68
-
Gauge #1 Remélem nem kell még 20 évet várni... de az sem szeretném, ha hirtelen a fejük fölött jelennének meg:) -
prybaby #2 Ja persze csak ne zarjak el a penzcsapot. Azt elfejtette kozolni, hogy az elmelete szerint utana olyan gyors gepek lesznek hogy evente talalnak uj civilizaciot? -
Angelus1991ster #3 Földönkívüliek léteznek. Buta ember az aki nem hiszi és/vagy tagadja, hogy a Föld nevű bolygónkon kívül nem létezhet a miénkhez hasonló bioszféra. Biblia se mondja, hogy a Földön lehet csak élet. Legjobb példa mi világunk, amire egy modellként tekinthetünk. Elnézést a sok közhelyért:D -
gforce9 #4 "20 éven belül meglehetnek a földönkívüliek"
Nem tudjuk, hogy egyátalán mekkora arányban vannak jelen lakható bolygók. Nem tudjuk, hogy ha a feltételek adottak, mekkora eséllyel alakul ki élet. Nem tudjuk, hogyha az élet kialakul, mekkora eséllyel fejlődik ki jeladásra képes-, vagy hajlandó civilizáció, valamint azt sem tudjuk pontosn, hogy 20 év alatt mennyit fog fejlődni pontosan a számítástechnika. Amúgy tök korrekt jóslat ezeket leszámítva :) -
gforce9 #5 Mondjuk az eredeti cikk nem ennyire szenzációhajhász és csak személyes tippként adaják elő a dolgot. -
Lollerka #6 most komolyan, hany ember hivta vissza az ismeretlen telefonszamot ha hivtak?:D es ez azt foltetelezi h mindenki telefont hasznal
ertsd lehet, hogy a foldonkivuliek meghallottak minket, csak nem akarnak valaszolni, mert minek, vagy csak olyan eszkozoket hasznalnak ami nem is teszi lehetove h meghalljanak -
endrev #7 "20 éven belül meglehetnek a földönkívüliek" - mármint a párszáz/párezer éves múltban? :D Tényleg ennyire agyilag suttyók dolgoznak ott kint? (Ja, hogy azért dolgozik a SETI-nél, mert amelyik kutató érti, hogy semmi értelme így keresni a földönkívülieket, az nem ott dolgozik. Oké, értem.) -
#8
20 éven belül meglesznek a földön kívüliek, elfogy az olaj, meglesz a kifogyhatatlan fúziós energia, szabályozni fogjuk az időjárást, kitör a világbéke és Afrikában sem fognak éhezni!
Ahogy nézem Seth Shostaknak tök jó filmes karrierje van, volt a Star Trekben, meg egy csomó dokumentumsorozatban, pl az Ancient Aliens-benXD
-
COOLancs #9 Ha jól emlékszem 2000-ben azt mondták hogy 10 év alatt meglesznek, hiszen óriási ütemben fejlődik a számítástechnika. És valóban fejlődött, mégsem lett meg semmi. Ennyi idő alatt mindenki rájöhetett hogy nem sokat ér a SETI. -
duke #10 "minden eddigi felismerésnél nagyobb fontosságú lenne, erről pedig nem szabad lemondanunk. "
Az biztos hogy izgalmas lenne.
Bar nagyabo kb semmit sem tudnank kezdeni azzal, ha mondjuk 1000 fenyevre talalnanak egy civilizaciot, de akkor is alapvetoen megvaltoztatna gondolkodasunkat, vilaglatasunkat.
Es rengetegen azon agyalnanak, hogyan lehetne atlepni a fenysebeseget, legalabb kommunikacios szinten, mar ez is sok mindent meg valtoztatna. -
sempronius18 #11 Mióta én olvasni tudok a tudományos-fantasztikus-sötétzöld elemektől csak ilyeneket hallok:
Pl 10 éven belül elfogy az olaj, 10 éven belül ellepi a tenger Hollandiát, 10 éven belül lesz kapcsolat az UFO-kal.
Kb 12 éves koromig komolyan vettem őket. -
prybaby #12 Mi valtozna, ha talalnak egy civilizaciot 1000 fenyevre? Nem hinnem, hogy lenne barmilyen osszefogas az emberisegben csak azert mert nem vagyunk egyedul. Ugyanugy menne tovabb a kornyezetszennyezes a haboruk stb. -
hgaben90 #13 Rég nem bámészkodni kéne. Megoldani valahogy a csillagközi utazást, vagy hagyni a francba és a Földdel foglalkozni.
Én az elsőre szavazok. Egyrészt nem lakhatunk itt örökké (főleg amilyen "remekül" bánunk a bolygóval) másrészt ha léteznek, inkább mi találjuk meg őket valahol, mint ők minket itt. A rádió használatának köszönhetően nekünk már ketyeg az óra. Ha ott vannak, előbb-utóbb észlelik a jeleket. -
Amergin #14 Szerintem ha a 4 fényévre lévő Alpha Centaurin lenne egy rövidhullámú rádiózást használó civilizáció (aminek az esélye valahol a nulla és a mínusz egymillió között van) azt sem vennénk észre, hát akkor mi a fauszt akarunk mi? Rádiótávcsővel nem 20 évig, hanem kb. 1 milliárd évig kéne hallgatózni minden csatornán, hogy fogjunk is valamit. Ez a téveszme (már hogy rádióhullámok vételével fogjuk megtalálni ítit) a hatvanas években alakult ki. Erre alapították a SETI-t, ami a nyugdíj előtt álló idős tudósok elfekvő intézete. Remek "kutatási témát" és biztos megéhetést ad nekik halálukig az által, hogy keresik a semmit és fizetést kapnak érte...
De tegyük fel, hogy találnak valamit 650 fényév távolságban.
Akkor mi van?
"Nem vagyunk egyedül"
Télleg??? Ezt nagyjából eddig is tudtuk. És akkor mi van?
A legnagyobb dilemma, amit ez felvetne az az a dogmatikai kérdés lenne, hogy az SKLR3456 L34 rendszer 4. bolygóján lévő értelmes lények megváltásáért is meghalt-e Jézus? Ha igen, az jó. Ha nem, akkor meg vizesnyócas!
-
#15
Attól, hogy a gépek számítási teljesítménye összehasonlíthatatlanul gyorsabb lett, és a sebességük még mindig folyamatosan nő, a távolságok és a jel sebessége ugyanakkora maradt.
-
#16
Vagyis nem gyorsabb, hanem nagyobb...
Az meg a másik, hogy az egysejtűek nem tudnak rádiózni, viszont az is élet. -
Katalizátor #17 A SETI mindenképp fontos és KELL csinálni. Ez nem az a terület, ahol rögtön eredményeket lehet felmutatni, nem is az, ahol mindenképp lesz eredmény, de egyszerűen muszáj, hisz ez napjaink felfedezéseinek egyik alappillére. A Föld partjai nagyjából kipipálva, jöhetnek az óceánok, a világűr és az idegen civilizációk. AZ meg rohadtul nem zavar, hogy valaki ezért pénzt is kap, sokkal értelmesebb munka, mint pl amit én csinálok. -
#18
Pár 10 fényéven belül is van jó pár csillag, és ez még olyan idő egy kétoldalú kommunikációval is, hogy ha egyikünk sem tud csillagközi utazni, akkor is megéri kommunikálni. Szal eddig még csak lenne ráció benne.
Csak ugye, ha feltételezzük, hogy minden alkalmas, vizes bolygón, vagy holdon kialakul az élet, és ez előbb utóbb el is vezet valami értelmes civilizációhoz akkor is kiba nagy az esély arra, hogy a másik közeli csillagon már, vagy épp még nem léteznek a tesók.
A távolabbi csillagok esetében pedig tényleg nem sok jelentősége lenne azonkívül, hogy egy pipát rakhatnánk egy csillag mellé.
Aztán persze lehet, hogy tele van a viszonylag közeli űr idegen lényekkel, és már évtizedek óta vesszük is a jeleiket. De a tudósok szeretnek minden dolognak természetes magyarázatot találni. Pl a pulzároknak is. Pedig szegény Ítik nem győzik energiával, hogy rádiótól gamma spektrumig mindenféle jelzőfényekkel rakják teli a galaxist.
XD -
Irasidus #19 A mi szintünkön, vagy fejlettebb lények, hozzánk hasonlóan képesek lehetnek exobolygókat felfedezni, ha 200 fényév távolságból teszik ezt, akkor a Földnek a kétszáz évvel ezelőtti arcát látják. És ekkor rádiózásnak (vagy fejlettebb kommunikációs formának) még semmi nyoma, így nem is fognak kommunikációt kezdeni velünk. Nos, és még távolabb... Tehát, vagy fejletlenebbek nálunk, vagy amit látnak az túl piritív, hogy kapcsolatot kezdeményezzek. Ez úgy tűnik a Fermi-paradoxon egy lehetséges, ésszerű megoldása. -
gforce9 #20 Volt el olyan gondolat is, már nem ugrik be kitől, hogy biztosan ésszerű azt feltételezni, hogy úgy kommunikálnának máshl, mint mi? Kitennének bazinagy antennáket, mint a mi TV illetve rádióadóink, aztán had szóljon? Minden irányba? Ésszerű ez? Egy fejlett civilizáció, ha irányítva kommunikál nem úgy mint mi, hogy gömb alakban terjednek a jelek, akkor kevés az esély belebotlani egy jelbe. -
Irasidus #21 Főleg, hogy már 1 fényév távolságból is, a Földről elindult TV/Rádió és egyéb adások - amire hivatkozni szoktak - hátérzajtól megkülönböztethetetlen lesz. Nincs sok értelme (legalábbis akkora energiákon sugárzott) indirekt rádióhullámok után kutatni amiről szólni szoktak. Sok kutató szerint. -
gforce9 #22 Hát a háttérsugárzásból már mi is képesek vegyunk leválasztani elég sokmindent. PL. a tejút síkjából érkező többlet zavarást le tudjuk válogatni 1-2 extrém esettől eltekintve. Szóval már a mi műszereink is eléggé jó felbontásúak ahhoz, hogy nagyonapró jeleket, nagyon messziről ki tudjunk szűrni. Egy fejlettebb civilizáció műszereinek érzékenységét pedig megsaccolni nem sok értelme van :) -
Irasidus #23 Igen, sok mindent ki tudunk szűrni, de ez hogyan is működik? Általában egy teljes frekvencia sávot kiszűrünk, így ha abban lenne valami, azt ugye így nem veszed észre? Amúgy meg zajból kivenni valamit, csak akkor lehetséges, ha tudod mit keresel, de konkrétan mit is keresünk? A SETI ezért sem így kutat. -
gforce9 #24 Miért kellene úgy szűrni? Nem vagyok ugyan rádiócsillagász, de a megszokottól való eltéréseket figyelik tudtommal. A szűrés nem úgy működik, hogy kiixelnek x-től y-ig egy tartományt. Az nem szűrés, hanem leválasztás. -
Zero 7th #25 Kizárni, hogy léteznek vagy bizonyíték nélkül hinni bennük pont egyforma mértékű faszság, egyik sem jobb a másiknál. -
Zero 7th #26 Szerintem ha egy egyismeretlenes egyenletet képtelen vagy rendezni, akkor ne erőltesd ezt a témát, mert esélyed sincs, hogy felfogd miről van szó. -
Irasidus #27 A rádiócsillagászt rádióforrásokat (vagy éppen a rádiózajt) vizsgálja, csak fényhez képest más hullámhosszon. A szűrési módszer lényege, hogy vagy eleve nem is foglalkoznak azzal a tartománnyal (pl.: légkör, Nap, Tejút) vagy a kapott értéket kivonják az eleve ismert zaj gyakorlati vagy elméleti értékéből. Ezek általában teljesen automatizált eljárások. Te milyen szűrési eljárást ismersz, vagy mire gondolsz? -
Irasidus #28 Mennyi vissza az általános 5-ikbe, és járd újra. Ennyit tudok, és akarok neked már csak mondani. A továbbiakban ignorállak. -
gforce9 #29 Ha ismert zajforrásokról van szó, azt kivonják és ez viszonylag egyszerűen megtehető, persze számítási kapacitást azt igényel. Minél pontosabban ismert a zajforrás, pl. a háttérsugárzás minél pontosabban fel van térképezve, annál pontosabban lehet kivonni a többi sugárzásból. A zajforrások pontos kimérésével is fokozható az érzékenység. Az algoritmusokat felírni nyilván nem fogom tudni. -
Zero 7th #30 Az a te iszonyatos tudatlanságodon mit fog befolyásolni, ha én visszamegyek általános iskola ötödikbe? TE nem tudsz egyenletet rendezni, és még akkor sem jut el a csökött agyadig, ha NYOLCSZOR magyarázom el.
Ezek után kicsit szánalmas, hogy még te próbálsz meg osztani magas lóról, retardáltkám... -
Irasidus #31 Pontosan, a "zaj" kutatásával is csillagászok hada foglakozik. Viszont olyan is van, amikor a zajforrás erőssége nem ismert (mekkorának kellene lennie?), akkor csak elméleti/matematikai megoldások lehetségesek és/vagy standard-gyergya megoldások. -
gforce9 #32 Nem a jelerősség számít, hanem hogy van e benne bármiféle szabályosság. Persze ha ilyet találnak, az nem biztos, hogy más életformától ered, lehet egy új természetes jelenség felfedezése lesz. De ez is jó, ha ilyen történik. Tágítja a látókörünk, még akkor is ha a következő 200 évben nem találnak idegen civilizációra utaló jelet. -
Irasidus #33 Ha a zaj fizikai eredete ismeretlen, akkor azt sem tudod megállapítani, hogy mekkora intenzitású zajnak kell lennie, persze megmérheted, de nem tudod hol kezdődik és végződik a többi zaj és "nem zaj" forráshoz képest. Egyetértek, szabályosság a természetben is van (pl.: pulzár), (illetve a szabálytalanság még nem zaj!) ennél sokkal több kell: vagy olyan szabályosság amit jelen tudásunk szerint nem tud a természet, vagy olyan szabályosság amit felismerünk. -
duke #34 "Mi valtozna, ha talalnak egy civilizaciot 1000 fenyevre? Nem hinnem, hogy lenne barmilyen osszefogas az emberisegben csak azert mert nem vagyunk egyedul. Ugyanugy menne tovabb a kornyezetszennyezes a haboruk stb."
Azert emberiseg tortenelmeben, volt mar parszor, hogy egy eszme, gondolat alaposan atformalta az emberek eletet. Valasok szulettek, haboruk indultak.
Az minimum, hogy alaposan felporgetne az urkutatast, meg a filmgyartast. -
#35
Irgalmatlan hülyeség a bejelentés. Ugyanis, ha nincs X távolságon belül a "cél", akkor fizikai képtelenség a kijelentés. -
DontKillMe #36 Contact...(film). -
ZsL #37 A világűrből érkező jelek kutatása mindenképp fontos, mert új ismereteket adhat (pl. a pulzárok felfedezése), és a kutatáshoz szükséges technika fejlesztése más szakterületekre is hat. Még akkor is, ha csak természetes eredetű jelekre (sugárzásra, részecske-záporokra, gravitációs lökéshullámokra) számíthatunk, a földihez hasonló, vagyis technikai civilizáció nyomaira viszont aligha, amit eleve sejthetünk. Hiába van kb. 300 milliárd galaxis az általunk belátható térben, galaxisonként átlagban 100 milliárd égitesttel, mégis kb. nulla az esélye annak, hogy épp az általunk felismerhető technika alakult ki még egy másik helyen is. Nem ismeretes olyan természeti törvény, amelyik előírja, hogy a helyi különbségek ellenére mindenhol ugyanilyen fejlődési folyamat kell, hogy lejátszódjék. Ha pedig másképp zajlik, más az eredmény. Gondoljatok csak bele: ha a dinoszauruszokat nem szorította volna háttérbe egy természeti katasztrófa, akkor szinte biztos, hogy most nem lennénk itt. És a 65 millió évvel ezelőttin kívül két tucat másik nagy kihalás volt a Földön (szintén kisbolygó becsapódás következményei miatt, melyeknek nyomai kimutathatók; akit érdekel olvassa el a "Célpont a Föld" című MCSE-kiadványt), és ezek az esetek mind befolyásolták a földi evolúció jövőjét. Azt se feledjük, hogy eleve kicsi az esélye már annak is, hogy pont ugyanekkora bolygó alakuljon ki máshol is, pontosan ugyanolyan kémiai elem összetételű csillagközi gáz- és porfelhőből, mint amilyenből a Naprendszer létrejött, és a bolygók pályái is pont ugyanilyen elrendezésűek legyenek. Ha csak néhány százaléknyi az eltérés kémiai elemek arányában, a bolygók méret- és pályaadataiban, a központi csillag sugárzásában és annak periodikus és aperiodikus változásaiban, ha más sorrendben és más aktuális mértékű hatással csapódnak be a kisbolygók, ha más csillagközi felhőkön halad át a másik bolygó naprendszere a Galaktika centrumát kerülgetve, máris egészen más lesz a bolygó fizikai és kémiai folyamatainak, történelmének eredménye. És természetesen a biológiája is. Élet nyilván akárhol és akárhányféle formában előfordulhat a kozmoszban, ne legyünk meglepődve, ha a következő két-három évtized során még a Naprendszer néhány bolygóján és holdján is felfedezzük, de ennek semmi jelentősége a technikai civilizáció létrejötte szempontjából. Az értelem is sokféle lehet, hiszen a Földön is van az emberin kívül többféle, elég ha a delfinekre, a nyolckarú polipokra és a társadalmakba szerveződött ízeltlábúakra gondolunk. Felvettünk velük valamilyen kapcsolatot? Azon kívül, hogy irtjuk vagy vadásszuk őket, nemigen, pedig ugyanennek a véletlenszerűen kialakult evolúciójú bolygónak a közös genetikai múltjából erednek, azaz távoli rokonaink. Na de nekik miért nincs szükségük technikára? Azért mert más környezetben élnek. Olyanban, amelyikben az felesleges.
Eszemben sincs kijelenteni, hogy lehetetlen másik technikai civilizáció létezése, csak úgy vélem, hogy ugyanolyan valószínűtlen, mint két azonos ujjlenyomatú ember a Földön, akinek a sorsa és az évtizedek során összegyűlt emlékei és betegségei is azonosak. Az élet alighanem változatosabb formában létezik az Univerzumban, mint ahány az égitestek száma, és az "értelem" csak egy a billiónyi lehetőség közül, amivel az élet reagál a számára adódott környezetre. A földön kívüli értelem kutatásának eredménytelensége azonban biztató abból a szempontból, hogy ha akadnak is földszerű exobolygók a napjuk számunkra lakható zónájában, de lakatlanok, akkor senkinek nem okozunk kárt, ha a fénysebességet kicselező űrtechnika létrejötte után odaköltözünk. -
ZsL #38 Ha már ilyen jól összejöttünk egy kis véleménycserére, bátorkodom idehozni egy regényrészletet, hogy aki ráér, hadd olvassa. A maga módján ez is egy vélemény:
"...Ha már szóba jöttek a rémálmok, el kell, hogy meséljek egyet! Az emléke hetekig kísértett, annyira rossz hangulattal járt együtt. Akkoriban sokat olvastam a káosz-elméletről és a turbulencia-kutatásról, mert igen érdekelt ez a témakör, amely a tudomány és a technika szinte valamennyi ágát érinti. Igyekeztem minden elérhető könyvet, folyóiratcikket és szakdolgozatot áttanulmányozni, ami erről szólt, így aztán nem csoda, hogy egy idő után már álmomban is megjelentek a fraktálgeometriai képek és képletek, meg a bifurkációs grafikonok, és egyéb, a téma iránt érzéketlenek számára agyrémnek tűnő, valójában igencsak logikus fogalmak és összefüggések. Ezzel egy időben, szinte pihenésképpen foglalkoztatott az űrkutatásának az a problémaköre, amely a kozmikus társkereséssel kapcsolatos. Annak a bizonyos SETI-programnak a különféle módszerei, amelyekkel szakemberek megszállott hada próbálja már évek óta kiszűrni a csillagok felől jövő sokféle sugárzásból az esetleges értelmes lények nyomaira utaló jeleket. Megismertem a kozmikus kapcsolatfelvétel céljára kidolgozott „űrközi” nyelveket a LINCOS-tól a legutóbbi években feltalált BYTEPERANTO-ig (x); elolvastam a rádió-, gamma- és neutrinó-csillagászat kutatási eredményeiről szóló szakirodalmat; kívülről tudtam a Naprendszer közeli és távoli szomszédságában előforduló, életnek esetleg otthont adó exobolygók adatait, és ha amatőr fokon is, de lassanként kezdtem magam is szak-embere lenni a témakörnek. És egyszer csak, az egyik éjszaka közepén elképesztő meglátásom támadt! A szakemberek mindenáron keskenysávú, ha lehet 1 Hz-en belüli jeleket keresnek, akár a „magától értetődő”-nek tűnő 21 cm-es hullámhossz közelében, akár a „vízvonal” tájékán, akár valamelyik felharmonikuson, mert szerintük csak ez különböztetheti meg a technikai civilizáció jeladását a kozmikus háttérzajtól (amely a csillagok működéséből és a csillagközi térben száguldó részecskék ütközéseiből ered). Csak azért vélik ezt, mert számunkra ez tűnik logikusnak! Mintha az indiánok füstjeleket keresnének a kozmikus térben! Ám ha a keresett jelek kibocsátói akár csak ötven-száz évvel fejlettebbek nálunk technikailag, akkor már szinte biztos, hogy valamilyen, a számukra korszerűbb módszerrel kommunikálnak! Lehet, hogy továbbra is rádiózással, vagy az elektromágneses sugárzás valamely más hullámhossz-tartományával, de nem a „vivőfrekvencia + ráültetett jel” ósdi trükkjével. Nyilvánvaló, hogy egy igazán fejlett civilizáció üzenetei sokkal összetettebbek, sőt: bonyolultabbak annál, mintsem ez a régi módszer eléggé sűrű és gyors adatátvitelt tenne lehetővé! Az ő jeleik a mi észlelőberendezéseink számára abszolút káosznak kell, hogy tűnjenek!!! Felpattantam az ágyból és bekapcsoltam azt a káosz-analizátort, ami az egyik, hozzám hasonlóan a téma iránt érdeklődő, elektronika-mániás ismerősöm barkácsolt nemrég. Első gondolatom az volt, hogy a rádiótávcsövek által felvett, és az Internet révén letölthető jelsorozatok valamelyikét futtatom át az analizátoron, de aztán jobb ötletem támadt. Beüzemeltem a nemrég szerzett, ötven centiméteres tükörátmérőjű, GO-TO rendszerű optikai távcsövet a számítógépemen keresztül, beállítottam az egyik „rendellenes spektrumú” csillag koordinátáit, aztán amikor a távcső célra állt, csatlakoztattam az analizátorhoz.
Telitalálat volt! Nagyon elhúztam a bevezetést, ezért most rövidebb leszek! Az, hogy egy igazán fejlett technikájú lényekből álló közösség a kvantummechanikai „azonnali távolhatás” elvén működő kommunikációt használ, már régóta valószínű volt a számomra. Az is, hogy a nagy távolságú jeladáshoz még a legfejlettebb technika esetén is óriási energiára van szükség, vagyis az idáig eljutott lények a csillaguk sugárzását fogják felhasználni. Hogy miképp szennyezik központi égitestüket azokkal az elemekkel, amelyek révén „rendellenes színképű”, és ezáltal üzenetátvitelre alkalmas lesz a csillag, az persze kérdés, valamint az is, hogyan modulálják sugárzását üzenetté. A lényeg, hogy alig telt el néhány másodperc azután, hogy egy nyolc végtagú, polipszerű lény képe megjelent a monitoromon (a néhány másodperc alatt furcsa villanásokkal egy sor apró, ismeretlen jel futott végig a képernyő felső szélén), máris megszólalt a számítógépem hangszóróján keresztül, aránylag érthető magyarsággal! Persze nem a saját hangja volt, hanem a fordítógépé. A kép hátterében időnként átúszó más lények érzékeltették, hogy beszélgető partnerem víz alatti életmódú. Már az eddigiek is elegendők lettek volna ahhoz, hogy a döbbenettől azonnal felébredjek, de az álom még két percig folytatódott. Én szóhoz sem jutottam, mert az idegen röviden köszöntött a sikeres kapcsolatfelvételi kísérletem alkalmából, majd közölte, hogy ennek ellenére nem áll szándékában sem őneki, sem a bolygója közösségének, sem a Galaktikus Parlamentnek, hogy továbbra is kapcsolatban maradjanak a Földdel. Régóta figyelnek minket, és meg van a véleményük rólunk, amit udvariasságból inkább nem részletez. Ezután mondta el azt, aminek hatása alól hetekig sem szabadultam. A mi földi, emberi logikánk számára az a természetes, hogy ha kapcsolatba kerülnénk más bolygó nálunk fejlettebb értelmes lakóival, azok gyarmatosítanának, leigáznának és kizsákmányolnának minket. Ahogy ezt a Földön is tették a fejlettebb technikájú országok a fejletlenebbekkel a történelem során. Nos, a kozmoszban nem így van! A polipszerű lény szerint szerte a Galaktikában, már évmilliárdok óta az a tapasztalat, hogy ha egy civilizáció jóindulatúan átadja tudását és technikai ismereteit egy nála fejletlenebbnek, az visszaél a kezébe került eszközökkel, mert a morális fejlődés nem követi eléggé gyorsan a technikait, és az értelmileg primitívebb olyan irányban bontakozik ki, hogy megtámadhassa a nála fejlettebbet. Hogy elszedje tőle, amit csak lehet! Ahogy azt nálunk mondják: nyújtsd a kisujjad – egész karod kell! Lásd: az értelmesebb Neandervölgyi ősemberek is mennyire ráfáztak az agresszív Cro-Magnoniak iránt tanúsított jóindulatukra! Ezért a Galaktika legfejlettebb lényei soha semmilyen kapcsolatot nem építenek ki a náluk fejletlenebbekkel, hanem megvárják, hogy azok is eljussanak az ő szintjükre és csak akkor veszik be őket a Klubba. Fejlődésben nem hajlandók segíteni, a sorvadásban annál inkább, ha az illető égitest civilizációját reménytelen esetnek tartják. A földiek további sorsával kapcsolatban még nem döntöttek, de a Naprendszerünkben nem véletlenül kering annyi „földsúroló kisbolygó”, arra várva, hogy esetleg beteljesítsék feladatukat… Vigaszképpen célzott rá, hogy azért még nem teljesen reménytelen a helyzetünk, és ha ahelyett, hogy az isteni jóindulatra és gondviselésre számítanánk, inkább annak tudatában, hogy a Teremtő elhagyott minket, megpróbálnánk összekapni magunkat és rendet tenni házunk táján, méghozzá rövidesen, akkor talán megúszhatnánk a végítéletet! Ezután a kapcsolatfelvételi igyekezetem díjazásaként levetített egy rövid sztereofilmet. Hogyan érte el, hogy a számítógépem régimódi monitorának képernyője arra az időre térhatású legyen, az rejtély. Alighanem jócskán előttünk járó fejlettségű pszichofizikájuk és technikájuk révén, aminek bizonysága, hogy azonnal észlelték, amint ráálltam a csillaguk fényére. A képtérben lepergett Galaktikánk tízmilliárd évnyi élete, egyetlen percbe sűrítve, bizonyára valamelyik távolabbi galaxisból felvéve. Na, az aztán bámulatos volt! Képzeljétek csak el: ez idő alatt ötvenszer fordult a tengelye körül, és minden fordulat közben körülbelül kétmillió szupernova-robbanás zajlott le, vagyis nem láthattam az egyes felvillanásokat, csak a szerteszét bekövetkező robbanások egybemosódó fényét! Csakhogy az nem volt egyenletes, hanem lüktetett, meglepő gyorsasággal és szabályosan. Láthattam azt is, hogy közben a háttérben, előtérben és oldalt apróbb tejútrendszerek vonulnak, és közülük legalább három tucat elnyelődik a mi csillagvárosunkban. Mint valami falánk amőba, nyeldekelte forgása közben a közelébe tévedő törpegalaxisokat, utána mindig felgyorsult a fénylő lüktetése! És az egész tágabb környezet is nyüzsgött a kisebb-nagyobb tejútrendszerektől; villództak, cikáztak, kerülgették egymást, vagy összeolvadtak; némelyek szétporladni látszottak egy-egy ütközés közben; és jól érzékelhető volt, hogy tengelyforgásuk nem teljesen független egymástól, mintha azt a galaktikák közötti tér láthatatlan anyagának áramlásai és örvénylései idéznék elő, a tejutak pereméhez súrlódva és azokat megpörgetve. „Fénylő, sziporkázó mikrobák egy csepp kavargó vízben, mikroszkópon át!” – ez volt a benyomásom. Rendkívül kurta emberi életünk hamarabb lezajlik, mint egy galaktikus fordulat fél milliomod része, mert a földi evolúció folyamatai az alapanyagul szolgáló élőlények rövid élettartamán alapulnak. Ezért mi állóképnek látjuk az égboltot, ami a maga időléptékében mérve csupa forrongás, melyben a biológiai életnek semmi nyoma sem látszik, helyét egy egészen másfajta, de a maga módján akár életnek is tekinthető folyamat tölti ki. Ennek meglátása és valódi átélése a lelke mélyéig megrázza az embert. A kép villant egy utolsót a monitoron, és felébredtem. A káosz-analizátor tönkre ment, sajnos a konstruktőre üzenet hátrahagyása nélkül ismeretlen helyre költözött, és a számítógépem, valamint a távcső memóriája is törlődött, így semmi nyoma nem maradt annak az éjszakai kalandnak. Én pedig nem merném határozottan eldönteni, hogy tényleg álom volt-e mindez, vagy valóban megtörtént az egész."
(x) A regény a közeli jövőben játszódik.
"Lepkepatkók", 2007.
-
Vol Jin #39 A legközelebbi csillag lakatlan bolygójára elvinnénk valahogy egy földi rádióadót, mondjuk a Petőfit, nem tudnánk kibogarászni a háttérzajból innen a Földről. Ehhez ismerni kellene a zaj fogalmát, hogy megértsd. A SETI sem ezeket keresi. A sok megawattos irányított nyalábokat, amik nem gömbfelületen terjednek. -
Irasidus #40 Egyetértek, de pontosítanék. A Földön nem egy rádióadó van, ennek az összteljesítménye nagyobb mint a magyar rádióadók; viszont ezt az EGÉSZET már 1 fényév távolságból sem lehetne kivenni a hátérzajból, legalábbis a Petőfi rádiót biztos nem, esetleg ha tudod milyen frekvenciákon keress, és mit akkor talán töredékeket, vagy bizonyos adásokat. 10 fényévéről viszont a számítások szerint ennyit sem.
Viszont az nem igaz, hogy csak sok megawattos irányított nyalábokat keres a SETI, egyrészt a rádiótávcsövek, vagy az Alan teleszkóp ennél jóval érzékenyebb jeleket is észre vesz - így akár a nem nekünk szánt indirekt, alacsony intenzitású, kis erősségű jeleket is, másrészt ezt szerepel is a programjukban...
Off.: egyébként a legnagyobb teljesítményű adók a radarcsillagászat, és katonai radarok produkálják, és ez is hozzáadódik a földi rádiózajhoz.