68
-
#68
ha valamit x évre jósolnak azt illik jól felszorozni :D legalábbis eddig ez volt a trend -
#67
...mondjuk egy esetben bátran tehet ilyen kijelentést a szent tudomány, felsőbbrendű, fehér köpenyes képviselői:
ha már most is rendszeresen találkoznak földönkívüliekkel...
csak valamilyen érthetetlen okból titkolják ezt a tényt, az egyszerű pórnép, és a nagytudású, bölcs fórumozók elöl...
csak sejtik, hogy 20 éven keresztül már nem tudják majd tagadni, az egyre nyilvánvalóbb bizonyítékokkal szemben...
-
#66
igazad van, de sajnos a tudomány ilyen
ostobaságokkal traktálja az embereket, ezért kapja a fizetését :x
-
Meridian #65 "Biblia se mondja, hogy a Földön lehet csak élet."
A bibliáról nem tudom, de pl a hindi vallás egyenes állítja azt hogy minden bolygón van élet (amit szvsz ugy kell érteni minden csillagrebdszerben, ahol vannak bolygók), továbbá az univerzum életkora sem pár ezer év, hanem pl a teljes várható élettartama 300ezer milliárd év, és ekkor is csak az van, hogy miután elpusztul, újrakreálódik brahman által... (olyan ez mint egy reboot). Továbbá még, nemcsak a mi univerzumunk létzeik hanem sok ezer másik is, bár ezekbe mi nem láthatunk át és nem is utazhatunk át. -
gforce9 #64 Én úgy gondolom, hogy míg nem találunk ténylegesen másik érteles lényt valahol a csillagok között, addig megbecsülni sem tudjuk miféle lesz. Lehetséges az is, hogy teljesen gyökeresen máshogy fejlődik ki és nem is tekinthető civilizációnak. Így a gondolkodásban és szerveződésben is teljesen más lesz. Ha pl itt a földön a méhek fejlődtek volna értelmes lényekké úgy, hogy csak a királynő az értelmes a többiek nem, akkor maga a társadalmi berendezkedés annak működése és az ebből fakadó dolgok is teljesen másképp alakulnak. Teljesen nyugodtan elképzelhető az is, hogy hozzánk hasonló eléggé groteszk módon felépülő társadalmi cikluson át sem esik az a bizonyos másik fél. Lehetséges az is, hogy teljesen mások az igéényei és a prioritásai. Már az is elég merész feltételezés, hogy egy másik értelem elektromágneses hullámok útján kommunikál. Mert abból indulunk ki, hogy mi hogy kommunikálunk illetve milyen technikai fejlődési úton haladunk. Lehet, hogy számtalan értelmes élet van a galaxisban, csak épp az általános az, hogy nem is akarnak kifelé kommunikálni, mert nincs meg bennük az igény erre. Lehet csak mi vagyunk olyanok, akik mindenre kíváncsiak. Ki tudhatja, míg az első felfedezés meg nem történik :) -
Zero 7th #63 Amíg a másik oldal csak a képzeletünkben létezik bizonyosan, felesleges bármit is tulajdonítani nekik. A fejlődést meg leginkább nem a logika és a fantázia viszi ténylegesen előre, hanem a matematika. Amíg a fantáziáidat nem tudod képletekbe ölteni, addig túl sokat nem ér a dolog. Addig csak scifi szórakoztató irodalomról beszélhetünk. -
Keszthelyy #62 Tisztelt gforce9.
Én úgy tartom két alapérték mentén érdemes okfejteni logikázni.
- ne becsüljük le a "másik oldalt".
- ne becsüljük le önmagunkat.
Az EPR paradoxon léte vagy felvetése egy lehetséges ok "lehet" arra, miért nem "hallunk" semmit. Természetesen ez csak feltételezés. A 3. fél általi kommunikáció rendszerszintű igénye itt a földön nem "logikus" társadalmi igény. Az a tény, hogy "valakiken" keresztül kommunikálhatunk érdek vezérelt. Ha te ezt mint tényt veted el csak sajnálom, hogy így látod, de a te dolgod. Én viszont úgy gondolom kb. 250 - 300 fényéves körön belül találhatunk számunkra hagyományos rádióhullámokkal megvalósított kommunikációt. Miért gondolom így? 1. Mert egy hozzánk hasonló civilizáció ezen időintervallumon (& távolságon) belül alkalmazza ezt a technológiát. 2. Ha egy civilizáció technológiai szintje eléri azt a minőségi összetettséget, hogy új generációs elveket tud használni a kommunikációban az alábbi történést is valószínűsítem. Úgy kb. 300 - 500 fényéves átfogásban blokkolja saját rádiójeleit amit a múltban kisugárzott. Most mond élénk és idióta a fantáziám. Jahh meg nézhetnék néha Brazil sorozatokat is nem csak sci-fit. :) Szerintem a logika és a fantázia viszi előre a fejlődést. De természetesen kellenek a kritikák is. Ezek segítenek - ösztökélnek továbbhaladásra. Úgy hogy szükség van rád is gforce9. -
gforce9 #61 A kvantum összefonódást nagy távolságokra még senki sem próbálta alakalmazni és azt sem tudjuk pontosan, hogy mi is számít megfigyelőnek, illetve azt sem tudjuk, hogy egy ilyen rendszer mennyire érzékeny hosszútávon a zavaró körülményekre. Szóval azt nem tudom, hogy honnan jósolod azt, hogy ez megvalósítható lesz a közeli vagy távolabbi jövőben csillagnyi távolságokban. Ez egyátalán nem biztos. Azt feltételezni, hogy egy idegen civilizáció mindenképp titkosítva, rejtve kommunikál szintén egy bizonytalan tipp semmiképp sem tény vagy alapfeltétel, ahogy te fogalmaztál. Ez nálunk embereknél kezd alaptétellé válni. Érthető, hogy a mi gondolkodásunkból indulsz ki, de semmiképp sem logikus. -
Keszthelyy #60 Sajnos rossz elvek alapján képzeljük el azt hogy milyen módon vagy elv mentén kommunikálhatnak idegen földönkívüli civilizációk. Teljesen bizonyos szerintem az a tény miszerint abszolúte alapfeltétel az hogy 3. fél ne tudja a kommunikációt mérni, elemezni, megfigyelni. Bemásolok egy témából adott részletet, hogy vázoljam mire is gondolok. Ugyanis ez a téma sokkal bonyolultabb mint aminek elsőre látszik. Ebből a részből nekem az tűnik ki, hogy mennyire keveset tudunk a kommunikációról mint olyanról ami információátvitel A pontból B pontba. Higgyétek el még mindig ott tartunk mint ha elemlámpával adnánk fényjeleket két pont egymáshoz viszonyított láthatóságának határán. Mi még így kommunikálunk "hozzájuk" képest.
"Fényt küldenek útjára, a szem-
nek láthatatlant, de a műszerek számára érzékelhetőt.
A sugárosztóban útjaik elválnak, vízszintesen irányít-
ják az egyiket, függőlegesen a másikat – de csak ami-
kor megmérjük őket, akkor jön a klikk-klikk. Mert
egymással továbbra is kapcsolatban maradnak, vagy
ahogy itt mondják, összefonódnak. Bármilyen messzire
távolodjanak is egymástól – amikor mérést végzünk, az
egyik fénysugár ismeri a másik orientációját. Itt a jobb
kéz tudja, hogy mit csinál a bal, akkor is, ha többé már
nincsenek kapcsolatban."
Ez az Albert Einstein EPR paradoxonja. Természetesen komoly viták tárgya, hogy létezése e-képpen valós-e. De szerintem nálunk fejlettebb civilizációk biztos nem olyan technikai megoldásokkal kommunikálnak mint ahogy mi emberek tesszük.
"A rákövetkező év-
ben látványos kísérlettel demonstrálták az összefonó-
dás kvantum-kriptográfiai alkalmazásának lehetőségét.
A nyilvánosság bevonása mellett a bécsi városházáról
átutalási megbízást küldtek el egy bankfióknak kvan-
tummechanikailag kódolt formában. A kódolás a fo-
tonok összefonódása révén történt. Nem a kísérlet he-
lye – Bécs csatornarendszere –, hanem az összefonódás
elve védte meg az adatokat a nemkívánatos felhaszná-
lóktól: harmadik személy titokban nem férhetett hozzá
juk. Mérése azonnal megzavarta volna a rendszert,
s így nem maradhatott volna észrevétlen."
Szerintem az idegen civilizációk "hangsúlyos" része az EPR kvantummechanikai összefüggések elvéhez hasonló rendszerekkel kommunikál. A jelenlegi technológiai szintünkkel esélyünk nincs 3. félként "bekapcsolódni". Elképzelhető egy olyan valószínűségszámítási modell igénye, miszerint:
- Számunkra adott távolságon belül, mekkora lehet azon civilizációk valószínűsége - száma - távolsága akik velünk "azonos" technológiai szinten állnak?
Ugyan is szerintem csak velünk azonos vagy valamivel kisebb vagy nagyobb technológiai szinten álló civilizációkkal van lehetőségünk kapcsolatot keresni.
A nálunk jóval fejlettebb civilizációk egy számunkra még idegen értékrend mentén keresnek csak kapcsolatot vagy vesznek fel. Mi nem érjük el azt a fejeltségi szintet ami alapján a biztonságos kapcsolatfelvétel lehetséges. Magyarul lehet feketelistán vagyunk. Jó olvasást mindenkinek. (A fenti idézetek forrása: http://www.typotex.hu/upload/book/3535/Albert_Einstein_EPR_paradoxon.pdf) -
gforce9 #59 Nyilván az űrállomások ha mindegyike bocsát ki jeleket, abból már kimatekozható a helyzet, nem kell külön műhold. De ez kb ugyanaz amire az elején reagáltam: 1-jel nem jel :) -
Zero 7th #58 A hetven űrállomás maga is bocsájthat ki pozícionáló jeleket, és akkor már nem kell semmi plusz NaprendszerPS. De a Naprendszeren belül kétlem, hogy egyébként bármi más kéne a Napon és a Földön kívül. Úgy sejtem ma is a méregetést ehhez a kettőhöz végzik.
De egyébként a megközelítéshez nem kell tudnunk halálpontosan a helyzetünket, elég nagyjából. A dokkoláshoz úgyis rengeteget kell korrigálni. -
gforce9 #57 Természetesen teoretikusan folytatva: Van 70 db űrállomás, mindegyiknek tudjuk a helyzetüket. Ha el szeretnénk jutni hozzájuk az kell, hogy a saját helyzetünket pontosan tudjuk a keresett ponthoz képest. Namármost a saját helyzetünket belőni a térben legegyszerűbb néhány műhold jelét és helyzetét fogni és abból kimatekozni. A földi irányítástól felesleges lekérni a pozícióját, mert valóban nem változik, ha értelmes pályán kering. Az űrhajó számítógépe persze, tudhatja is ezt, ezzel nincs gond, a probléma ott kezdődik, ha a saját űrhajóm helyzetét nem tudom. Persze lehet azt mondani, hogy előre kiszámított, de ugye közbejöhet valami, valami hiba a hajtőműben, elsodródunk valamiért. Arra bízni az automatikát, hogy úgyis ott vagyunk, amit kiszámítottunk előre elég merész lenne. :) Amúgy tudtommal jelenleg is folyamatosan bemérik az űrhajó pályáját és ellenőrzik, ha kell korrigálják, függetlenül attól, hogy előre kiszámított amúgy. -
Zero 7th #56 Először megtalálod a Földet, pályára állsz, aztán megtalálod az állomás rövidtávú pozíciójelzését, vagy egyszerűen lekérdezed a földi irányítástól a pozícióját. Vagy éppen az űrhajód számítógépe tudja, hogy hol van, mert olyan rettentően nem változik a helyzete. -
gforce9 #55 Hát a nagyjából való tájékozósára elég, de ha egy 100m-es űrállomást akar valaki meglelni földkörüli pályán, annak azért nem ártanak precízebb koordináták és irányzék :) Azt szemre belőni nehézkes lenne. -
Zero 7th #54 Na jó, de arra meg elég a Nap meg a földzaj. -
gforce9 #53 Ez abszolúte teoretikus volt csak. Teszemfel ha mindenki magánűrhajóval rohangálna földközelben, akkor nyilván kéne valamiféle űr-gps rendszer szerűség, amire 1 db jelforrás alkalmatlan. Így értettem. :) -
Zero 7th #52 "Egyébként pedig azt a bizonyos "világítótornyot" néhány műholdjel is eljátszhatja, ha több van belőlük, akkor van is némi értelmük"
Erre. Szerintem helymeghatározás céljából ugyanúgy semmi. -
gforce9 #51 Ez most miért nekem írtad? Én csak arra regáltam, hogy tökmindegy milyen erős egy jelforrás, nem alkalmas pontos iránymeghatározásra, ahhoz több kell. Én nem mondtam semmi olyat, hogy messzire mennék. De amúgy háromszögeléssel még a közelebbi csillagok távolsága is kimérhető, holott pontnak látszanak. Elég ha akkora a háromszög egyik oldala, amekkora a föld. Eléggé precíziósak a mérések már ehhez. -
Szefmester #50 Jahj.. hát nem tudod hogy a Warpban minden kockázatos? Lehet hogy hamarabb érsz a célhoz mint ahogy elindultál. Vagy épp nem oda érkezel ahova... netán látod magad elindulni oda ahonnan már hazafele tartasz... -
Irasidus #49 Van ilyen jelforrás, ugyanis a pulzárok egyedi frekvencia alapján pulzálnak, és ez alapján meg tudod határozni a helyzeted. Ugyanez alapján adták meg a Pioneer szondákon lévő plaketteken a Naprendszer helyzetét. -
Zero 7th #48 Ha a térugrás ennyire kiszámíthatatlan, akkor úgysem tudsz hazajutni soha. Ha kiszámítható, akkor meg nem tévedsz el.
De még mindig egyszerűbb néhány ismert erős fényű vagy nagy méretű csillag alapján tájékozódni, azokat nagy eséllyel az egész galaxisból látod. -
Krumplipuskaa #47 Nos én nagyban gondolkodtam,igaz ezt nem jeleztem.
Szóval ezt a "VT" nem a kertek alatti lopakodásokra (naprendszer)miatt gondolnám hasznosnak.Ha valami véletlen folytán megvalósulna a térugrásos utazás,és valakik hirtelen igen nagy távolságra kerülnének a naprendszertől,akár több fényévre is.Na akkor jöhetne jól egy jelforrás a naprendszerből,a jel jól elkülönülhető kell hogy legyen minden természetes jeltől.Ebben az esetben szerintem 1 jel iránya is meghatározó lehet,hiszen a célja nem a hold pontos helye,hanem a naprendszer helyzete lenne a fontos.
-
Zero 7th #46 Az egész Naprendszer csak egy pont, ha elég messzire mész, szóval a több műhold pont annyira értelmetlen, mint az egy. Egyébként a Nap színképe is egészen alkalmas az azonosításra, az űr meg átlátszó, minek nektek irányjelző, de tényleg? A Nap mé' nem jó? -
Zero 7th #45 Hát ez úgy őszintén elég nagy baromság. Megártott a 40k, Astronomican kéne..?
1. egy űrhajó pályája kb méteres precizitással ki van számolva előre szóval nem szokás eltévedni
2. nem megyünk a bolygótól messzire
3.a vannak olyan természetes "világítótornyok" az űrben, amik tökéletesen alkalmasak a saját pozíció beháromszögelésére, amire egyébként is szükség lenne, mert az még erősen kevés, ha az irány megvan
3.b ezek pár milliószor erősebbek és néhány millió évvel tartósabbak, mint bármi, amit az emberiség előreláthatólag valaha létre fog tudni hozni
4. nem fasza egy olyan jel, ami fél hónaponként fél hónapra nem sugároz (amikor épp másfelé néz az adó a Hold keringése miatt, és a Hold és a Föld együttesen árnyékolnak).
Szóval nem, semmi szükség erre, ezer sebből vérzik az elképzelés. -
gforce9 #44 A hold kisebb a földnél, ergó bizonyos távolságon túl semmit sem árnyékol a földi rádióadásból. Egyébként pedig azt a bizonyos "világítótornyot" néhány műholdjel is eljátszhatja, ha több van belőlük, akkor van is némi értelmük, mert akkor alkalmasak iránymeghatározásra. Ilyenek viszont már vannak. 1 jelforrás ilyesmire nem jó, legyen az bármennyire is erős. Egy db forrásból érkező jel pontos irányát igencsak nehéz megsaccolni, ha csak egy detektor veszi. -
Krumplipuskaa #43 "Talán a legésszerűbb lenne a hold ellentétes oldalára telepíteni egy bazierős analóg rádióadót, ami jelzőként működik, és mivel az ellentétes oldalon van, a földi kommunikációt sem zavarná."
Jó ötletnek tartom,már jó ideje foglalkoztat ez a gondolat.Miszerint nem ártana a jövő űrhajósainak is jól jöhet adott esetben egy "világítótorony" szerű jelzés.Persze ezt kivitelezni nem egyszerű dolog,de talán megérné.
-
sanyicks #42 De, ezen is múlik... meg a véletlenen, meg azon hogy milyen távolságban van olyan fejlett civilizáció ami tudná venni az adást. Viszont a jelenlegi digitalizálással pont elrejtjük magunkat, ugyanis egy tömörített, digitális sugárzás, könnyen tűnhet zajnak, ha a vevő nem tudja mit keressen.
Talán a legésszerűbb lenne a hold ellentétes oldalára telepíteni egy bazierős analóg rádióadót, ami jelzőként működik, és mivel az ellentétes oldalon van, a földi kommunikációt sem zavarná. -
Irasidus #41 A hírnél maradva. Valamikor a 70-években ugyanezt mondták: ha majd a számítógépek kapacitás megnő és több ezer(!) frekvenciát tudunk átvizsgálni, na akkor majd biztosan. Ehhez képest most több milliónál tartunk, és semmi. Szóval ezt már hallatom, és láthatólag nem ezen múlik. -
Irasidus #40 Egyetértek, de pontosítanék. A Földön nem egy rádióadó van, ennek az összteljesítménye nagyobb mint a magyar rádióadók; viszont ezt az EGÉSZET már 1 fényév távolságból sem lehetne kivenni a hátérzajból, legalábbis a Petőfi rádiót biztos nem, esetleg ha tudod milyen frekvenciákon keress, és mit akkor talán töredékeket, vagy bizonyos adásokat. 10 fényévéről viszont a számítások szerint ennyit sem.
Viszont az nem igaz, hogy csak sok megawattos irányított nyalábokat keres a SETI, egyrészt a rádiótávcsövek, vagy az Alan teleszkóp ennél jóval érzékenyebb jeleket is észre vesz - így akár a nem nekünk szánt indirekt, alacsony intenzitású, kis erősségű jeleket is, másrészt ezt szerepel is a programjukban...
Off.: egyébként a legnagyobb teljesítményű adók a radarcsillagászat, és katonai radarok produkálják, és ez is hozzáadódik a földi rádiózajhoz. -
Vol Jin #39 A legközelebbi csillag lakatlan bolygójára elvinnénk valahogy egy földi rádióadót, mondjuk a Petőfit, nem tudnánk kibogarászni a háttérzajból innen a Földről. Ehhez ismerni kellene a zaj fogalmát, hogy megértsd. A SETI sem ezeket keresi. A sok megawattos irányított nyalábokat, amik nem gömbfelületen terjednek. -
ZsL #38 Ha már ilyen jól összejöttünk egy kis véleménycserére, bátorkodom idehozni egy regényrészletet, hogy aki ráér, hadd olvassa. A maga módján ez is egy vélemény:
"...Ha már szóba jöttek a rémálmok, el kell, hogy meséljek egyet! Az emléke hetekig kísértett, annyira rossz hangulattal járt együtt. Akkoriban sokat olvastam a káosz-elméletről és a turbulencia-kutatásról, mert igen érdekelt ez a témakör, amely a tudomány és a technika szinte valamennyi ágát érinti. Igyekeztem minden elérhető könyvet, folyóiratcikket és szakdolgozatot áttanulmányozni, ami erről szólt, így aztán nem csoda, hogy egy idő után már álmomban is megjelentek a fraktálgeometriai képek és képletek, meg a bifurkációs grafikonok, és egyéb, a téma iránt érzéketlenek számára agyrémnek tűnő, valójában igencsak logikus fogalmak és összefüggések. Ezzel egy időben, szinte pihenésképpen foglalkoztatott az űrkutatásának az a problémaköre, amely a kozmikus társkereséssel kapcsolatos. Annak a bizonyos SETI-programnak a különféle módszerei, amelyekkel szakemberek megszállott hada próbálja már évek óta kiszűrni a csillagok felől jövő sokféle sugárzásból az esetleges értelmes lények nyomaira utaló jeleket. Megismertem a kozmikus kapcsolatfelvétel céljára kidolgozott „űrközi” nyelveket a LINCOS-tól a legutóbbi években feltalált BYTEPERANTO-ig (x); elolvastam a rádió-, gamma- és neutrinó-csillagászat kutatási eredményeiről szóló szakirodalmat; kívülről tudtam a Naprendszer közeli és távoli szomszédságában előforduló, életnek esetleg otthont adó exobolygók adatait, és ha amatőr fokon is, de lassanként kezdtem magam is szak-embere lenni a témakörnek. És egyszer csak, az egyik éjszaka közepén elképesztő meglátásom támadt! A szakemberek mindenáron keskenysávú, ha lehet 1 Hz-en belüli jeleket keresnek, akár a „magától értetődő”-nek tűnő 21 cm-es hullámhossz közelében, akár a „vízvonal” tájékán, akár valamelyik felharmonikuson, mert szerintük csak ez különböztetheti meg a technikai civilizáció jeladását a kozmikus háttérzajtól (amely a csillagok működéséből és a csillagközi térben száguldó részecskék ütközéseiből ered). Csak azért vélik ezt, mert számunkra ez tűnik logikusnak! Mintha az indiánok füstjeleket keresnének a kozmikus térben! Ám ha a keresett jelek kibocsátói akár csak ötven-száz évvel fejlettebbek nálunk technikailag, akkor már szinte biztos, hogy valamilyen, a számukra korszerűbb módszerrel kommunikálnak! Lehet, hogy továbbra is rádiózással, vagy az elektromágneses sugárzás valamely más hullámhossz-tartományával, de nem a „vivőfrekvencia + ráültetett jel” ósdi trükkjével. Nyilvánvaló, hogy egy igazán fejlett civilizáció üzenetei sokkal összetettebbek, sőt: bonyolultabbak annál, mintsem ez a régi módszer eléggé sűrű és gyors adatátvitelt tenne lehetővé! Az ő jeleik a mi észlelőberendezéseink számára abszolút káosznak kell, hogy tűnjenek!!! Felpattantam az ágyból és bekapcsoltam azt a káosz-analizátort, ami az egyik, hozzám hasonlóan a téma iránt érdeklődő, elektronika-mániás ismerősöm barkácsolt nemrég. Első gondolatom az volt, hogy a rádiótávcsövek által felvett, és az Internet révén letölthető jelsorozatok valamelyikét futtatom át az analizátoron, de aztán jobb ötletem támadt. Beüzemeltem a nemrég szerzett, ötven centiméteres tükörátmérőjű, GO-TO rendszerű optikai távcsövet a számítógépemen keresztül, beállítottam az egyik „rendellenes spektrumú” csillag koordinátáit, aztán amikor a távcső célra állt, csatlakoztattam az analizátorhoz.
Telitalálat volt! Nagyon elhúztam a bevezetést, ezért most rövidebb leszek! Az, hogy egy igazán fejlett technikájú lényekből álló közösség a kvantummechanikai „azonnali távolhatás” elvén működő kommunikációt használ, már régóta valószínű volt a számomra. Az is, hogy a nagy távolságú jeladáshoz még a legfejlettebb technika esetén is óriási energiára van szükség, vagyis az idáig eljutott lények a csillaguk sugárzását fogják felhasználni. Hogy miképp szennyezik központi égitestüket azokkal az elemekkel, amelyek révén „rendellenes színképű”, és ezáltal üzenetátvitelre alkalmas lesz a csillag, az persze kérdés, valamint az is, hogyan modulálják sugárzását üzenetté. A lényeg, hogy alig telt el néhány másodperc azután, hogy egy nyolc végtagú, polipszerű lény képe megjelent a monitoromon (a néhány másodperc alatt furcsa villanásokkal egy sor apró, ismeretlen jel futott végig a képernyő felső szélén), máris megszólalt a számítógépem hangszóróján keresztül, aránylag érthető magyarsággal! Persze nem a saját hangja volt, hanem a fordítógépé. A kép hátterében időnként átúszó más lények érzékeltették, hogy beszélgető partnerem víz alatti életmódú. Már az eddigiek is elegendők lettek volna ahhoz, hogy a döbbenettől azonnal felébredjek, de az álom még két percig folytatódott. Én szóhoz sem jutottam, mert az idegen röviden köszöntött a sikeres kapcsolatfelvételi kísérletem alkalmából, majd közölte, hogy ennek ellenére nem áll szándékában sem őneki, sem a bolygója közösségének, sem a Galaktikus Parlamentnek, hogy továbbra is kapcsolatban maradjanak a Földdel. Régóta figyelnek minket, és meg van a véleményük rólunk, amit udvariasságból inkább nem részletez. Ezután mondta el azt, aminek hatása alól hetekig sem szabadultam. A mi földi, emberi logikánk számára az a természetes, hogy ha kapcsolatba kerülnénk más bolygó nálunk fejlettebb értelmes lakóival, azok gyarmatosítanának, leigáznának és kizsákmányolnának minket. Ahogy ezt a Földön is tették a fejlettebb technikájú országok a fejletlenebbekkel a történelem során. Nos, a kozmoszban nem így van! A polipszerű lény szerint szerte a Galaktikában, már évmilliárdok óta az a tapasztalat, hogy ha egy civilizáció jóindulatúan átadja tudását és technikai ismereteit egy nála fejletlenebbnek, az visszaél a kezébe került eszközökkel, mert a morális fejlődés nem követi eléggé gyorsan a technikait, és az értelmileg primitívebb olyan irányban bontakozik ki, hogy megtámadhassa a nála fejlettebbet. Hogy elszedje tőle, amit csak lehet! Ahogy azt nálunk mondják: nyújtsd a kisujjad – egész karod kell! Lásd: az értelmesebb Neandervölgyi ősemberek is mennyire ráfáztak az agresszív Cro-Magnoniak iránt tanúsított jóindulatukra! Ezért a Galaktika legfejlettebb lényei soha semmilyen kapcsolatot nem építenek ki a náluk fejletlenebbekkel, hanem megvárják, hogy azok is eljussanak az ő szintjükre és csak akkor veszik be őket a Klubba. Fejlődésben nem hajlandók segíteni, a sorvadásban annál inkább, ha az illető égitest civilizációját reménytelen esetnek tartják. A földiek további sorsával kapcsolatban még nem döntöttek, de a Naprendszerünkben nem véletlenül kering annyi „földsúroló kisbolygó”, arra várva, hogy esetleg beteljesítsék feladatukat… Vigaszképpen célzott rá, hogy azért még nem teljesen reménytelen a helyzetünk, és ha ahelyett, hogy az isteni jóindulatra és gondviselésre számítanánk, inkább annak tudatában, hogy a Teremtő elhagyott minket, megpróbálnánk összekapni magunkat és rendet tenni házunk táján, méghozzá rövidesen, akkor talán megúszhatnánk a végítéletet! Ezután a kapcsolatfelvételi igyekezetem díjazásaként levetített egy rövid sztereofilmet. Hogyan érte el, hogy a számítógépem régimódi monitorának képernyője arra az időre térhatású legyen, az rejtély. Alighanem jócskán előttünk járó fejlettségű pszichofizikájuk és technikájuk révén, aminek bizonysága, hogy azonnal észlelték, amint ráálltam a csillaguk fényére. A képtérben lepergett Galaktikánk tízmilliárd évnyi élete, egyetlen percbe sűrítve, bizonyára valamelyik távolabbi galaxisból felvéve. Na, az aztán bámulatos volt! Képzeljétek csak el: ez idő alatt ötvenszer fordult a tengelye körül, és minden fordulat közben körülbelül kétmillió szupernova-robbanás zajlott le, vagyis nem láthattam az egyes felvillanásokat, csak a szerteszét bekövetkező robbanások egybemosódó fényét! Csakhogy az nem volt egyenletes, hanem lüktetett, meglepő gyorsasággal és szabályosan. Láthattam azt is, hogy közben a háttérben, előtérben és oldalt apróbb tejútrendszerek vonulnak, és közülük legalább három tucat elnyelődik a mi csillagvárosunkban. Mint valami falánk amőba, nyeldekelte forgása közben a közelébe tévedő törpegalaxisokat, utána mindig felgyorsult a fénylő lüktetése! És az egész tágabb környezet is nyüzsgött a kisebb-nagyobb tejútrendszerektől; villództak, cikáztak, kerülgették egymást, vagy összeolvadtak; némelyek szétporladni látszottak egy-egy ütközés közben; és jól érzékelhető volt, hogy tengelyforgásuk nem teljesen független egymástól, mintha azt a galaktikák közötti tér láthatatlan anyagának áramlásai és örvénylései idéznék elő, a tejutak pereméhez súrlódva és azokat megpörgetve. „Fénylő, sziporkázó mikrobák egy csepp kavargó vízben, mikroszkópon át!” – ez volt a benyomásom. Rendkívül kurta emberi életünk hamarabb lezajlik, mint egy galaktikus fordulat fél milliomod része, mert a földi evolúció folyamatai az alapanyagul szolgáló élőlények rövid élettartamán alapulnak. Ezért mi állóképnek látjuk az égboltot, ami a maga időléptékében mérve csupa forrongás, melyben a biológiai életnek semmi nyoma sem látszik, helyét egy egészen másfajta, de a maga módján akár életnek is tekinthető folyamat tölti ki. Ennek meglátása és valódi átélése a lelke mélyéig megrázza az embert. A kép villant egy utolsót a monitoron, és felébredtem. A káosz-analizátor tönkre ment, sajnos a konstruktőre üzenet hátrahagyása nélkül ismeretlen helyre költözött, és a számítógépem, valamint a távcső memóriája is törlődött, így semmi nyoma nem maradt annak az éjszakai kalandnak. Én pedig nem merném határozottan eldönteni, hogy tényleg álom volt-e mindez, vagy valóban megtörtént az egész."
(x) A regény a közeli jövőben játszódik.
"Lepkepatkók", 2007.
-
ZsL #37 A világűrből érkező jelek kutatása mindenképp fontos, mert új ismereteket adhat (pl. a pulzárok felfedezése), és a kutatáshoz szükséges technika fejlesztése más szakterületekre is hat. Még akkor is, ha csak természetes eredetű jelekre (sugárzásra, részecske-záporokra, gravitációs lökéshullámokra) számíthatunk, a földihez hasonló, vagyis technikai civilizáció nyomaira viszont aligha, amit eleve sejthetünk. Hiába van kb. 300 milliárd galaxis az általunk belátható térben, galaxisonként átlagban 100 milliárd égitesttel, mégis kb. nulla az esélye annak, hogy épp az általunk felismerhető technika alakult ki még egy másik helyen is. Nem ismeretes olyan természeti törvény, amelyik előírja, hogy a helyi különbségek ellenére mindenhol ugyanilyen fejlődési folyamat kell, hogy lejátszódjék. Ha pedig másképp zajlik, más az eredmény. Gondoljatok csak bele: ha a dinoszauruszokat nem szorította volna háttérbe egy természeti katasztrófa, akkor szinte biztos, hogy most nem lennénk itt. És a 65 millió évvel ezelőttin kívül két tucat másik nagy kihalás volt a Földön (szintén kisbolygó becsapódás következményei miatt, melyeknek nyomai kimutathatók; akit érdekel olvassa el a "Célpont a Föld" című MCSE-kiadványt), és ezek az esetek mind befolyásolták a földi evolúció jövőjét. Azt se feledjük, hogy eleve kicsi az esélye már annak is, hogy pont ugyanekkora bolygó alakuljon ki máshol is, pontosan ugyanolyan kémiai elem összetételű csillagközi gáz- és porfelhőből, mint amilyenből a Naprendszer létrejött, és a bolygók pályái is pont ugyanilyen elrendezésűek legyenek. Ha csak néhány százaléknyi az eltérés kémiai elemek arányában, a bolygók méret- és pályaadataiban, a központi csillag sugárzásában és annak periodikus és aperiodikus változásaiban, ha más sorrendben és más aktuális mértékű hatással csapódnak be a kisbolygók, ha más csillagközi felhőkön halad át a másik bolygó naprendszere a Galaktika centrumát kerülgetve, máris egészen más lesz a bolygó fizikai és kémiai folyamatainak, történelmének eredménye. És természetesen a biológiája is. Élet nyilván akárhol és akárhányféle formában előfordulhat a kozmoszban, ne legyünk meglepődve, ha a következő két-három évtized során még a Naprendszer néhány bolygóján és holdján is felfedezzük, de ennek semmi jelentősége a technikai civilizáció létrejötte szempontjából. Az értelem is sokféle lehet, hiszen a Földön is van az emberin kívül többféle, elég ha a delfinekre, a nyolckarú polipokra és a társadalmakba szerveződött ízeltlábúakra gondolunk. Felvettünk velük valamilyen kapcsolatot? Azon kívül, hogy irtjuk vagy vadásszuk őket, nemigen, pedig ugyanennek a véletlenszerűen kialakult evolúciójú bolygónak a közös genetikai múltjából erednek, azaz távoli rokonaink. Na de nekik miért nincs szükségük technikára? Azért mert más környezetben élnek. Olyanban, amelyikben az felesleges.
Eszemben sincs kijelenteni, hogy lehetetlen másik technikai civilizáció létezése, csak úgy vélem, hogy ugyanolyan valószínűtlen, mint két azonos ujjlenyomatú ember a Földön, akinek a sorsa és az évtizedek során összegyűlt emlékei és betegségei is azonosak. Az élet alighanem változatosabb formában létezik az Univerzumban, mint ahány az égitestek száma, és az "értelem" csak egy a billiónyi lehetőség közül, amivel az élet reagál a számára adódott környezetre. A földön kívüli értelem kutatásának eredménytelensége azonban biztató abból a szempontból, hogy ha akadnak is földszerű exobolygók a napjuk számunkra lakható zónájában, de lakatlanok, akkor senkinek nem okozunk kárt, ha a fénysebességet kicselező űrtechnika létrejötte után odaköltözünk. -
DontKillMe #36 Contact...(film). -
#35
Irgalmatlan hülyeség a bejelentés. Ugyanis, ha nincs X távolságon belül a "cél", akkor fizikai képtelenség a kijelentés. -
duke #34 "Mi valtozna, ha talalnak egy civilizaciot 1000 fenyevre? Nem hinnem, hogy lenne barmilyen osszefogas az emberisegben csak azert mert nem vagyunk egyedul. Ugyanugy menne tovabb a kornyezetszennyezes a haboruk stb."
Azert emberiseg tortenelmeben, volt mar parszor, hogy egy eszme, gondolat alaposan atformalta az emberek eletet. Valasok szulettek, haboruk indultak.
Az minimum, hogy alaposan felporgetne az urkutatast, meg a filmgyartast. -
Irasidus #33 Ha a zaj fizikai eredete ismeretlen, akkor azt sem tudod megállapítani, hogy mekkora intenzitású zajnak kell lennie, persze megmérheted, de nem tudod hol kezdődik és végződik a többi zaj és "nem zaj" forráshoz képest. Egyetértek, szabályosság a természetben is van (pl.: pulzár), (illetve a szabálytalanság még nem zaj!) ennél sokkal több kell: vagy olyan szabályosság amit jelen tudásunk szerint nem tud a természet, vagy olyan szabályosság amit felismerünk. -
gforce9 #32 Nem a jelerősség számít, hanem hogy van e benne bármiféle szabályosság. Persze ha ilyet találnak, az nem biztos, hogy más életformától ered, lehet egy új természetes jelenség felfedezése lesz. De ez is jó, ha ilyen történik. Tágítja a látókörünk, még akkor is ha a következő 200 évben nem találnak idegen civilizációra utaló jelet. -
Irasidus #31 Pontosan, a "zaj" kutatásával is csillagászok hada foglakozik. Viszont olyan is van, amikor a zajforrás erőssége nem ismert (mekkorának kellene lennie?), akkor csak elméleti/matematikai megoldások lehetségesek és/vagy standard-gyergya megoldások. -
Zero 7th #30 Az a te iszonyatos tudatlanságodon mit fog befolyásolni, ha én visszamegyek általános iskola ötödikbe? TE nem tudsz egyenletet rendezni, és még akkor sem jut el a csökött agyadig, ha NYOLCSZOR magyarázom el.
Ezek után kicsit szánalmas, hogy még te próbálsz meg osztani magas lóról, retardáltkám... -
gforce9 #29 Ha ismert zajforrásokról van szó, azt kivonják és ez viszonylag egyszerűen megtehető, persze számítási kapacitást azt igényel. Minél pontosabban ismert a zajforrás, pl. a háttérsugárzás minél pontosabban fel van térképezve, annál pontosabban lehet kivonni a többi sugárzásból. A zajforrások pontos kimérésével is fokozható az érzékenység. Az algoritmusokat felírni nyilván nem fogom tudni.