Dojcsák Dániel
SG Karácsony III.: MP3 lejátszók
A könyv, zokni, sál trió mellett évek óta az ajándékvásárlók utolsó mentsvára a hordozható zene- és videolejátszó. Nincs ez másként idén sem, a készülékek egyre nagyobb tárhellyel, egyre jobb szolgáltatásokkal kecsegtetnek, ráadásul néhány év alatt el is kopnak, így generálva örökös igényt a lecserélésre.
Cikkünkben összeválogattuk az idei karácsony nyerő darabjait a legnagyobb márkáktól a kevésbé patinás, de egyben jóval olcsóbb modellekig. A szempontok között a tárhely és a formátumszabadság mellett előkelő helyen van az akkumulátor által biztosított üzemidő, illetve az emberbarát kezelőfelület is.
Apple iPod
Nem érdemes mással kezdeni, mint a legtöbb hasonlítás alapjával, az elmúlt évek trendi divatdiktátorával, az Apple termékeivel. Habár funkcióiban nem annyira egyedülálló, mint a legtöbben hiszik, mégis úttörőnek tartják minden téren. A jól eltalált dizájn, a stílusos scroll-kerék és persze a hype évek óta csúcson tartja a cég modelljeit. Idén a harmadik generációs Nano, a második generációs Shuffle, az óriásira dagadt iPod klasszik, és mellettük az iPhone kiherélt változata, az iTouch található meg a palettán.
A legkisebb ugrifüles, a Shuffle mostanra 1 Gbyte méretűre hízott, azaz a kijelző nélküli darabra körülbelül 13 órányi MP3-mat másolhatunk fel. Folyamatos lejátszás esetén körülbelül ennyi ideig lehet is számítani rá egy feltöltés után. Azok számára lehet ideális, akik a tömegközlekedés és a város zajának elnyomására használják minden reggel és este. Az új csipeszes megoldást még jobban el lehet rejteni a ruházatban, bár nem nevezhető tetszetősebbnek. Ára itthon 23 ezer forint.
A Nano szintén csak ráncfelvarráson ment keresztül, ami azt jelenti, hogy arányaiban összenyomták, így kijelzője alkalmassá vált filmek megjelenítésére is. A szép kijelző ugyan alkalmas is erre, de szerény véleményem szerint beteges dolog néhány centi átmérőjű kijelzőn filmet nézni. Nem gondolják viszont ezt így a fejlesztők (vagy a marketingesek), hiszen a szokásos MP3, Apple lossless, AIFF, WAV, AAC hangformátumok mellett képes H.264, MPEG4, MOV, MP4, or M4V videó formátumokat lejátszani, sőt akár 640 x 480-as felbontással is elbír, ami egy kisebb LCD monitorra is elég lenne, hát még egy 5 centi átmérőjű apróságra (320 x 240).
A lózungok ellenére a Nano lehet a legjobb iPod választás, hiszen pici (a kijelző megnőtt, a kezelő karika pedig összezsugorodott), elég nagy tárhelyet tud felmutatni, gyakorlatilag egy iPod Classic "Light". A nagytesó már tényleg csak a fanatikusoknak jöhet szóba: a 160 Gbyte kapacitáshoz egy nem annyira kényelmes méret és ár társul. Az új Nano 45/60 ezer (4GB/8GB) forintos áron kapható nálunk, míg a nagytesó 80/105 ezerért (80/160GB).
Az idei újdonság az iPhone SIM nélküli változata, ami egy érintőképernyős, nagy kijelzős utcai vagányoknak szánt médialejátszó. Gyönyörűen néz ki, ami sokakat elvakíthat, hiszen közben azt sem szabad elfelejteni, hogy egy 8/16 GByteos lejátszóért 85/120 ezer forintot ragadnak ki a vevő zsebéből. Ennyit bizonyára nem ér meg az átlagembereknek, ez már túllő azon az értéken is, amit a márkát egyébként is keményen megfizettető Apple-től megszoktunk.
Samsung - YP
Vannak persze próbálkozások a fehér kultusz ellen, ami bizonyos szegmensekben teljesen jól működhet. Kialakult ugyanis egy anti-iPod vélemény: sokan éppen a presztízs és divat alapú igény miatt nem szeretnének ilyen készüléket, viszont keresik a minőségi alternatívákat. A Samsung idén komolyan ráment több termékével is a dizájnra, így az MP3 lejátszók területén sem maradt ki a sorból. A cég a viszonylag sovány figyelmet vonzó korábbi Yepp-ek után most több komolyan átgondolt készülékkel rukkolt elő.
Az egyik ajánlott termék a Nano kategóriájában indított, de annál jóval olcsóbb K3. A készülék a második generációs Nano arányait birtokolja, és biztosított tárhely tekintetében is arra hajaz. 1-2-4 gigás változatban lehet beszerezni őket, de mindegyik OLED kijelzővel és körülbelül egy teljes napnyi üzemidővel rendelkezik. Formátumok szintjén kicsit szegényes a felhozatal, hiszen kizárólag MP3 és WMA lejátszást támogat a kütyü, a 15-20-29 ezer forintos ár viszont még vállalható azoknak is, akik nem szeretnének sokat költeni médialejátszó szerkezetre.
P2 - Elegáns érintés
A másik nagy találmány a Samsung P2, ami teljes mértékben Nano-gyilkos. A szigorú, stílusos fekete dizájn kellemes külsőt kölcsönöz a lejátszónak. Ez az iPod-ra is jellemző volt, de az évek során kondicionálódott Apple megjelenés nem számít már meghökkentőnek. Ellenben az érintőképernyős P2 képes tekinteteket vonzani akár vaksötétben is.
Ennél persze fontosabb, hogy 2-4-8 gigás változatban érhető el, kijelzője hosszúkás, 3" képátlójú. Filmet nézni ezen is lehet, csak persze még ezen sem érdemes. A benne lévő rádió annál hasznosabb funkció, bár kezelése kissé nehézkesnek tűnik elsőre. A zenehallgatást egy egészen könnyen, ujjal kezelhető felület és számos lehetőség a hangzás megválasztására könnyíti meg. A 40-50-60 ezer forintos árral teljesen beskálázta magát a Nano-hoz, igaz az érintőképernyő sokat dob rajta, még akkor is ha egyébként épp emiatt állandóan takarítani is kell a készüléket. Creative - Zen
A számítógépes hangkeltés nagy öregje évről-évre megpróbál valamivel előrukkolni, de valahogy nem érkezik meg az átütő siker. Pedig most akár meg is érdemelhetné ezt a vállalat. A Shuffle által híressé tett kategória, ami a nagyon pici, kijelző nélküli/egyszerű kijelzős modellekről szól, komoly piaci lehetőségeket jelent. A legtöbb ember nem szeretne sokat költeni, de mégis szeretne egy ízléses, egyszerű készüléket, ami zenét játszik le. Nem kell bele játék, videó, könyv felolvasó vagy bármi egyéb parasztvakítás. Egyszerűen zenéljen...sokáig.
A Creative idén ismét szeretett volna kreatív lenni és kijött a kavics lejátszójával (Stone). Telitalálat: 9/18 ezer forintért 1/2 Gbyte tárkapacitást, öngyújtó mellett is elbújó méretet, 10 órányi folyamatos lejátszást, kedves megjelenést kínál egyben. Az eddigiek közül ez lehet az ideális karácsonyi ajándék, hiszen akinek még nincs MP3 lejátszója, de valamiért úgy gondoljuk, hogy szeretne, annak megfelelő egy ilyen ketyere, ráadásul nem kell komoly tízezrekben gondolkodnunk.
Hiánypótlás korrekt áron
A másik Creative termék szintén érdekes lehet többek számára, mégpedig elsősorban azok kaphatják fel a fejüket, akik megirigyelték a fenti Nano és P2 hangulatot, de nem adnának ki rá 60 ezer forintot. Harmadával olcsóbban kínálja 8 GB-os Zen modelljét a Creative, ami ennek ellenére ugyanúgy lejátssza a klasszikus zeneformátumok mellett a DivX/XviD és WMV videókat. További 16 ezres befektetéssel megduplázhatjuk a kapacitást, hiszen a cég végre - a nagyok közül szinte egyedüliként - egy SD/SDHC memóriakártya olvasót is applikált a szerkezetbe.
Sandisk - Sansa
Fekszik mindenkinek
A Creative-val szinte azonos képletet követett az egyébként memóriakártyáiról ismert Távol-keleti cég. A legkisebb Sansa az 1 GByte-os modell, ami kialakításában első ránézésre már keményebben fordul a gagyi noname márkák felé. Persze 7 ezer forintért nem is kell sokat várni egy lejátszótól, de a Sandisk neve ebben a kategóriában is elég biztosíték kell legyen a hibátlan működésre. Sokkal inkább érdekes a 40 ezer forintos Sansa E280FM, ami talán a legletisztultabb 8Gb-os készülék a piacon. Szép, egyszerű dizájn, ütésálló, strapabíró ház, microSD kártyaolvasó és akár 20-24 órás üzemidő. Ha valaki komolyan gondolkodik egy elérhetőbb árú, de korrekt Nano alternatíván, akkor érdemes kézbe ezzel is számolnia.
Ultragagyi
Nehéz megmondani, hogy mely márkák adnak magabiztosságot, és melyektől kell menekülnünk, mint a tűztől. Mindenesetre aranyszabály lehet, hogy ne akarjunk olyan készüléket venni, ami megtévesztésig hasonlít egy áhított másikra. Borítást könnyebb hamisítani, utánozni mint az elektronikát, vezérlést. Volt a kezemben olyan lejátszó, ami nagyon korrekt fémházban csücsült, de a hangminősége és a kezelőfelülete botrányos volt.
Az sem ritka, hogy a gyengébb készülékek csak úgy elromlanak két héttel a vétel után. Persze a szerviz még vagy kétszer visszaküldi, hogy jó az! Hátha az ügyfél megunja addigra és nem kell neki másikat adni. Formátum gazdagságban egyébként történetesen a noname márkák szerepelnek jobban, ez így van minden területen. A nagy gyártók a saját maguk által preferált formátumot nyomják, és csak akkor adják be a derekukat valami másra, ha már ciki lenne kihagyni a többit.
Ezzel ellentétben az olcsójánosok belepakolnak mindent, amire igény lehet. Ez többnyire olcsó vagy ingyenes dekóder licenceket jelent, amikre nem érdemes komolyabban építeni. Ebben a kategóriában már akár 3 ezer forintért is lehet vásárolni, de az igazán megtévesztő az lehet, hogy néhányan a márkás lejátszók áraiig is felmerészkednek. Soha nem szabad kipróbálás, tesztelés nélkül megvenni egy készüléket, csak ha annyira lazák vagyunk, hogy belefér ha béna lesz.
A legnagyobb választék kétségkívül most van a boltok polcain, érdemes szétnézni. Akár konkrét modell után kutatva, akár pár szempont szerint válogatva pozitív lehet, ha a nagyobb értékű vásárlás előtt a boltban megérdeklődjük, hogy milyen beszállítótól származik, milyen garancia feltételek vannak rá pontosan, mik a korábbi tapasztalatok. Persze a hipermarketekben és a szupernagy szakáruházakban hozzáértő eladókra nem kell számítani, ellenben a családiasabb számítástechnika boltokkal vagy a márka szaküzletével.
Az eszközök megvásárlásakor persze ott a lehetőség, hogy az Egyesült Államokból rendeljük meg, vagy hozassuk/küldessük haza valakivel. Az egyébként is gyenge dollár és alacsony adók, árak miatt több tízezer forint különbség is lehet így két eszköz között. Az itthon 60 ezer forintos iPod Nano 8Gb egy amerikai boltban például mindössze 34 ezer forintot kóstál, de erre még rájön a szállítási költség és az esetleges vám. Ha a lehetőség adott, akkor érdemes számolni a globalizáció eme kellemes mellékhatásával, főleg ha "world-wide" garancia jár egy termék mellé.
A bemutató ugyan messze nem a gyártók és a megoldások teljes spektrumát ábrázolja, de nyilvánvalóvá válhat belőle, hogy a kisebbek többnyire trendkövetőek, a nagyon speciális megoldásokhoz pedig nehéz hozzájutni itthon. A felsorolt termékek mind kaphatóak üzletláncokban, online rendeléssel, szaküzletekben, ráadásul mindegyik kiváló társ lehet legalább 1-2-3 évig, hogy jövőre lekerülhessen az MP3 lejátszó a karácsonyi terítékről.
Cikkünkben összeválogattuk az idei karácsony nyerő darabjait a legnagyobb márkáktól a kevésbé patinás, de egyben jóval olcsóbb modellekig. A szempontok között a tárhely és a formátumszabadság mellett előkelő helyen van az akkumulátor által biztosított üzemidő, illetve az emberbarát kezelőfelület is.
Apple iPod
Nem érdemes mással kezdeni, mint a legtöbb hasonlítás alapjával, az elmúlt évek trendi divatdiktátorával, az Apple termékeivel. Habár funkcióiban nem annyira egyedülálló, mint a legtöbben hiszik, mégis úttörőnek tartják minden téren. A jól eltalált dizájn, a stílusos scroll-kerék és persze a hype évek óta csúcson tartja a cég modelljeit. Idén a harmadik generációs Nano, a második generációs Shuffle, az óriásira dagadt iPod klasszik, és mellettük az iPhone kiherélt változata, az iTouch található meg a palettán.
A legkisebb ugrifüles, a Shuffle mostanra 1 Gbyte méretűre hízott, azaz a kijelző nélküli darabra körülbelül 13 órányi MP3-mat másolhatunk fel. Folyamatos lejátszás esetén körülbelül ennyi ideig lehet is számítani rá egy feltöltés után. Azok számára lehet ideális, akik a tömegközlekedés és a város zajának elnyomására használják minden reggel és este. Az új csipeszes megoldást még jobban el lehet rejteni a ruházatban, bár nem nevezhető tetszetősebbnek. Ára itthon 23 ezer forint.
A Nano szintén csak ráncfelvarráson ment keresztül, ami azt jelenti, hogy arányaiban összenyomták, így kijelzője alkalmassá vált filmek megjelenítésére is. A szép kijelző ugyan alkalmas is erre, de szerény véleményem szerint beteges dolog néhány centi átmérőjű kijelzőn filmet nézni. Nem gondolják viszont ezt így a fejlesztők (vagy a marketingesek), hiszen a szokásos MP3, Apple lossless, AIFF, WAV, AAC hangformátumok mellett képes H.264, MPEG4, MOV, MP4, or M4V videó formátumokat lejátszani, sőt akár 640 x 480-as felbontással is elbír, ami egy kisebb LCD monitorra is elég lenne, hát még egy 5 centi átmérőjű apróságra (320 x 240).
A lózungok ellenére a Nano lehet a legjobb iPod választás, hiszen pici (a kijelző megnőtt, a kezelő karika pedig összezsugorodott), elég nagy tárhelyet tud felmutatni, gyakorlatilag egy iPod Classic "Light". A nagytesó már tényleg csak a fanatikusoknak jöhet szóba: a 160 Gbyte kapacitáshoz egy nem annyira kényelmes méret és ár társul. Az új Nano 45/60 ezer (4GB/8GB) forintos áron kapható nálunk, míg a nagytesó 80/105 ezerért (80/160GB).
Az idei újdonság az iPhone SIM nélküli változata, ami egy érintőképernyős, nagy kijelzős utcai vagányoknak szánt médialejátszó. Gyönyörűen néz ki, ami sokakat elvakíthat, hiszen közben azt sem szabad elfelejteni, hogy egy 8/16 GByteos lejátszóért 85/120 ezer forintot ragadnak ki a vevő zsebéből. Ennyit bizonyára nem ér meg az átlagembereknek, ez már túllő azon az értéken is, amit a márkát egyébként is keményen megfizettető Apple-től megszoktunk.
Samsung - YP
Vannak persze próbálkozások a fehér kultusz ellen, ami bizonyos szegmensekben teljesen jól működhet. Kialakult ugyanis egy anti-iPod vélemény: sokan éppen a presztízs és divat alapú igény miatt nem szeretnének ilyen készüléket, viszont keresik a minőségi alternatívákat. A Samsung idén komolyan ráment több termékével is a dizájnra, így az MP3 lejátszók területén sem maradt ki a sorból. A cég a viszonylag sovány figyelmet vonzó korábbi Yepp-ek után most több komolyan átgondolt készülékkel rukkolt elő.
Az egyik ajánlott termék a Nano kategóriájában indított, de annál jóval olcsóbb K3. A készülék a második generációs Nano arányait birtokolja, és biztosított tárhely tekintetében is arra hajaz. 1-2-4 gigás változatban lehet beszerezni őket, de mindegyik OLED kijelzővel és körülbelül egy teljes napnyi üzemidővel rendelkezik. Formátumok szintjén kicsit szegényes a felhozatal, hiszen kizárólag MP3 és WMA lejátszást támogat a kütyü, a 15-20-29 ezer forintos ár viszont még vállalható azoknak is, akik nem szeretnének sokat költeni médialejátszó szerkezetre.
P2 - Elegáns érintés
A másik nagy találmány a Samsung P2, ami teljes mértékben Nano-gyilkos. A szigorú, stílusos fekete dizájn kellemes külsőt kölcsönöz a lejátszónak. Ez az iPod-ra is jellemző volt, de az évek során kondicionálódott Apple megjelenés nem számít már meghökkentőnek. Ellenben az érintőképernyős P2 képes tekinteteket vonzani akár vaksötétben is.
Ennél persze fontosabb, hogy 2-4-8 gigás változatban érhető el, kijelzője hosszúkás, 3" képátlójú. Filmet nézni ezen is lehet, csak persze még ezen sem érdemes. A benne lévő rádió annál hasznosabb funkció, bár kezelése kissé nehézkesnek tűnik elsőre. A zenehallgatást egy egészen könnyen, ujjal kezelhető felület és számos lehetőség a hangzás megválasztására könnyíti meg. A 40-50-60 ezer forintos árral teljesen beskálázta magát a Nano-hoz, igaz az érintőképernyő sokat dob rajta, még akkor is ha egyébként épp emiatt állandóan takarítani is kell a készüléket. Creative - Zen
A számítógépes hangkeltés nagy öregje évről-évre megpróbál valamivel előrukkolni, de valahogy nem érkezik meg az átütő siker. Pedig most akár meg is érdemelhetné ezt a vállalat. A Shuffle által híressé tett kategória, ami a nagyon pici, kijelző nélküli/egyszerű kijelzős modellekről szól, komoly piaci lehetőségeket jelent. A legtöbb ember nem szeretne sokat költeni, de mégis szeretne egy ízléses, egyszerű készüléket, ami zenét játszik le. Nem kell bele játék, videó, könyv felolvasó vagy bármi egyéb parasztvakítás. Egyszerűen zenéljen...sokáig.
A Creative idén ismét szeretett volna kreatív lenni és kijött a kavics lejátszójával (Stone). Telitalálat: 9/18 ezer forintért 1/2 Gbyte tárkapacitást, öngyújtó mellett is elbújó méretet, 10 órányi folyamatos lejátszást, kedves megjelenést kínál egyben. Az eddigiek közül ez lehet az ideális karácsonyi ajándék, hiszen akinek még nincs MP3 lejátszója, de valamiért úgy gondoljuk, hogy szeretne, annak megfelelő egy ilyen ketyere, ráadásul nem kell komoly tízezrekben gondolkodnunk.
Hiánypótlás korrekt áron
A másik Creative termék szintén érdekes lehet többek számára, mégpedig elsősorban azok kaphatják fel a fejüket, akik megirigyelték a fenti Nano és P2 hangulatot, de nem adnának ki rá 60 ezer forintot. Harmadával olcsóbban kínálja 8 GB-os Zen modelljét a Creative, ami ennek ellenére ugyanúgy lejátssza a klasszikus zeneformátumok mellett a DivX/XviD és WMV videókat. További 16 ezres befektetéssel megduplázhatjuk a kapacitást, hiszen a cég végre - a nagyok közül szinte egyedüliként - egy SD/SDHC memóriakártya olvasót is applikált a szerkezetbe.
Sandisk - Sansa
Fekszik mindenkinek
A Creative-val szinte azonos képletet követett az egyébként memóriakártyáiról ismert Távol-keleti cég. A legkisebb Sansa az 1 GByte-os modell, ami kialakításában első ránézésre már keményebben fordul a gagyi noname márkák felé. Persze 7 ezer forintért nem is kell sokat várni egy lejátszótól, de a Sandisk neve ebben a kategóriában is elég biztosíték kell legyen a hibátlan működésre. Sokkal inkább érdekes a 40 ezer forintos Sansa E280FM, ami talán a legletisztultabb 8Gb-os készülék a piacon. Szép, egyszerű dizájn, ütésálló, strapabíró ház, microSD kártyaolvasó és akár 20-24 órás üzemidő. Ha valaki komolyan gondolkodik egy elérhetőbb árú, de korrekt Nano alternatíván, akkor érdemes kézbe ezzel is számolnia.
Ultragagyi
Nehéz megmondani, hogy mely márkák adnak magabiztosságot, és melyektől kell menekülnünk, mint a tűztől. Mindenesetre aranyszabály lehet, hogy ne akarjunk olyan készüléket venni, ami megtévesztésig hasonlít egy áhított másikra. Borítást könnyebb hamisítani, utánozni mint az elektronikát, vezérlést. Volt a kezemben olyan lejátszó, ami nagyon korrekt fémházban csücsült, de a hangminősége és a kezelőfelülete botrányos volt.
Az sem ritka, hogy a gyengébb készülékek csak úgy elromlanak két héttel a vétel után. Persze a szerviz még vagy kétszer visszaküldi, hogy jó az! Hátha az ügyfél megunja addigra és nem kell neki másikat adni. Formátum gazdagságban egyébként történetesen a noname márkák szerepelnek jobban, ez így van minden területen. A nagy gyártók a saját maguk által preferált formátumot nyomják, és csak akkor adják be a derekukat valami másra, ha már ciki lenne kihagyni a többit.
Ezzel ellentétben az olcsójánosok belepakolnak mindent, amire igény lehet. Ez többnyire olcsó vagy ingyenes dekóder licenceket jelent, amikre nem érdemes komolyabban építeni. Ebben a kategóriában már akár 3 ezer forintért is lehet vásárolni, de az igazán megtévesztő az lehet, hogy néhányan a márkás lejátszók áraiig is felmerészkednek. Soha nem szabad kipróbálás, tesztelés nélkül megvenni egy készüléket, csak ha annyira lazák vagyunk, hogy belefér ha béna lesz.
A legnagyobb választék kétségkívül most van a boltok polcain, érdemes szétnézni. Akár konkrét modell után kutatva, akár pár szempont szerint válogatva pozitív lehet, ha a nagyobb értékű vásárlás előtt a boltban megérdeklődjük, hogy milyen beszállítótól származik, milyen garancia feltételek vannak rá pontosan, mik a korábbi tapasztalatok. Persze a hipermarketekben és a szupernagy szakáruházakban hozzáértő eladókra nem kell számítani, ellenben a családiasabb számítástechnika boltokkal vagy a márka szaküzletével.
Az eszközök megvásárlásakor persze ott a lehetőség, hogy az Egyesült Államokból rendeljük meg, vagy hozassuk/küldessük haza valakivel. Az egyébként is gyenge dollár és alacsony adók, árak miatt több tízezer forint különbség is lehet így két eszköz között. Az itthon 60 ezer forintos iPod Nano 8Gb egy amerikai boltban például mindössze 34 ezer forintot kóstál, de erre még rájön a szállítási költség és az esetleges vám. Ha a lehetőség adott, akkor érdemes számolni a globalizáció eme kellemes mellékhatásával, főleg ha "world-wide" garancia jár egy termék mellé.
A bemutató ugyan messze nem a gyártók és a megoldások teljes spektrumát ábrázolja, de nyilvánvalóvá válhat belőle, hogy a kisebbek többnyire trendkövetőek, a nagyon speciális megoldásokhoz pedig nehéz hozzájutni itthon. A felsorolt termékek mind kaphatóak üzletláncokban, online rendeléssel, szaküzletekben, ráadásul mindegyik kiváló társ lehet legalább 1-2-3 évig, hogy jövőre lekerülhessen az MP3 lejátszó a karácsonyi terítékről.
