61
-
kvp #1 Vegulis ok terveztek es epitettek az ursiklokat is, tehat kesobb kaptak boven lehetoseget bizonyitani. Egyebkent mivel elertek a 100 km-es magassagot, ezert az x15-el is kijutottak az urbe, csak nem alltak fold koruli palyara. -
llax #2 Kijutni az űrbe és Föld körüli pályára állni ég és föld... Emiatt eléggé megtévesztőnek tartom az "űrrepülő" megnevezést a csak űrugrásra alkalmas járműveknél. Azt az elnevezést a köznyelvben már "lefoglalták" maguknak a pályára álló szerkezetek. -
#3
Nemhivatalosan minden gép, am a Kármán vonal fölé megy az űrrepülőnek tenkinthető, még ha csak szuborbitális ugrást is jelent ez. A jenkiknél minden pilótának űrhajós jelvényt adnak, aki 50 mérföldnél magasabban járt anno... -
sedward #4 Ezért szeretem az sg.hu-t, mert ilyen érdekes cikkek vannak. -
fszrtkvltzttni #5 "A gyártó első lépésként megalkotta az X-15B-t ..."
Jól értem, hogy kész volt a gép, amivel 3 kört megtehettek volna, és nem repült? -
llax #6 A "B" csak terv volt, a kor (csúcs)technikai színvonalán. Később a gyakorlat sokszorosan igazolta, hogy az ilyen tervek és az orbitális repülés elég távol állnak egymástól. A hőpajzs legfeljebb egy addigiaknál komolyabb űrugráshoz lett volna elég, orbitális sebességről történő fékezéshez közel sem. Mindezen tervek születtek akkor, amikor 28000km/h-ról fékezésben a tapasztalat zérus volt, olyat még soha, senki nem mutatott be, de az amerikaiak még az elérését is mindössze egy 14 kg-os tárggyal voltak képesek demonstrálni. -
#7
A cikk kicsit megtévesztő, a megépült 3 x-15-öt a '60-as évek második feléig használták, és majdnem 200 repülésük volt. Ezek közül kb egy tucat volt űrrepülésnek mondható. -
llax #8 Az már igazából az X-15A sorozat volt, az újraélesztett X-15 program szüleménye, de ez volt az, amivel repkedtek is, így mindenütt erre hivatkoznak X-15 néven. -
llax #9 Ez a megközelítés épp a jenkik szüleménye. Mindez úgy született, hogy nem sokkal előtte még Gagarin repülését sem akarták elismerni, akkor a számukra később mumussá váló FAI szabályokra hivatkoztak (nem kerülte meg 100%-ban a Földet + 7km-en katapultált). Majd amikor bebizonyosodott, hogy ők eleinte csak "ugrálni" tudnak, hirtelen mindenki űrhajós lett, aki elérte az 50 mérföldet (szerintük)... -
sanyicks #10 nem volt ilyen gyakorlat az amcsiknál. Soha sem próbáltak meg kevésbé brutális légkörbe lépést, pedig a szárnyas űrrepülőkkel nagyon szépen kordában lehet tartani a melegedést, és elnyújtani a légkörbe lépést. Ezért tartanak újra a 60-as évek színvonalán, ezért lett sikertelen az STS, ezért hullott darabokra a columbia. -
teddybear #11 Ez így nem igaz. Mindkét űrrepülőgép többször is repült baj nélkül, azaz alkalmasak voltak az űrrepülésre.
A katasztrófát mindkét esetben sérülés okozta, a Challangernél a gyorsítórakéta burkolatának átégése, a Columbiánál pedig a főtartályról leváló szigetelőhab-darab okozta szárnysérülés. -
mortep #12 A Challengernél nem volt sérülés, ott nem vették figyelembe, hogy a gyorsítórakéta tömítőgyűrűje nem bírja a hideget, illetve bírja, csak épp nem tömít. -
mortep #13 Azzal egyetértek, hogy az űrsíkló volt az űrbe jutás eddigi legimpozánsabb módja, viszont ugyanakkor a legdrágább is. Cserébe a sikló maga is eléggé törékeny volt.
A Columbiánál egy szigetelőhab ütött lyukat a bal szárnyon, amit elméletben ki kellett volna bírnia.
Ami az X-15 orbitális változatát illeti, eléggé favágó megoldás lett volna visszatérés,vagyis a katapultálás és a repülő landolása az óceánba. -
teddybear #14 A Challangernél a tömítőgyűrű sérülését a hideg okozta, és az ellenőrzés hiányossága miatt nem állították le a kilövést.
Nem mindig mechanikai eredetű egy sérülés, tudok olyanról is, hogy a rakéta tartályát egyszerűen kimarta a hajtófolyadék. -
mortep #15 #14 kb. én is ezt írtam: tömítőgyűrű + hideg + nem figyeltek :)
#11 mégegyszer: Challanger és a rendszer nem volt sérült, a katasztrófát emberi mulasztás okozta. A gyorsítórakéta a tömítőgyűrű miatt égett át. -
mortep #16 *Challenger -
#17
Időben nem stimmel. Az X-15 akkor repkedett, amikor már javában volt jenki űrhajós is. Egyszerűem valamiért elismerték azt, aki x magasságban járt. Ennyi. -
llax #18 Az 50 mérföldes definíció a Mercury program kezdetéről származk, amikor nyílvánvalóvá vált, hogy nem tudnak válaszolni az akkor még csak várható szovjet kísérletekre. Azzal nem az X-15-re céloztam, hanem sokkal inkább arra, hogy a jenkik szeretik magukra, a pillanatnyi képességeikre megszabni a szabályokat. -
#19
Hát, azért ez a magukhoz igazítani általánosítás elég fura kijelentés. Vadászrepülőgép fejlesztés terén pl. az összes nem jenki 4+(+) generációs gépet gyártó olyan vastagbőrősen hazudik be szupercirkálástól kezdve mindent elferdítve azon fogalmaj jelentését, hogy ihaj... -
#20
Mikor állították le teljesen, ha újra kellett éleszteni? Nem szőrszálhasogatni akarok, de az X-15A-2-t a szerencsétlenül járt gép pótlására csinálták, ha jól látom.
Az eredeti koncepcióban az X-15A, csak az első lépcsője volt egy orbitális repülésre alkalmas járműnek. A cél mindenképpen egy ilyen, a légkörben repülőgépként is manőverező jármű megalkotása volt. Ez lehetett volna az X-15B, az X-20, vagy akármi. De az oroszok kapszulás sikerei miatt az amcsik is leállították az ilyen fejlesztéseket, majd újraindították, majd megint leállították.
A végül megvalósított űrrepülő miért volt zsákutca? Többek között a későbbre tervezett fejlesztések elmaradása miatt, pl folyékony hajtóműves boosterek. Illetve mert olyan ellentmondó követelményeket próbáltak megvalósítani, amit csak drágán, vagy csak korlátozásokkal lehetett tetőa alá hozni. A biztonsági rendszerek estek sajna pl áldozatul ennek. Egy többszörfelhasználható kicsi személyszállító űrrepülőnek lett volna értelme. De nagy terhek mozgatására alkalmas többszörfelhasználható rendszernek az inkább teljesen rakéta alapúnak kell lennie, hiszen nem cél nagy terhek visszahozása a légkörbe. Mivel félig az USAF pénzelte a projektet, ezért beépítettek egy hatalmas "platót", amivel esetleg vissza is lehet hozni a katonai műholdakat. Igazából erre nagy arányban, pláne a Challanger katasztrófája után már nem használták.
Az ESA által tervezett Hermes űrrepülőgép talán egy ideális eszköz lett volna. De sajna mostanában a költséghatékonyságra tekintettel megint viszonylag kis fejlesztésigényű eszközök kerültek előtérbe, a kapszulák jellemzően. Olyan többször felhasználható eszközt, ami hatékonyan használja a légkör adottságait, akár mint emelőerőt termelő közeg, akár mint a levegő oxigénjét felhasználva a szállítandó üza csökkentésének lehetőségét, sajna nem nagyon fejlesztenek. -
#21
Emlékeim szerint egyszer hozta le máholdat vagy mentek fel holdat javítani a Hubble-t leszámítva. A STS rendszernek egy ideig egyszerűen nem találtak feladatot... -
kvp #22 Palyara allasra alkalmas szerkezetbol jelenleg ketfajta megoldas tunik jonak. Az egyik a hagyomanyos raketas-kapszulas technologia, amikor a jarmu tomegenek es terfogatanak jo reszet eldobaljak a felszallas soran. A masik pedig az SSTO, tehat az egy darabban palyara allo jarmu, ahol a csak az uzemanyagot kell ujratolteni a kovetkezo felszallashoz. A ketto keverese csak egy serulekeny, ugyanakkor dragan uzemeltetheto jarmuvet eredmenyez.
Jelenlegi technologiai szintunkon gyakorlatilag csak egy nyiltciklusu fisszios reaktorral lehetne gazdasagosan uzemeltetni egy SSTO rendszert. Ilyen hajtomuvet keszitettek anno a project rover kereteben. Erdekesseg, hogy a hajtomu teljesen jol mukodott, persze szep radioaktiv gazcsikot huzva maga utan es csak azert allitottak le az egeszet, mert tul nagy szennyezest okozott. Mai technologiakkal mar talan tudnank egy zart primerkoru rendszert is epiteni, ahol a bearamlo levegot, majd kesobb a hajtogazt a primer kor hutokozege melegiti egy egyszeru hocserelon at. Az egyetlen megoldatlan kerdes, hogy a hajtoero/tomeg aranyt kepesek vagyunk-e a kivant szintre hozni. -
sanyicks #23 De igaz. A columbia valószínűleg a hővédő sérüléssel visszatért volna kevésbé agresszív visszatéréssel, sőt ha eleve nem ragaszkodtak volna a kapszuláknál megszokott "bummbele jó meredeken" a légkörbe visszatéréshez, eleve gyengébb hővédelem elég lett volna, és talán sikeresebb lett volna az egész program.
Ott volt egy jármű amivel tetszés szerint szabályozható a légkörbe lépés, de nem használták ki. -
#24
Ezt a bummbele részt nem értem. Tudtommal a belépési ablak néhány fokos szögön belül van. (5,5-7?) Túl kicsinél kacsázol és visszapattansz a légkörről, túl nagynál meg lazán elégsz.
Hogyan szabályzod a visszatérést? -
#25
Az atomhajtóműves bombázóknál volt zárt primer körös/hőcserélős hajtóműre terv. Azt hiszem meg is építettek valami ilyesmi hajtómű prototípusát, de szintén a rakéták miatt ezt az egész projektet is elvetették. Olcsóbb, biztonságosabb egy rakétát csücsültetni szépen a silóban/tengeralattjárón, mint egy atomrepülővel a nap 24-órájában járőrözni. Aztán ugye egy ilyen gép sérülékeny is, kell hozzá marhaképzett személyzet, akit a misszió után vissza kell hozni az ellenséges légvédelmen keresztül, meg az se egy jó móka, ha saját terület felett balesetet szenved.
A hatékony ürszállítűási rendszer kifejlesztésének stagnálása és a nagysebességű szuper/hiper-szonikus utas/teherszállító, esetleg bombázó repülők fejlesztésének felfüggesztése úgy tűmik, hogy erős kölcsönhatásban van egymással.
"Sajnos" azonban, mivel nincs is igazi katonai igény ilyen kaliberű gépre, az oroszok új lopakodó bombázója is csak szubszonikus lesz végül úgy tűnik, ezért a nagyméretű, nagy sebességű gépek fejlesztése, így az SSTO rendszerek szolgálatba állása további évtizedeket fog csúszni. -
teddybear #26 Sanyicks egyszerűen fantáziál. A belépőélen ütött lyuk mindenképp a szárny belső szerkezetébe vezette volna a több mint ezerötszáz fokos gázt, akármilyen laposan próbálnak repülni. -
teddybear #27 Az általad említett atomhajtómű tulajdonképp felesleges. Ráadásul félbe is szakadt a fejlesztése. Túl veszélyes, főleg ha baleset éri a rendszert felszállás közben.
Az első fokozathoz bőven elég lenne egy hagyományos hajtóművekkel felszerelt nagysebességű hordozógép is, mondjuk az SR-71 repülési jellemzőivel, de nagyobb terhelhetőséggel.
-
sanyicks #28 belépési ablak a tervezett belépési profiltól függ. Szabályozni pedig elég egyszerűen lehet, pont úgy ahogy az űrsiklóknál... a bedöntés szabályozásával. az űrsiklók átlagos belépési profilja 50-100 m/s ereszkedéssel történt. Ezt jóval kisebbre is lehet venni, mert szárnya van, és irányítható. Így elnyújtva a légkörbe lépést, csökkentve a maximális hőhatást. -
sanyicks #29 látom az egészet nem érted. Nincs 1500 fokos gáz ha laposabban lépnek be... lehet az akár max 700 fokos is, sőt még annál is kevesebb, attól függően mennyi időt akarnak rászánni a belépésre.
Egyébként van tervezett lepattanós légkörbe lépés is, úgy hívják hogy "skip reentry", néhány Zond szonda így tért vissza. Ez kapszulás járműnél értelmes, szárnyasnál nem kell pattogni, mert az jobban kontrollálható, erre nincs szükség a "puhább" belépéshez. -
#30
???
Az űrsikló belépési szögét tudtommal a hajtóművekkel állítják be, a visszatérés előtt egyszerűen fékez és a gép "belezuhan" a légkörbe. Kormányozható siklórepülőként csak az alacsony légkörben és kis sebességnél viselkedik. Honnan szedted az az infót, hogy 25M táján mikor irgalmatlan hőterhelést kap a szerkezet, akkor aerodinamikai kormányzás van...? Tényleg érdekelne...
A bedöntés része meg tényleg visszes. Repülőeszközöknél a bedöntés, az a hossztengely körüli forgást jelenti, ami belépésnél nyilvánvalóan 0 vagy minimális, hiszen akkor a hőpajzs elveszti funkcióját... -
#31
látom az egészet nem érted. Nincs 1500 fokos gáz ha laposabban lépnek be... lehet az akár max 700 fokos is, sőt még annál is kevesebb, attól függően mennyi időt akarnak rászánni a belépésre.
Bocs, de ezt megint honnan veszed? Gondolod, hogy mind a SS mind a Buran megalkozói direkt szopatták magukat, hogy több ezer fokra kellett tervezni a hővdelmet 700 fok helyett? Tudod, hogy ezzel mekkroa tömeget lehetett volna spórolni...?
Honnan jönnek ezek a téveszmék...? -
teddybear #32 Hülyeségeket beszélsz, de mindegy.
Az űrhajó mindenképp nagyon felhevül, mert a mozgási energiája hővé alakul. Szóval akármit csinálsz, a forró gáz ott lesz. Az ezerötszáz fok körüli hőség meg a szárny belépőélén van, az űrsikló orrán ennél még sokkal nagyobb hőmérsékletet kapnak. Nem véletlenül van az űrsikló orra és hasa hőálló csempével kirakva, és a belépőélhez meg szén kompozit-anyag is elég.
Ami pedig az elméletedet illeti, az kitaláció. Ha egyáltalán lehetséges lenne, akkor nem kéne ilyen nehéz és drága burkolatot felrakni az űrsiklókra.
A Zond-4-től 8-ig pedig hagyományos elégő hőpajzzsal szállt le, úgy mint a többi egyszer használatos űrhajó, hiszen az utolsó öt nem is volt más, mint orbitális egység nélküli Szojuz űrhajó. -
sanyicks #33 Hogy lehetsz ennyire értetlen?
Alap fizika. Miért hevül fel az űrhajó nagyon? mert az adott mennyiségű energiát rövid idő alatt (~30 perc) adja le, ha elnyújtják a légkörbe lépést, és mondjuk ugyan ezt az energiát mondjuk 2 óra alatt adja le mi történik? Gondolkozz egy kicsit a begyepesedett hülyeségek szajkózásán kívül...
"Ami pedig az elméletedet illeti, az kitaláció."
Hogy ne lenne lehetséges? Nincs is benne semmi fantasztikus, vagy különleges egyszerűen csak máshogy kell repülni.
"Ha egyáltalán lehetséges lenne, akkor nem kéne ilyen nehéz és drága burkolatot felrakni az űrsiklókra." kösz hogy leírod amit én is leírtam, legalább látszik hogy el sem olvastad. Épp erről írtam hogy ha nem ragaszkodtak volna a kapszula stílusú agresszív belépéshez, gyengébb hővédelem is elég lett volna. -
#34
És hogyan nyújtod el te zseni...? -
sanyicks #35 Na tehát, látom neked alapoktól kell megmagyarázni az STS belépés mikéntjét.
Az úgy történt, hogy körülbelül a leszálló hely előtt fél fordulattal szembefordul a pályával, és 1,5-2,5 percre begyújtotta az OMS hajtóműveit, hogy letérjen a pályáról. Ezután olyan 120 km-t elérve indult az állásszög(AoA) tartás, 40 fokra(a fékezés érdekében, és hogy az alsó részt érje terhelést ahol a hővédelem van) ezt a fő hajtóművek alatt található a hajtóművek hővédelmét is ellátó, és trimmlappal érik el. Folytatódik az ereszkedés, 80-90 km-en már érezhetővé válik a felhajtóerő, ezért bedöntik oldalra, persze tartva tartva a 40 fokos állászöget, különben gyorsan lepattanna a légkörről, akármennyire is "repülő téglának" becézték, és gyakorlatilag a döntés mértékével szabályozzák a függőleges sebességet, így a lassulást és a melegedést is. AZ STS-1-nél a legnagyobb bedöntés 110 fok volt, ezt folyamatosan csökkentik ahogy lassul és ereszkedik, az átlagos maximum 80-90 fok körül volt. A bedöntési irányt persze cserélgetik, így nagyjából irányban maradva. 1,6 km/sec alatt 30-40 km-es magasságban megszűnik az állásszög tartás, innentől hagyományos siklórepülésben folytatódik, majd leszállás.
Igen direkt szopatták magukat a durva légkörbe lépéssel, részben talán a számítógépek és a szimulációk akkori fejletlensége miatt, de főleg azért amiért pl jött az orion koncepció "mer ezt má' kipróbáltuk, nem kell új, meg ne variáljunk, nehogy az illetékes elvtárs megvonja a pénzt". -
sanyicks #36 látom nehéz a felfogásod, leírom mégegyszer. Meglepő módon az ereszkedési sebesség szabályozásával.
Komolyan azt hitted hogy az űrsikló csak úgy kontrollálatlanul mindenféle irányítás nélkül lépett a légkörbe?
Mondjuk a diszkóveri csenöllön tényleg nem mutatják a bedöntéseket, így sokan abban a tévhitben élnek hogy úgy oldalirányban vízszintben, csak simán megemelt orral lép a légkörbe :) -
sanyicks #37 Nesze olvassál egy kicsit róla. De akár ki is próbálhatod az Orbiter nevű csodaszimulátorban, persze nem az alap STS-t használva, ugyan is irreálisan nagy a felhajtóreje. -
sanyicks #38 "A Zond-4-től 8-ig pedig hagyományos elégő hőpajzzsal szállt le, úgy mint a többi egyszer használatos űrhajó, hiszen az utolsó öt nem is volt más, mint orbitális egység nélküli Szojuz űrhajó."
Mert mióta lehet hőpajzs nélkül leszállni? Ettől függetlenül néhány "pattogós" belépést használt, amit máshol nem használtak. Bár az STS-t is felkészítették erre, de soha sem használták. -
Irasidus #39 Abban igaza van, hogy a laposabb szögben való belépés kisebb súrlódással jár, így megspórolható lenne a nehéz hőpajzs. Viszont ez irgalmatlan precíz belépést igényel, amit az űrsiklós korszakban nem tudtak volna megtenni. Ma a PC korában kivitelezhető lenne. Viszont 1. ez egy sokkal veszélyes manőver (nem véletlen, hogy nem alkalmazzák sehol) 2. a belépő test alakja sem mindegy, az űrsiklók formája erre nem volt alkalmas, mint ahogy az Orion típusú harang formájú űrhajók sem alkalmasak erre. -
#40
Megint miféle bedöntésről beszélsz? Ha a gép a hossztengelye körül forogna, akkor megszűnne a hőpajzs védelme. A linkelt anyag pontosan engem támaszt alá. Ugyanis a bank ange nem úgy van értelmzve, mint a légöri gépek esetén és nem egy tengelyről van szó.
Igen, az űrsikló a lassítás után Netwon törvényeinek engedelmeskedik, ahogy minden visszatérő objektum. Rakétahajtóművel nem avatkoznak be az aerodnimaikai korrekció minimális. Nem véletlenül volt eszméleten sok tartalék reptér. Még ennek ellenére is, ha elszúrják a belépést akkor nemigen lehet korrigálni. Egyébknét meg nézd meg, hogy a hosszengelyhezt képest milyen fokeltérésről van szó. Max 10 fok. Na kettőt találhatsz, hogy miért...
A linkelt nem túl jól skálázott diagramon is azt látszik, hogy a belépési folyosó kegyetlen szűk, szó nincs arról, hogy 700 fokos hőmérsékeletet tudnál tartani. Erre magadtól is rájönnél, ha kiszámolnád a torlóponti hőmérsékletet...