Kiadó: SEGA
Fejlesztő: Rebellion
Honlap

Rendszerkövetelmények:
Minimum: 3,2 GHz Intel Pentium 4 vagy Athlon 64 3000+ processzor, 1 GB (Vista, Win7 esetén 2 GB) memória, NVIDIA 6600 vagy ATI X1600 videokártya, 15 GB szabad tárhely
Ajánlott: Intel Core 2 Duo E6400 vagy ezzel egyenértékű AMD processzor, 2 GB memória, NVIDIA 8800-as széria vagy ATI HD2900 PRO videokártya
Hasonló játékok: Aliens vs Predator, Aliens vs Predator 2
Kategória: FPS

Lassan 11 éve már, hogy a Rebellion jóvoltából a játékgépek után PC-re is eljutottak a ragadozók és az idegenek. Igazi élmény volt a három faj bőrébe bújva vadászni vagy épp túlélni, így nem kellett sokat várni a folytatásra. A mozik két klasszikus fenevada újból összekerül monitorunk képernyőjén. Sokat vártunk erre, de vajon megérte-e? A folytatást a Monolith követte el, és véleményem szerint a mai napig egy igazán hangulatos és kiváló játékot hoztak össze, mely messze túlszárnyalta elődjét. Ezt követte még egy kiegészítő, a Primal Hunt, konzolokon az Extinction. majd nagy szünet következett, egészen mostanáig. A Rebellion újból megörvendeztetett minket egy AvP-játékkal, az már más kérdés, hogy mindezt milyen minőségben teszi.

Az elődökhöz hasonlóan itt is három kampány várja a játékosokat, egész pontosan a Marine, a Predator és az Alien. Újdonság az eddigi részekhez képest, hogy ha elkezdünk egy kampányt, akkor nem kötelező azt végigjátszani, a pályák teljesítése után nyugodtan folytathatjuk egy másikkal. Na, de nézzük egyesével, hogy mit tartogat számunkra az egyjátékos mód.


Kezdjük az emberi kampánnyal. A történet szerint egy kolónián elszabadultak a xenomorphok, miután a Weyland Yutani vezetője, Karl Bishop Weyland egy ősi piramisba próbál bejutni. Mi egy segítségül küldött csapat új tagját alakítjuk, akit a Ghostbusters-hez hasonlóan csak Rookie-nak hívnak. Ha ez még nem lenne elég, akkor ahogy megérkezünk a bolygóhoz, egy semmiből előtűnő ismeretlen űrhajó megtámadja hajóinkat. Szerencsére épségben földet érünk, és ekkor kezdődik az igazi probléma.

Csapatunkat xenomorphok támadják meg, hősünk pedig eszméletét veszti. Egyedül tér magához egy sötét raktárhelyiségben, innentől mi vesszük át az irányítást. Célunk kijutni a bolygóról és találkozni Juarezzel, aki rádión keresztül támogat minket a játék folyamán, mellesleg ki kell derítenünk azt is, hogy mi történt a bolygón. Ehhez nem kell mást tennünk, mint a pályákon elrejtett audionaplókat összegyűjtenünk, melyeket a főmenüben hallgathatunk meg.


Alapjában véve a játékmenet egy az egyben a tipikus FPS-sémát követi, miszerint megyünk, lövünk, még többet megyünk és még többet lövünk. Ezt egy kicsit feldobják az Alien-filmekből ismerős helyszínek, de persze a legfontosabb hangulati elem most is a mozgásérzékelő. Újításként pedig megkaptuk a közelharcot, ami mondjuk elég érdekesre sikerült. Alapjáraton, ha nincs idegen a környéken, akkor csak simán csapkodunk a puskatussal, de amint ellenféllel próbálkozunk, érthetetlen módon túl körülményessé válik a dolog, és vagy eltaláljuk áldozatunkat, vagy nem. Ennek logikájára nem tudtam rájönni, hogy pontosan hogy működik, de biztos van benne valamilyen rendszer. Persze némi gyakorlással bele lehet jönni, de én inkább hanyagoltam.

A fegyverfelhozatal nem tartogat meglepetést, mivel mindegyik fegyverrel találkozhattunk az előző részekben. Alapból egy pisztollyal indulunk, de kezünk közé fogjuk kaparintani a jó öreg pulzusfegyvert (pulse rifle), a lángszórót, a shotgunt és persze a mozgásérzékelős gépfegyvert. Mindez szép és jó, viszont az idegenekkel való harc csak kezdetben izgalmas, később inkább már csak rutin. Sajnos az egyetlen kihívást a létszámuk jelenti az elég sűrűn előforduló szűk folyosókon, meg az, hogy a xenomorphok előszeretettel másznak fel mindenhova, így alkalmanként elég nehéz célpontot jelentenek. Sajnos mindezek ellenére is mindössze egy átlagos lövölde az emberi kampány, mely csak az elején rendelkezik az elődökben meglévő hangulattal, ahogy haladunk előre a történetben, egyre inkább eltűnik.


Nézzük, mit tartogat számunkra a Predator kampány. Hősünk egy ifjú ragadozó, aki egy beavatási szertartáson vesz részt azon a bolygón, melyre tengerészgyalogos karakterünket bogárvadászatra küldték. A beavatáshoz hozzátartozik az is, hogy a bolygón található, a ragadozók számára szent helyről az emberek által eltulajdonított ereklyéket visszaszerezzük.

Predatorunk elsődleges fegyverének a csuklójára erősített pengék számítanak, melyek kiválóan alkalmasak idegenek és emberek szétkaszabolására, ráadásul védekezni is tudunk velük. Ugyancsak felhasználhatók különböző kivégzésekhez. Ehhez nem kell mást tennünk, mint gyanútlan áldozatunk mögé osonni, majd amikor a program felajánlja, akkor a használat gomb lenyomásával előcsalhatjuk a játék legvéresebb jeleneteit. Az emberi ellenfeleinket lefejezhetjük (trófeagyűjtés céljából), vagy átdöfhetjük a mellkasukat stb. A fejletépés néha a továbbjutáshoz segít minket, amikor egyes helyeken csak retinaleolvasók működtetésével tudunk továbbhaladni. Gondolom, nem kell részleteznem, hogy ezt hogyan is oldhatjuk meg. Az idegenekkel szemben is alkalmazhatjuk ezt a módszert, de ahhoz előbb pengéinkkel a földre kell küldenünk áldozatunkat, és szintén, amikor megjelenik a felirat, akkor kell rátenyerelnünk a használat gombra. Itt látszik csak igazán a ragadózók igazi nagysága. Igazán látványos, amikor megragadunk egy xenomorphot, és karakterünk a térdén töri ketté a szerencsétlen gerincét majd egyszerűen elhajítja a tetemet, vagy pedig kitépi a belső állkapcsát, és trófeaként elteszi. Sajnos annyi hátulütője van a dolognak, hogy ezek animációját nem lehet félbeszakítani, és amikor többen vesznek minket körül, akkor sérülünk, és néha emiatt akár el is halálozhatunk.

A ragadozók védjegyének számító álcázást ismét használhatjuk, és ellentétben az eddigi két résszel, most már nem fogyasztja az energiánkat, viszont a vízzel való érintkezés még mindig azonnal felfedi robusztus alakunkat ellenfeleinknek. A fentebb említett pengéken kívül még három fegyvert vehetünk magunkhoz, ezek egy részének működtetése szintén energiaigényes.

Első távolsági fegyverünk a már jól ismert shoulder cannon, melyet két módban használhatunk: a lövésgomb lenyomásával egy vagy több lövedéket küldünk áldozatunkba, a gomb nyomva tartásával pedig egy igen erős lövést produkálhatunk, persze ez elég sok energiába kerül. Második fegyverünk szintén ismerős lehet, ez a korong, melynek röppályáját eldobáskor és visszatéréskor egerünkkel szabályozhatjuk, így maximalizálva a pusztítást.


Utolsó fegyverünk a második rész leghatásosabb eszköze, a dárda. Sajnos ezúttal kimarad a közelharci mókázás, csak dobni tudjuk, viszont ha jól célzunk, egy hajításba belepusztul a célpontunk. Azt viszont furcsának találtam, hogy miután eldobtuk dárdánkat, kb. 15-30 másodperc múlva visszakerül hozzánk, miközben még ott áll áldozatunk hátában. Célzásunkat nagyban megkönnyítik a különféle látásmódok, melyekből összesen két darab áll rendelkezésünkre, ebből egyet használhatunk alapból. Az első mód az emberek ellen hatásos, a már jól ismert hőérzékelő látásmód, míg a második az idegenek könnyű észrevételére szolgál.

Hogyha vadászszerszámaink lemerítenek minket, akkor a pályákon található emberi "erőforrásokat" felhasználva pótolhatjuk, nem mellesleg ezzel a módszerrel néha zárt ajtókat is kinyithatunk. Az álcázására visszatérve megemlítenék még egy újdonságot, emberi ellenfeleink megzavarását. Arról van szó, hogy a használat gombbal kiválasztjuk a célszemélyt, majd kinézünk egy elhagyatott helyet, majd újbóli gombnyomással ragadozónk egy rádióüzenetet küld a kiszemelt áldozatnak, aki odasétál, nekünk meg csak be kell gyűjtenünk egy újabb trófeát.

Végül, de nem utolsó sorban szót érdemel még az is, hogy csúcsragadozónk ugrását is fejlesztették. Bár alapból is elég nagyot tudunk ugrani, de kapunk egy ugrórendszert is, amelynek segítségével szinte bárhova feljuthatunk. Ezt úgy kell elképzelni, mint a Wolverine-ben: egy gombbal átváltunk ugrás módba, és az egérrel kijelöljük a területet, ahova érkezni szeretnénk, majd az ugrás gomb újbóli megnyomásával el is rugaszkodunk a talajtól. Mivel a planétán jártak már előttünk is predatorok, így az általuk hátrahagyott trófeaöveket gyűjthetjük plusz pontokért úgy, mint a marine a hangfelvételeket.


Utolsó versenyzőnk gondolom, nem lesz meglepetés, az Alien. Ezúttal neve is van az általunk irányított xenomorphnak, mégpedig Hatos (Six). Eme kedves élőlénnyel mindössze annyi teendőnk lesz, hogy a gonosz emberek laborjából megszökjünk, kiszabadítsuk királynőnket, és egy új fészket hozzunk létre, és mindezek mellett okozzunk minél több kárt az embereknek.

Amint megkapjuk az irányítást, első dolgunk megtanulni azt, ami véleményem szerint kicsit nehézkes lett. Hatos ugyanis majdnem minden falra felmászik, ha a közelébe megyünk, néha összekuszálva a dolgokat, mert hirtelen nem is tudjuk, hol vagyunk. Az ugrás gombbal válthatunk a falfelületek között, és van egy külön gombunk arra is, hogy elszakadjunk az éppen alattunk lévő felülettől. Így akár a plafonra felmászva ellenfelünk mögé is kerülhetünk, majd csöndben leesünk mögé, és jöhet a stealth kill. Igen, a nyolcadik utassal is végezhetünk egyszerűen és látványosan az emberekkel, csak a civil személyeket nem megöljük, hanem lefogjuk addig, míg egy arctámadó el nem foglalja a helyét az illető fején. Tehát nem muszáj mindenkivel végeznünk, aki az utunkba kerül, ami egész jó ötlet, mert néha a civilek, amint meglátnak minket, azonnal végeznek magukkal, és csak a gyorsaságunkon múlik, hogy sikerül-e a bepetézés.


Mivel ellenfeleink jól felszereltek fegyverek terén, ezért az idegen missziókban leginkább a sötétben rejtőzésé és a lopakodásé a főszerep, és némi taktikázásra is lehetőségünk nyílik. Ha kiiktatjuk a közelünkben található fényforrásokat, akkor az erre a célra szolgáló gombbal Hatos elkezd sziszegni, amire felfigyelnek a környéken tartózkodó marine-ok, civilek, és a sötétben csöndben elintézhetjük őket mögéjük osonva vagy esetleg a plafonról támadva. A koromsötétben abszolút előnyben vagyunk, ugyanis látásunk a fényviszonyokhoz alkalmazkodik, így mi mindig tökéletesen fogunk látni. Ez ötletes megoldás lenne, csak teljes sötétségben úgy néz ki a játék, mint a Borderlands, ami nem igazán illik a programhoz.

Itt is kapunk felkutatandó tárgyakat, mégpedig a Royal Jellyt tartalmazó tartályokat kell megsemmisítenünk, melyek a királynőnktől vett folyadékmintát tartalmazzák. Mindezek mellett akad egy Survival nevezetű mód, mely a Left 4 Deadben már megismert, ugyanezt a nevet viselő játékmódnak felel meg, csak itt nem fertőzöttek, hanem idegenek jönnek folyamatos hullámban. Ezeket tartogatja számunkra az egyjátékos mód, amiben jól elsajátíthatjuk a fajok sajátosságait, ezt követően pedig belevághatunk a multiba.


Összesen 5+1 játékmódban irthatjuk egymást, melyek között akadnak régi jól ismertek és némi újdonság is. A klasszikus deathmatch, team deathmatch (ebből van kétfajta: az egyikben mindkét csapat vegyes összetételű, a másikban pedig fajok közt megy a harc) és domination mellett kapunk még egy Predator Hunt és egy Infestation módot is. Az első hármon nincs mit magyarázni, aki valaha játszott mulitplayert tartalmazó programmal, az tudja, miről van szó. A Predator Hunt mód, gondolom, nem árulok el nagy titkot, a ragadozóra koncentrál. Úgy néz ki a dolog, hogy van egy csapat tengerészgyalogos, akikre egy darab predator vadászik, és ha valaki kiiktatja a vadászt, átveszi a szerepét, és minden kezdődik előröl. Ennél izgalmasabb az Infestation, ahol szintén van egy csapat marine, csak ellenfelük ezúttal egy darab xenomorph, aki, ha elintéz valakit, az szintén alien lesz, és máris javulnak a túlélési esélyek.

A fent leírtak egy egész jól sikerült programot festenek le, de mindezt rengeteg idegesítő bug rontja el. Ilyen például a hosszú töltési idő vagy az indokolatlan szaggatás, de ami a legidegesítőbb, az a hang esetenkénti eltűnése. Nem egyszer fordult elő, hogy az átvezető videókban nem volt hang, vagy pedig az összegyűjtött felvételeket, amikből a történetet kellene megismernünk, nem lehetett meghallgatni. Nem tudom, miért nem lehetett jobban letesztelni kiadás előtt a játékot, mert ezek eléggé feltűnő hibák, de az időközben megjelent javítások remélhetőleg orvosolják a problémákat. Grafika: Már az előzetesekből látszott, hogy igen komoly látványvilágra számíthatunk, és ez tényleg így van. Részletesen kidolgozott karaktereket és környezetet hoztak össze a grafikusok, pedig csak a DX9-es módot próbáltam ki. Egyetlen hibája az a néhol ötlettelen pályatervezés, ahol sötét van, és alig találhatóak tereptárgyak, de a külső terek, főleg a dzsungel nagyon pofásan néz ki. Megemlítenék még egy számomra zavaró dolgot, a grafikusok lustaságát a ragadózónál; sem a dárdát, sem a korongot nem fogjuk látni a kezünkben, hanem csak annyit látunk, hogy elrepül, és kész. Lehet, ez csak engem zavar, de én elvártam volna, hogy láthassuk, épp melyik fegyverünk aktív, és nem egy ikonból akartam ezt megtudni.

Kezelőfelület, irányíthatóság: Sajnos elég felemásra sikeredett az irányítás, az idegené például eléggé körülményes lett, de bele lehet jönni egy idő után. Az egeret éreztem egy kicsit lassúnak, de meg lehet szokni. A képernyőn megjelenő információk minden fajnál egyediek, ami egész hangulatos, és minden szükséges dolog megtalálható rajta.

Játszhatóság: A tutorialok elvégzése után (amik egész ötletesen illeszkednek bele a játékmenetbe) nem fog problémát okozni a játék, hamar elsajátíthatunk minden szükséges fortélyt és technikát, ami a túléléshez szükséges. A program mindig időben és feltűnően tájékoztat minket az éppen aktuális feladatunkról, amit persze bármikor megtekinthetünk, így kellően informálva leszünk játék közben.

Most pedig a feketeleves: a három kampány teljes játékideje körülbelül 8(!) óra, ami valljuk be, kevés a három fajra lebontva. Ráadásul még normálisan menteni sem tudunk, csak checkpointok vannak, amik nem mindig a kellő helyen lettek elhelyezve. Szerencsére, ha megszoktuk az irányítást, akkor nem túl nehéz a játék, így ez megbocsátható.

Intelligencia, nehézség: Újabb fekete pontja a játéknak a mesterséges intelligencia, mely eléggé kettősen viselkedik. A xenomorphok mindenhova felmásznak, és inkább idegesítenek minket, mintsem bekerítenének vagy lerohannának. Mindezek mellé elég ráérősen mozognak, tehát megint csak nem A bolygó neve: Halál villámgyors és kíméletlen gyilkosai köszönnek vissza. Az emberi ellenfelek már egy fokkal több kihívást jelentenek, mivel néha képesek fedezékbe vonulni, vagy pedig mozgásérzékelős gépágyúk mögé berohanni. Azt viszont hiányoltam, hogy ha felfedezik egy társuk megcsonkított holtestét, akkor nem riadóztatnak, nem ordibálnak körbe, hanem csak elkezdenek körbenézni, és egy kicsit éberebbek lesznek, de csak rövid ideig, majd visszatérnek a dolgukhoz.

Hangok, zene: Fentebb már említettem, hogy néha eltűnik a hang minden ok nélkül, pedig egész kellemesre sikerül hanghatásokat hallhatunk játék közben. Az idegenek sziszegése, a predatorok ordítása, a fegyverek hangjai mind a filmekből ismerősek, a zenék is ezek stílusában készültek.

Összefoglalás: Összegezve a dolgokat, ez az AvP sajnos az elődei nyomába sem ér. Akadnak benne jó ötletek, csak sajnos valamiért a félelmetes hangulat nem marad meg végig, a történet sem nagy szám, hiányoznak az összefüggések, amik anno a második részben voltak. Az egyjátékós mód rövidsége és néhol ötlettelensége (nagyrészt ugyanazokat a pályákat járjuk be minimális változtatásokkal) eléggé zavaró, de érezhetően a multira gyúrtak rá, ami meg még nem teljesen tökéletes. Nagy kár a programért, mert ez így csak egy középszerű sci-fi horror lövölde lett, melyet több teszteléssel és némileg hosszabb játékidővel igazi klasszikussá is tehettek volna. Szerencsére jól teljesít az eladások terén, így reménykedjünk, hogy a Gearbox a Colonel Marines-szal egy jobb játékot készít.