Hunter
Legalább 78 milliárd fényév az univerzum átmérője
Mekkora az univerzum? Ez a tudomány egyik legrégebbi kérdése, amire a válasz a "valamivel nagyobb, mint a számunkra látható terület" és a "végtelen" között bármi lehetett, egészen mostanáig.
Az ősrobbanás után maradó mikrohullámú háttérsugárzás mintáinak alapos vizsgálata jókora darabot ragadott ki ebből a bizonytalanságból. A kozmológusok számításai szerint a világegyetem átmérője nem lehet kisebb, mint 78 milliárd fényév. Ez kizárja a korábbi önmagába hajló kis univerzumról szóló feltevéseket, ilyen volt például az a nemrég napvilágot látott elmélet, mely szerint a kozmosz focilabda alakú, ami azt jelentette volna, hogy átmérője csupán 60 milliárd fényév lehetne.
A Holdtól két hónapnyi útra, az L2 Lagrange-ponton áll a WMAP műhold. Itt az űrben teljesen kiegyenlíti egymást a Nap és a Föld gravitációja, és a földárnyék folyamatosan eltakarja a Napból érkező sugárzást, így a mérések pontosak
"Nem sok hely maradt a kis univerzum hipotézisek számára" - mondta Neil Cornish, a Montana Állami Egyetem fizikus, az új tanulmány vezetője. Ha az univerzum viszonylag kicsi lenne, akkor az nem lenne feltétlenül szembetűnő, mivel nem kell, hogy pereme legyen. A tér magába hajolhatna vissza, mint egy videojátékban, ahol a karakterek eltűnnek a képernyő egyik oldalán, majd azonnal meg is jelennek a másikon. Ha ez lenne a helyzet, akkor egy távoli objektum fénye több útvonalon is képes lenne eljutni hozzánk, ahogy valaki számtalan egyenes úton juthat el a Föld egyik sarkpontjáról a másikra bolygónk hajlított felszínének köszönhetően. Tehát nyilvánvalóan látnunk kellene ugyanannak az objektumnak a fényét különböző irányokból érkezni.
A WMAP célja a kozmikus háttérsugárzás egyenetlenségeinek mérése, és ezáltal az Ősrobbanást követő folyamatok felderítésének segítése
"Alapvetően nem lenne képtelenség olyan fényt látni a Földről, ami feltekeredett az univerzum körül, így láthatnánk a Földet, amikor mondjuk 4 milliárd évvel ezelőtt kialakult rajta az élet" - mondta Cornish. Hogy leteszteljék vajon a fény viselkedhet-e a fenti módon, Cornish és csapata alaposan szemügyre vette a NASA Wilkinson Mikrohullámú Anizotróp Szondájának (WMAP) adatait, ami a világegyetem születését követő 379000. évtől képes észlelni a mikrohullámú sugárzást. A kutatók számítása szerint, ha ugyanazon objektumról a fény különböző irányokból érkezik, annak körkörös mintákat kellene létrehoznia, hideg és meleg foltokkal a sugárzásban.
"Mi azonban nem találtunk egyetlen statisztikailag jelentős körvonali egyezést sem" - mondta Cornish, aki ebből azt a következtetést vonta le, hogy a világegyetemnek nagyobbnak kell lennie 78 milliárd fényévnél, ami jóval nagyobb, mint az a 28 milliárd, amit távcsöveinkkel képesek vagyunk észlelni. Cornish biztos benne, hogy a WMAP további megfigyelései ezt a minimum méretet legalább 90 milliárd fényévre fogják kitolni. A szonda 1,5 millió kilométerre helyezkedik el a Földtől, ahol képes a mikrohullámú háttérsugárzás hőmérsékletének mindössze húszmilliomod foknyi változásának észlelésére is.
Az ősrobbanás után maradó mikrohullámú háttérsugárzás mintáinak alapos vizsgálata jókora darabot ragadott ki ebből a bizonytalanságból. A kozmológusok számításai szerint a világegyetem átmérője nem lehet kisebb, mint 78 milliárd fényév. Ez kizárja a korábbi önmagába hajló kis univerzumról szóló feltevéseket, ilyen volt például az a nemrég napvilágot látott elmélet, mely szerint a kozmosz focilabda alakú, ami azt jelentette volna, hogy átmérője csupán 60 milliárd fényév lehetne.
A Holdtól két hónapnyi útra, az L2 Lagrange-ponton áll a WMAP műhold. Itt az űrben teljesen kiegyenlíti egymást a Nap és a Föld gravitációja, és a földárnyék folyamatosan eltakarja a Napból érkező sugárzást, így a mérések pontosak
"Nem sok hely maradt a kis univerzum hipotézisek számára" - mondta Neil Cornish, a Montana Állami Egyetem fizikus, az új tanulmány vezetője. Ha az univerzum viszonylag kicsi lenne, akkor az nem lenne feltétlenül szembetűnő, mivel nem kell, hogy pereme legyen. A tér magába hajolhatna vissza, mint egy videojátékban, ahol a karakterek eltűnnek a képernyő egyik oldalán, majd azonnal meg is jelennek a másikon. Ha ez lenne a helyzet, akkor egy távoli objektum fénye több útvonalon is képes lenne eljutni hozzánk, ahogy valaki számtalan egyenes úton juthat el a Föld egyik sarkpontjáról a másikra bolygónk hajlított felszínének köszönhetően. Tehát nyilvánvalóan látnunk kellene ugyanannak az objektumnak a fényét különböző irányokból érkezni.
A WMAP célja a kozmikus háttérsugárzás egyenetlenségeinek mérése, és ezáltal az Ősrobbanást követő folyamatok felderítésének segítése
"Alapvetően nem lenne képtelenség olyan fényt látni a Földről, ami feltekeredett az univerzum körül, így láthatnánk a Földet, amikor mondjuk 4 milliárd évvel ezelőtt kialakult rajta az élet" - mondta Cornish. Hogy leteszteljék vajon a fény viselkedhet-e a fenti módon, Cornish és csapata alaposan szemügyre vette a NASA Wilkinson Mikrohullámú Anizotróp Szondájának (WMAP) adatait, ami a világegyetem születését követő 379000. évtől képes észlelni a mikrohullámú sugárzást. A kutatók számítása szerint, ha ugyanazon objektumról a fény különböző irányokból érkezik, annak körkörös mintákat kellene létrehoznia, hideg és meleg foltokkal a sugárzásban.
"Mi azonban nem találtunk egyetlen statisztikailag jelentős körvonali egyezést sem" - mondta Cornish, aki ebből azt a következtetést vonta le, hogy a világegyetemnek nagyobbnak kell lennie 78 milliárd fényévnél, ami jóval nagyobb, mint az a 28 milliárd, amit távcsöveinkkel képesek vagyunk észlelni. Cornish biztos benne, hogy a WMAP további megfigyelései ezt a minimum méretet legalább 90 milliárd fényévre fogják kitolni. A szonda 1,5 millió kilométerre helyezkedik el a Földtől, ahol képes a mikrohullámú háttérsugárzás hőmérsékletének mindössze húszmilliomod foknyi változásának észlelésére is.