Gyurkity Péter
A Naprendszer hajnalán keletkezett a 67P jege
Erre a következtetésre jutottak a szakemberek, míg kollégáik a mágneses tér hiányáról írnak.
Érdekes munka jelent meg a The Astrophysical Journal Letters hasábjain, amely az Európai Űrügynökség Rosetta szondája által megfigyelt 67P/Csurjumov-Geraszimenko üstökös felszínén található jég korát veszi górcső alá. Ennek molekuláris szerkezete ugyanis arra utal, hogy a jég a Naprendszerrel egy időben keletkezhetett, vagyis több, mint 4 milliárd éve száguld a világűrben.
A kutatók nem közvetlenül a felszínen található jég molekuláris szerkezetét vizsgálták meg, ehelyett az abban rekedt kémiai elemek mennyiségére vetettek egy hosszabb pillantást. Munkájuk során kiderült, hogy az Argon az amorf szerkezet esetében vártnál jóval kisebb mennyiségben van csak itt jelen, ami viszont azt jelenti, hogy a jég kristályos, tehát nagy rendezettséget mutat, ami viszont arra utal, hogy az eredeti víz nagyon lassan, fokozatosan hűlt csak le. A jég formálódása -378,4 és -369,4 Fahrenheit-fokon mehetett végbe, valamikor a Naprendszer keletkezésével egy időben, nagyjából 4,6 milliárd évvel ezelőtt.
A most közzétett anyag segíthet a Naprendszer létrejöttének megértésében, időközben azonban az ESA is beszámolt egy újabb megfigyelésről, amely szerint az üstökös körül egy meglepően nagy területről hiányzik a mágneses tér. Azt eddig is tudtuk, hogy az üstökös nem rendelkezik saját mágneses mezővel, a csillagászok mégis meglepődtek azon, hogy a napszél, illetve a napszélplazma által szállított mágneses tér egy milyen nagy területre nem tud behatolni. Ennek kiterjedését korábban a magtól számítva 50-100 kilométerre becsülték, tekintettel arra, hogy a Halley-hez képest a 67P egy jóval kevésbé aktív üstökös, azonban a tavaly nyáron szükségessé vált eltávolodás során - amikor a nagy por miatt csak 170 kilométeres távolságból folytatták a megfigyelést - még mindig ugyanolyan adatokat kaptak, dacára annak, hogy az előzetes szimulációk során ez csak tízszer nagyobb gázkibocsátás esetén tűnt valószínűnek.
A szakemberek folytatják az adatok elemzését, a mágneses mező hiányát ugyanis a szonda hónapokkal később, a Naptól való távolodás során is, utoljára pedig most februárban regisztrálta.
Érdekes munka jelent meg a The Astrophysical Journal Letters hasábjain, amely az Európai Űrügynökség Rosetta szondája által megfigyelt 67P/Csurjumov-Geraszimenko üstökös felszínén található jég korát veszi górcső alá. Ennek molekuláris szerkezete ugyanis arra utal, hogy a jég a Naprendszerrel egy időben keletkezhetett, vagyis több, mint 4 milliárd éve száguld a világűrben.
A kutatók nem közvetlenül a felszínen található jég molekuláris szerkezetét vizsgálták meg, ehelyett az abban rekedt kémiai elemek mennyiségére vetettek egy hosszabb pillantást. Munkájuk során kiderült, hogy az Argon az amorf szerkezet esetében vártnál jóval kisebb mennyiségben van csak itt jelen, ami viszont azt jelenti, hogy a jég kristályos, tehát nagy rendezettséget mutat, ami viszont arra utal, hogy az eredeti víz nagyon lassan, fokozatosan hűlt csak le. A jég formálódása -378,4 és -369,4 Fahrenheit-fokon mehetett végbe, valamikor a Naprendszer keletkezésével egy időben, nagyjából 4,6 milliárd évvel ezelőtt.
A most közzétett anyag segíthet a Naprendszer létrejöttének megértésében, időközben azonban az ESA is beszámolt egy újabb megfigyelésről, amely szerint az üstökös körül egy meglepően nagy területről hiányzik a mágneses tér. Azt eddig is tudtuk, hogy az üstökös nem rendelkezik saját mágneses mezővel, a csillagászok mégis meglepődtek azon, hogy a napszél, illetve a napszélplazma által szállított mágneses tér egy milyen nagy területre nem tud behatolni. Ennek kiterjedését korábban a magtól számítva 50-100 kilométerre becsülték, tekintettel arra, hogy a Halley-hez képest a 67P egy jóval kevésbé aktív üstökös, azonban a tavaly nyáron szükségessé vált eltávolodás során - amikor a nagy por miatt csak 170 kilométeres távolságból folytatták a megfigyelést - még mindig ugyanolyan adatokat kaptak, dacára annak, hogy az előzetes szimulációk során ez csak tízszer nagyobb gázkibocsátás esetén tűnt valószínűnek.
A szakemberek folytatják az adatok elemzését, a mágneses mező hiányát ugyanis a szonda hónapokkal később, a Naptól való távolodás során is, utoljára pedig most februárban regisztrálta.