SG.hu
Hitman
Kiadó: Square Enix
Fejlesztő: IO Interactive
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core i5-2500K 3,3 GHz-es vagy AMD Phenom II X4 940 processzor, Nvidia GeForce GTX 660 vagy ATI Radeon HD 7870 grafikus kártya, 8 GB RAM, 30 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core i7-3770 4-Core 3,4 GHz-es vagy AMD FX-8350 processzor, Nvidia GeForce GTX 770 vagy ATI Radeon R9 290 grafikus kártya, 8 GB RAM, 30 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Hitman-sorozat
Kategória: külsőnézetes akció
Visszatért közénk a játékvilág legprofibb bérgyilkosa, avagy a rettegett 47-es ügynök, akinek legújabb kalandjai korántsem sikerültek rosszul, ellenben a tartalom tekintetében - egyelőre - óriási csalódást okozott. Hitman játéktesztünk következik!
A dán IO Interactive az ezredfordulón megjelent Hitman-sorozat első epizódjával minden kétséget kizáróan történelmet írt. A 47-es ügynök izgalmas kalandjait a középpontba állító alkotás ugyanis olyan sajátosságokkal dobta fel a lopakodós akciójátékok világát, amelyek azóta is különlegessé és egyedivé teszik a franchise egyes részeit. Noha rengetegen próbálták már másolni a múltban az ismert receptet, valamiért azonban egyelőre még senkinek sem sikerült ilyesmivel előrukkolnia, vagyis a fejlesztők kis túlzással monopolhelyzetben vannak a piacon.
Nyilván ezzel ők is tisztában vannak, és többek között ennek volt köszönhető az előző rész, avagy a Hitman: Absolution felemás fogadtatása, illetve akcióorientált megközelítése, valamint az is, hogy a legújabb felvonást szerették volna visszarepíteni a gyökerekhez, ezáltal leszállítani egy olyan lopakodós játékot, amelyben ezernyi lehetőség és óriási szabadság társaságában élhetjük át kopasz főhősünk aktuális történetét. Hogy a szimplán Hitman címet kapott új rész kapcsán a stúdió beváltotta-e az ígéreteket, az játéktesztünkből kiderül!
Aki a bejelentés óta követi az új rész eseményeit, az bizonyára tisztában van azzal, hogy a fejlesztők óriási baklövést követtek, hiszen a premier eltolása helyett inkább az epizodikus megjelenést részesítették előnyben a Hitman kapcsán. Noha ez a modell a Telltale Games folytatásos kalandjainak nagyon jól állt és jövedelmező is volt, de esetünkben most nem jelent mást, mint hogy teljesen logikátlanul, kvázi véletlenszerűen szétvagdalt részletekben kapjuk meg a játékot, ami egyrészt sem anyagilag nem előnyösebb, mint a hagyományos megjelenés, sem az élmény tekintetében nem jár pozitívummal.
Egy izgalmas sztorival, egy egymásra építkező, folyamatosan kibontakozó élménnyel ugyanis az elképzelés bizonyára a Hitman kapcsán is óriásit robbant volna, de mindezzel akad egy kis probléma: a készítők nem így gondolták! Az Intro Pack névre keresztelt első csomag például a betanító küldetések mellett mindössze egyetlen pályát tartalmaz csak, ami bár izgalmas, szép, jó és tartalmas is, ellenben a cselekmény szempontjából semmi sem történik rajta.
Márpedig a párizsi helyszín és maga a divatbemutatós környezet ideális lett volna ahhoz - még a méretek tekintetében is -, hogy elinduljon egy nagy főszál, ami lehetőség szerint izgalmasan és váratlan fordulattal végződik, aminek következtében izgatottan vártuk volna az április végén érkező olasz helyszín berobogását. Most azonban csak azért várjuk a következő bővítményt, mert idegesek és frusztráltak vagyunk a szinte percek alatt átélhető tartalom miatt, és fogalmunk sincs, hogy várhatunk-e ennél többet a játéktól a későbbiekben.
A helyszín szó szerint ordít a tartalomért! Hiába kapunk egy elképesztően nagy, minden elemében szabadon bejárható pályát - középpontjában egy óriási kastéllyal -, nincsenek mellékszálak, nincsenek rejtett teendők, és bár mindenki éli a saját életét, itt volt a lehetőség végre opcionális feladatokkal is felvértezni a Hitmant, ám a fejlesztők ezt - lustaságból vagy időhiányból, de - nem tették meg. Márpedig nem is kellett volna túl sokat dolgozniuk ezzel, hiszen néhány jelentéktelen szereplő így is szabadon éli a maga életét, sőt mi több, akadnak olyan karakterek is - a teljesen átlagos járókelők mellett -, akiket kihallgathatunk majd, és beszélgetésükből rengeteg hasznos információt tudhatunk meg küldetésünk kapcsán.
Ez azonban még nem visz minket mellékvágányra, nem ösztönöz minket felfedezésre vagy kutakodásra, hiszen a pályán minden - és mindenki - a főküldetésnek lett alárendelve, ami nem más, mint hogy likvidáljuk a célszemélyt. Hogy ezt milyen úton-módon érjük el? Talán most érkeztünk el a Hitman legizgalmasabb és legkellemesebb részéhez, a játékmenethez!
Panaszkodhatunk ugyanis a pofátlan mennyiségű tartalomra, az epizodikus megjelenésre, de még a kihagyott ziccerekre is, ha egyszer nekikezdünk a párizsi küldetésnek, garantáltan néhány perc alatt elfelejtünk mindent, és egészen addig eszünkbe sem jut majd bosszankodni, amíg küldetésünket el nem végeztük. A játékban ismét visszatér a korábbi részekből ismert minden sajátosság, így lehetőségünk nyílik álruhába bújni, sőt még a röntgenlátást is használhatjuk - ha akarjuk -, de ami nagyot változott a közvetlen előd óta, az nem más, mint hogy most valóban szükségünk lesz a taktikázásra, a csendes és kimért haladásra - ezáltal jól ismert zongorahúrunk alkalmazására. Ha ugyanis megcsípnek minket, ha gyanút fognak az őrök, akkor nem lesz hová menekülnünk, nem lesz lehetőségünk hangoskodással helyrehozni a dolgokat, hiszen a pánik egy csendes gyilkos legnagyobb ellensége.
Hogy célunkat miként érjük el, az csak rajtunk múlik majd, a bevetést ezáltal megoldhatjuk 5-10 perc alatt, de elnyújthatjuk akár 4 óráig is, hiszen megközelíthetjük a célszemélyt több helyről, választhatjuk az időzítés lehetőségét - amikor a megfelelő alkalomkor csapunk le -, de akár azt is, hogy lassacskán mindenkit kiiktatunk körülötte, aminek köszönhetően végül már csak őt kell elkapnunk. Amit a fejlesztők nagyon ügyesen megoldottak, hogy mindig nekünk kell majd megteremtenünk az alkalmat az akcióra, legalábbis abban az esetben, ha ezt az utat választjuk, hiszen hatásos gyilkos lehet például egy italba kevert méreg is, hogy csak egyetlen alternatívát emeljünk ki a tucatnyi közül.
Ami miatt tehát nem lehet követ vetni az új Hitmanre, az a játékmenet élménye és összetettsége, de hiába is szeretnénk szeretni a végeredményt ebből a szempontból, amint végeztünk Párizsban, szembesülnünk kell azzal, hogy a többi pályára még várnunk kell - méghozzá egyikre-másikra hosszú hónapokat. Hiába nyílik lehetőségünk az első teljesítés után különféle beállítások és kihívások társaságában újra átélni a francia divatbemutatót, összességében ebben a legtöbben nem sok örömüket lelik, és a visszatérő Contracts játékmód - amikor a játékosok által megálmodott küldetéseket teljesíthetünk - szintén nem túl élvezetes, mert néhány kreatív ötlettől eltekintve elég behatároltnak tekinthetők a rajongók lehetőségei.
Grafika:
A küllem tekintetében a többségnek bizonyára nem esik majd le az álla a Hitman grafikájától, mert nincs olyan óriási előrelépés ezen a téren, mint korábban az Absolution esetében, de a mai szintet azért természetesen így is bőven megüti majd a végeredmény. A párizsi pálya szépen berendezett, jól felépített, az összhatás tekintetében is jól mutat, ellenben a többség vélhetően nem tudja majd teljes pompájában kiélvezni, az optimalizálás tekintetében ugyanis akadnak problémák, a legrészletesebb beállítások mellett tehát hajlamos megizzasztani a gépet a program.
Kezelőfelület, irányíthatóság: Kis túlzással a kötelező közhelyekkel dolgozik a játék az irányítás tekintetében, a megszokott lehetőségek mellé tehát egy kellően letisztult kezelőfelület társul majd, és aki játszott már életében a sorozat korábbi részeivel, vagy bármilyen külsőnézetes akcióval, az biztosan rögtön megtalálja majd a helyét.
Játszhatóság:
A szigorúság mellé a Hitman szavatossága kapcsán óriási csalódottság is társul, hiszen a párizsi pályából még akkor sem tudunk 4-5 óránál többet kihozni, ha tyúklépésben járjuk körbe a teljes helyszínt. Nyilván a tartalomhoz az ár is igazodik, ellenben továbbra is megemészthetetlen, hogy miért kellett a feldarabolással elrontani és megosztani egy amúgy nagyszerűen induló, de egyelőre mégis semmitmondó alkotást, ami ebben a formában egy tech demónak tökéletesen megfelel, de többnek nem. Legalább 7-8 ilyen pályára és összefüggő sztorira lesz szükség a későbbiekben ahhoz, hogy kiengeszteljenek minket a készítők, de az egyelőre ismert tervek szerint ennek a felére sem számíthatunk majd.
Intelligencia, nehézség:
A Hitman-sorozat, és úgy általánosságban a lopakodós játékok kapcsán mindig problémát jelent a mesterséges intelligencia hiányossága, ami a 47-es ügynök legújabb kalandja kapcsán is érvényes állítás, hiszen az őrök hajlamosak néha kellemetlen, egyáltalán nem életszerű malőrökre, miközben a nehézségi szint az egyes bakik hatására szintén skálázatlannak tűnik. Komoly probléma egyik téren sincs, de apró bosszúságokat azért garantáltan mindkét esetben találunk majd.
Hangok, zene: Főhősünk továbbra sem az a szószátyár típus, és a többi karakter sem igazán beszél sokat, így amit eddig hallottunk, az sem a szinkronok, sem a zenék tekintetében nem nyűgözött le minket. Ami mégis képes egyensúlyozni a mérleg nyelvét, az nem más, mint a hétköznapi cselekedetekhez kapcsolódó hanghatások, amelyek nemcsak teljessé, hanem betöltötté és berendezetté is varázsolták a pályát.
Összegzés: Habár a végleges pontszám azt mutatja, hogy a Hitman összességében rendben van, ez azonban esetünkben most csalóka lehet, hiszen bár a játékélmény és a játékmenet valóban kiváló, a régi epizódok sajátosságait idézi fel előttünk, ellenben a tartalom tekintetében egyelőre hatalmas csalódás az egész. Hiába jön ugyanis még a későbbiekben több pálya, egyelőre fogalmunk sincs arról, hogy ezek miről szólnak majd, milyen minőségűek lesznek, egyáltalán mennyi tartalommal gazdagítják még a játékot. Kíváncsian várjuk, hogy milyen tapasztalatokat gyűjt az IO Interactive ezzel az epizodikus megjelenéssel, jelenleg ugyanis nem tűnik túl rózsásnak a helyzetük. Korai ítélkezés helyett azonban várjuk ki a végét!
Fejlesztő: IO Interactive
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core i5-2500K 3,3 GHz-es vagy AMD Phenom II X4 940 processzor, Nvidia GeForce GTX 660 vagy ATI Radeon HD 7870 grafikus kártya, 8 GB RAM, 30 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core i7-3770 4-Core 3,4 GHz-es vagy AMD FX-8350 processzor, Nvidia GeForce GTX 770 vagy ATI Radeon R9 290 grafikus kártya, 8 GB RAM, 30 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Hitman-sorozat
Kategória: külsőnézetes akció
Visszatért közénk a játékvilág legprofibb bérgyilkosa, avagy a rettegett 47-es ügynök, akinek legújabb kalandjai korántsem sikerültek rosszul, ellenben a tartalom tekintetében - egyelőre - óriási csalódást okozott. Hitman játéktesztünk következik!
A dán IO Interactive az ezredfordulón megjelent Hitman-sorozat első epizódjával minden kétséget kizáróan történelmet írt. A 47-es ügynök izgalmas kalandjait a középpontba állító alkotás ugyanis olyan sajátosságokkal dobta fel a lopakodós akciójátékok világát, amelyek azóta is különlegessé és egyedivé teszik a franchise egyes részeit. Noha rengetegen próbálták már másolni a múltban az ismert receptet, valamiért azonban egyelőre még senkinek sem sikerült ilyesmivel előrukkolnia, vagyis a fejlesztők kis túlzással monopolhelyzetben vannak a piacon.
Nyilván ezzel ők is tisztában vannak, és többek között ennek volt köszönhető az előző rész, avagy a Hitman: Absolution felemás fogadtatása, illetve akcióorientált megközelítése, valamint az is, hogy a legújabb felvonást szerették volna visszarepíteni a gyökerekhez, ezáltal leszállítani egy olyan lopakodós játékot, amelyben ezernyi lehetőség és óriási szabadság társaságában élhetjük át kopasz főhősünk aktuális történetét. Hogy a szimplán Hitman címet kapott új rész kapcsán a stúdió beváltotta-e az ígéreteket, az játéktesztünkből kiderül!
Aki a bejelentés óta követi az új rész eseményeit, az bizonyára tisztában van azzal, hogy a fejlesztők óriási baklövést követtek, hiszen a premier eltolása helyett inkább az epizodikus megjelenést részesítették előnyben a Hitman kapcsán. Noha ez a modell a Telltale Games folytatásos kalandjainak nagyon jól állt és jövedelmező is volt, de esetünkben most nem jelent mást, mint hogy teljesen logikátlanul, kvázi véletlenszerűen szétvagdalt részletekben kapjuk meg a játékot, ami egyrészt sem anyagilag nem előnyösebb, mint a hagyományos megjelenés, sem az élmény tekintetében nem jár pozitívummal.
Egy izgalmas sztorival, egy egymásra építkező, folyamatosan kibontakozó élménnyel ugyanis az elképzelés bizonyára a Hitman kapcsán is óriásit robbant volna, de mindezzel akad egy kis probléma: a készítők nem így gondolták! Az Intro Pack névre keresztelt első csomag például a betanító küldetések mellett mindössze egyetlen pályát tartalmaz csak, ami bár izgalmas, szép, jó és tartalmas is, ellenben a cselekmény szempontjából semmi sem történik rajta.
Márpedig a párizsi helyszín és maga a divatbemutatós környezet ideális lett volna ahhoz - még a méretek tekintetében is -, hogy elinduljon egy nagy főszál, ami lehetőség szerint izgalmasan és váratlan fordulattal végződik, aminek következtében izgatottan vártuk volna az április végén érkező olasz helyszín berobogását. Most azonban csak azért várjuk a következő bővítményt, mert idegesek és frusztráltak vagyunk a szinte percek alatt átélhető tartalom miatt, és fogalmunk sincs, hogy várhatunk-e ennél többet a játéktól a későbbiekben.
A helyszín szó szerint ordít a tartalomért! Hiába kapunk egy elképesztően nagy, minden elemében szabadon bejárható pályát - középpontjában egy óriási kastéllyal -, nincsenek mellékszálak, nincsenek rejtett teendők, és bár mindenki éli a saját életét, itt volt a lehetőség végre opcionális feladatokkal is felvértezni a Hitmant, ám a fejlesztők ezt - lustaságból vagy időhiányból, de - nem tették meg. Márpedig nem is kellett volna túl sokat dolgozniuk ezzel, hiszen néhány jelentéktelen szereplő így is szabadon éli a maga életét, sőt mi több, akadnak olyan karakterek is - a teljesen átlagos járókelők mellett -, akiket kihallgathatunk majd, és beszélgetésükből rengeteg hasznos információt tudhatunk meg küldetésünk kapcsán.
Ez azonban még nem visz minket mellékvágányra, nem ösztönöz minket felfedezésre vagy kutakodásra, hiszen a pályán minden - és mindenki - a főküldetésnek lett alárendelve, ami nem más, mint hogy likvidáljuk a célszemélyt. Hogy ezt milyen úton-módon érjük el? Talán most érkeztünk el a Hitman legizgalmasabb és legkellemesebb részéhez, a játékmenethez!
Panaszkodhatunk ugyanis a pofátlan mennyiségű tartalomra, az epizodikus megjelenésre, de még a kihagyott ziccerekre is, ha egyszer nekikezdünk a párizsi küldetésnek, garantáltan néhány perc alatt elfelejtünk mindent, és egészen addig eszünkbe sem jut majd bosszankodni, amíg küldetésünket el nem végeztük. A játékban ismét visszatér a korábbi részekből ismert minden sajátosság, így lehetőségünk nyílik álruhába bújni, sőt még a röntgenlátást is használhatjuk - ha akarjuk -, de ami nagyot változott a közvetlen előd óta, az nem más, mint hogy most valóban szükségünk lesz a taktikázásra, a csendes és kimért haladásra - ezáltal jól ismert zongorahúrunk alkalmazására. Ha ugyanis megcsípnek minket, ha gyanút fognak az őrök, akkor nem lesz hová menekülnünk, nem lesz lehetőségünk hangoskodással helyrehozni a dolgokat, hiszen a pánik egy csendes gyilkos legnagyobb ellensége.
Hogy célunkat miként érjük el, az csak rajtunk múlik majd, a bevetést ezáltal megoldhatjuk 5-10 perc alatt, de elnyújthatjuk akár 4 óráig is, hiszen megközelíthetjük a célszemélyt több helyről, választhatjuk az időzítés lehetőségét - amikor a megfelelő alkalomkor csapunk le -, de akár azt is, hogy lassacskán mindenkit kiiktatunk körülötte, aminek köszönhetően végül már csak őt kell elkapnunk. Amit a fejlesztők nagyon ügyesen megoldottak, hogy mindig nekünk kell majd megteremtenünk az alkalmat az akcióra, legalábbis abban az esetben, ha ezt az utat választjuk, hiszen hatásos gyilkos lehet például egy italba kevert méreg is, hogy csak egyetlen alternatívát emeljünk ki a tucatnyi közül.
Ami miatt tehát nem lehet követ vetni az új Hitmanre, az a játékmenet élménye és összetettsége, de hiába is szeretnénk szeretni a végeredményt ebből a szempontból, amint végeztünk Párizsban, szembesülnünk kell azzal, hogy a többi pályára még várnunk kell - méghozzá egyikre-másikra hosszú hónapokat. Hiába nyílik lehetőségünk az első teljesítés után különféle beállítások és kihívások társaságában újra átélni a francia divatbemutatót, összességében ebben a legtöbben nem sok örömüket lelik, és a visszatérő Contracts játékmód - amikor a játékosok által megálmodott küldetéseket teljesíthetünk - szintén nem túl élvezetes, mert néhány kreatív ötlettől eltekintve elég behatároltnak tekinthetők a rajongók lehetőségei.
Grafika:
A küllem tekintetében a többségnek bizonyára nem esik majd le az álla a Hitman grafikájától, mert nincs olyan óriási előrelépés ezen a téren, mint korábban az Absolution esetében, de a mai szintet azért természetesen így is bőven megüti majd a végeredmény. A párizsi pálya szépen berendezett, jól felépített, az összhatás tekintetében is jól mutat, ellenben a többség vélhetően nem tudja majd teljes pompájában kiélvezni, az optimalizálás tekintetében ugyanis akadnak problémák, a legrészletesebb beállítások mellett tehát hajlamos megizzasztani a gépet a program. Kezelőfelület, irányíthatóság:
Kis túlzással a kötelező közhelyekkel dolgozik a játék az irányítás tekintetében, a megszokott lehetőségek mellé tehát egy kellően letisztult kezelőfelület társul majd, és aki játszott már életében a sorozat korábbi részeivel, vagy bármilyen külsőnézetes akcióval, az biztosan rögtön megtalálja majd a helyét.
Játszhatóság:
A szigorúság mellé a Hitman szavatossága kapcsán óriási csalódottság is társul, hiszen a párizsi pályából még akkor sem tudunk 4-5 óránál többet kihozni, ha tyúklépésben járjuk körbe a teljes helyszínt. Nyilván a tartalomhoz az ár is igazodik, ellenben továbbra is megemészthetetlen, hogy miért kellett a feldarabolással elrontani és megosztani egy amúgy nagyszerűen induló, de egyelőre mégis semmitmondó alkotást, ami ebben a formában egy tech demónak tökéletesen megfelel, de többnek nem. Legalább 7-8 ilyen pályára és összefüggő sztorira lesz szükség a későbbiekben ahhoz, hogy kiengeszteljenek minket a készítők, de az egyelőre ismert tervek szerint ennek a felére sem számíthatunk majd.Intelligencia, nehézség:
A Hitman-sorozat, és úgy általánosságban a lopakodós játékok kapcsán mindig problémát jelent a mesterséges intelligencia hiányossága, ami a 47-es ügynök legújabb kalandja kapcsán is érvényes állítás, hiszen az őrök hajlamosak néha kellemetlen, egyáltalán nem életszerű malőrökre, miközben a nehézségi szint az egyes bakik hatására szintén skálázatlannak tűnik. Komoly probléma egyik téren sincs, de apró bosszúságokat azért garantáltan mindkét esetben találunk majd.
Hangok, zene:
Főhősünk továbbra sem az a szószátyár típus, és a többi karakter sem igazán beszél sokat, így amit eddig hallottunk, az sem a szinkronok, sem a zenék tekintetében nem nyűgözött le minket. Ami mégis képes egyensúlyozni a mérleg nyelvét, az nem más, mint a hétköznapi cselekedetekhez kapcsolódó hanghatások, amelyek nemcsak teljessé, hanem betöltötté és berendezetté is varázsolták a pályát.
Összegzés:
Habár a végleges pontszám azt mutatja, hogy a Hitman összességében rendben van, ez azonban esetünkben most csalóka lehet, hiszen bár a játékélmény és a játékmenet valóban kiváló, a régi epizódok sajátosságait idézi fel előttünk, ellenben a tartalom tekintetében egyelőre hatalmas csalódás az egész. Hiába jön ugyanis még a későbbiekben több pálya, egyelőre fogalmunk sincs arról, hogy ezek miről szólnak majd, milyen minőségűek lesznek, egyáltalán mennyi tartalommal gazdagítják még a játékot. Kíváncsian várjuk, hogy milyen tapasztalatokat gyűjt az IO Interactive ezzel az epizodikus megjelenéssel, jelenleg ugyanis nem tűnik túl rózsásnak a helyzetük. Korai ítélkezés helyett azonban várjuk ki a végét!