61
  • sanyicks
    #61
    Az állásszög nem arányos a fékezés sebességével, csak egy tényezője. A sebességvesztés a aktuális sebesség, ereszkedési sebesség (és ebből következően a légsűrűség), és az állásszögtől függ. Nem hiszem

    De nagyon szépen lehet az ilyesmiket tesztelgetni az Orbiter nevű űrszimulátorban. Hiába csak egy szimulátor, iszonyúan reális tud lenni, bár a sérülésmodellezés nem az igazi.
  • sanyicks
    #60
    a probléma az elméleteteddel az, hogy ha annyira rossz lenne a felhajtóerő nem kéne bedönteni... mert nem azért dönt be légkörbe lépéskor a sikló hogy nagy élmény legyen az űrhajósoknak, vagy hogy légiparádét csináljon, hanem hogy a felhajtóerőt a kanyarokban oldalirányban "elégesse", mert sok a fölösleges felhajtóerő...
    A légkör sűrűségénel változása nagyon régóta ismert dolog, és nem jelent semmiféle problémát.

    Azért nem lehet más profilt választani, mert azt mondják hogy jó az a kapszulás stílusú meredek ereszkedés, nem kell variálni... ja jó csak brutális hővédelem kell, és ha megsérül akkor tuti hogy halál.

    A féltégla szerű repülési tulajdonságok a normál kifutópályára forduló siklórepülés fázisában jönnek ki, addig viszont éppen a felhajtóerővel kell "küzdeni". Bár kérdés hogy mihez képest féltégla, mert nem sok ekkora gép repked siklórepülésben amivel össze lehetne hasonlítani.
  • kamov
    #59
    Annak hogy a Shuttle nagy állásszögű (40fok) belépéssel és az ebből eredő nagy ballisztikai együtthatóval rendelkezett az igen komoly okai a pilótafülke ablakai voltak. Ezek védelmére nagy állásszög kellett ami gyors fékezést, ami hirtelen nagy hőmennyiséget vont maga után. A pálya (maga a menetirány) és a légkör kb 1,1-1-2 fokos szöget zárt be.

    A Shuttle utódjának tervezett Venture-Star ablakok híján már alacsonyabb belépési szöggel és kisebb belépéskori állásszöggel repült volna, így a belépőélek és az orrkúp felmelegedése lement volna 1000 fok környékére, vagy az alá, ami lehetővé tette volna fémes hővédő pajzs alkalmazását.

  • Vol Jin
    #58
    Ott a probléma, hogy 20 Machra nehéz strapabíró szárnyat tervezni. Ezért az űrsikló önmagában egy ormótlan szárny. Tehát nem csak az adja a felhajtóerőt, ami kilóg oldalt a törzsből, és az óvodás is rámutat, hogy az a szárny, azzal repül, hanem a törzs is nagy részt vesz ki ebből a munkából. Szóval az egész konstrukció egy vitorlázó féltégla, ami nehezen manőverezhető.

    A másik probléma meg az, hogy a légkör nem egyenletesen ritkul a magassággal, vagy sűrüsödik a magasság csökkenésével, hanem úgymond hirtelen. Mármint ami a visszatérést illeti. Szóval belép a szerkezet a ritka légkörben, és szépen elnyújtva akarna lassulni. Lassul mondjuk egy picit. Na de ehhez alacsonyabb keringési pálya tartozik, és elkezd süllyedni. Sebaj gondolod, arra jók a szárnyak, hogy ezt korrigálva emelkedjen. Csakhogy nem tud, mert az egész konstrukció egy féltégla, ha meg szép nagy manőverező szárnyai lennének, ami ezt tudja, az meg szétszakadna a francba, mert 20 Mach az 20 Mach. Tehát a ritka légkörből egyszerűen bezuhanna a sűrűbe anélkül, hogy húzni tudná az ereszkedés idejét. Belépéskor egyszerűen az eldobott kő pályáján mozog. A szárnyai csak arra jók a belépéskor, hogy ne pörögjön meg ficánkoljon.
  • Deus Ex
    #57
    Cifu úr űrsiklós cikksorozata érintette a kérdés lényegét, a kulcs az űrsikló ballisztikai együtthatója [BE]. Az STS magas BE koncepciót valósította meg, ennek vonzata a féltégla visszatérési profil és az ezt biztosító kerámia hőpajzs. Az alacsony BE példája lehet a Skylon, a heatsink hőpajzsával, meg ha jól veszem ki, az X-15 is ezt az irányt követte.
    Fentiek alapján azt gondolom, az alkalmazható visszatérési profil eldőlt a koncepció választással együtt, s ez a doksi is ezt erősíti meg, nem lehet alapvetően más leszállási eljárást választani.

  • sanyicks
    #56
    [URL=http://dl.dropboxusercontent.com/u/5862163/orbiter%202013-05-14%2019-18-39-88.mkv]Nesze bazz "felrajzoltam" neked 3D-ben az orbiterrel[/URL]
    A piros nyíl (D) meglepő módon Drag-et jelent vagyis légellenállást. Azzal ellentétes irányból "jön" a levegő, ha nem tudnád. Bár manuális irányítással birkózni kell vele, látható hogy piros vonal elképzelt ellentéte rohadtul az űrrepülő alsó részét éri ha sikerül rendesen megtarani irányban, ugyanúgy vízszintben ugyanúgy 90 fokot döntve, és 180 fokot döntve, fejjel lefelé...
    Az AoA(angle of attack, angolul nagyon beszédes maga a név is, alpha betűvel is szokták jelölni) nevű repülésben használt változó jelzi a gépek hasa és a beérkező "áramlat" által bezárt függőleges szöget. Ezt pozitívban tartva, és a "slip"-et (oldalazás, az áramlat és a géptörzs által bezárt horizontális szög) 0 közelében tartva mindig a gép hasa fogja kapni az áldást...
  • sanyicks
    #55
    Vicces hogy te beszélsz a fizikai tudásról amikor láthatóan neked ez nagyon hiányzik. Egy egyszerű rajzot sem vagy képes értelmezni hát még logikusan gondolkodni.
    De a legviccesebb az, hogy nyomod a baromságot, el sem olvasva a linkelt forrásokat amiben feketén fehéren le van írva az amit én is írtam( 16000 mph-nál 47 mérföld magasságban 60-80 fokos döntögetés), nem bírod felfogni hogy mi az az állásszög, nem vagy képes felfogni a beérkező levegő és a géptest összefüggéseit. De erre számítottam, hiszen kb minden topikban ezt csinálod.
    Trollkodsz kötekedsz kiforgatsz tudás nélkül.

    Ezt írtad: "azonos irányba fog nézni, és az STS-t gyorsítani fogja lefelé. Így a gép kevésbé fog lassulni,"

    Akárhogy verheted magad, ez baromság. A sűrű légkörbe érve nem kevésbé fog lassulni hanem GYORSABBAN.

    A belépési szög és a bedöntési szög még mindig két teljesen különböző fogalom :)
  • fszrtkvltzttni
    #54
    Az egyetlen értelmes következtetésed, hogy "hirtelen ereszkedne a sűrűbb légkörbe, majd elégne". Ezért lehet csak kicsit manőverezni az STS-sel, mert vagy elég vagy visszadobja a légkör.
  • fszrtkvltzttni
    #53
    Az az ábra nagyon jól szemléltette a primitív gondolkodásodat.
    Hol volt 110° és mennyi ideig? Talán ott ahol a légellenállás még kicsi, és nagyon rövid ideig.
    Ülj le egy fizika tankönyv elé, rajzold föl a [email protected] erőknek a függőleges és vízszintes irányú komponenseit, tűnődj el azon, hogy mi is a célod a lejövetelnél (segítek, a vízszintes sebességkomponens csökkentése úgy, hogy közben a függőleges lehetőleg ne nőjön nagyra), aztán ha valami csoda történik talán észreveszed, hogy a visszatérés lehetőségei nem is olyan tágak, mint azt képzeled. Ha az STS nem az optimális bedőlési szögben van, akkor a gép visszapattan vagy elkezd lezuhanni. Ennyi.

    "már ez is egy nevetséges felvetés, még ha ebben az esetben elméletről is lenne szó, alapvető logikai bukvenc van benne. Pont hogy sokkal jobban lassulna mert hirtelen ereszkedne a sűrűbb légkörbe, majd elégne..."
    Az a nevetséges, hogy arról sincs fogalmad mi az a vektoriális mennyiség, és hogy gyorsulhat egy test úgy, hogy közben nem változik a sebességének a nagysága. Oda is írtam, hogy LEFELÉ gyorsul. Érted, függőleges irányú sebességkomponense nő. Nincs ebbe semmi logikai bukfenc, csak össze vagy zavarodva, mert alapvető matek és fizikai ismereteid hiányoznak. Anélkül viszont olvasgathatod a NASA-t attól még nem fogsz okosabbakat mondani.
  • sanyicks
    #52
    A columbia mint ürsiklónak mi köze van a harang alakú űrhajókhoz? :)
    Hagyományos alatt a meredek, hagyományos harang alakú űrhajós stílusú űrsiklóbelépést értettem, mert ettől nem akartak elszakadni a nasa-nál a lentebb írt okok miatt (félelem az újtól, és az akkoriban még gyenge számítógépek)

    A belépési szög kb semmit sem jelent az űrsikló esetében(ésszerű keretek közt), csak azt a pontot ahol eléri a légkört a hajtómű gyújtástól számítva. Onnantól a bedöntéssel lehet szabályozni az ereszkedési pályát, (akár újra ki is emelkedhetnének az űrbe, ha akarnának)...

    Persze a hagyományos STS szabvány belépési profilnál nincs túl nagy szabadság, hiszen elég közel, pl kalifornia partjainál éri el a légkört, és már floridában földet kéne érnie(ez nem nagy távolság egy űrjárműnek). De ha jóval előbb érné el, mondjuk a csendes óceán közepén, sokkal kevésbé intenzív lassításra lenne szükség, így a hőhatás maximuma is csökkenne, bár a kisebb hőhatás tovább tartana ez logikus. Ha így tettek volna a columbiánál, lehet hogy kibírta volna a belépést. De akár mégjobban is meg lehetett volna nyújtani (ez mind csak a fedélzeti számítógép szoftverétől függ).
  • sanyicks
    #51
    Már megint csak szövegelsz, gondolkodás nélkül. A fejjel lefelé döntés csak egy extrém példa volt, csak annak szemléltetésére hogy a gép testének nagy sebességgel csapódó levegő kizárólag az állásszögtől függ, nem a bedöntéstől. 40 fokos állásszög az 40 fokos állászög lesz 0 fokos döntéssel, +/-90-el, 45,432312 foknál és 180 foknál is.

    Az a "pici" döntés az mint írtam 110 fok is volt (remélem ezt el tudod képzelni), de egy átlagos repülésnél is megvolt a 60-80 fok.
    megint csak olvasni kéne De már a lenti idézetben is le lett írva.

    "Ha megfordítod a gépet úgy ahogy rajzoltad, mindkettő kb. azonos irányba fog nézni, és az STS-t gyorsítani fogja lefelé. Így a gép kevésbé fog lassulni, és a terhelés is a védtelen részre fog áttevődni." már ez is egy nevetséges felvetés, még ha ebben az esetben elméletről is lenne szó, alapvető logikai bukvenc van benne. Pont hogy sokkal jobban lassulna mert hirtelen ereszkedne a sűrűbb légkörbe, majd elégne...

    STS belépés szemléltetése Bár csak szimulátor, de nem áll messze a valóságtól. (3 részre van osztva)
  • fszrtkvltzttni
    #50
    Attól, hogy felrajzolsz valamit, még a valóságban nem lesz úgy.
    Ha fejjel lefelé fordítod a gépet, és az orra lefelé mutat, akkor a haladási irányod nagyon gyorsan meg fog változni abba az irányba amerre az orr néz.
    Vegyél vissza az arroganciából, és rajzold föl az erőket amik a gépre hatnak. Nem véletlen, hogy az STS-eket csak picit döntötték be, hogy a felhajtóerő és a gravitáció minél inkább kompenzálják egymást. Ha megfordítod a gépet úgy ahogy rajzoltad, mindkettő kb. azonos irányba fog nézni, és az STS-t gyorsítani fogja lefelé. Így a gép kevésbé fog lassulni, és a terhelés is a védtelen részre fog áttevődni.
  • Irasidus
    #49
    A "A hagyományos belépés sokkal veszélyesebb a nagy hőhatás miatt, ami miatt a columbia is odaveszett." - hagyományos = harang alakú, az én olvasatomban.

    A belépés szöge nem változtatható sokkal az űrsiklók esetében, mert lassítaniuk kell a belépéssel a sebességüket (mivel belépés után nincs hajtóművük), másrészt az alacsony szögű belépés nagyon hosszú szakaszt igényel, és a visszatérési ablakok száma sokkal kisebb, vagy más országban kellene leszállni. Az Ventura Star alkalmazta volna ezt, az ő esetében Svédországban szállt volna le a gép...
  • sanyicks
    #48
    Te most miről beszélsz? Nem harang alakú űrhajóról volt szó, hanem szárnyasról. És ki mondta hogy ember csinálja?

    És mi van ezzel az idézettel? Azt írja amit mondtam, a hagyományos meredek szögű belépési profillal. És igen számítógép vezérli, ezért sem kell félni tőle ;) egyébként az STS-1 részben manuális vezérléssel szállt le(mert szárnyas járműnél ez is lehetséges).
  • sanyicks
    #47
    És hol éri a tetejét a levegő? Még a rajz sem elég? :D
  • sanyicks
    #46
    Értsd már meg, hogy az űrsikló nem harang alapú, irányítható, így a belépési szög egy tényező. A repülési pálya a légkörbe éréstől szabályozható, így így is volt, szabályozták is. Csak mivel túl közel volt a belépési pont a leszállóhelytől korlátok közé szorítva. Ha távolabbra veszik a belépési pontot, lassabban ereszkedhetnek, jobban elosztva az energia leadását.
  • fszrtkvltzttni
    #45
    Az STS-nek csak az alja tudta elviselni a belépés során keletkező hőt, és lehet a terhelést se bírta volna a teteje.
  • Irasidus
    #44
    Tévedsz. A szög megtartása sokkal nehezebb a harang alakú űrhajóknál: a formalyukból adódóan (mint a Keljfeljancsi), mindig ugyanúgy lépnek be a légkörbe. Túl sok macera nincs vele, viszont a szög megtartása a belépés során ráható erők miatt, a fúvókáknak állandóan meg kell tartani a szöget. Ez bonyolult számítósokat igényel a másodperc tört része alatt, erre egy ember képtelen. Sokkal veszélyesebb mint a harang alakú űrhajónál. Szerinted ez sokkal veszélyesebb? Az űrsiklók belépőélei nem erre voltak tervezve, sem a manőverező egységei. Nem tudom, honnan veszed, hogy alkalmas lett volna erre, de jó lenen, ha nem csak a levegőbe beszélnél, valami link?


    Ja igen, itt egy idézet az űrsiklók légkörbe lépéséről:

    "A légkörbe való visszatéréshez a parancsnok és a pilóta a pályáról történő letéréshez szükséges fékező helyzetbe állítja a gépet: ilyenkor az űrrepülőgép farokrésze kerül a haladás irányába, és az alja a világűr felé. Ezután három percig járatják az űrrepülő földkörüli manőverező hajtóműveit a keringéssel ellentétes irányba, így az űrrepülő sebessége lecsökken, ezáltal az űrrepülő magassága is csökkenni kezd. Az egész műveletet – a futóművek kiengedésének és a landolás kivételével – számítógép vezérli, bár a kézi vezérlés lehetősége adott. Körülbelül 120 km-es magasságban éri el az űrrepülő a légkör sűrűbb rétegét, nagyjából huszonötszörös hangsebességgel. Az űrrepülőgép orra 40 fokos szögben megemelkedik és így érkezik a légkörbe, aminek során a hővédőpajzs több mint 1500 °C hőmérsékletűre hevül fel. Hogy megfelelő mértékben lelassuljon, az ereszkedés során egy elnyújtott „S”-kanyart is leír, körülbelül 70-80 fokos dőlésszöggel."
  • sanyicks
    #43
    Te miért nem vagy képes önálló gondolkodásra?
    A belépési folyosó még egyszer mondom profiltól függ. És képzeld el, az STS-nek is volt vagy 10 féle ilyen profilja (bár nem nagy különbségekkel), de azárt pár ezer km volt köztük a belépés kezdeti pontjai között.

    Miért szűnne meg a hőpajzs védelme ha a hossztengelye körül forogna? Nem tudod összekombinálni az állásszög tartást a dőléssel mi? Tudod az állásszöget akár fejjel lefelé is lehet tartani. A levegő nem alulról érkezik, hanem a haladási irányból :)

    lerajzoltam, hátha így megérted.
  • Molnibalage
    #42
    Áruld már el, hogy ha a belépési szög 5,5 és 7 fok között lehet, akkor hogyan jön ki időben háromszoros eltérés...? Geometrikai képtelenség...
  • sanyicks
    #41
    Ugyan olyan precíc irányítást igényel mint a sima belépés... csak a precíz irányításnak 1 óra helyett mondjuk 3 órán keresztül kell irányítania. A hagyományos belépés sokkal veszélyesebb a nagy hőhatás miatt, ami miatt a columbia is odaveszett. Laposabb belépésnél lehet hogy kibírta volna. Az űrsiklók formája tökéletesen alkalmas volt erre, hiszen nem véletlenül kellett bedönteni, annyira sok volt a fölösleges felhajtóerő.
    A harangoknál persze hogy nem működik, mert azoknál csak a belépési szöget lehet szabályozni, belépés közben már semmit nem lehet változtatni.
  • Molnibalage
    #40
    Megint miféle bedöntésről beszélsz? Ha a gép a hossztengelye körül forogna, akkor megszűnne a hőpajzs védelme. A linkelt anyag pontosan engem támaszt alá. Ugyanis a bank ange nem úgy van értelmzve, mint a légöri gépek esetén és nem egy tengelyről van szó.

    Igen, az űrsikló a lassítás után Netwon törvényeinek engedelmeskedik, ahogy minden visszatérő objektum. Rakétahajtóművel nem avatkoznak be az aerodnimaikai korrekció minimális. Nem véletlenül volt eszméleten sok tartalék reptér. Még ennek ellenére is, ha elszúrják a belépést akkor nemigen lehet korrigálni. Egyébknét meg nézd meg, hogy a hosszengelyhezt képest milyen fokeltérésről van szó. Max 10 fok. Na kettőt találhatsz, hogy miért...

    A linkelt nem túl jól skálázott diagramon is azt látszik, hogy a belépési folyosó kegyetlen szűk, szó nincs arról, hogy 700 fokos hőmérsékeletet tudnál tartani. Erre magadtól is rájönnél, ha kiszámolnád a torlóponti hőmérsékletet...
  • Irasidus
    #39
    Abban igaza van, hogy a laposabb szögben való belépés kisebb súrlódással jár, így megspórolható lenne a nehéz hőpajzs. Viszont ez irgalmatlan precíz belépést igényel, amit az űrsiklós korszakban nem tudtak volna megtenni. Ma a PC korában kivitelezhető lenne. Viszont 1. ez egy sokkal veszélyes manőver (nem véletlen, hogy nem alkalmazzák sehol) 2. a belépő test alakja sem mindegy, az űrsiklók formája erre nem volt alkalmas, mint ahogy az Orion típusú harang formájú űrhajók sem alkalmasak erre.
  • sanyicks
    #38
    "A Zond-4-től 8-ig pedig hagyományos elégő hőpajzzsal szállt le, úgy mint a többi egyszer használatos űrhajó, hiszen az utolsó öt nem is volt más, mint orbitális egység nélküli Szojuz űrhajó."

    Mert mióta lehet hőpajzs nélkül leszállni? Ettől függetlenül néhány "pattogós" belépést használt, amit máshol nem használtak. Bár az STS-t is felkészítették erre, de soha sem használták.
  • sanyicks
    #37
    Nesze olvassál egy kicsit róla. De akár ki is próbálhatod az Orbiter nevű csodaszimulátorban, persze nem az alap STS-t használva, ugyan is irreálisan nagy a felhajtóreje.
  • sanyicks
    #36
    látom nehéz a felfogásod, leírom mégegyszer. Meglepő módon az ereszkedési sebesség szabályozásával.

    Komolyan azt hitted hogy az űrsikló csak úgy kontrollálatlanul mindenféle irányítás nélkül lépett a légkörbe?
    Mondjuk a diszkóveri csenöllön tényleg nem mutatják a bedöntéseket, így sokan abban a tévhitben élnek hogy úgy oldalirányban vízszintben, csak simán megemelt orral lép a légkörbe :)
  • sanyicks
    #35
    Na tehát, látom neked alapoktól kell megmagyarázni az STS belépés mikéntjét.

    Az úgy történt, hogy körülbelül a leszálló hely előtt fél fordulattal szembefordul a pályával, és 1,5-2,5 percre begyújtotta az OMS hajtóműveit, hogy letérjen a pályáról. Ezután olyan 120 km-t elérve indult az állásszög(AoA) tartás, 40 fokra(a fékezés érdekében, és hogy az alsó részt érje terhelést ahol a hővédelem van) ezt a fő hajtóművek alatt található a hajtóművek hővédelmét is ellátó, és trimmlappal érik el. Folytatódik az ereszkedés, 80-90 km-en már érezhetővé válik a felhajtóerő, ezért bedöntik oldalra, persze tartva tartva a 40 fokos állászöget, különben gyorsan lepattanna a légkörről, akármennyire is "repülő téglának" becézték, és gyakorlatilag a döntés mértékével szabályozzák a függőleges sebességet, így a lassulást és a melegedést is. AZ STS-1-nél a legnagyobb bedöntés 110 fok volt, ezt folyamatosan csökkentik ahogy lassul és ereszkedik, az átlagos maximum 80-90 fok körül volt. A bedöntési irányt persze cserélgetik, így nagyjából irányban maradva. 1,6 km/sec alatt 30-40 km-es magasságban megszűnik az állásszög tartás, innentől hagyományos siklórepülésben folytatódik, majd leszállás.

    Igen direkt szopatták magukat a durva légkörbe lépéssel, részben talán a számítógépek és a szimulációk akkori fejletlensége miatt, de főleg azért amiért pl jött az orion koncepció "mer ezt má' kipróbáltuk, nem kell új, meg ne variáljunk, nehogy az illetékes elvtárs megvonja a pénzt".
  • Molnibalage
    #34
    És hogyan nyújtod el te zseni...?
  • sanyicks
    #33
    Hogy lehetsz ennyire értetlen?

    Alap fizika. Miért hevül fel az űrhajó nagyon? mert az adott mennyiségű energiát rövid idő alatt (~30 perc) adja le, ha elnyújtják a légkörbe lépést, és mondjuk ugyan ezt az energiát mondjuk 2 óra alatt adja le mi történik? Gondolkozz egy kicsit a begyepesedett hülyeségek szajkózásán kívül...

    "Ami pedig az elméletedet illeti, az kitaláció."

    Hogy ne lenne lehetséges? Nincs is benne semmi fantasztikus, vagy különleges egyszerűen csak máshogy kell repülni.

    "Ha egyáltalán lehetséges lenne, akkor nem kéne ilyen nehéz és drága burkolatot felrakni az űrsiklókra." kösz hogy leírod amit én is leírtam, legalább látszik hogy el sem olvastad. Épp erről írtam hogy ha nem ragaszkodtak volna a kapszula stílusú agresszív belépéshez, gyengébb hővédelem is elég lett volna.
  • teddybear
    #32
    Hülyeségeket beszélsz, de mindegy.

    Az űrhajó mindenképp nagyon felhevül, mert a mozgási energiája hővé alakul. Szóval akármit csinálsz, a forró gáz ott lesz. Az ezerötszáz fok körüli hőség meg a szárny belépőélén van, az űrsikló orrán ennél még sokkal nagyobb hőmérsékletet kapnak. Nem véletlenül van az űrsikló orra és hasa hőálló csempével kirakva, és a belépőélhez meg szén kompozit-anyag is elég.

    Ami pedig az elméletedet illeti, az kitaláció. Ha egyáltalán lehetséges lenne, akkor nem kéne ilyen nehéz és drága burkolatot felrakni az űrsiklókra.

    A Zond-4-től 8-ig pedig hagyományos elégő hőpajzzsal szállt le, úgy mint a többi egyszer használatos űrhajó, hiszen az utolsó öt nem is volt más, mint orbitális egység nélküli Szojuz űrhajó.
  • Molnibalage
    #31
    látom az egészet nem érted. Nincs 1500 fokos gáz ha laposabban lépnek be... lehet az akár max 700 fokos is, sőt még annál is kevesebb, attól függően mennyi időt akarnak rászánni a belépésre.

    Bocs, de ezt megint honnan veszed? Gondolod, hogy mind a SS mind a Buran megalkozói direkt szopatták magukat, hogy több ezer fokra kellett tervezni a hővdelmet 700 fok helyett? Tudod, hogy ezzel mekkroa tömeget lehetett volna spórolni...?

    Honnan jönnek ezek a téveszmék...?
  • Molnibalage
    #30
    ???

    Az űrsikló belépési szögét tudtommal a hajtóművekkel állítják be, a visszatérés előtt egyszerűen fékez és a gép "belezuhan" a légkörbe. Kormányozható siklórepülőként csak az alacsony légkörben és kis sebességnél viselkedik. Honnan szedted az az infót, hogy 25M táján mikor irgalmatlan hőterhelést kap a szerkezet, akkor aerodinamikai kormányzás van...? Tényleg érdekelne...

    A bedöntés része meg tényleg visszes. Repülőeszközöknél a bedöntés, az a hossztengely körüli forgást jelenti, ami belépésnél nyilvánvalóan 0 vagy minimális, hiszen akkor a hőpajzs elveszti funkcióját...
  • sanyicks
    #29
    látom az egészet nem érted. Nincs 1500 fokos gáz ha laposabban lépnek be... lehet az akár max 700 fokos is, sőt még annál is kevesebb, attól függően mennyi időt akarnak rászánni a belépésre.

    Egyébként van tervezett lepattanós légkörbe lépés is, úgy hívják hogy "skip reentry", néhány Zond szonda így tért vissza. Ez kapszulás járműnél értelmes, szárnyasnál nem kell pattogni, mert az jobban kontrollálható, erre nincs szükség a "puhább" belépéshez.
  • sanyicks
    #28
    belépési ablak a tervezett belépési profiltól függ. Szabályozni pedig elég egyszerűen lehet, pont úgy ahogy az űrsiklóknál... a bedöntés szabályozásával. az űrsiklók átlagos belépési profilja 50-100 m/s ereszkedéssel történt. Ezt jóval kisebbre is lehet venni, mert szárnya van, és irányítható. Így elnyújtva a légkörbe lépést, csökkentve a maximális hőhatást.
  • teddybear
    #27
    Az általad említett atomhajtómű tulajdonképp felesleges. Ráadásul félbe is szakadt a fejlesztése. Túl veszélyes, főleg ha baleset éri a rendszert felszállás közben.

    Az első fokozathoz bőven elég lenne egy hagyományos hajtóművekkel felszerelt nagysebességű hordozógép is, mondjuk az SR-71 repülési jellemzőivel, de nagyobb terhelhetőséggel.
  • teddybear
    #26
    Sanyicks egyszerűen fantáziál. A belépőélen ütött lyuk mindenképp a szárny belső szerkezetébe vezette volna a több mint ezerötszáz fokos gázt, akármilyen laposan próbálnak repülni.
  • NEXUS6
    #25
    Az atomhajtóműves bombázóknál volt zárt primer körös/hőcserélős hajtóműre terv. Azt hiszem meg is építettek valami ilyesmi hajtómű prototípusát, de szintén a rakéták miatt ezt az egész projektet is elvetették. Olcsóbb, biztonságosabb egy rakétát csücsültetni szépen a silóban/tengeralattjárón, mint egy atomrepülővel a nap 24-órájában járőrözni. Aztán ugye egy ilyen gép sérülékeny is, kell hozzá marhaképzett személyzet, akit a misszió után vissza kell hozni az ellenséges légvédelmen keresztül, meg az se egy jó móka, ha saját terület felett balesetet szenved.

    A hatékony ürszállítűási rendszer kifejlesztésének stagnálása és a nagysebességű szuper/hiper-szonikus utas/teherszállító, esetleg bombázó repülők fejlesztésének felfüggesztése úgy tűmik, hogy erős kölcsönhatásban van egymással.
    "Sajnos" azonban, mivel nincs is igazi katonai igény ilyen kaliberű gépre, az oroszok új lopakodó bombázója is csak szubszonikus lesz végül úgy tűnik, ezért a nagyméretű, nagy sebességű gépek fejlesztése, így az SSTO rendszerek szolgálatba állása további évtizedeket fog csúszni.
  • Molnibalage
    #24
    Ezt a bummbele részt nem értem. Tudtommal a belépési ablak néhány fokos szögön belül van. (5,5-7?) Túl kicsinél kacsázol és visszapattansz a légkörről, túl nagynál meg lazán elégsz.

    Hogyan szabályzod a visszatérést?
  • sanyicks
    #23
    De igaz. A columbia valószínűleg a hővédő sérüléssel visszatért volna kevésbé agresszív visszatéréssel, sőt ha eleve nem ragaszkodtak volna a kapszuláknál megszokott "bummbele jó meredeken" a légkörbe visszatéréshez, eleve gyengébb hővédelem elég lett volna, és talán sikeresebb lett volna az egész program.
    Ott volt egy jármű amivel tetszés szerint szabályozható a légkörbe lépés, de nem használták ki.
  • kvp
    #22
    Palyara allasra alkalmas szerkezetbol jelenleg ketfajta megoldas tunik jonak. Az egyik a hagyomanyos raketas-kapszulas technologia, amikor a jarmu tomegenek es terfogatanak jo reszet eldobaljak a felszallas soran. A masik pedig az SSTO, tehat az egy darabban palyara allo jarmu, ahol a csak az uzemanyagot kell ujratolteni a kovetkezo felszallashoz. A ketto keverese csak egy serulekeny, ugyanakkor dragan uzemeltetheto jarmuvet eredmenyez.

    Jelenlegi technologiai szintunkon gyakorlatilag csak egy nyiltciklusu fisszios reaktorral lehetne gazdasagosan uzemeltetni egy SSTO rendszert. Ilyen hajtomuvet keszitettek anno a project rover kereteben. Erdekesseg, hogy a hajtomu teljesen jol mukodott, persze szep radioaktiv gazcsikot huzva maga utan es csak azert allitottak le az egeszet, mert tul nagy szennyezest okozott. Mai technologiakkal mar talan tudnank egy zart primerkoru rendszert is epiteni, ahol a bearamlo levegot, majd kesobb a hajtogazt a primer kor hutokozege melegiti egy egyszeru hocserelon at. Az egyetlen megoldatlan kerdes, hogy a hajtoero/tomeg aranyt kepesek vagyunk-e a kivant szintre hozni.