102
-
#1
Én úgy tudom, hogy a forint gyengélkedéséért is a sötét anyag a felelős.
XD -
#2
Egy kicsit túlképzettek ezek a tudóskák! -
Irasidus #3 Mert? -
johnfly #4 Adjanak már neki valami más nevet! Ez olyan gonoszan hangzik; vagy bután. Erre a kettőre asszociál egyből a legtöbb ember. A legrosszabb, hogy akárhol megjelenik: "sötét anyag", egyből nevetség, vagy kétkedés tárgyaként merül fel.
Arra is gondoltam már, hogy direkt csinálják, mert ha utólag kiderül, hogy valami teljesen az elmélettől eltérő mechanizmusok magyaráznák meg a későbbiekben az ebben a kérdéskörben emlegetett problémákat, akkor lehet utólag mondani, hogy: "Én már az elejétől kezdve kételkedtem a dologban", meg "Én megmondtam, hogy hülyeség".
Szóval mint mindig, tudóskáink biztonsági meccset játszanak. -
Amergin #5 És ez a bizonyos "árapály erő" csak az Oort felhőre hat? A bolygók mozgására miért nem hat? Azt ugyanis ki lehetnem mutatni. Ja hogy olyan kicsi az ereje, hogy a hatása elenyésző? Akkor meg az üstökösökre miért hat mégis? Elég zavaros ez így... -
Irasidus #6 Az üstökösök igen gyenge gravitációs kölcsönhatásban vannak a Nappal, mert messzebb vannak, és igen aprók. Nem hinném, hogy a bolygók mozgásából ki lehetne mutatni, a cikk is utal rá, hogy ez egy hipotézis ami több hipotézisre épül, nem több és főleg nem tény. Vannak még kérdések bőven... -
Irasidus #7 Persze, biztonsági meccset játszanak, mert biztos a laikusok véleménye érdekeli a leginkább sötét anyaggal foglakozó kutatókat, meg idejük is rengeteg van erre. Lehet túl sokat facebookozól? -
#8
márpedig a tudomány sosem téved, mert bizonyítékokon alapszik ** -
#9
Szuper! Egy olyan eseményt amiről alapvetően fogalmunk nincs miért következik be, egy olyan "valamivel" próbáljuk megmagyarázni amiről fogalmunk sincs hogy hogyan működik.
Nem kéne jobban megismerni a sötét anyagot (vagy bizonyítani hogy létezik) mielőtt arra használnánk hogy más jelenségeket megmagyarázzunk vele? -
Irasidus #10 A kérdésedre válaszolva, a sötét anyagnak gravitációs hatása van, ez mérhető, tanulmányozható hatás - és ez bizonyítottan hat másra is. Bár a fenti cikket én is kétlem, túl sok a bizonytalan faktor benne. -
Zero 7th #11 Ehm, az üstökösök jellemzően hógolyó állagúak, azok nem sűrűn csinálnak krátereket, főleg nem mexikói kurvanagyot. Azok ilyen légkörben felrobbanósak, mint a tunguzkai.
Szal szerintem ez az elmélet kicsit jav. vissza, dolgozzanak még rajta a tudós urak...
Mostanában valahogy elszaporodtak itt SGn ezek a TDK-dolgozat színvonalú tudományos cikkek... -
#12
"A kérdésedre válaszolva, a sötét anyagnak gravitációs hatása van, ez mérhető, tanulmányozható"
Ez így nem igaz. Bizonyos események arra engednek következtetni, hogy valami miatt a gravitáció nem olyan erősséggel van jelent mint ahogy azt a mai modelljeink szerint várjuk (gravitációs lencse, galaxisok csillagjainak keringése).
Ezért kitalálták a sötét anyagok, de ezt ők is hangsúlyozzák hogy itt most nem biztos hogy anyagról van szó. Alapvetően fingjuk nincs mi okozza, de egy titokzatos alig észlelhető anyag megmagyarázná.
Más szerint meg simán a gravitáció nem úgy működik nagy távolságban mint ahogy mi gondoljuk.
Ezért zavar engem, hogy mások már tényként kezelik és más elméletekben használják, hogy ez valamiféle anyag -
ZsL #13 A "sötét anyag" elnevezés az eredeti "Dark Matter" nehezen pontosítható magyarra fordításából ered. Ánglius nyelvterületen a Holdunk túloldala, ami tőlünk nem látható, a "Dark Side of the Moon" is fordítható "a Hold sötét oldalának". Amikor terjedni kezdett a cikkezés a Dark Matterről, eleinte "láthatatlan" anyagnak volt fordítva, ami találóbb is, mert az elektromágneses sugárzás számára tényleg közömbös (átengedi, nem árnyékolja le, de nem is bocsát ki effélét), és csak indirekt módon kalkulálható ki a jelenléte, a gravitációs lencse-hatása révén: a mögötte, még távolabb levő látható objektumok (galaxisok) képét szisztematikusan eltorzítja. -
emberz #14 Érdekes, ha a tudomány bizonytalan valamiben, nem tudja a választ, akkor azonnal sarlatánság, és a tudósok hülyék, de ha valamelyik félanalfabéta vadbarom hisz valamiben, akkor az már tuti bizonyosság... -
gforce9 #15 Ha a valaki azzal áll elő, hogy a gravitáció messzebb másként működik, akkor általában utánaszámolnak, hogyha tényleg úgy működik, ahogy a kitaláló mondja, akkor egyéb esetekre mi jön ki és ki szokott bukni, hogy az elképzelés nem stimmel. Erre 2x is volt példa a fizika történetében. Az elsőnek nem ugrik be a neve az 1800 as években élt az tuti és a newtoni paradoxont akarta feloldani. A második Einstein volt. Mindkettőnek utánaszámoltak és matematikailag cáfolták. Szóval ezzel próbálkoztak már de ez nem jött be. Az meg hogy kitalálok egy elméletet, ami nem kimérhető, nem kiszámolható és mégis magyarázza a sötét anyag hatását az kényelmes álláspont, csak nem túl tudományos és eléggé valószínűtlen, hogy igaz is :) -
Irasidus #16 Attól még a hatás az hatás marad csak mert nem tudom mi okozza, ez nem kitaláció, vagy következtetés, hanem gravitáció hatás, ami mérhető, tanulmányozható! De itt nem állt meg a tudomány: a sötét anyag eloszlásáról, mozgásáról és az anyaghoz illet más sötét anyag csomóhoz való viszonyáról rengeteg anyag gyűlt fel. Nagyon szép fotókat csinált erről a Hubble teleszkóp is, tehát felvétel is van a sötét anyag szerkezetéről: klikk a képért - és teljesen más a mozgása mint egy normál gázködnek! Ez tény, viszont az igaz, hogy tényekre nincs minden kétséget kizáró bizonyító erejű magyarázat - eddig. -
Irasidus #17 "Ehm, az üstökösök jellemzően hógolyó állagúak,"
Jég állagúak, vagyis inkább kőzúzalék jéggel keverve - mindez több km átmérőben. De nem az anyag keménysége üt krátert hanem a mozgási energiája válik (leginkább) hőenergiává (ami igencsak bitang nagy). Mechanika, ütközés...
"azok nem sűrűn csinálnak krátereket, főleg nem mexikói kurvanagyot. Azok ilyen légkörben felrobbanósak, mint a tunguzkai."
Ez attól is függ, hogy mekkora égitestről van szó, milyen szögben éri a légkört (lapos, vagy meredek) és persze mekkora a sebessége. A Tonguzkai meteor közel sem volt akkora égitest, mint a dinókat kipusztító km-es égitest. Szerencsénkre.
"Szal szerintem ez az elmélet kicsit jav. vissza, dolgozzanak még rajta a tudós urak... Mostanában valahogy elszaporodtak itt SGn ezek a TDK-dolgozat színvonalú tudományos cikkek..."
"..." -
Zero 7th #18 Eheh, nem teljesen.
Van egy elméletünk, ami nem írja le jól a valóságot, és a sötét anyag a "képletjavító tényező". Az meg már nézőpont kérdése, hogy az elméletet tekintjük jónak, amit egy ismeretlen hatás befolyásol, vagy hibásnak tekintjük az elméletet, mert nem írja le jól a világot.
A második megoldás lenne a korrektebb, csak amíg nincs helyette jobb elmélet, addig nem ér elvetni. -
Irasidus #19 Éppen fordítva. A sötét anyag nem elmélet valamire (mire?) - hanem egy mért hatás amire nem volt elmélet, vagy magyarázat, képlet, "tényező".
-
Zero 7th #20 Igen, a hógolyó is jégből van. Viszont porózus, kicsi a térfogatához képest a szárazanyagtartalma. (Ez a legfrissebb ismeretem, ha van infód róla, hogy az üstökös tömör, akkor link pls!)
A tömör jégnél meg 'a kő' kb 2.5 szer nehezebb. Ha a pórus 30%, akkor máris közel négyszeres tömegnél járunk, ugyanakkora térfogat esetén.
Szal igen, a mozgási energia üt krátert, de tömeg hiányában nincs mozgási energia se.
De nem is ez a gond, hanem hogy gyakorlatilag üstökösbecsapódásról összesen hallottam annyiszor, mint ahányszor ebben a cikkben szerepel. Te is meteoritokról beszélsz, nem üstökösökről. A csillagászat nem igazán feltételez üstökösbecsapódásokat, és azoknak látható hatást. A kráterek NEM üstökös, hanem meteoritkráterek.
http://news.nationalgeographic.com/news/2013/10/131011-first-comet-impact-egypt-fragment-science-space/
Itt van pl egy cikk a tunguzkain kívül egy másik üstökösről, erről is azt tételezik fel, hogy a légkörben felrobbant. Kettőből kettő, szerintem egy üstökös nem éri el a talajt. -
Zero 7th #21 Hát rohadtul nem.
Mért hatás, a _gravitációs_elméletünkhöz_képest_! Ha nincs gravitációs elmélet, amihez viszonyítod, akkor nincs hatás sem. Vannak galaxisok, van nekik átmérőjük, forognak valamilyen szögsebességgel, azt' szevasz. Ennyit tudsz megmérni.
Hatást csak onnantól képzelsz oda, hogy megpróbáltad kiszámolni, mekkora sebességgel KÉNE forogniuk, ha a gravitációs elméletünk helyes.
És itt jön be a sötét anyag, mint képletjavító tényező, amit alkalmazni KELL a gravitációs elméletünkre, különben az szar eredményt ad.
Ez nem különálló elmélet, ez egy kókányolás bele a gravitációba. 1/hiba szorzótényező. Az a kategória, amit MathCADben kiteszel jobbra, a nem nyomtatott részre. Amivel behazudod a képleted, ha nem jött ki a végeredmény, de nincs kedved előröl kezdeni az egészet. Csak ugye ha jól ledokumentálod, akkor onnantól nem csalásnak, matematikai szemfényvesztésnek nevezzük, hanem elméletnek. -
Irasidus #22 "Ha nincs gravitációs elmélet"
De van, ugye? És legjobb tudomásom szerint működik...
"Vannak galaxisok, van nekik átmérőjük, forognak valamilyen szögsebességgel, azt' szevasz. Ennyit tudsz megmérni."
Egyrészt dinamikai és relativisztikus mérésekkel a szatelitgalaxisok, csillagok, gáz és porfelhők alapján elkészítem a galaxis rotációs görbéjét, ami alapján meg lehet mondani mekkora tömege a galaxisnak. És érdekes módon mindkét módszer szerint ugyanaz jön ki. Másrészt a gravitációs lencse hatás éppen korrelál a relativitás elmélettel. Meg ugyebár nagyon különös, hogy ott ahol nincs sötét anyag viszont jól működnek az elméletek? Ok-okozat...
"Hatást csak onnantól képzelsz oda, hogy megpróbáltad kiszámolni, mekkora sebességgel KÉNE forogniuk, ha a gravitációs elméletünk helyes."
Igen, ha csak az ez hatása lenne akkor talán igazat is adnék. Vannak alternatív elméletek, ami szerint a gravitáció elmélete szorul kiegészítésre, vagyis, hogy a gravitáció nem a távolság négyzetével csökken, hanem távolság köbgyökével nő! Viszont ez nem magyarázza a gravitációs lencse hatás, és azt sem amikor galaxis halmazokra akarták alkalmazni akkor viszont csődöt mondott, viszont a relativitás elmélet ott IS jól működött. Azonkívül a galaxisok ütközése is relativitás elmélete szerint zajlik le, kivéve, hogy a sötét anyag-haló teljesen másképpen viselkedik, mint ahogy egy másfajta anyag viselkedne...
"Ez nem különálló elmélet, ez egy kókányolás bele a gravitációba. 1/hiba szorzótényező. Az a kategória, amit MathCADben kiteszel jobbra, a nem nyomtatott részre. Amivel behazudod a képleted, ha nem jött ki a végeredmény, de nincs kedved előröl kezdeni az egészet. Csak ugye ha jól ledokumentálod, akkor onnantól nem csalásnak, matematikai szemfényvesztésnek nevezzük, hanem elméletnek."
Rosszul tudod, a sötét anyag - a "belenyúlás" NÉLKÜL létezik mint tömeg, vagyis Kepler törvényeit, Newton és Einstein elmélet használva létezik. Az 1/hiba szorzótényezőt meg nem tudom értelmezni, mi az 1 és mi a hiba? Ilyet hol láttál belehazudva? Ne komolytalankodj légyszíves, én is megtisztellek azzal, hogy komolyan válaszolok. -
Irasidus #23 Nem, a hó és a jég nem ugyanaz (ha dobtak már fejbe jéggel, vagy hóval akkor tudod mi a különbség), másrészt az üstökösökben lévő jég olyan tömör, hogy tökéletes kristályrácsot alkot ("hetes jég") ami ott kemény kőzetekét viselkedik, ilyennel valószínűleg nem találkoztál még. De nem ez a lényeg! És most kapaszkodj meg, a víznek is van tömege (így a jégnek is) és egy közepes üstükös egy tömege megatonnákban mérhető. egy liter pontosan 1 kg-nak felel meg! Nos, 1 m3 jég 900 kg, ez 12km égtest esetén mekkora szám lenne szerinted? Persze ehhez még add hozzá a kőzetet is. Elképesztően nagy szám jönne ki, ennyit a te súlytalan üstöködről.
Viszont a lényeg ez: Ugye arról hallottál már arról legalább fél füllel, hogy a sebességgel nő a tömeg és a tömeg energiává alakul? Itt óriási sebességről van szó és hatalmas tömegről. Egy 180km átmérőjű kráterrel számolva 4,2 x 10 23 J energia szabadult fel... -
gforce9 #24 Ha kellően nagy egy jégtömb nem valószínű, hogy míg a viszonylag vékony (néhány km-es) légkört átszeli, a felszíni letöredezésen kívül bármiben kárt szenvedne. Kis objektum szétesik, de egy néhány km-es jéggolyó nem túl valószínű, hogy teljes terjedemében annyira átmelegedjen a légkörben, hogy szétrobbanjon. Szerintem. -
johnfly #25 Ha már a gravitáció a téma:
A Gravity Probe-B bebizonyította, hogy a föld forgása feltekeri a téridő szerkezetét, ha úgy pontosabb, a föld forgási irányában hoz létre torzulást a gravitációs mezőben. Engem az érdekelne, hogy tud-e valamelyikőtök ajánlani olyan tanulmányt, vagy cikket, ami ezzel a hatással galaxis méretekben foglalkozik, vagy a fekete lyukak (különösképp a nagy sebességgel forgó fekete lyukak) kérdéskörében foglalkozik a témával.
#7 Nincs facebook accountom. Ténymegállapítást tettem. A tudósok igenis foglalkoznak a publikummal. Sok kutatásnak csak az dönti el, hogy mennyi pénz jut rá, hogy milyen a publicisztikája. Ez a tény az, amire a hozzászólásomat alapoztam. -
#26
"#7 Nincs facebook accountom. Ténymegállapítást tettem. A tudósok igenis foglalkoznak a publikummal. Sok kutatásnak csak az dönti el, hogy mennyi pénz jut rá, hogy milyen a publicisztikája. Ez a tény az, amire a hozzászólásomat alapoztam."
Szerintem a Facebook helyett írhatott volna akármi mást is... :D
Én nem tudnék rá példát mondani, hogy milyen kutatásnál volt a mi egyemenünkön fontos az, hogy laikusok körében mennyire népszerű... :D (Persze ettől függetlenül pályázatoknál laikusok számára is érthetően leírják a kutatás tudományos hátterét, célját, és hasznát.)
Olyan szempontokat vesznek figyelembe, hogy tudományos körökben valami mennyire népszerű, mennyire korszerű (pl. mennyire szeretik a nagyobb impakt faktoros tudományos folyóiratok publikálni az adott témakörből származó eredményeket), vagy hogy milyen tudományos eredményt, kifejlesztett eszközt keresnek, lehet eladni manapság, mibe lehet fektetni mind tudományos, mind anyagi szempontból. -
gforce9 #27 Az a bizonyos mérés nagyon precíziós műszereket igényelt és izolált környezetet. Lényegében azt, hogy a nap és a hold gravitációs hatásait kikompenzálva a mérések visszaadják e az Einsten által megjósolt effektust. Visszadták. A gond az egésszel az, hogy egy többszereplős rendszerre kiszámolni képtelenség. 2-3 test estében még modellezhető egy galaxis esetén képtelenség megoldni az egyenleteket. Közelítő számítások vannak csak. Jórészt a newtoni elmélet szerint. Szóval ennek a hatásaival egyrészt azért nem foglakoznak, mert nem bírják modellezni még a szuperszámítógépek sem. Másrészt pedig azért, mert ez az "örvényhatás" annyira csekély, hogy galaxisnyi távolságból kimutathatatlan. A sötét anyag (vagy nevezzük bárminek) hatása viszont kimutatható. Valószínűleg a két jelenségnek nincs köze egymáshoz. A nagysebességgel forgó fekete lyukakat megkülönböztetni egy nem forgótól ismételten nehéz, hiszen magát a lyukat nem látni a körülötte keringő test mozgásából pedig messziről nem lehet kideríteni. A galaxisok központjában lévő szupernehéz fekete lyukak körül pedig annyi csillag van és olyan fényesek, hogy épp elég megkülönböztetni őket, nemhogy az örvényhatást kimérni. Szerintem ilyen tanulmányt nem fogsz találni, maximum hipotetikusat, de azt nem szokták a téma szakértői komolyan venni. Ami nem kimérhető és nem igazolható, az max jól hangzik, de nem szakmai megközelítés. -
Vol Jin #28 Ehhez az ütközési ciklikussághoz nem sötét anyag kell, hanem két sík a galaxisban. Ami egy kisebb galaxissal való összeolvadásból is eredhet. Amit nagyon észrevenni sem tudunk, ha az kellőképpen kisebb volt, mint a galaxisunk. Ehhez nagyon alaposan fel kellene mérni a galaxisunk csillagainak mozgását, ami roppant nehézkes lenne, mert egy év adatait vethetnénk össze egy év alatt, amik nagyon kis eltérések lennének egy 70 millió éves keringési ciklushoz képest. -
Vol Jin #29 "Viszont a lényeg ez: Ugye arról hallottál már arról legalább fél füllel, hogy a sebességgel nő a tömeg és a tömeg energiává alakul? Itt óriási sebességről van szó és hatalmas tömegről. Egy 180km átmérőjű kráterrel számolva 4,2 x 10 23 J energia szabadult fel..."
Egy üstökösnél, meteornál ez a hatás nem számottevő. Ahhoz a fénysebességhez kell közelíteni. -
Vol Jin #30 "Rosszul tudod, a sötét anyag - a "belenyúlás" NÉLKÜL létezik mint tömeg, vagyis Kepler törvényeit, Newton és Einstein elmélet használva létezik. Az 1/hiba szorzótényezőt meg nem tudom értelmezni, mi az 1 és mi a hiba? Ilyet hol láttál belehazudva? Ne komolytalankodj légyszíves, én is megtisztellek azzal, hogy komolyan válaszolok."
Ja, azután jön egy forradalmian új elmélet, hogy a forgás gravitációs hatást kelt, mert mondjuk egy galaxis önmagában a forgásával felcsavarja a teret, vagy akármi, és a Kepleri-Newtoni elméletek már nem alkalmazhatók egy teljes galaxisra, és akkor kijön az, hogy mi volt a hibatényező, és miért nem kell a sötét anyag. Vagy mondjuk az is kiderülhet, hogy a galaxis anyaga a csillagközi térben nem is olyan üres, mert rengeteg csillagnak elindult anyagcsomósodás megállt ott, hogy Jupiter méretű objektumokkal van tele a galaxis szólóban csillagok nélkül. Vagy csak szimplán kóricálnak a csillagok között hidrogénatomok x darab per köbcentiméterenként. Akár ez az utóbbi is lehet sötét anyag mindenféle egzotikus részecsketulajdonsáágok nélkül. -
Vol Jin #31 "A Gravity Probe-B bebizonyította, hogy a föld forgása feltekeri a téridő szerkezetét, ha úgy pontosabb, a föld forgási irányában hoz létre torzulást a gravitációs mezőben."
Volt egy idős barátom, a Benkő Lacibácsi, isten nyugosztalja, és neki volt egy kísérlete. Egy megpörgetett korong egy leföldelt és fizikailag elkülönült akváriumban kitérített egy fellógatott pálcát.
Nem véletlenül írtam a 30-as kommentemben, hogy a forgásnak lehet gravitációs hatása. -
gforce9 #32 Csak a gond az, hogy a gravitáló anyag 90%-a hiányzik, nem annyi amennyit az örvényhatás, vagy nem látszó jupiterek adnának. -
Irasidus #33 "Egy üstökösnél, meteornál ez a hatás nem számottevő. Ahhoz a fénysebességhez kell közelíteni."
De számottevő, számolj utána mekkora energiával jár egy ilyen ütközés, ha nem megy, akkor nézd meg a többi bolygót micsoda sebhelyek vannak rajtuk, vagy csak nézd meg a NASA oldalt, hogy egy mikrometeorit micsoda pusztításra képes, pedig annak aztán nincs súlya. Remélem ezt csak viccnek szántad...
"Ja, azután jön egy forradalmian új elmélet, hogy a forgás gravitációs hatást kelt, mert mondjuk egy galaxis önmagában a forgásával felcsavarja a teret, vagy akármi, és a Kepleri-Newtoni elméletek már nem alkalmazhatók egy teljes galaxisra, és akkor kijön az, hogy mi volt a hibatényező, és miért nem kell a sötét anyag."
Lehet, de az akkor sem hiba lenne amire ez a hatás tanulmányozása vezette el - hanem egy hatás ami egy új forradalmi felfedezéshez vezettet. Egyébként csak mellékesen: a galaxis forgása nem relativisztikus, így a teret sem csavarja fel, legalábbis gyakorlati szempontból a sötét anyaggal nem magyarázható, mivel az nagyobb tömegérték mint galaxis maga! Azonkívül a sötét anyag független a galaxisok mozgásától (ez viszonylag friss fejlemény).
"Vagy mondjuk az is kiderülhet, hogy a galaxis anyaga a csillagközi térben nem is olyan üres, mert rengeteg csillagnak elindult anyagcsomósodás megállt ott, hogy Jupiter méretű objektumokkal van tele a galaxis szólóban csillagok nélkül. Vagy csak szimplán kóricálnak a csillagok között hidrogénatomok x darab per köbcentiméterenként. Akár ez az utóbbi is lehet sötét anyag mindenféle egzotikus részecsketulajdonsáágok nélkül."
Az ötlet nem rossz, olyannyira, hogy az első magyaráztok között volt (a 70 években). Azóta kicsit fejlődött a méréstechnika és ezeket mára egyértelműen kizárhatjuk.
-
Vol Jin #34 "De számottevő, számolj utána mekkora energiával jár egy ilyen ütközés, ha nem megy, akkor nézd meg a többi bolygót micsoda sebhelyek vannak rajtuk, vagy csak nézd meg a NASA oldalt, hogy egy mikrometeorit micsoda pusztításra képes, pedig annak aztán nincs súlya. Remélem ezt csak viccnek szántad..."
Nem számottevő.
A relativisztikus tömeg
képlete:
![]()
Ez a Lorentz-formula. Egy üstökös ha mondjuk 30 km/s sebességgel halad, ami nagyon gyorsnak számít, akkor a fénysebesség tízezredével rendelkezik. Ez négyzetre emelve 100 milliomodot ad a képletben.
Tehát m relativisztikus tömeg az a nyugalmi tömeg osztva 0,99999999 gyökével.
Tehát a hatalmas tömegnövekményt megkapjuk, ha a nyugalmi tömeget ekosztjuk 0,9999999949999999874999999375-vel, azaz megszorozzunk ennek reciprokával, ami nem más, mint 1,0000000050000000375000003125.
Ez mondjuk egy porszem egy üstökösnél. Konkrétan a kétszázmilliomod része, ha nem számoltam el a nullákat. Mondjuk egy kétszázezer tonnás üstökösnél már egy kilo is lenne a különbség. Na most akkor elhanyagolható vagy sem? -
Zero 7th #35 "De van, ugye? És legjobb tudomásom szerint működik..."
Van, persze, működik is, csak a világot kell hozzá kiegészíteni a sötét anyaggal. Mert különben sajnos nem működik.
"Egyrészt dinamikai és relativisztikus mérésekkel a szatelitgalaxisok, csillagok, gáz és porfelhők alapján elkészítem a galaxis rotációs görbéjét, ami alapján meg lehet mondani mekkora tömege a galaxisnak. És érdekes módon mindkét módszer szerint ugyanaz jön ki. Másrészt a gravitációs lencse hatás éppen korrelál a relativitás elmélettel."
Bocs, ez kissé zavaros. Az egyrészt és a másrészt a két elmélet, amivel ugyanaz jön ki?
De a két szélső mondatban sok mindent nem állítasz, csak hogy a gravitációs elméletből ki lehet számolni a galaxis tömegét (nyilván), a relativitáselméletből meg következik a gravitációs lencsehatás, nyilván akkor korrelál is vele.
De nem érted az alapvető problémát. Van egy elméletünk, aminek a kijavítására még 19szer annyi cuccot hozzá kell képzelni, hogy működjön. A konszenzusos nézet szerint a világ kevesebb, mint 5%-a normál anyag és energia, a többi képzelt (minden egyéb módon észlelhetetlen, csak KELL a modellbe, hogy a látható anyag úgy mozogjon, ahogy az elmélet leírja).
Én itt mondanám azt, hogy baszki, ha a modell 95%-a fiktív, akkor ELKÉPZELHETŐ, hogy a modellel van baj.
"Igen, ha csak az ez hatása lenne akkor talán igazat is adnék"
A sötét anyag minden hatása gravitációval kapcsolatos.
" a relativitás elmélet ott IS jól működött. "
Mármint az 'itt' az a 95%-kal javított tömeg. Az annyira nem a jól működés mintapéldája.
"a "belenyúlás" NÉLKÜL létezik mint tömeg, vagyis Kepler törvényeit, Newton és Einstein elmélet használva létezik."
Nem érted. Mindhármat KI KELL JAVÍTANI a sötét anyaggal, mert anélkül nem működik a modell. Az meg egyébként nem csoda hogy egyszerre mindhárom ugyanazt a beavatkozást igényli, mert egymásra épülnek, úgy lettek sorban megalkotva, hogy az előző elmélet eredményeit csont nélkül hozzák.
"Az 1/hiba szorzótényezőt meg nem tudom értelmezni, mi az 1 és mi a hiba?"
Van egy számolásod, amiben van egy hiba. Megszorzod 1/hiba-val, és kiugrik belőle a hiba.
Na, a sötét anyag elmélete is ilyen: "Itt ez a galaxis, van ennek..ööö...x tömege amit látunk. Így mozog e, ebből kiszámoljuk a tömegét... hát ez bizony 6*x. Akkor az ott x anyag, meg 5*x sötét anyag, készen vagyunk, mehetünk haza."
Aztán meg térképet készítünk arról, hogy hol mennyivel kellett megjavítani a modellt.
Nem mondom, hogy nincs sötét anyag. Azt mondom, hogy ha már egy modellt 95%-nyi ismeretlen, kimutathatatlan, észlelhetetlen dologgal kell kiegészíteni, akkor szerintem eljött az ideje annak, hogy lépjünk két lépést hátra, aztán nézzük át az egészet, mert valami nem stimmel. -
Irasidus #36 Zöldségeket beszélsz. Általános iskola hetedik osztály: mechanika, mozgási energia, rugalmatlan ütközés.
Mozgási energia, a test kinetikus energiája függ a test tömegétől ÉS sebességétől:
![]()
Egy 30 m/s sebességgel mozgó, 1kg tömegű test mozgási (kinetikus) energiája 450 J.
-
csibra #37 Ehh... Érvelési hiba lenne, ha azt mondanám, hogy egy adat hibája miatt az egész elmélet hülyeség, de a naprendszer kb. 240 millió évente tesz meg egy kört a tejútrendszer körül, és nem 70 millió évente ("The rotational period is about 240 million years at the position of the Sun" <- wikipediából, ami erre hivatkozik: Sparke, Linda S.; Gallagher, John S. (2007). Galaxies in the Universe: An Introduction. p. 90), de kapásból sántít tőle az elmélet. -
gforce9 #38 Igen, de itt nem a tömeg alakul át mozgási energiává, hanem a mozgási energia függ a tömegtől és a sebességtől. Félreérthetően fogazlmaztál korábban. Mondjuk attól függetlenül szerintem érthető volt, amit mondani akartál. Nem tudom hogy jönnek ide relativisztikus képletek. -
Zero 7th #39 De te relativisztikus sebességekről meg tömeg-energia ekvivalenciáról beszéltél, aminek semmi köze egy meteorbecsapódáshoz. Az nem relativisztikus fizika, csak sima kinetika, Newton.
Továbbá hiába kampányolsz itt üstökösbecsapódások mellett, eddig összesen néhányról tudunk, PONTOSAN AZÉRT, mert nem érik el a felszínt, felrobbannak a légkörben. A krátereket meteoritok ütötték.
Aztán a jég meg persze kemény a fejedhez képest, attól még alig több, mint harmada a térfogatsúlya a sziklához képest (főleg hogy fagyott gázok is alkotják, ami fajlagosan még kisebb tömegű), a sebesség nagyjából összehasonlítható. Bármekkora számot mondasz, az szikla esetében legalább 2.5-szer nagyobb az energia. Nem tudom, miért próbálsz meg a naaagy számokkal ijesztgetni, nem vagyok ijedős. -
Irasidus #40 Szerintem a sok mondani valóm között elveszett a lényeg, ezért részletes válasz helyett a lényeget próbálom megfogalmazni. Nem egészítem ki a gravitáció elméletét semmivel, csak használom. Nincs benne sötét anyag változó! A sötét anyag nem vesz részt a kölcsönhatásokban, akárcsak a neutrínó, ezért csak a tömege révén lehet észleni a sötét anyagot. Ezt érted?
