Hunter
Újraírható hologramokból 3D monitor?
Egy újraírható hologramokat előállító anyag elhozhatja otthonainkba a 3D-s televíziózást, vagy ha mégsem, akkor rendkívüli számítógépes memóriakapacitást, állítják amerikai tudósok.
Tény, hogy egy új anyag képes holografikus képek rögzítésére és törlésére, mindezt körforgásszerűen. A folyamat néhány percet vesz igénybe. Ezek hallatán rögtön felmerül a kérdés, hogyan és mikor lesz ebből egy megfelelő képfrissítésű technika? Nos, a kutatók meggyőződéssel állítják, hogy néhány év alatt képesek olyan szintre fejleszteni az anyagot és az azt kezelő technikát, hogy másodpercenként 30 képkockát jelenítsen meg. Ugyanez az anyag újraírható adatok "oldalait" is képes tárolni a hologram mélységének megfelelő mennyiségű rétegen. Ne feledjük, a ma még csak kialakulófélben levő holografikus-korongok kizárólag olvashatók!
A holografikus képek a háromdimenziós objektum által visszavert fény sémájának újraalkotásával jönnek létre. A szem ugyanazt a fényt fogadja be, amit egy valódi kép esetén kapna, ami akkor is igaz, ha a szemlélő körbejárja a hologramot. A legnagyobb felbontású hologramok statikusak: egy lézer segítségével rögzítik, ami visszafordíthatatlan változásokat eredményez a tároláshoz használt fotopolimeren. A holografikus videoképernyő prototípusok folyadékkristály szűrők alkalmazásával készülnek, melyek - akárcsak az LCD-k - szétszórják a fényt. Ezek jellemzően lefaragott hologramokat vetítenek a szemlélő felé, melyek nem járhatók körül. A folyadékkristályos eszközöket emellett nagyon nagy sebességgel kell frissíteni, hogy bármilyen képet viszonylag hosszú időn át megjelenítsenek, emelte ki Nasser Peyghambarian, az Arizona Egyetem optikai mérnöke, aki kollégáival kifejlesztett egy újraírható holografikus anyagot, ami órákon át képes tárolni egy képet.
A kutatócsoport egy optikai kommunikációs rendszereknél alkalmazott műanyagot módosított, ami lézersugarak hatására képes megváltoztatni a fényt hajlításának vagy törésének a módját. A kutatók kémiailag hangolták az anyagot, ami így jobban reagál a lézerekre, és jobb színeket ad vissza.
Eszközük alapvetően a speciális műanyaghártyából áll, amit két, átlátszó elektródákkal bevont üveglap fog közre. A képek a fényérzékeny műanyagra, az úgynevezett fotorefraktív polimerre íródnak lézersugarak és egy belsőleg alkalmazott elektromos mező segítségével. Amikor két "író" sugár találkozik az anyag belsejében, az elektromos töltés felgyülemlése megváltoztatja az adott pont fénytörési indexét. Ez könnyedén megszüntethető, ami által a pont visszaáll eredeti állapotába.
A 10 négyzetcentiméteres prototípus csak vörösben jeleníti meg a képeket, a további színek megjelenése a későbbi, nagyobb méretű képernyőknél várható. A következő prototípus már 30 x 30 centis lesz, majd megpróbálkoznak az egy négyzetméteres változattal is. A képfrissítés gyorsítását impulzuslézerek bevetésétől remélik, a képernyő mérete pedig nem befolyásolja az írás sebességét, olvasható a csoport által a Nature magazinban közzétett publikációban
"Háromdimenziós képünk alig 3 perc alatt rögzíthető, majd további 3 órán át szemlélhető bármiféle halványulás nélkül" - ismertette eredményeit Peyghambarian a New Scientist tudósítójának. Ennek eléréséhez 9 kilovoltot kell átvezetni a műanyagon, ez erősíti fel az író lézersugarak hatását. Amint a hologram elkészült, a feszültséget lecsökkentik 4 kilovoltra, a kísérletek szerint ugyanis ez az a szint, amivel a legtovább megőrizhető a kép. Peyghambrian szerint az anyag optikai és elektromos tulajdonságainak fejlesztésével a frissítési ráta már elég magas lesz ahhoz, hogy 3D-s videoképernyőként is alkalmazható legyen. "Erre csupán néhány évet kell várnunk", állítja meggyőződéssel a kutató.
A szakértők azonban kevésbé lelkesek, a többség elég szkeptikusan fogadta az arizonaiak bejelentését. "A fotorefraktív polimerek általában ezerszer kisebb rögzítési érzékenységet tanúsítanak, mint a fotopolimerek" - figyelmeztet David Waldman, a holografikus adattárolás lehetőségeit vizsgáló DCE Aprilis tudósa. "Rendkívül költséges és nagy energiájú lézerek kellenek hozzájuk."
A coloradói InPhase Technologies igéretei szerint az idén végre bemutatja holografikus meghajtóját, ami 500 gigabájtot présel egyetlen CD méretű korongra. Kevin Curtis, a cég műszaki igazgatója szerint az arizonaiak elve elég kockázatos az adattárolásra, mivel nagy feszültségeket alkalmaznak egy igen vékony felületen, ami nem feltétlenül tesz jót a kritikus archiválásoknak. A kijelzőként alkalmazást azonban ígéretes elgondolásként értékelte.
Tény, hogy egy új anyag képes holografikus képek rögzítésére és törlésére, mindezt körforgásszerűen. A folyamat néhány percet vesz igénybe. Ezek hallatán rögtön felmerül a kérdés, hogyan és mikor lesz ebből egy megfelelő képfrissítésű technika? Nos, a kutatók meggyőződéssel állítják, hogy néhány év alatt képesek olyan szintre fejleszteni az anyagot és az azt kezelő technikát, hogy másodpercenként 30 képkockát jelenítsen meg. Ugyanez az anyag újraírható adatok "oldalait" is képes tárolni a hologram mélységének megfelelő mennyiségű rétegen. Ne feledjük, a ma még csak kialakulófélben levő holografikus-korongok kizárólag olvashatók!
A holografikus képek a háromdimenziós objektum által visszavert fény sémájának újraalkotásával jönnek létre. A szem ugyanazt a fényt fogadja be, amit egy valódi kép esetén kapna, ami akkor is igaz, ha a szemlélő körbejárja a hologramot. A legnagyobb felbontású hologramok statikusak: egy lézer segítségével rögzítik, ami visszafordíthatatlan változásokat eredményez a tároláshoz használt fotopolimeren. A holografikus videoképernyő prototípusok folyadékkristály szűrők alkalmazásával készülnek, melyek - akárcsak az LCD-k - szétszórják a fényt. Ezek jellemzően lefaragott hologramokat vetítenek a szemlélő felé, melyek nem járhatók körül. A folyadékkristályos eszközöket emellett nagyon nagy sebességgel kell frissíteni, hogy bármilyen képet viszonylag hosszú időn át megjelenítsenek, emelte ki Nasser Peyghambarian, az Arizona Egyetem optikai mérnöke, aki kollégáival kifejlesztett egy újraírható holografikus anyagot, ami órákon át képes tárolni egy képet.
A kutatócsoport egy optikai kommunikációs rendszereknél alkalmazott műanyagot módosított, ami lézersugarak hatására képes megváltoztatni a fényt hajlításának vagy törésének a módját. A kutatók kémiailag hangolták az anyagot, ami így jobban reagál a lézerekre, és jobb színeket ad vissza.
Eszközük alapvetően a speciális műanyaghártyából áll, amit két, átlátszó elektródákkal bevont üveglap fog közre. A képek a fényérzékeny műanyagra, az úgynevezett fotorefraktív polimerre íródnak lézersugarak és egy belsőleg alkalmazott elektromos mező segítségével. Amikor két "író" sugár találkozik az anyag belsejében, az elektromos töltés felgyülemlése megváltoztatja az adott pont fénytörési indexét. Ez könnyedén megszüntethető, ami által a pont visszaáll eredeti állapotába.
A 10 négyzetcentiméteres prototípus csak vörösben jeleníti meg a képeket, a további színek megjelenése a későbbi, nagyobb méretű képernyőknél várható. A következő prototípus már 30 x 30 centis lesz, majd megpróbálkoznak az egy négyzetméteres változattal is. A képfrissítés gyorsítását impulzuslézerek bevetésétől remélik, a képernyő mérete pedig nem befolyásolja az írás sebességét, olvasható a csoport által a Nature magazinban közzétett publikációban
"Háromdimenziós képünk alig 3 perc alatt rögzíthető, majd további 3 órán át szemlélhető bármiféle halványulás nélkül" - ismertette eredményeit Peyghambarian a New Scientist tudósítójának. Ennek eléréséhez 9 kilovoltot kell átvezetni a műanyagon, ez erősíti fel az író lézersugarak hatását. Amint a hologram elkészült, a feszültséget lecsökkentik 4 kilovoltra, a kísérletek szerint ugyanis ez az a szint, amivel a legtovább megőrizhető a kép. Peyghambrian szerint az anyag optikai és elektromos tulajdonságainak fejlesztésével a frissítési ráta már elég magas lesz ahhoz, hogy 3D-s videoképernyőként is alkalmazható legyen. "Erre csupán néhány évet kell várnunk", állítja meggyőződéssel a kutató.
A szakértők azonban kevésbé lelkesek, a többség elég szkeptikusan fogadta az arizonaiak bejelentését. "A fotorefraktív polimerek általában ezerszer kisebb rögzítési érzékenységet tanúsítanak, mint a fotopolimerek" - figyelmeztet David Waldman, a holografikus adattárolás lehetőségeit vizsgáló DCE Aprilis tudósa. "Rendkívül költséges és nagy energiájú lézerek kellenek hozzájuk."
A coloradói InPhase Technologies igéretei szerint az idén végre bemutatja holografikus meghajtóját, ami 500 gigabájtot présel egyetlen CD méretű korongra. Kevin Curtis, a cég műszaki igazgatója szerint az arizonaiak elve elég kockázatos az adattárolásra, mivel nagy feszültségeket alkalmaznak egy igen vékony felületen, ami nem feltétlenül tesz jót a kritikus archiválásoknak. A kijelzőként alkalmazást azonban ígéretes elgondolásként értékelte.