétét jelző készülék megtalálására sem, amivel nem árt óvatosan bánni, hiszen a vérengző fenevad rendkívül fejlett mesterséges intelligenciával rendelkezik, így amennyiben túl sokat alkalmazzuk ezt a hangjelzésekkel dolgozó szerkezetet, előbb vagy utóbb elvezetheti hozzánk a szörnyeteget.
A kampány során ezenfelül állandó jelleggel gyűjtögethetünk majd különféle tárgyakat és alkatrészeket, amelyekből egészségügyi csomagokat vagy gránátokat építhetünk magunknak egy elég egyszerű craftrendszer segítségével. Ami azonban az Alien Isolation egyik legnagyobb erőssége, és lényegében egy hatalmas pluszt ad a játékmenethez, az nem más, mint hogy a filmek rajongói szó szerint ujjonghatnak majd örömükben, amikor meglátják, hogy nem csak az elnevezéseket, hanem még az ismerős helyszíneket, és összességében ezt az egész univerzumot sikerült olyan hitelesen visszaadniuk a fejlesztőknek, amire korábban talán még egyetlen videojátékban sem volt példa. Elég csak az ismerős eszközökre vagy a Jerry Goldsmith által komponált hátborzongató dallamok ismételt alkalmazására gondolni, esetleg arra a tonnányi utalásra, amelyek több mint 30 évvel az első film megjelenése után képesek kiegészíteni az akkori élményeket.
Grafika:
Noha a fentiek alapján azt hihetnénk, hogy az Alien Isolation egy kis híján tökéletes alkotás lett, összességében azonban erről sajnos szó sincs. A végeredmény ugyan korántsem tekinthető olyan gyászosnak, mint amit korábban az Aliens: Colonial Marines produkált, de például a grafika terén valamiért rendkívül hullámzó teljesítményt tapasztalhatunk, így az átvezetők valamiért szaggatottakra sikerültek, de a helyszínek sem mutatnak egységes összképet, így bár akadnak igencsak szemrevaló részek, helyenként úgy érezhetjük majd, mintha újra az előző generáció elejére csöppentünk volna vissza. Hasonlóan rossz a helyzet a karaktermodellek és az animációk tekintetében is, egyedül a főellenfél az, amivel láthatóan nagyon sokat törődtek az alkotók, de a többi szereplő siralmasan fest. Ami viszont kiemelendő ezen a téren – az optimalizáltság mellett –, az nem más, mint hogy a játék grafikája tökéletesen visszaadja számunkra mindazt, amit a hetvenes-nyolcvanas évek filmvilága gondolt egy futurisztikus űrállomásról. A végeredmény éppen ezért igencsak retro-hatást kelt, ami rengeteget hozzátesz a játék amúgy tökéletesnek tekinthető hangulatához.
Kezelőfelület, irányíthatóság:
Az Alien Isolation kezelőfelületének stílusára összességében szintén a nyolcvanas évek világa a jellemző, ezáltal az egyszerűség és a letisztultság jelzőkkel lehet illetni. Sajnos azonban a fejlesztőknek nem sikerült minden lehetőséget az említett fogalmak mentén felépíteniük, ezáltal például a mini-térkép nagyon gyakran használhatatlan és frusztráló tud lenni. Szintén furcsa, de megnöveli a rizikófaktort, hogy a The Creative Assembly nem alkalmazott automatikus mentést a játékban, így minden esetben manuálisan kell gondoskodnunk arról, hogy egy esetleges elhalálozás esetén ne kelljen elölről kezdenünk a történetet.
Játszhatóság:
Az Alien Isolation egy tipikus egyjátékos kaland, amihez nem illett volna hagyományos többjátékos mód, ellenben egy kooperatív móddal alaposan fel lehetett volna dobni a végeredményt. Ettől függetlenül a kampányból még gyorsabb haladás esetén is könnyedén kihozhatunk 15–20 órát, amit ráadásul a mozifilmek kedvelői garantáltan az első perctől az utolsóig, de legalábbis a kissé felemásra sikerült végjátékig élveznek majd. Ezenfelül helyet kapott még a játékban egy Survival Mode, ami arra szolgál, hogy a történet felgöngyölítése után, csak az alkotás különleges és kiváló hangulatának ismételt átélése kedvéért újra elindíthassuk néhanapján a programot.
Intelligencia, nehézség:
Az Alien Isolation keretein belül egyedül a főellenfél rendelkezik kimagaslóan jó mesterséges intelligenciával, viselkedése kiszámíthatatlan, tanulékony, ezáltal gyakran képes meglepetéseket okozni számunkra. Sajnos azonban mellette még emberekkel és androidokkal is gyakran meggyűlik majd a bajunk, akikről viszont a mesterséges értelem tekintetében nem beszélhetünk ilyen pozitív kontextusban. Összességében nagyon buták, viselkedésük kiszámítható, és a többségük még vak és süket is egyben. A nehézség egyébiránt ennek ellenére is meglepően jól skálázott lett, így bár könnyű meghalni, de amennyiben ráhangolódunk a játék sajátos ritmusára, garantáltan óriási, múltidéző élményeket élhetünk majd át.
Hangok, zene:
A játékban kimagaslóan fontosak a hanghatások, hiszen nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy fenntartható legyen a folyamatos feszültség és félelemkeltés. Noha Christian Henson is zseniálisat alkotott a háttérben felcsendülő dallamokkal – előkerül néhány eredeti tétel is –, de a szinkronok mellett leginkább a különféle effektek és hanghatások sikerültek a legjobban. Érdemes fülessel vagy egy komolyabb hangrendszerrel belevetni magunkat a kampányba, hiszen olyan élményben lesz részünk, ami a klasszikus filmeket juttatja majd eszünkbe.
Összegzés:
Az Alien Isolation korántsem lett egy hibátlan videojáték, ami elsődlegesen annak köszönhető, hogy a fejlesztők technikai felkészültsége talán nem volt megfelelő szinten – rengeteg például a bug az alkotásban –, azonban érezhetően szívből, rajongóként készítették el a terméket, ami ennek köszönhetően a jól ismert univerzum valaha készült egyik, ha nem a legjobb játékadaptációja lett. Amennyiben te is szereted az ötletes, horrorisztikus, folyamatos feszültséget és kiváló történetet biztosító FPS-játékokat, a The Creative Assembly alkotása a te gyűjteményedből sem hiányozhat. Mindez határozottan igaz, ha még rajongója is vagy a franchise-nak!