gforce9#27
Az a bizonyos mérés nagyon precíziós műszereket igényelt és izolált környezetet. Lényegében azt, hogy a nap és a hold gravitációs hatásait kikompenzálva a mérések visszaadják e az Einsten által megjósolt effektust. Visszadták. A gond az egésszel az, hogy egy többszereplős rendszerre kiszámolni képtelenség. 2-3 test estében még modellezhető egy galaxis esetén képtelenség megoldni az egyenleteket. Közelítő számítások vannak csak. Jórészt a newtoni elmélet szerint. Szóval ennek a hatásaival egyrészt azért nem foglakoznak, mert nem bírják modellezni még a szuperszámítógépek sem. Másrészt pedig azért, mert ez az "örvényhatás" annyira csekély, hogy galaxisnyi távolságból kimutathatatlan. A sötét anyag (vagy nevezzük bárminek) hatása viszont kimutatható. Valószínűleg a két jelenségnek nincs köze egymáshoz. A nagysebességgel forgó fekete lyukakat megkülönböztetni egy nem forgótól ismételten nehéz, hiszen magát a lyukat nem látni a körülötte keringő test mozgásából pedig messziről nem lehet kideríteni. A galaxisok központjában lévő szupernehéz fekete lyukak körül pedig annyi csillag van és olyan fényesek, hogy épp elég megkülönböztetni őket, nemhogy az örvényhatást kimérni. Szerintem ilyen tanulmányt nem fogsz találni, maximum hipotetikusat, de azt nem szokták a téma szakértői komolyan venni. Ami nem kimérhető és nem igazolható, az max jól hangzik, de nem szakmai megközelítés.