Kiadó: Runic Games
Fejlesztő: Runic Games
Honlap

Rendszerkövetelmények:
Minimum: 2 GHz-es Intel vagy AMD processzor, 512 MB RAM, 256 MB V-RAM-mal rendelkező grafikus kártya, 3 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: 2 GHz-es Intel Dual Core processzor, 1 GB RAM, 512 MB V-RAM-mal rendelkező grafikus kártya, 3 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Torchlight, Diablo-sorozat
Kategória: akció-szerepjáték

Amikor 2009-ben megjelent végre a viszonylag rövid fejlesztési idő után elkészült első Torchlight-epizód, a legtöbb videojáték-fanatikus figyelmét teljesen elkerülte a játék, mert nagyon sokan azt hitték, hogy csak egy újabb átlagos Diablo-klónnal gazdagodott a színtér. Az első kritikák aztán mindenkit ráébresztettek arra, hogy a Runic Games alkotásában lényegesen több van annál, mint amit a legtöbben gondoltak róla, ezt pedig annak köszönhette a projekt, hogy alkotói között számtalan korábbi Blizzard-alkalmazottat találhattunk, akik közül néhányan az első két Diablo-epizódon is dolgoztak annak idején.

Habár sokan még mind a mai napig sem tudnák konkrétan megfogalmazni, hogy mitől is volt olyannyira szerethető a játék, de a Runic Games ismerte és alkalmazta is a titkos receptet, ami egy megfoghatatlan aurát kölcsönzött a végeredménynek. Mint mindennek, úgy természetesen a Torchlightnak is voltak hibái, amelyeket az aktív közösség folyamatosan jelzett a fejlesztők irányába, akik ezeket az ötleteket és módosításokat felhasználva alkották meg a folytatást, ami ennek köszönhetően minden téren szebb, több és jobb lett elődjéhez képest.


Nem volt azonban túl egyszerű dolga a Runic Games fejlesztőinek, hiszen a bemutatkozó résszel igencsak magasra tették a mércét, de ne feledkezzünk meg arról sem, hogy tavasszal a műfaj koronázatlan királya is felkerült a boltok polcaira a Diablo III képében, ami nem csak váratlanul érte az alkotókat, hanem egyben újabb kihívások elé is állította őket, ám szerencsére sikerrel vették az akadályokat.

A Torchlight II-ben ismét nem kapott túl hangsúlyos szerepet a történet, éppen csak meglapozza az alaphangulatot és indokot teremt ahhoz, hogy elinduljunk rendet rakni a jól ismert fantáziavilágban. Az alapkoncepció szerint egy rejtélyes ismeretlen eltulajdonította a bemutatkozó epizódban jól helyben hagyott Ordrak természetfeletti erejét, amelyet nemes célok helyett arra kíván felhasználni, hogy elpusztítsa vele a korántsem békés, de azért élhető világot. A három fejezetre szabdalt kampány során természetesen számtalan egyéb mellékszálat is felgöngyölíthetünk majd, az ismerkedést pedig segíteni fogja, hogy rengeteg olyan helyzetbe csöppenhetünk a kalandozás során, amely valamilyen formában kötődni fog az első epizód történéseihez.

Sajnos – vagy szerencsére – a fejlesztők nem ápolták ennyire a hagyományokat a választható kasztok megalkotása közben, hiszen míg a bemutatkozó felvonásban háromféle karakter oldalán indulhattunk neki a világ megmentésének, addig a folytatásban ez a szám négyre emelkedett. Mindez ellehetetleníti ugyan, hogy a korábban megszeretett hősünkkel induljunk útnak a Torchlight II-ben is, de ezt a lehetőséget muszáj volt feláldozniuk a készítőknek a változatosság oltárán. Merthogy az új kasztokat számtalan jelzővel lehetne illetni, de azzal biztosan nem, hogy unalmasak volnának.


Ott lesz például rögtön az Engineer, aki a maga steampunk felszereléseivel alaposan kitűnik a játék világából, de éppen emiatt tudjuk megszeretni már az első percekben. Hasonlóan érdekes játékélményt várhatunk a Berserkertől is, hiszen bár a karakter csupán nyers erejére alapozhat, de vadállati ösztönei miatt képes egy igazi, agresszív fenevaddá változni az összecsapások során. A változatosságot szolgálja majd az Outlander is, aki szeret távolról vagy csendben lecsapni ellenfeleire, így a nyílpuskák és a csapdák állandó kellékeink lesznek mellette.

A négy választható hős közül egyedül az Ember Mage süllyed bele kissé a megszokás mocsarába, hiszen a tipikus varázslókarakterekkel hozhatjuk párhuzamba ezt a kasztot. Mivel azonban az összes harcos számtalan irányban fejleszthető, alapvető tulajdonságaik – erő, vitalitás és a többi – feltornázása mellett pedig rengeteg kiegészítő képességet is akaszthatunk a nyakukba, ezért unalmasnak egyiket sem nevezhetnénk, pláne, hogy mindegyikük oldalán teljesen más lesz a játékélmény is. Válasszuk ugyanakkor bármelyik karaktert is, a Torchlight II játékmenete az alapokat tekintve szinte semmit sem változott elődjéhez képest. Ha kimaradt volna annak idején a bemutatkozó rész, akkor leginkább a Diablo-sorozattal lehetne párhuzamba hozni a végeredményt, hiszen – nagy általánosságban – az alapok, a teljes mechanizmus és a kezelőfelület is a Blizzard alkotásához hasonlítható. Ennek köszönhetően egy hatalmas, szabadon bejárható, de a konkurenciához képest még mindig túl lineárisnak tekinthető világban fogunk kalandozni, ahol a szörnyetegek levadászásával és a feladatok megoldásával egyre magasabb szintekre fejlődhetünk, amivel nem csak erősebbek és ügyesebbek lehetünk, hanem jobb felszerelésekhez is hozzájuthatunk, ezáltal egyre nagyobb kihívásokat is teljesíthetünk.


Összességében tehát a hagyományos hack and slash akció-szerepjátékok elemei köszönnek majd vissza a Torchlight folytatásából, de ettől függetlenül is akadnak olyan részletek, amelyek nem a sablonok alapján készültek. Ilyen többek között az állandó segítő kisállat jelenléte, a sajátos inventory, a különleges, rajzfilmes küllem, netán olyan apróság, minthogy lehetőségünk lesz horgászni a pályákon megtalálható tavakban. A hasonló stílusban fogant alkotásokkal ellentétben egyébiránt a játékban sokkal intenzívebben zajlik a szintlépés, de a felszedhető tárgyak mennyisége is lényegesen többnek tekinthető, ami azt eredményezi, hogy akár pályánként is teljesen kicserélődhet teljes páncélzatunk és kísérő felszerelésünk minden egyes darabja.

A Torchlight II keretein belül egyébiránt a fejlesztők úgy határoztak, hogy a nagyobb tereket helyezik előtérbe, így a szűkösebb labirintusok szinte teljesen eltűntek a változatos fantáziavilágból. Ennek a módosításnak köszönhetően lényegesen több ellenfél vár majd ránk a különböző szinteken, amelyekhez sajnos egy negatívum is köthető, a játék ugyanis még mindig ránk próbálja erőltetni – sajnos sikeresen –, hogy ne csak az utunkba kerülő szörnyekkel küzdjünk meg, hanem a pályákat szinte teljes egészében tisztítsuk meg a rémségektől.


Erre azért lesz szükség, mert az újabb és újabb küldetések megkövetelnek majd bizonyos fejlettségi szintet, amit gyakran a mellékküldetések elvégzése mellett sem tudunk elérni, ebben az esetben pedig nem lesz más választásunk, mint belekezdeni egy percekig tartó unalmas kaszabolásba. Egy Diablo III-hoz képest ez a megoldás kifejezetten amatőrnek tűnt a Torchlight II-ben. A felsoroltakon kívül természetesen számtalan apró újdonságot is alkalmazott a játékban a Runic Games csapata, így többek között például a ciklikus napszakok mellett megjelentek az időjárási effektek, amelyek egyértelműen a változatosságot szolgálják, de átalakult és finomodott a kezelőfelület is.

Az egyik legnagyobb újdonságnak azonban kétségkívül a kooperatív mód megjelenését tekinthetjük, amit sokan hiányoltak az első részből, ezúttal azonban végre elérhetővé vált, amit ráadásul nem csak online, hanem helyi változatban is elérhetünk, felidézve ezzel a régi idők hangulatát. A Steames verzió mellett a játék októbertől dobozos változatban is kapható lesz Magyarországon, a digitális változattal azonos áron. Grafika: Már a sorozat első tagja is kitűnt annak idején különleges, enyhén a rajzfilmekre emlékeztető küllemével, amit a fejlesztők ügyesen átörökítettek a folytatásba. Habár a Torchlight II grafikája messze nem hozza azt a szintet, amit a legtöbb mai alkotástól elvárnak a rajongók, sőt, műfaján belül is akadnak szebb darabok, de mivel ez a túlontúl színes és mesés megvalósítás egyedinek tekinthető, a végeredmény pedig kiválóan optimalizált, ezért semmi okunk panaszkodni. Tény, hogy az elődhöz képest egy kicsit több újítást vártunk volna a külcsín terén, hiszen még mindig problémát jelent többek között például, hogy a komolyabb összecsapások alkalmával a karakterek helyett csak nagy foltokat látunk, de ez kifejezetten aprócska problémát jelent a nagy egészhez képest.

Kezelőfelület, irányíthatóság: A Runic Games csapata megmaradt a kitaposott ösvényen a Torchlight II irányítását és kezelőfelületét tekintve. Habár utóbbit sikerült egy kicsit finomítaniuk, aminek köszönhetően átláthatóbb és rendezettebb lett az összkép, de az irányíthatóság minden téren hű maradt az évtizedekkel korábban megalkotott szisztémához, így amennyiben szerettük ezen a téren az első részt, netán a Diablo-sorozatot, akkor biztosan nem fogunk csalódni a Torchlight második epizódjában sem.

Játszhatóság: A többször tíz órát felölelő, három teljes fejezetre felosztott kampány igazán tartalmas kihívást tartogat a játékosok számára, ám ami megkoronázza a játszhatóságot, az egyértelműen az újdonságként érkezett kooperatív mód. Jó móka ugyanis egyedül átélni a Torchlight II történetét, de valódi társak oldalán az élmény – főleg helyi változatban – megsokszorozódik.

Intelligencia, nehézség: Sajnos mind a mesterséges intelligencia, mind a nehézség tekintetében is csak erősen középszerűre sikeredett a játék, de különösen az utóbbival akadtak nagyobb problémák. A Torchlight II-ben ugyanis ajánlott fejlettségi szintet követel meg minden egyes feladat és pályaszakasz, amelyek többsége egyrészt rosszul lett meghatározva, másrészt pedig, amennyiben nem vagyunk elég izmosak az adott feladathoz, a legtöbb esetben néhány percnyi unalmas kaszabolás vár ránk, hogy feljebb lépve a ranglétrán, nyugodt szívvel teljesíthessük küldetésünket. Mert bár nekiláthatunk az ajánlott szint alatt is a kívánt feladatnak – előfordul, hogy sikerrel is járunk –, de a legtöbb esetben az életünkkel fizetünk a próbálkozásért.

A negatív élményeket könnyedén képes fokozni, hogy a mesterséges intelligencia tekintetében is vannak problémák, így a szörnyek csak egy dologhoz értenek – igaz, ahhoz nagyon –, mégpedig a csoportos támadáshoz, ami főleg a szintkülönbségek esetén egyet jelent az esélytelenséggel.

Hangok, zene: A játékban ugyan nincsen túl sok szinkronhang, ami van, az is megbújik a háttérben, de a zenékre szerencsére már nem húzható rá ez a tulajdonság, hiszen igazán dicső és hősies dallamok csendülnek fel a pályák során, amelyek képesek alaposan megtámogatni az amúgy is kiváló hangulatot. Kellemesre és hasonlóan minőségire sikeredtek mindemellett a hangeffektek is, amelyek főleg a harcok intenzitását befolyásolják, az ütéseknek ugyanis valódi erejük, a csapásoknak pedig igazi súlyuk lesz általuk.

Összefoglalás: A Torchlight II esetében a Runic Games veterán fejlesztői ugyan sikeresen felülmúlták a játék bemutatkozó felvonását, érezhetően odafigyeltek a rajongók akaratára, valamint a minőségre is, de sajnos a végeredmény azért még messze van a tökéletestől. Az alkotás ettől eltekintve is az utóbbi évek legjobb Diablo-klónjának nevezhető, így amennyiben nagy rajongói lennétek a stílusnak, mindenképpen tegyetek egy próbát vele, hiszen a Torchlight II-ben megvan az a leírhatatlan és megmagyarázhatatlan varázs, ami képes felejthetetlenné varázsolni a Blizzard remekművét is.