Hunter

Jég és fém keverékéből készül az új rakéta-üzemanyag

Az elmúlt 50 évben, a Szputnyik kilövése óta alig változott valamit a rakéták hajtóanyaga, egy új nano-alumíniumporból és fagyasztott vízből álló keverék azonban környezetbarátabbá teheti a rakéta kilövéseket, sőt, lehetővé teszi az űrhajók Földtől távoli helyeken történő feltöltését is.

Az alumínium-jég hajtóanyag, vagyis az ALICE a víz és az alumínium között létrejövő kémiai reakcióból nyeri energiáját. A kutatók remélik, hogy a reakciókból termelődő hidrogén nem csak a kilövéseknél lesz alkalmazható, hanem a hosszú távú űrküldetések hidrogén üzemanyagcelláit is képes lesz ellátni. "Összességében egy olyan technológiát keresünk, ami hosszan képes elraktározni a hidrogént." - taglalta Steven Son, a Purdue Egyetem gépészmérnök professzora. "A víz egy kitűnő, stabil módja a hidrogén tárolásának."

Mind a NASA, mind a Légierő Tudományos Kutatási Hivatala elég érdeklődést tanúsított a koncepció iránt, hogy összegyűljön a pénz a kezdeti rakéta begyújtási tesztekhez. A Purdue és a Pennsylvania Állami Egyetem kutatói a kísérletek megkoronázásaként egy augusztusi repülési teszten sikeres rakéta kilövést produkáltak az ALICE alkalmazásával.


Repül az első aluminium-jég hajtóanyaggal működő rakéta

Ennek ellenére a technológiát egyhamar - amíg nem tisztázódnak a NASA űrkutatási tervei - nem fogjuk látni a gyakorlatban. A Hold és a Mars vízkészletei létezésének megerősítése azonban előrevetíteni látszik az ALICE és a hasonló rakéta hajtóanyagok létjogosultságát. Az alumínium már most a rakéta üzemanyagok fontos alkotóeleme, igaz csak kis részben van jelen bennük. A fém magas, több mint 3830 Celsius fokos gyulladási hőmérsékletének köszönhetően rendkívül nagy sebességgel lövelli ki az égési gázokat, amivel tolóerőt generál a rakétának.

Az ALICE mindössze 80 nanométer átmérőjű részecskéi még többet hoznak ki az alumíniumból. Ezek a parányi részecskék sokkal gyorsabban égnek, mint nagyobb társaik, ezáltal még nagyobb erőt adnak a reakciónak, miközben a rakéta tolóerejének kontrollálhatóságát is fokozza. "A nanoméretű alumínium valóban kulcsfontosságú a rendszer működésében" - mondta Timothee Pourpoint, a Purdue repülési és űrrepülési karának professzora. "Ha csak mikron méretű alumíniumport használnánk a vízjéggel, akkor nem működne."

A rendkívül magas hőfokokon égő alumínium csak egy része az ALICE képletnek. A másik a vízmolekulákba zárt oxigén és hidrogén, ami az alumínium égését táplálja. A reakcióból hidrogéngáz és alumínium-oxid keletkezik, ami "zöldebbnek" tűnik, mint a jelenlegi rakéták melléktermékei. Egy-egy űrsikló repülés alkalmával körülbelül 230 tonna sósav áramlik ki a szilárd hajtóanyagú rakétákból.

Az ALICE megalkotása nem volt sétagalopp, a megfelelő keverékarány megtalálása, majd annak felnagyítása a laboratóriumi spatulás módszerről a nagyüzemi, gépi előállításhoz rengeteg időt vett igénybe. A kutatók azonban végül előálltak egy leginkább egy fogkrémhez hasonló péppel, amivel nem csak a környezetvédelem oltárán áldoznának, de akár túl is teljesíthetik vele a jelenlegi rakéta-hajtóanyagok teljesítményét. "Jelenleg az összteljesítményt tekintve a hagyományos szilárd hajtóanyagok szintjén, vagy valamivel alatta vagyunk" - jegyezte meg Son, hozzátéve, hogy csapata nem feszegette a lehetőségek határait az első repülés biztonsága érdekében, de mivel ezen már sikeresen túlestek, bátrabban nyúlhatnak az anyaghoz.

Az egyik elv szerint a nanoalumíniumot nagyobb alumíniumrészecskékkel kellene keverni, így hatékonyabbá válna az alumínium alkalmazása, és csökkenne az alumínium-oxid képződése. Ugyanakkor a kutatók egy erőteljesebb alumínium-víz keveréken is dolgoznak, amiben több a jég, ezt a koncepciót azonban feláldozták a biztonság érdekében. Az óvatosság csökkentette a kilövéskor távozó gázok hőmérsékletét is, ami alacsonyabb teljesítményt és hidrogén képződést jelentett. Pourpoint szeretne egy módosított keverékekkel is kilövést végrehajtani, hogy igazolja a teljesítmény növelhetőségét.

A jövő egyik célkitűzése egy zselésített hajtóanyag megalkotása, ami a folyékony üzemanyagokhoz hasonlóan viselkedne. Az új keverékek több hidrogént termelnének, jelentős lépést téve a hidrogén üzemanyagcellák működtetése irányába.

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
  • toto66 #131
    Az előbb a környezetszennyezésre értettem, mielőtt valaki írná, hogy a szénerőmű nem aluval megy! C:
  • toto66 #130
    Lásd #128!
  • toto66 #129
    Biztos jó is nekünk!
    Persze ameddig csak ilyen ritkán használják, addig a hagyományos sem jelentősen szennyez, a többi szennyezőforráshoz képest (pl.:szénerőművekhez képest). De ha kikiáltják ezt környezetbarátnak és nagyobb lesz a felhasználási aránya mint a jelenleginek, (amitől nem félek, hiszen igen drága játék) akkor bizony már okozhatna problémákat.
  • KillerBee #128
    Kár, hogy nem vetted észre az iróniát toto66 hozzászólásában, pedig nagyon egyértelmű volt.
  • babajaga #127
    A napelemmel aztán lehet aluminiumot elő állítani. Tudod hogy százezer amper kell hozzá? És az nem eshet le semmit mert rögtön fellép az anódeffektus. Inotán még a harmincezer amperes technológiát használták.És a porítás is óriási energiát emészt fel.
  • kamov #126
    A Shuttle SRB üzemanyagának 16°%-a már most is alumíniumpor.
  • toto66 #125
    Az előbbihez: a Sirius nevű alupor még csak nem is nano, de a belégzése elég veszélyes.
  • toto66 #124
    Előbb elnézést kérek, mert nem olvasom el végig a hozzászólásokat, és lehet, hogy már írták!
    "nano-alumíniumporból és fagyasztott vízből álló keverék azonban környezetbarátabbá teheti a rakéta kilövéseket,"
    Szóval az alumíniumot elő kell állítani, ami iszonyat sok energia, sokkal több mint ami egy kilövéshez kell. Ebből az energiából nyerünk vissza valamennyit ha alut használunk. Szóval kissé necces a "környezetbarátság" (ja majd napelemről fedezzük az alumínium gyártás energiáját C:) A nano méretű alu por, vagy alumíniumhidroxid sem egy jó dolog ám, ha belélegzed.
  • halgatyó #123
    Na, ne akarom tovább húzni az idegeket. szóval a mosogatóm alatti szifonnak kb. annyi köze van a Venturi csőhöz, mint egy rakátahajtóműnek.
    Vagy mint a trikónak a télikabáthoz... ennek is és annak is van eleje, meg hátulja, meg két ujja. A télikabát tulajdonképpen egy igen vastag anyagú és hosszúra szabott trikó, ja.

    Szóval: ha megkérdezel 100 műszakilag valamilyen szinten képzett embert, hogy mi az a Venturi cső, akkor eljuthattok az egyketted-ró-szor-vénégyzet-plussz-ró-szor-gé-szer-há-plussz-pé-egyenlő-konstans képletig is.
    Esetleg még az is szóba kerül, hogy mindez a nem összenyomható közegek áramlására érvényes.
    Lehetne persze a közeg lassú (izoterm) térfogatváltozását is figyelembe venni, sőt a nagyon elszántak akár adiabatikusan is vizsgálhatják, esetleg majdnem reális (Van der Waals erők figyelembevételével)

    A rakétahajtóműben nem ennyire "konszolidáltak" a folyamatok. A fúvóka egy részében hangsebesség alatti az áramlás, más részében hangsebesség feletti, közben az égéstérre jellemző 50-100 bar nyomás lecsökken 1 bar körülire, és a hőmérséklet is jelentősen változik.

    Az égéstér hőmérsékletén a vízmolekulák (H2+O2 üzemanyag esetén) NEM elhanyagolható %-ban felbomlott állapotban vannak, a közeg hűlésekor a dinamikus egyensúly a H2O molekulák felé tolódik el, vagyis energia szabadul fel. Emiatt még az adiabatikus reális gázokhoz képest is bonyolódik a helyzet.

    Összefoglalva: a KÖZISMERT Venturi cső annyiban hasonlít a rakétahajtóműhöz, mint a kismadár a B747-hez vagy a kabát a trikóhoz. Attól, hogy valahol egy cső-SZERŰ valami szűkül vagy tágul s valami áramlik benne, attól még lefolyószifon is lehet vagy rakétahajtómű.

    Tisztelettel: egy atyafi.
  • halgatyó #122
    Hogyaaaan? A vékony csőben lassabban folyik a víz, mint a vastagban? Akkor valahol feltorlódik, nem?
    Bagy felfedeztük (mi keten együtt!) hogy a víz összenyomható!