Visszaigazolták az õsrobbanás utáni gyors tágulást 

Igen. Valami olyan analógia lehet érvényes, mint a távcsõ meg a mikroszkóp esetében, az elv ugyan az, de az egyikkel a bacikat, a másikkal az 5 km-re levõ elefántokat tudom vizsgálni.

Nekem van egy olyan érzésem, és ez már szubjektív, meg filozófia, meg rizsázás, hogy még mindig csak nagyítókat építgetünk és valami kis bolhaként egy elefánt lábnyomában csücsülünk, és nem tudjuk bebizonyítani az elefánt létezését pedig a annak a dögnek itt kell lennie valahol.
XD

Megpróbálom úgy megfogalmazni, hogy szemléletes legyen, ha hibázok, majd javítanak, akik jobban képben vannak. A Michelson-Morley kísérlet egyébként az éter kimutatására lett volna alkalmas, nem volt ehhez köze elvi szinten sem.

A jelenlegi kísérlet szigorúan elvi szinten a következõ: Képzeljünk el egy síkot. Vegyünk fel rajta egy háromszöget. Az euklideszi geometria szerint a háromszög belsõ szögeinek összege 180 fok. Ha ugyanezt a háromszöget ráfeszítjük egy görbült felületre, akkor a szögeinek összege megváltozik, mert egy gömb felületére rajzolt háromszög szögeinek összege nagyobb mint 180 fok. Tehát, ha a körülöttünk lévõ téridõt "síknak" görbülésmentesnek tekintjük. (a nap és a föld alig-alig görbíti, szóval jó közelítéssel sík is), akkor ha ideér hozzánk egy gravitációs hullám hatást fog gyakorolni ránk, illetõleg a körülöttünk lévõ téridõre. Görbíteni fogja. A görbület nagyságát pedig a mûszerekkel ki lehet mérni ugyanúgy, ahogy a szögek mérésével különbséget lehet tenni, aközött hogy a háromszög sík felületre van rajzolva, vagy görbült felületre. A mérés elve ez. A technikai részletekkel nem vagyok tisztában. Én nagyon kíváncsi vagyok mi lesz az eredmény 😊

Az a baj, és ez inkább az én problémám persze, hogy nem értem mennyivel lesz több az új szuperlézeres kísérlet, mint anno a Michelson-Morley kísérlet.

Persze akkor nem is gondoltak gravitációs hullámok keltette interferenciákra, de elveit tekintve nekem a mostani berendezések is csak annak egy magasabb szinten történõ megvalósításának tûnik.
😉

A relativisztikus elméletben fénysebbességgel terjednek. Egyébként tudtommal a mérõ berendezéseknek elég lesz, ha ideér egy hullám. Az mindegy hogyan terjed. Ha fénysebességgel terjed és sikerül detektálni, lesz plusz egy megerõsítés az eindsteni elméletnek 😊

A tér egy vonatkoztatási rendszer, a relativitáselmélet meg csak azt írja le, hogy ezek a vonatkoztatási rendszerek a fénysebesség, mint határsebesség figyelembevételével hogyan transzformálhatók egymásba.

A relativitáselmélet nem mond semmit a térrõl magáról, nem definiálja, nem kapcsolja valami létezõ, közvetlenül is mérhetõ fizikai dologhoz.

Szintén nem tud a fénysebességnél gyorsabb jelenségekkel mit kezdeni, merthogy nem arról szól. Ha a gravitációs hullámok gyorsabban terjednek a fénynél akkor valszeg kimutathatatlanok lesznek pl a most építés alatt levõ lézeres interferométerekkel is.

Egyébként a gravitációs tér az nem anyag. Eddig a legjobb modellünk rá, hogy a gravitációs tér az maga a téridõ görbülete. Tekintve hoyg eddig a megfigyelt világot ez a modell írja le legjobban és nem hivatkozik a gravitációs térre mint anyagra (nincs graviton), így pont a gravitációs tér az nem anyag. A gravitációs tér az az anyag hatása a téridõre, amit nem látunk. És a hatást csak más anyagdarabok vizsgálatával tudjuk észlelni.

Vagy nem.

Nem hiszem, hogy ezt így kijelenthetjük, hacsak nem mondjuk ki hogy anyag=valami létezõ bizbaz.

Egyrészt én nem akarok a matematikai térbe anyagot tenni. Másrészt a fizika és a matematika az egy leíró, modellezõ nyelvezet, hogy segítsen megértenünk a körülöttünk zajló dolgokat. Az, hogy mit ír le az tõlünk függ. Nyilván csak azt írhatja le amit látunk. Amit nem látunk nem írhatja le. A filozófiát pedig nem intézem el kézlegyintéssel, csak épp ez pont olyan kérdés, hogy errõl bizonyossága senkinek sem lehet mindaddig, míg ki nme találja valaki, hogy hogyan lehet anyagi rendszerek nélkül vizsgálni a téridõt. Gyaníthatóan ilyen nem lesz 😊 Innetõl kezdve viszont, hogy valaki úgy gondolja, hogy létezik anyag nélküli tér vagy épp úgy gondolja, hogy nem létezik, egyrészt tökmindegy, másrészt tisztán hitkérdés. Tekintve, hogy vizsgálati módszer erre nincs. Úgyhogy most szerintem egy tökértelmetlen vitát folytatunk 😊

A "gravitációs tér" maga is anyag. Az anyag egyik megynilvánulási formája.

Én is el tudom képzelni. ez azért van, mert agyunk képes elvonatkoztatni. De ez nem jelenti azt, hogy a valóságban ilyen létezhet. A világ anyagi, ez tény. Nem a matematikából következik az anyagi világ, hanem az anyagi világból az elvonatkoztatott matematika. Ezért matematikai térbe nem lehet anyagot helyezni (Matematikai tér az ami csak távolság). A filozófiát pedig nem lehet egy kézlegyintéssel elintézni, a filozófia az ami kell a megértéshez. Ha tehát érteni is akarunk valamit a világból, akkor filozófikusan kell gondolkodnunk, amely természetesen a mérésekre és a feltárt összefüggésekre támaszkodik.

A kvantálható kölcsönhatások, kvantálható, mérhetõ számítható, elõrejelezhetõ térelmélettel is bírnak.

A gravitációs tér, gyak maga a téridõ kvantálását még nem végeztük el, így nem is tudjuk konkrétan megfogalmazni, hogy mi az a téridõ. Csak az ált-relt ismerjük, ami kimondja, hogy ha görbült a térdiõ, akkor abban a gravitációval kölcsönható/tömeggel rendelkezõ anyag hogyan viselkedik makro méretkben.

Nekem nem okoz a világunkba olyan helyeket elképzelni, ahol nincs semmi és emiatt vizsgálni sem lehet. Pont emiatt sosem láthatjuk és az anyagi rendszerek hiánya miatt sem a hétköznapi értelemben vett teret sem az idõt nem tudjuk értelmezni rajta. Mondjuk én nem is akarom értelmezni. Én csak arra hívtam fel a figyelmet, hogy a jelenlegi leíró modellekbõl nem következik egyenesen, hogy csak anyagi rendszerek által kitöltött dolog lehet a tér. Az más, hogy az abszolút semmit nem képes az agyunk feldolgozni. Az meg hogy kinek milyen filozófia szerint szemléli a világot, személyes ügy. Mondjuk ez az egész valami-semmi kérdés már csak filozófiai, tekintve, hogy csak a valami vizsgálható.

Einstein elmélete tartalmazza pl. a gravitációs vöröseltolódás lehetõségét is, aztán õ az un. kozmikus állandót is egy statikus univerzum kiegyensúlyozó tényezõjeként vezette be. Ma pedig ugye a gyorsulva tágulás, az univerzum topológia változásának mérõszámaként használják, ami ellentétes az Einstein-i gondolattal.

A gravitációs vöröseltolódást alkalmazva a Hubble által felfedezett, távoli objektumok vöröseltolódása akár nem azok sebességébõl, hanem az univerzum téridejének általános pozitív görbületébõl fakadhat. Ez a most felfedezett mintázat pedig úgy is értelmezhetõ, hogy azt nem a múltban alakították ki a gravitációs hullámok (amelyek vagy a fénysebességgel, de a felfúvódás idején annál is nagyobb sebességgel terjedtek), hanem hogy létezik a téridõre hatással bíró, kozmikus szinten is mûködõ, azt a jelen idõben befolyásoló rendszer, amely annak a nagyon távoli és nagyon nagy léptékû részeit is összekapcsolja és összehangolja.

Lehet olyan kozmológiai modellt alkotni, amiben a téridõ nagyléptékû szövete egy stabil váz és ebben, a vázhoz képest elenyészõ méretû és jelentõségû anyag egyfajta evolúciója zajlik. Az, hogy az õsrobbanásra alapuló standard modell általánosan elfogadott nem jelenti, hogy igaz is, vagy hogy a mért és ismert jelenségekbõl nem lehet egy másfajta kozmológiai modellt összehozni.

A kozmológusok többsége persze letette a garast egy adott modell mellett, de sajna mára ez a modell nem tudományosan, hanem sokkal inkább politikailag vált megkérdõjelezhetetlenné, mert olyan feltörekvõ kutató, aki tényleg megkérdõjelezi valszeg nem fog tudományos fokozatot kapni az oktatóitól.

Márpedig filozófiai értelemben sem lehet a valós Világban olyan, hogy üres tér. Gondold végig. Az olyan hely ahol nincs anyag nem anyagi tér, márpedig a mi Világunk anyagi. Nem egy matematikai térben van benne az anyag, hanem fizikai térben (ami egyébként anyag amelynek kiterjedése és mozgása van). A fizikai tér tehát anyagi teret jelent. Valójában az anyag létezik, és annak tulajdonságai azok amiket térnek és iõnek nevezünk.

A téridõt illetõleg annak viselkedését az anyag hatására az általános relativitás modellezi. A kvantummechanika meg nem igazán házasítható ezzel össze. Egyelõre nincs meg az egyesítés. Lényegében arról van szó, hogy az anyag bizonyos tulajdonságait így írjuk le, bizonyos tulajdonságait meg az áltrellel. Ebbõl fogalmam sincs, hogy hogyan következik az, hogy a tér nem létezik anyag nélkül. Még akkor sem értem, ha az általunk ismert univerzumoban mindent kitölt a háttérsugárzás. Valamint akkor sem következik egyenesen belõle, ha fizikálisan anyagi rendszerek nélkül információnk sem lehet a térrõl. Nem ok-okozati összefüggés van benne, hanem a mi vizsgálataink módszere anyagi rendszereken keresztül történik. Ennyi. Ahol nincs anyag, nem tudunk vizsgálni sem. De ahogy Zero 7th is mondta, tökfelesleges ilyen kijelentést tenni vagy agyalni rajta. Mert errõl nemhogy nekünk, de senkinek sem lehet fogalma. Egy biztos, a jelenlegi modellekbõl nem következik, hogy tér nincs, ha nincs anyag. Nem szoktuk modellezni. Ennyi. A semmit nem szokás modellezni, az anyagi rendszereket szokás.

Ugye azt tudod, hogy ezt senki nem jelentheti és nem is jelentette így ki.

A felfúvódás forrásának a nullponti energiát tartják, azt mondják, hogy a vákuum egy korábbi metastabil állapotból egy másik, talán szintén metastabil állapotba jutott. Ráadásul egyesek felvetik annak lehetõségét is, hogy az un. gyorsulva tágulás folyamatának forrása szintén a nullponti energia lehet.

A nullponti energia lényegét ráadásul ismerjük, az un "sötét energia", meg "kozmikus állandó", és hasonló a magyarázatkor felmerülõ fogalmak csak önmagukban létezõ, egy-egy jelenséget leíró, de rendszerszerûen másba nem kapcsolódó, a folyamatokat megmagyarázni nem tudó gyak segédfogalmak. Persze a nullponti energia is így kezdte egyesek nem tulajdonítottak neki fizikai tartalmat, azonban ez a jelenség kör gazdagodott, fizikai kísérletek kapcsolódtak hozzá, ma már fontos része a kvantumos világnak, elméleti és gyakorlati szinten egyaránt.

Miért rugózunk ezen az áldilemmán? Senki soha nem beszél térrõl anyag vagy energia nélkül, mert a semmirõl mi a tökömet lehet beszélgetni?

Aztán mégis ezt próbálod tenni.

Teljesen anyag-, energia-, mezõ-, sugárzás -mentes tér még az ûr vákuumában sincs, de ha mégis lenne valamilyen csoda folytán, akkor kvantum fluktuáció ott is van (ld. Hawking-sugárzás), az pedig nem SEMMI, nem "üres", vagyis nem csak tisztán a "tér" -mint olyan.
Idõmentes tér létezik? Úgy mindenféle történés nélkül...
Ha igen, mondd honnan tudsz ilyenrõl?

"anyag és energia, ami nélkül a "téridõ" nem létezik, vagyis nincs olyan, hogy tér anyag nélkül"

Ezt mégis honnan vetted?

Az anyagkupackák közti távolság nõ. Olyan, mintha egy taszítóerõ tolna el mindent mindentõl, de olyan erõ, aminek a hatása csak nagy léptékben látszik. Legalábbis ez a konszenzusos álláspont pillanatnyilag.

Személyes véleményem szerint ez a jelenlegi téridõ modelljeink hibája, nem pedig egy létezõ hatás, de ez az én különvéleményem, és én nem vagyok csillagász.

Az a gond szerintem ezzel a "csak a tér tágul, a benne lévõ objektumok nem" tipusú megközelítéssel, hogy önmagában olyan, hogy "tér" nem létezik a valóságban, csak az elménkben, ami szereti szétválasztani az összetartozó dolgokat.
Okos bácsikák mindig "téridõt" emlegetnek, amiben persze benne van az (sokszor ki nem mondott, de az okos bácsikák számára alapértelmezett) anyag és energia, ami nélkül a "téridõ" nem létezik, vagyis nincs olyan, hogy tér anyag nélkül.
Akkor most mi is az, ami tágul? A "tér"?
Az nem! Most beszéltük meg, hogy a tér nem is létezik elkülönülten<#hehe>

"Én ebben a "tér tágul" dologban azt nem értem, hogy ha igaz, akkor én is folyamatosan tágulok, vagyis az atomjaim egyre messzebb kerülnek egymástól??? Ráadásul elõbb valaki írta, hogy fénysebességnél gyorsabban tágul a tér, akkor én is??? Valaki magyarázza el, légyszi.
"

Ez pontosan így van. Viszont, mivel a tágulás nagysága a sebességgel arányos, te nagyon kis mértékben tágulsz. Ki lehetne számolni, de mondjuk hasra ütök, és egymillió év alatt egy nanométert. Észre sem vennéd ezt, de ha mégis, azonnal korrigálná benned az elektromágneses tér, mert az elektronok az atommagoktól azonos távolságra szeretnek lenni, úgyhogy minden részecskéd a helyére mászik. Mellesleg a természetes mozgásaid ennél nagyobb léptékûek, így elveszne a tágulásod az atomjaid ide-oda rezgésében.

"Jelenleg a fénysebesség alatti sebességgel tágul a világ? Dehogy!
A múltban is így volt? Természetesen igen, hisz pont ezért van az a "horizont", amin még elméletileg sem láthatunk túl.
Volt-e valaha is olyan, hogy fénysebesség alatt volt a tágulás?"

Az univerzum nem egy állandó sebességgel tágul, hanem arányosan. Ami messzebb van, az gyorsabban. Így lehet akkora távolság, aminek két végpontja között a fénysebességnél nagyobb a tágulás mértéke. Két ilyen pont egymás számára láthatatlan lesz. A tágulás nem azt jelenti, hogy jajj, a dolgok repülnek egymástól, hanem azt, hogy tér keletkezik közéjük.

Ugye azt tudod, hogy most nem az univerzum gyorsulva tágulásáról van szó? Teljesen más oka van a gyorsulva tágulásnak mint az inflációnak, a kettõ nem függ össze!

Nem, az atomjaid nem tágulnak. Sem a föld, sem a galaxisok nem nõnek. A tágulást okozza valamiféle erõ, de ezt még nem tudják micsoda. Annyi biztos, hogy ez az erõ kisebb, mint a lokális erõk. Tehát az atomokat összetartó erõ nagyobb mint a tágulásért felelõs. Így az elõbbi dominál. A galaxisoknál a gravitáció, ami egyben tartja õket. Az az erõsebb. A helyi objektumok nem tágulnak, mert a helyi erõk összetartják õket.

Én ebben a "tér tágul" dologban azt nem értem, hogy ha igaz, akkor én is folyamatosan tágulok, vagyis az atomjaim egyre messzebb kerülnek egymástól??? Ráadásul elõbb valaki írta, hogy fénysebességnél gyorsabban tágul a tér, akkor én is??? Valaki magyarázza el, légyszi.

Az a baj, hogy annyit mondanak el az ismeretterjesztõ filmek és írások, hogy a fénysebességnél nem lehet gyorsabban menni. Meg annyit mondanak el hogy a galaxisok távolodnak. Ebbõl plusz a pongyola megfogalmazásból, simán kijöhet az, hogy két galaxis egymáshoz viszonyított sebessége több, mint a fénysebesség. De a valóság az, hogy a galaxisok nem nagyon mennek sehová. A tér illetõleg téridõ tágul. Az Einstein által megfogalmazott speciális relaitivitáselmélet kimondja, hogy a téridõben a legnagyobb elérhetõ határsebesség a 'c'. De ez az elmélet semmit sem mond arról, hogy a tér tágulásának ütemére létezne bármiféle korlát. A kettõ teljesen külön kezelnedõ problémakör. Tehát te a térben max c-vel mehetsz. Ez mindig is így volt, nem voltak a törvények mások. A tér viszont tágulhat olyan ütemben, hogy te hiába mégy C-vel, mégsem éred el a kiszemelt távoli pontot, mert a tágulás üteme nagyobb.

Nekem az ragadta meg a figyelmemet, hogy a fénysebesség sokszorosával történt a tágulás.
Akkor hogy is van ez? A kezdeti pillanatok más törvényszerûségek mentén zajlottak?
Ha akkor elérhetõ volt a fénysebesség sokszorosa, akkor miért is nem elérhetõ utána?

Bocs, ha ezt a fizika tanulmányok elsõ félévében oktatják, én nem azt végeztem. :-)

Az hogy milyen sebességgel tágul a világ, az csak szemléltetés. Nem is értelmezhetõ távoli objektumoknál. Fõként nem lehet klasszikus értelemben vett sebességrõl beszélni. Azért írják így mert ez valamilyen szinten közérthetõbb. Viszont pontosabb lenne úgy megfogalmazni, hogy a tágulás üteme nõtt vagy csökkent és egy görbét kitenni a cikk mellé képként, többet mondana.

Ne etesd. Õ beteg, de legalább kényszeres. 😊

:0
dehát pont istenítettem a szent tudományt?
<#conf>nem érted az írást?

Az a gond, hogy ezek a következtetések, amelyek a cikkben is vannak valójában a kapott mérési eredmények egyfajta értelmezését jelentik.

Van egy standard kozmológiai modell, amire pl. kivetítették anno bizonyos típusú szupernóvák által produkált jelenségeket és ezt úgy értelmezték, hogy jelenleg gyorsulva tágul az univerzum (ha jól tudom azt nem mondják, hogy fénysbességnél nagyobb sebességgel).

Namost ha az eredmények úgy is értelmezhetõk, hogy valamit nem tudunk a szupernóvák, mint csillagok viselkedésérõl (asztrofizikai magyarázat), meg úgy is, hogy lokálisan nem érvényesül, sérül az ált.rel (relativitás elmélet szintjén megjelenõ magyarázat), meg úgy is, hogy az unverzum nem lassulva, hanem gyorsulva tágul (kozmológiai magyarázat). Az általános, hogy ez utóbbit fogadták el.

Ha jól veszem ki a cikkbõl, meg az egyéb sajtó anyagokból, itt a háttérsugárzás egyfajta nagy léptékû polarizációját detektálták, ami a jelenlegi tudásunkkal nem magyarázható pl egy olyan erõvel, ami az univerzum távoli pontjait ilyen módon összeköti, összehangolja. Továbbra is fennáll, hogy a polarizációt valami lokálisabb dolog, a galaxisunk anyaga/energiája okozza, de ezt elvileg kizárták.
Ha nem tételezünk fel sem lokális, sem egy új egész univerzumot betöltõ hatást, akkor a kialakult mintázat gyökerét a múltban, a mintázat hatalmas méretére való tekintettel, ha visszavetítjük standard modellre, és az ismert kölcsönhatásokra, akkor az un felfúvódás idõszakánál kell keresnünk.

A felfúvódás idõszakában a tér a fénysebesség többszörösével tágult és így magával ragadott, felnagyított olyan mintázatokat, amelyek csak sokkal kisebb léptékeken jellemzõk, gyakorlatilag a kvantum fluktuáció felfúvódás elõtti mintázatát látjuk felnagyítva és most már örökre beleégve az univerzum szerkezetébe. Illetve most elvileg olyan mintázatot találtak, amit a felfúvódáskor keletkezõ gravitációs hullámok okoztak egy mainál sokkal kisebb univerzumon.
Ez a jelenlegi magyarázat.

A fénysebesség meg ott jön ide, hogy mivel ma ezt határsebességnek tekintjük, ezért nem jöhet létre egy fénysebesség közeli sebességgel táguló univerzumban ilyen egységes mintázat, mert az univerzum távoli pontjai elvileg nem gyakorolhatnak egymásra hatást. Csakhogy a kérdés az, hogy a gravitációs hullámok is csak fénysebességel vagy gyorsabban is terjedhetnek, már ha egyáltalán léteznek?

"...az univerzum az õsrobbanást követõ másodperc egybilliomod része alatt a fénysebességnél jóval gyorsabban tágult..."

Jelenleg a fénysebesség alatti sebességgel tágul a világ? Dehogy!
A múltban is így volt? Természetesen igen, hisz pont ezért van az a "horizont", amin még elméletileg sem láthatunk túl.
Volt-e valaha is olyan, hogy fénysebesség alatt volt a tágulás?
Ha nem volt, akkor mitõl is olyan különleges az infláció? Miért nem az a nyilvánvaló és az alapértelmezett? Honnan jön egyáltalán a gondolat, hogy a tér tágulása valaha is alatta volt a fénysebességnek?
Miért kell ebbe egyáltalán belekeverni a fénysebességet?

Én csak lelkes érdeklõdõ vagyok, nem fizikus, nekem is csak mostanra állt össze, hogy normálisan le tudjam írni 😊 Nyilván amúgy ez csak modell, ami egybevág a megfigyelésekkel. Aztán hogy milyen furcsaságokat találunk még, ki tudja.

Ezt meg az elõzõt írhattad volna egy hónappal korábban is egy hasonló cikkben, mert most elsõre megvettem. Tök logikus. A kvarkleves utáni protonképzést rövidebb idejûnek gondoltam, azaz a hûlést túl gyorsnak ahhoz, hogy legyen elég idõ a fúzióra. Amolyan milliárdomnyi nehezebb mag, mint szóló protont képzeltem el.

Talán egy hibás emlékezet, és az a tény, hogy a neutronok két egymáshoz préselt protonnál keletkeznek az egyik átalakulásával, alakította ki bennem a téves meggyõzõdést. De az a tény, hogy egy elsõ generációs csillag légkörében is sok a hélium, és miért is áramlana fel, ha nehezebb a szóló protonnál, tökéletesen meggyõzött. Már ha tényleg elsõ generációs a csillag, és nem néztek be valamit a számozásnál, és nincs nulladik generáció. Amíg nem találnak egy olyan csillagot, aminek a légköre színtiszta hidrogén, és nem mondják, hogy bocsika, ezek szerint a napunk nem harmadik generációs, hanem negyedik, és eddig elszámoltunk magunkat, addig meg vagyok gyõzve. Elég logikus volt, amit írtál.

Ja még annyi, hogy a csillag magjában zajló fúzióban keletkezõ hélium felszín felé áramlására nincs modell. Nem tételeznek fel ilyesmit, hogy a benn keletkezõ hélium a felszín felé akarna áramolni. Mivel nehezebb elem a hidrgogénnél ez logikusnak is tûnik nekem, nem kívánkozik õ kifelé. Amit a csillagok felszínén mérünk, a 20-25% hélium eredetileg, már a kialakulásukkor is ott volt.

mikikét nem értem..... bárcsak nekem lenne ennyi szabadidõm, hogy arra is jusson, hogy kommenteljek olyan fórumra, ami engem marhára nem érdekel vagy utálom.... egyszerûen fel nem foghatom, ha már ennyire tudományellenes, miért írkál ide? Nincs jobb dolga? Én pl rosszul vagyok gyõzikétõl. Mégsem fordul meg a fejemben, hogy odamenjek a fórumára és ott fikázzam....

Amit a csillagokról írsz, mármint a mûködésükrõl az úgy van ahogy mondod, ez az elfogadott.

A kezdeti anyagarány kialakulásának modellje szerint, amikor a kezdeti atommagok kialakuhattak (lényegében 1 db proton) akkor a kezdeti proton-elektron plazma megfelelt egy csillag belsejének. Úgy értendõ, hogy kellõ hõmérséklet volt a fúzióhoz. Mindaddig, míg elég meleg volt a héliummá alakulás meg is indult. De mivel az univerzum tágult és hûlt, így a fúzió a hõmérséklet csökkenésével abbamaradt viszonylag hamar. Így alakult ki a kezdeti 20-25%-os hélium hányad. És ezért látunk a 12-13 milliárd éves távolságban lévõ csillagokban is ennyit.

Ekkor, mivel a hõmérséklet lecsökkent onnantól egy jódarabig semmi sem történt. Ezután következett a hirdogén-hélium gázfelhõk csillaggá való összehúzódása, amelyek belsejében újra megindulhatott a fúzió. Elõször a héliummá alakulás, utána a csillagfejlõdéssel a nehezebb elemek. Tudtommal ez az elfogadott forgatókönyv jelenleg, amit alá is támasztanak a színképelemzések.

Persze Mikike, küldessél magadnak pénzenergiát az Asztro-Showban, mert az bizonyított. A százezer betelefonáló már mind milliomos.

De ott is csillagokban nézik, azaz azt a héliumot látják, ami az adott csillagban keletkezett. Lehetett a kvarkleves felbomlása után csillagokon kívüli fúzió? Szóval olyan állapot, hogy hopp, keletkeztek protonok, de még mindig akkora volt a sûrûség, hogy beindult a fúzió?

Nem mondom, hogy nem kizárt, csak nem tartom valószínûnek. Az igazolt, hogy egy elsõ generációs csillagban a protonokból keletkezik neutron. Pontosabban két protonból egy deutérium egy pozitron és egy neutrínó kibocsátásával.

De csillagon kívül? Az, hogy a legrégebbi csillagokban van hélium, nem utalhat arra, hogy már neki is elment pármillió év?

A kvarkleves a második mondatomban szerepelt. A nehezebb elemek meg a csillagokban keletkeztek, tehát elõször csillagoknak kellett kialakulnia. Alapesetben, ha keletkezett neutron, az szabad állapotában elbomlik. 7-8 perc a felezési ideje. Ha összeszedte egy proton, akkor szerencséje volt. A csillagokban is eleve protonokból keletkeznek a neutronok.

Próbáld meg elõször értelmezni a másik szavait, és utána nyomd az okosságot!

ez nem csoda, hisz a tudomány sosem téved, mert bizonyítékokon alapszik
ezért is helyes, hogy állami intézményekben magoltatják a szent tanait, amikben csak a hülyék kételkednek ^^

Ezen már egyszer vitáztunk és utánanéztem, mindenhol azt írják, hogy a kezdeti anyaghányad 20-25% hélium és a többi hidrogén. Ezzel párhuzamosak a megfigyelések is. A legöregebb csillagoknak is ilyen az összetétele.

Keresztkérdés: az 5% az az egésznek a hányad része?

Nem. A neutronok és protonok a világegyetem hûlésével kvarkokból álltak össze, az erõs kölcsönhatás miatt. A tovább hûlésébõl meg atomok keletkeztek, hidrogén némi hélium és lítium. Ezt hívják rekombinációs idõszaknak, és nem néhány protonnal eset meg, hanem elég sokkal, az univerzum tömegének kb. 5% barionos anyag...

Na ez nekem is szemet szúrt. A kvarklevest nem keverném a jelenlegi univerzummal. Még a neutronok is a csillagokban keletkeztek, amik szükségesek a hidrogénnél nehezebb atomok képzõdéséhez.

Talán létrejöhettek a kvarklevesbõl önállóan is, de szabadon a felezési idejük 7-8 perc. Néhány protonnal talán megeshetett, hogy összeállt egy deutériummá, de a valóság a szingli protonoké volt, az elektronok meg szabadon repkedtek.

Na most talán a cikk arra utal, hogy ez a folyamat nem 300 ezer évig tartott, hanem egy nanoszekundumig?

Viszont a csillagok kialakulásáig, és a nehezebb atomok létrejöttéig ezután is évmilliókra volt szükség.

Beseggelt hülyeségekkel nem leszel okosabb. Nagyjából egy kukkot nem értesz a témából. Nem kell ezt erõltetni.

A tér tágulásáról beszélnek, nem az anyag mozgásáról a térben.
Szerintem ezt már sokszor elmagyarázta itt valaki ugyanerre a kérdésre.

"Multiverzum...nagy újdonság 😊 végtelen univerzum, benne sok sok felfúvódó "térgömbbel"

Éljen... 😊"

Hát nem ez a multiverzum-elmélet...
De sebaj.