Hunter

A gazdaságra is érvényesek a dzsungel szabályai

A világ pénzügyi rendszere leginkább a dzsungelekre hasonlít, állapította meg egy ökológus és egy bank szakember. A felismerés megmentheti a pénzvilágot a katasztrófáktól.

Robert May, aki jelenleg az Oxford Egyetem professzora, illetve Andrew Haldane, a brit jegybank stabilitási vezetője kimutatták, hogy az ökológiában alkalmazott matematikai modellek levetítve a pénzügyi rendszerekre, szinte ugyanazt a magatartást tükrözik vissza, gyakorlatilag egyforma összeomlási kockázatokkal. Tanulmányuk arra is rávilágít, hogy a bankárok által jelenleg használt modellek pontosan ezeket a kockázatokat maximalizálják.

Egészen az 1970-es évekig az ökológusok azt hitték, hogy minél komplexebb, összetettebb egy ökoszisztéma, annál stabilabb. Ha egy faj kiesik, a többi gyorsan betölti a keletkezett űrt. Azóta azonban több kutató, köztük May is bebizonyította, hogy az ilyen összetett rendszerek számos kritikus ponttal rendelkeznek, melyeken akár egyetlen fajnál bekövetkező változás is drasztikus, nemlineáris hatásokat gyakorol a többi fajra. A veszteség fajról fajra terjedhet, ami könnyen elvezethet a teljes rendszer összeomlásához is. Minél erősebbek a fajok közötti kapcsolatok és minél kevesebb az eltérés, annál nagyobb a kockázat.

A zsákmányszerzés, az együttműködés és verseny helyére különböző hitelezések és pénzügyi eszközök behelyettesítésével May és bankár társa bemutatták, hogy a globális pénzügyi rendszerek is hasonlóan viselkedhetnek, a bankárok ennek ellenére ugyanúgy gondolkoznak, mint az 1960-as évek ökológusai.

A bankok a stabilitás növelése érdekében maximalizálják termékeik kapcsolhatóságát és hasonlóságát, miközben ez a megoldás pontosan az ellenkezőjéhez vezethet. A 2008-as válságot a derivatívák irracionális eltávolodása robbantotta ki. A derivatív ügyletek azok a pénzpiaci ügyletek, amik valós üzletek kisebb-nagyobb értékhányadát képviselik, de nem közvetlenül, mint a részvény, hanem áttételesen, többnyire befektetői csoportok, vállalkozások közreműködése által. Az ügyletben való részvételhez nem kell az ügylet tárgyát képező értékpapírokkal, árukkal rendelkezni. A spekulációnak teret engedő derivatívák pénzügyi modellezése azonban kizárja a nemlineáris hatásokat, ennek téves mivoltát azóta már az egész világ megtapasztalhatta. May és Halden szerint több ökológiai-pénzügyi modellel elkerülhetőbbé válnának a jövőbeli válságok.

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
  • Sir Ny #136
    Millió állat sem ér annyit, mint egyetlen egy ember.
  • Sir Ny #135
    Szerintem igen.
  • lopbisz #134
    keres után:
    Ökoszociális nemzetgazdaság, vagy Eurázsia új rendszere
  • NEXUS6 #133
    Kínában örök élet + 10 év lesz, mindenkinek saját autópálya, két farok és ingyen sör. Szerintem.;D

    De mondjuk én a gazdaság egészére értettem, arra nem hogy az utolsó éhenkórász rizszabáló is milyen körülmények között tengeti majd életét.

    Szóval megmondom őszintén a - Minden ember egyenlő, a munka nemesít, demokrácia=szólásszabadság, megfordítjuk a folyók irányát, Allah a leghatalmasabb, a demokrácia nem tökéletes, de jobbat még nem találtak ki, villamosítás plusz szovjet hatalom egyenlő kommunizmus, nedobáld a buzííít, előre a lenini úton, ha okos vagy miért nem vagy gazdag is - szerű jelmondatokkal én nem oly szívesen foglalkozom, bár sokan szeretik őket kétpofára zabálni minden oldalon, aztán az ilyen fórumokon visszaböfögni.
  • lopbisz #132
    te meg milyen birka vagy? Kapitalizmus és a komcsik is egy marhaság a birkáknak. De kár ilyeneket felvilágositani. Nyugodtan bééééééégesél tovább és tapsikolj a vidámvasárnapon + egy kis szekta agykontroll
  • kukacos #131
    Háttemeg melyik internacionálé lapjairól szöktél meg? :) Menjél efftárs, küzdj az elnyomó burzsoázia meg a nagytőkések ellen helyettünk is.
  • kukacos #130
    "ezeknek az országoknak a stagnáló gazdaságát tekintve mindenképpen Kína alatt"

    Jujjujujj... pontosan mit fog majd Kína elérni azon kívül, amit a Nyugat ma már biztosít, tehát az állampolgárok túlnyomó többségének politikai-társadalmi biztonságot, stabilitást, elfogadható munkaviszonyokat, az elérhető legjobb egészségügyi ellátást és élettartamot, lakhatást, közlekedést?

    Talán valahogy úgy képzeled, hogy akkor majd Kínában már örök élet lesz, meg légpárnás mágnesrakéta mindenkinek alanyi jogon. És mi rohadtul fogunk irigykedni, és ezért már most kéne egyen minket a penész, meg felkészülni lélekben, legalábbis valami homályos akciótervet kéne kidolgozni.

    Tudod mit? Én már most felkészültem. :) Előzzenek meg a kínaiak, nem bánom, nekem elég, ha Mo. csak az átlagos nyugat-európai szintet éri el akkorra. Sajnos még erre is kevés esély van.
  • lopbisz #129
    "egyen kis háza meg kertecskéje meg békés családi élete, és ne dögöljön bele a munkába. Európa ezt elérheti anélkül is, hogy trillió eurós hadsereget tartson fenn"

    Hol élsz te? Még nyugaton sincs így és a tendencia ara mutatt, hogy kizsákmányoló rendszer folytatódni fog.
  • NEXUS6 #128
    USA gazdasági növekedése a háború után abból származott, hogy ő maradt gyakorlatilag az egyetlen nagyhatalom, ami intakt módon megőrizte sőt jelentősen fejlesztette a gazdaságát, így a termékekre továbbra is volt piac, és termelő kapacitás is. Aztán meg ugye politikailag a szabadvilágban szabadkézzel rendelkezett, így gyak azt csinált amit akart, ami neki gazdaságilag is megérte. És harmadszorra, habár nem nagyon szokták ezt hangsúlyozni, de a hidegháború iszonyatosan jót tett a központi gazdasági megrendeléseivel, a hatalmas fegyverüzletekkel, vagy a politikai alapú űrrepülési programjaival a gazdaságnak. Ők tehát nem egy gazdaságilag többpólusú világban lettek az elsők, hanem a kvázi világgazdasági monopolhelyzetüket használták ki.

    Kanada, nem hiszem, hogy valaha is olyan tényező volt, vagy lesz, mint pl D-Korea, Új-Zéland dettó. Ny-Európa gyakorlatilag több évtized alatt, szívós kitartó munkával jutott oda ahol most van, ami során nem voltak olyan forradalmi évtizedekig tartó növekedési vonalak, mint ezekben a K-ázsiai országokban.

    Ha figyeltél volna megértetted volna, azt a modellt, amit a japán vagy a kistigrisek fejlődéséből próbáltam itt neked magyarázni. Ha a belső piac, már nem nyújt további jelentős fejlődést biztosító lehetőségeket (olcsó munkaerő, és mellette növekvő belső vásárlóerő), akkor a dolog befullad. Mi pl. eleve ezért nem tudjuk ezt a modellt lekövetni. Egyrészt mert nincs jelentős belső piacunk, a munkaerő sem igazán olcsó, illetve most már saját kézben levő termelőkapacitásunk sincs. Kína a belső piacának egyfajta telítettségétől még évtizedekre van, így a fejlődésének belső tényezői eddig még biztosítottak.

    Hol lesz Japán, vagy az Euro-Atlanti világ ekkorra?
    A kínai fejlődés dinamikáját, lendületét, valamint ezeknek az országoknak a stagnáló gazdaságát tekintve mindenképpen Kína alatt.
  • nando42 #127
    "Ha a rendszeren belül nem jönnek fel kibékíthetetlen ellentétek, vagy ha fel is merülnek, de ezeket sikerül feloldani, akkor ez a fejlődési modell, a japán példát figyelembe véve kitart addig, amíg a belső piac nem telítődik, amíg az átlagkeresetek meg nem haladják a világátlagot."

    Még erre hadd válaszoljak, s akkor hol lesznek? ott ahol Japán - vagy az euró-atlanti világ. legfeljebb.