Hunter
Űrlift helyett felfújható torony
Egy gigantikus felfújható torony jelentené a kötélpályás űrfelvonó alternatíváját. Az ötlet támogatói szerint bár az elképzelés legalább annyira futurisztikus, mint az űrfelvonóé, megvalósítása viszont gyorsabb lenne.
Az egész űrfelvonó törekvés lényege, hogy a költséges és környezetbarátnak nem igazán mondható rakétatechnika nélkül juttassanak el szállítmányokat alacsony földkörüli pályára. Felfújható pneumatikus modulokat már több űreszköznél is sikeresen alkalmaznak, ezekből építene fel egy 15 kilométer magas tornyot Brendan Quine docens, George Zhu adjunktus, valamint Raj Seth kutató asszisztens, a Torontói York Egyetem űrmérnöki és űrfizikai karának munkatársai, akik az Acta Astronautica folyóiratban írtak az elvről.
Ha egy megfelelő hegytetőn történik az építkezés, akkor az építmény magassága elérheti a 20 kilométert is, ahol már légköri kutatásokat lehetne folytatni, miközben turisztikai célpontnak is kiváló lenne, telekommunikációs alkalmazások is helyt kaphatnának, de akár űrhajók kilövését sem tartják kivitelezhetetlennek.
Egy hétméteres bemutató torony az egyetem lépcsőházában
A csapat kevlár-polietilén kompozit csövekből készített modulok sorából építené fel a tornyot, a felfújható modulokat pedig valamilyen könnyű gázzal, például héliummal töltenék fel. Az elv tesztelésére elkészítettek egy 7 méteres kicsinyített modellt, amit hat modulból állítottak össze. A modulok három rétegelt polietilén csőből készültek, melyek gyűrűket ölelnek körül. A levegővel felfújt csövek átmérője 8 centiméter.
Hogy egyenesben maradjon és ellenálljon a szeleknek, a teljes méretű szerkezet minden egyes modulját giroszkópokkal és aktív stabilizáló rendszerrel kellene ellátni. A csapat számítása szerint megközelítőleg 100 modulból állna össze egy 15 kilométeres torony, ebből könnyen visszaszámolható, hogy egy modul 150 méter magas lenne. A modulok átmérőjét a kanadaiak 230 méterben határozták meg, a felfújható csövek 2 méter átmérőjűek lennének. Quine szerint az egész építmény 800 000 tonnát nyomna felfújva, ami megközelítőleg kétszerese a világ legnagyobb óriás-tartályhajója súlyának.
"Húsz kilométeres magasságban már majdnem olyan sötét van, mint a világűrben, bármely irányba körülbelül 600 kilométerre lehet ellátni" - mondta Quine. A turisták elé majdnem olyan látvány tárulna, mint a világűr pereméről, itt azonban még nem kell megküzdeniük a súlytalansággal. Számítása szerint a torony egészen 200 kilométeres magasságig terjeszkedhetne, így hasonló szerepet tölthetne be, mint a sokak által magasztalt űrfelvonó. Azonban míg a felvonóhoz még nem létező, szupererős nanocsövekből készített szalagokat használnának, addig a toronyhoz szükséges anyagok akár már ma is rendelkezésre állnak.
Biztonság terén is biztatónak tűnik a torony elv, több modul sérülése sem vezetne az egész szerkezet összeomlásához, hangoztatják a tervezők.
Az egész űrfelvonó törekvés lényege, hogy a költséges és környezetbarátnak nem igazán mondható rakétatechnika nélkül juttassanak el szállítmányokat alacsony földkörüli pályára. Felfújható pneumatikus modulokat már több űreszköznél is sikeresen alkalmaznak, ezekből építene fel egy 15 kilométer magas tornyot Brendan Quine docens, George Zhu adjunktus, valamint Raj Seth kutató asszisztens, a Torontói York Egyetem űrmérnöki és űrfizikai karának munkatársai, akik az Acta Astronautica folyóiratban írtak az elvről.
Ha egy megfelelő hegytetőn történik az építkezés, akkor az építmény magassága elérheti a 20 kilométert is, ahol már légköri kutatásokat lehetne folytatni, miközben turisztikai célpontnak is kiváló lenne, telekommunikációs alkalmazások is helyt kaphatnának, de akár űrhajók kilövését sem tartják kivitelezhetetlennek.
Egy hétméteres bemutató torony az egyetem lépcsőházában
A csapat kevlár-polietilén kompozit csövekből készített modulok sorából építené fel a tornyot, a felfújható modulokat pedig valamilyen könnyű gázzal, például héliummal töltenék fel. Az elv tesztelésére elkészítettek egy 7 méteres kicsinyített modellt, amit hat modulból állítottak össze. A modulok három rétegelt polietilén csőből készültek, melyek gyűrűket ölelnek körül. A levegővel felfújt csövek átmérője 8 centiméter.
Hogy egyenesben maradjon és ellenálljon a szeleknek, a teljes méretű szerkezet minden egyes modulját giroszkópokkal és aktív stabilizáló rendszerrel kellene ellátni. A csapat számítása szerint megközelítőleg 100 modulból állna össze egy 15 kilométeres torony, ebből könnyen visszaszámolható, hogy egy modul 150 méter magas lenne. A modulok átmérőjét a kanadaiak 230 méterben határozták meg, a felfújható csövek 2 méter átmérőjűek lennének. Quine szerint az egész építmény 800 000 tonnát nyomna felfújva, ami megközelítőleg kétszerese a világ legnagyobb óriás-tartályhajója súlyának.
"Húsz kilométeres magasságban már majdnem olyan sötét van, mint a világűrben, bármely irányba körülbelül 600 kilométerre lehet ellátni" - mondta Quine. A turisták elé majdnem olyan látvány tárulna, mint a világűr pereméről, itt azonban még nem kell megküzdeniük a súlytalansággal. Számítása szerint a torony egészen 200 kilométeres magasságig terjeszkedhetne, így hasonló szerepet tölthetne be, mint a sokak által magasztalt űrfelvonó. Azonban míg a felvonóhoz még nem létező, szupererős nanocsövekből készített szalagokat használnának, addig a toronyhoz szükséges anyagok akár már ma is rendelkezésre állnak.Biztonság terén is biztatónak tűnik a torony elv, több modul sérülése sem vezetne az egész szerkezet összeomlásához, hangoztatják a tervezők.
