Át kell gondolni a meteorok elleni védelmet

Kifejted, vagy ezt szánod elegáns megfutamodásnak? Laposkúszásnak tûnik inkább.

LOL, te el sem olvastad a citált cikket, ráadásul két cikket is összemosol. Gratulálok.

1. Miért csak akkor tudom bevetni? Szó nincs róla. Az ürge épp azt magyarázza, egy ilyen szerkezetû kavicsnál tök mindegy, hol találja el a töltet.

2. A mai konszenzus szerint a többi esetben az eltérítés könnyebb, mert egy szilárd kõdarabnak könnyebb megváltoztatni az impulzusát, mint egy fizikailag nem egybefüggõ laza kavicsfelhõnek. Tehát az atom semmiféle korlátozott bevethetõségérõl nincs szó. Félreértetted a szimulációt: az pont azért csinálták, mert meg akarták vizsgálni azokat az eseteket, ahol nem egyértelmû, hogy az atom mûködni fog.

3. "ez csak egy szimuláció" : ez egy nagyon buta érv. Természetesen minden szimulációnak megvannak a feltételei, a leegyszerûsítései és az érvényességi határai. Viszont senki sem futtatna le egy ilyet sokezer processzoron, ha bármi oka lenne feltételezni, hogy a szimuláció eredménye nem lesz releváns a valódi teljesítményre nézve. Miért is futtatná egyébként?

Persze mindig lehet a program bugos, az egyenletek és a feltételezések hibásak, de azért ezek nem kispályás tesztek : a fejlett államok egy ideje atomot is csak szimulációkban robbantgatnak. Szóval ne csináljunk már úgy, hogy minden, ami szimuláció, automatice diszkvalifikálva van bármilyen érvelésben. Bár ez tényleg roppant kényelmes álláspont, hiszen csak úgy heccbõl valószínûleg nem fogunk atommal megküldeni egy kavicsot, addig meg lehet szabadon fikázni a legjobb számításokat is azon az alapon, hogy "még nem próbáltuk ki".

"A veszélyt nem abban mérik, hogy mennyire nehéz eltéríteni, hanem megkora az égítest."

Ennek a mondatnak semmi értelme. Mit akarsz mondani?

"Nincs semmi amit törölnöm kellene, egy atomba nem a legjobb védekezés."

Na látom már te is okosabb vagy, mint a NASA, aki szerint meg igen. Tudsz akkor jobbat? Halljuk.

"A szimuláció épp azért foglalkozott a kõrakásokkal, mert a szakirodalom egyetért abban, hogy ezeket nehezebb eltéríteni, mint a monolitikus kavicsokat, így ezek jelentik a legnagyobb veszélyt."

1. Csak akkor tudod bevetni, ha elõtte gondosan feltérképezted az adott égítest belsõ szerkezetét, tehát korlátozott idõ áll a rendelkezésre.
2. Csak egy bizonyos tipusú égítest esetében vethetõ be, tehát korlátozott a bevethetõsége.
3. A siker egyáltalán nem biztos (ez csak egy szimuláció), sõt negaív hatásként sok kisebb darab száguld(hat) a Föld felé, tehát korlátozott a hatékonysága.
4. A legtöbb kisbolygó nem kozmikus kõrakás, tehát megint csak korlátozott a bevethetõsége.

A veszélyt nem abban mérik, hogy mennyire nehéz eltéríteni, hanem megkora az égítest. Nincs semmi amit törölnöm kellene, egy atomba nem a legjobb védekezés. De igazad van, egy szimuláció szerint elképzelehetõ, hogy képes egy bizonyos égítest tipust feladarbolni. Az, hogy valóban így van-e nem tudjuk, egy szimulció ami kitalált adaokkal dolgozik a legritkább esetben bizonyíték, és én erre nem tenném fel az életem. Te igen?

"az atomfegyver a leghatékonyabb"

Nocsak, ez #70-ben még így nézett ki tõled:

"Egyszerûen túl sokba kerül kivédeni vagy egyenesen lehetetlen mai technológiával a mostani vagy Tunguzka méretû meteorokat."

"a legjobb módszer is szar a cél eléréséhez"

Ott van lent a táblázat a legdurvább esetre, ha nem fogtad fel, akkor vagy az angol nem megy, vagy az arab számok. A szelektív információbevitel is megy látom erõsen, a LANL szimulációk szövegét már nem tudtad elolvasni. Biztos elfoglalt vagy hozzá, bár ide válaszolgatni láthatóan van idõd. Ha írogatás helyett csak feleannyi idõt azzal töltöttél volna, hogy utánaolvass, nem csinálnál hülyét magadból.

A végkövetkeztetésed akkor annyi, hogy igenis jobban értesz a témához, mint az amerikai ûrkutatási hivatal, az általuk hivatkozott tanulmányok szerzõi, plusz az atomfegyverlabor kutatói együttesen. Hiszen a marsi szonda mértékegységét is elcseszték. Nincs is más kérdésem, egyszerûen bámulatos, hogy az egód nem takarja ki a monitort.

A szimuláció épp azért foglalkozott a kõrakásokkal, mert a szakirodalom egyetért abban, hogy ezeket nehezebb eltéríteni, mint a monolitikus kavicsokat, így ezek jelentik a legnagyobb veszélyt. Lásd például

http://www.ae.utexas.edu/~olsoncg/Team_NERD_Proposal.doc

Szóval megint marhaság, hogy "ez a módszer igen korlátozottan vethetõ be".

Nem keverek össze semmit, te is együtt bégetted a nyájjal, hogy az atomot felejtsük el. Ott van #82-ben, nem tudod törölni. Közben meg az atom a leghatékonyabb, nagyjából kész is a technika hozzá, és bõségesen elegendõ is.

Ja. Szegény kukacos barátunk tolja a nagy arcot, mikor a jelek szerint õ nem érette meg amit olvas. Az atomfegyver a leghatékonyabb, mint pályaváltoztató megoldás, de szó nincs arról, hogy a sziklarab elpusztításáról lenne szó. Sõt, mintha árnyaltan a darabolás veszélyére felhívná a fiegyelmet, ezzel még bajt is okozhat, mert nem mindent térít el.

@kukacos

Minden tiszteletem a NASA-é, de õk hozták össza azt is, hogy mértékegység egyeztetés hibából egy szonda beleállt a Marsba...

Ezen felül a jelek szerint a linkelt szöveg értelmezése neked okozt gondot. Másrészt mostanában annyit dolgozom, hogy nincs idõm egy ~300 oldals angol szövegbõl kimazsolázni azt, amire te gondolsz és a jelek szerint kiabaszottul félre értelmezel. Egyébként a leghatékonyobb X módszer közül szintén jelenteheti azt, hogy a legjobb módszer is szar a cél eléréséhez szükséges igényekhez képest...

Szóval részedrõl is jó lenne a kisebb arcberendezés...

A szimuláció a kisbolygók egy csoportjára, az úgynevezett kozmikus kõrakásról szól, mik laza por és kõhalmok. A szimuláció megpróbálta leírni ezeknek a belsõ szerkezetét is, amit egyenlõre nem ismerünk (így spekulatív). A lényeg, hogy a lökéshullám a laza szerkezetû aszteroidákat szét tud darabolni (vagy ha jobban tetszik robbantani), még kisebbeket porrázúzni. Ez a módszer igen korlátozottan vethetõ be, de igazad van, valóban tud kár okozni bizonyos aszteroida típusoknál! Így megfelel? Az is jó kérdés, hogy a negatív hatásként jelenezõ kisebb darabok mekkora kárt okoznak, erre a problémára a szimulációt készítõ Weaver is felhívta figyelmet. Azt hiszem, az én mondandómat összekevered mások kommentjeivel, és egyben válaszolsz. Kérlek ne tedd! Nekem semmi közöm mások gondolataihoz, sõt tiltakozom!

Ez a standoff, szelíd változatos eset arra, ha kicsi a célpont. És még ez is sokkal hatékonyabb, mint bármi más, amit itt lejjebb vízfejek javasoltak.

Na és megnézted a videót is lejjebb, meg elolvastad a szöveget hozzá, ahol szuperszámítógépes modellekkel bizonyítják, hogy felszíni robbantásnál egy kavics nem maradna? Angyali türelmem van, belinkelem harmadjára is:

http://www.popsci.com/technology/article/2012-04/how-it-would-work-destroying-incoming-killer-asteroid-nuclear-blast




A surface explosion, known as a contact burst, wouldn’t actually take place right at the surface. Based on what we know about asteroid composition--and there’s still much to be learned--many asteroids are more like huge orbiting piles of smaller rocks than cohesive, solid chunks of hard material. There appears to be a soft dust layer, known as the regolith, that covers asteroids like Itokawa, a layer that could be as much as 30 feet deep. A nuclear energy source rammed into an asteroid could penetrate down into this layer with little trouble, giving it some of the kinetic advantages of being buried within the asteroid. And once the energy source is in direct contact with the asteroid, it’s all pretty much over with.

“The big plume that you see coming out of the top of the asteroid in the simulation is the effect of all that heated rock in the vicinity of the explosion being expelled from the asteroid at high velocities,” Weaver says. “There’s rock-to-rock kinetic energy transfer that happens. These rock-to-rock interactions propagate the energy from the surface all the way through to the opposite end of the asteroid, totally disrupting these rubble piles.”
In other words, the blast is transferred all the way through the asteroid, scattering the once cohesive rubble in every direction. The asteroid threat is no more.


Most már tényleg nem tudom, mit csináljak még, hogy átjusson a kognitív gáton, hogy nagy marhát csináltok magatokból. Eltáncoljam, vagy varrjak belõle szívecskés falvédõt?

Köszi!

Ez eddig rendben van. Felrobban, elpárologtat X mennyiségû anyagot és a hatás ellenhatás törvénye alapján arrébb tolja az aszteroidát. Ok. Ennek megvalósításai feltétele, hogy legyen elég ideje új pályára állni (ez, persze tömeg függõ is), ugyanis elég kicsi ez a hatás (kb. három évet szoktak mondani, egy 1 km átmérõjû aszteroida esetében). Tehát amit írtam, vagyis, hogy egy sima atomfegyver nagy kárt nem okoz egy aszteroidában igaznak bizonyult. A kár okozás, és az "arrébb lököm" az én szótáramban mást jelent...

Ez amúgy a standoff, nem a felszíni, az ennél sokkal durvább, lásd táblázat. Fragmentációval még csak nem is számoltak. Ugyanakkor egy 1km-es aszteroidához is elég lenne ez a távoli robbantásos megoldás.

Az atombomba deflekciós mechanizmusáról meg Appendix G.1.5 szó szerint azt meséli el, amit itt már egy ideje magyarázok:


Unlike a surface explosion, a nuclear standoff detonation does not use its energy to add impulse to the asteroid, but rather to vaporize some of the asteroid’s surface to produce the desired change in the NEO’s velocity. ❤️0> <64>

By using a standoff detonation, the impulse absorbed will theoretically be less than the energy required to break up the asteroid, but sufficient to vaporize enough material to impart the necessary ΔV. For this mission, the spacecraft would be designed to detonate at a specific height above the object’s surface. The radiation produced by the explosion- X-rays, gamma rays, and neutrons - would bombard the surface, effectively vaporizing the surface layer. When material is vaporized and blown off an asteroid, an impulse is given to the asteroid due to conservation of momentum. Using this law and assuming the mass of the ejecta is very small compared with the mass of the asteroid, the amount of mass and average velocity of the ejecta needed to change the asteroid’s velocity by a certain ΔV can be calculated as <...> Using this relationship, one can see that by maximizing either the mass of the ejecta or its velocity, one can impart a greater momentum transfer to the asteroid.

The velocity of the gaseous ejecta is proportional to the square root of the temperature. <65> For this reason, it is better to have more mass vaporized to a relatively low temperature than little mass vaporized to a much higher pressure. To achieve this desired effect, an explosive custom made to emit mostly neutrons would be best for this scenario. Such devices have been designed and tested and are discussed in the Appendix P. Most fusion-based explosives produce the majority of their radiation as X-rays. Although X-rays can carry more energy then neutrons, they are able to penetrate the surface to a depth of roughly 10-50 microns depending on surface structure and material. <66> Neutron radiation has the ability to penetrate to a depth on the order of 10 cm, effectively
burning off more mass at a lower temperature and creating a higher-momentum transfer. Tailored neutron bombs have the ability to transfer roughly 10% of the blast energy into neutrons, which could vaporize the asteroid’s surface. <69>
To transfer the highest amount of momentum to the NEO, it is important to find the detonation height above the PHO’s surface. This allows the most mass to receive the most energy and to vaporize and exit with the necessary escape velocity. Reference ❤️0> relates the momentum change, energy needed, and the optimum height of the explosion above the PHO.


Hivatkozások:

❤️0> Gennery, D.B., Deflecting Asteroids by means of Standoff Nuclear Explosions, AIAA 2004-1439, 2004 Planetary Defense Conference: Protecting Earth from Asteroids. February 2004.

<64> Barbee, B.W., Fowler, W.T., Davis, G.W., and Gaylor, D.E., Optimal Deflection of Hazardous Near-Earth Objects by Standoff Nuclear Detonation and NEO Mission Design, White Paper. NASA NEO Workshop, Vail, Colorado. June 2006.

<69> Holsapple, K., An Assessment of our Present Ability to Deflect Asteroid and Comets, AIAA 2004-1413, 2004 Planetary Defense Conference.

Van még kérdés?

Akkor kép még egyszer:

Ja bocs, elfelejtettem, hogy 160 karakternél hosszabb szövegek elolvasása manapság már szellemileg túl megterhelõ. Pl. 16. oldal, összefoglaló:

Nuclear standoff explosions are assessed to be 10-100 times more effective than
the non-nuclear alternatives analyzed in this study. Other techniques involving
nuclear explosives may be more effective, but they run an increased risk of
fracturing the target. They also carry higher development and operations risks.

85. oldal, analízis:

Figure 37 shows that impulsive techniques using proximal nuclear explosives generally
provide greater potential for momentum transfer per kilogram of payload weight
delivered to the threat than any other option considered.


Azaz röviden az atomfegyverek jelentik messze a leghatékonyabb módszert, amelyet jelenleg ismerünk.

Mennyivel jobb? Legdurvább vizsgált scenario, mélyûri üstökös, < 2 év beavatkozási idõ:



Touché.

"egy szóval sem mondtam, hogy atomfegyver nem jó semmire"

Érdekes, egy hozzászólással ezelõtt ez még így nézett ki tõled:

"egy véleményen vagyunk, egy sima atomfegyverrel nagy kárt nem lehet okozni egy termetes kisbolygóban"

Én erre reagáltam.

Amúgy egyszerûen magas nekem, honnan szeditek ezt az arcátlanul pimasz magabiztosságot, hogy az amerikai hadsereg atomfegyverekkel foglalkozó csúcslaborját, plusz a NASA szakértõi brigádját egyszerûen lesöpritek a saját kis sz*ros, karosszékbõl alkotott véleményetek védelmében. Te olyan mérnök-féle lennél, nem? Valamivel kevésbé intenzívebb lenne az égésszag, ha egyszerûen beismernéd, hogy tévedtél.

Akkor utoljára, hogy a kisegítõ ovisok is megértsék:

1. a bomba felrobban, X energiát pakolva az alkatrészei mozgásába, ahol X megatonnákkal mérendõ.
2. az alkatrészei találkoznak az aszteroidával, amelyben lelassulva teljes mozgási energiájukat átadják az aszteroidának. Ez a felszínen robbantva X/2 elnyelt energiát jelent.
3. az elnyelt energia továbbra is megatonnákban mérhetõ, és felmelegíti az aszteroida anyagát. Mint lentebb kiszámoltam, nagyon gyenge hatásfokot feltételezve is százezer tonnák válnak gõzzé.
4. a gõz kitágul, és eltolja a kavicsot, pont mint a rakéták hajtómûvének égésterében.

Namost ugyan izzadjátok már ki végre érthetõen, ebben a folyamatban hol kell az a szerencsétlen közeg, ami nélkül az egész nem mûködik?

Beidéznéd a linkben azt a részt ami téged igazol? Ezzel lezárhatnád a vitát. Köszi.

Elõször is, egy szóval sem mondtam, hogy atomfegyver nem jó semmire. Amit a pdf-ben nem néztél meg az az idõ. Ha elég sok idõ áll rendelkezésre akkor egy módosított nukleáris robbanófej eltérítheti az aszteroidát. Ugyanígy fúrással egybekötött robbantásnak is lehet pályamódosító, illetve összetételtõl és mérettõl (meg sok más dologtól) függõen repesztõ, szétdaraboló hatása. Egyébként meg nem is neked írtam, nem tudom jó helyre írtad?

Nem "egy pasi véleményét" linkeltem be, hanem a témán dolgozó kutatócsoportok többéves munkájának eredményeit. Felfogod a különbséget? Vagy tõlük együttvéve is okosabb vagy, a témához is jobban értesz, és a PC-d is gyorsabban számol?

Mert mindketõhöz közeg kell. Az ég szerelmére, alapfokú termondinamika és áramlástan azért legyen már meg...

Az ûrben a hõ csak sugárzással terjed, mert nincs közeg, ami a hõáramláshoz, illetve a hõvezetéshez kell. Közeg hiányában lökéshullám sincs. Ezen mi a nem érthetõ, te nehéz felfogású.

Ráadásul az ûrben az atomrobbanás elpukkan egy-két másodperc alatt, nincs olyan látványos utóhatása mint a földi robbantásoknál.

Attól, hogy a NASA-ban van valami beosztása, már rögtön hasra kell esnem? Hibáztak már a NASA-ban jó párszor. Volt, hogy emberéletekben adták meg az árát. A Skylab elvesztése is tervezési és módszertani hiba volt, de a két ûrsiklót is hasonló okokból vesztették el.

Ez meg ráadásul még az ötletelési fázisban van, és kérdéses, hogy a pasi mennyire ért a robbantásokhoz. Mert a legtöbb ember nem ért hozzá. Te sem.

Elõbb hõvezetésrõl beszéltél, most megint visszatértél a lökéshullámhoz. Kezdem azt hinni, hogy nem tudod a kettõt megkülönböztetni. Mint századjára írom, nem a bomba anyaga adja a lökést, hanem bomba által forró gázzá változtatott aszteroida-anyag.

Elolvastad a linkeket? Továbbra is fenntartod, hogy atommal kár is próbálkozni?

Itt már tényleg komolyan röhögnöm kell. Ha a bomba tömegének 100% gázzá válik, akkor néhány tonna gázról van szó, ez tágul bele a vákumba. Számold ki, hogy miféle komoly lökéshullám lesz ott...

Valóban, és állított valaki mást? A bombánál a közeget a szétrepülõ részei adják. Ha egy pár kilós tárgyat felhevítesz négyszázmillió fokra, és vákuumban odarakod valami mellé, lesz hõvezetés is, ne aggódj.

Vagy szerinted is hülye a NASA meg a LANL, és te jobban tudod náluk?

Nem a primer robbanás impulzusa a fõ közvetítõ.

???

Ezt mégis hogyan képzeled el? Több tízezer km/s relatív sebességgel közeledik egy robbanófej. BUMM. Azért repül szét emez-amaz. A robbanás után hogyan manõverezik a "következõ" robbanófej? Mi alapján téjékozódik? Mennyivel késõbb jön? Ki vezérli? Saját feje után megy? A szétreplõ törmelékfelhõ miért is nem nyírja ki a beérkezõ cuccot? Stb...

Legrosszabb esetben is a felszínt pár méter mélyen összetöri ami elég ahhoz, hogy a következõt már benne robbantsák föl. Ha az se elég, akkor jöhet a következõ, és a robbanás hatása egyre erõsebb lesz. Még mindig az a véleményem, hogy realitás az, hogy nukleáris fegyverekkel darabolnak föl egy aszteroidát.

A felszínt elérõ törmelék hõátadás. Az felszabaduló energia jelentõs része pedig sugárzás, annak pedig széles spektruma fog elnyelõdni az aszteroidában.

Szerintem meg ezt így innen a fórumról nem lehet megmondani.

"2. A legkisebb ellenállás iránya elfele vezet az aszteroidától."
Nem CSAK abba az irányba hat. A robbanás elsõdleges lökéshulláma minden irányba azonos hatást gyakorol. Amikor elér valamit, akkor azzal ütközik, és annak ellenállásától függõen visszaverõdik róla. Ez a másodlagos lökéshullám pedig az ellenkezõ irányba fog újabb pusztítást okozni. Viszont a visszaverõdés során is történik impulzusátadás, amit erõhatás kísér, csak a másik irányba van plusz erõhatás is.

Tehát...? 50 Mt lefúrva a közepébe = talán jó lesz. 50 Mt a felszínen? A meteor kiröhögi...

Melyik részét nem érted annak te zseni, hogy az ûrben nincs közeg, azért nincs hõátadás és hõvezetés, csak hõsugárzás...?

A hatásnál az impulzus a fontos, ugyanis az impulzus az ami átadódik ütközéskor, és az impulzus változás idõ szerinti deriváltja az erõ, az az erõ ami a fizikai károkért felelõs.

"Ha elég lenne egy betontömb felrobbantásához csak hozzászigszalagozni a dinamitot, akkor senki sem venné a fáradságot, hogy belefúrjon, és beletömködje."
Szerinted nem lehet hozzászigszalagozni annyi dinamitot a betontömbhöz, hogy az darabokra essen? Azért fúrnak bele, mert úgy jóval kevesebbre van szükség.

Persze vigyünk föl holtsúlyt... Nem teljesen mindegy, hogy mi az ami a robbanás pillanatában elpárolog, hogy az vasgolyó-e vagy maga a nukleáris töltet-e?

Persze, mert 4 km magasan robbantották...

Az a baj, hogy a robbanás mint lökéshullám MODELL, csak nagy távolságokban igaz. Egy petárdánál a pár centi is nagy távolság. Egy nukleáris robbanásnál a pár méter se az.
Egy pár tonnás szerkezet amikor elpárolog és el kezd tágulni, akkor az elsõ pár méteren szerinted mit számít az a pár kg-nyi kis plusz levegõ, ami a légkörben ott van, a világûrben nincs?

B+, erre az arcméretre már tényleg nincs mértékegység. Okosabb vagy, mint az egész NASA meg a LANL együttvéve, eccerûen nincs mit tenni, le kell vennem a fényerõt, amikor a hozzászólásaid olvasom, olyan brilliánsak.

Amúgy 400 km magasság elég lesz világûrnek?

http://en.wikipedia.org/wiki/Starfish_Prime

"Eloszlik" az energiája? "Elvész" a java ... ? Hova megy, jóember? Lefolyik valami interdimenzionális lyukba, mi?

Az aszteroida pontosan akkora szeletet kap belõle, amennyit kitakar a gömbbõl. Ha a bomba a felszínén robban, akkor a felét. Az anyaga meg nem egyszerûen megolvad, hanem elpárolog: különben mi történik a maradék energiával? Megint csak úgy eltûnik valahova szerinted? A gázok meg független molekulákból állnak, általános iskola, hatodik osztály. Kiszabadulnak az aszteroida vonzásából, nyomásuk van, mert a részecskéi ütköznek az aszteroida megmaradó anyagával, és nem tudják, merre van a legkisebb ellenállás ... na jó, bullshitre nem pazarolom az idõm.

Azért láthatóan kezded kicsit kényelmetlenül érezni magad a véleményedben, azért rizsázol mellé. Nem lenne egyszerûbb csak beismerni, hogy fingod nincs a témáról?

"De persze ezek mind hülyék, hiszen ti megmondtátok: a Szent Lökéshullám ereje az ûrbe nem ér el. Ámen. Döntse el mindenki, hogy annak hisztek-e, aki ezért kapja a fizetését, vagy az ide írogató nagyokosoknak."

Egyrészt a NASA mérnökei is csak emberek, és épp úgy tévedhetnek, sõt jópár esetben már tévedtek is, mint bárki más. Másrészt, szerencsére az ûrben még nem volt atomrobbantás, hál istennek ez kimaradt. Viszont volt pár magaslégköri kísérlet, így egy-két törvényszerûséget azért kikövetkeztethetünk.

Az hogy mekkora és milyen robbantás kell egy aszteroida eltérítéshez az rengeteg mindentõl függ. Elsõsorban attól, hogy mennyi idõ van még a földi becsapódásig. Ha jó sok, akkor egy kisebb pályamódosító robbantás is elég, a itt van a nyakukon az a szikla, akkor meg talán nem tudunk elég nagyot durrantani.

Ami pedig a lökéshullámot illeti, ahhoz hogy kialakuljon, közeg kell. Abban terjed, akár a hang!
A földi légkörben, a tenger alatti, és a földalatti robbantásoknál van közeg, Az ûrben meg nincs. Értsd már meg, az ûrben nincs semmi, iszonyúan távol egymástól találsz néhány kósza kõdarabot, meg még egy olyan ritka vákuum van benne, amilyent itt a földön még laborban sem tudunk utánozni!!

Nem igaz, hogy egy ilyen egyszerû dolgot te sem vagy képes felfogni.

Rossz az elmélet.

1. Az atombomba nem hõsugárzó. Nem lehet egy irányba koncentrálni a sugárzást. Az ûrben minden robbanás gömb alakban terjed, de sokkal hamarabb el fog oszlani az energiája, mint egy közegben. Akármit csinálsz a java elvész.
Az is kérdés, hogy milyen távolságban robbantasz az aszteroida felszínétõl? Ha túl távol, ez olyan néhány kilométernél messzebb, akkor semmilyen hasznos hatása sem lesz. Max. ideiglenesen felmelegszik a felszíne. De tulajdonképp tökmindegy, hogy a becsapódás elõtt volt-e olvadás az aszteroidában, vagy sem. A becsapódás épp olyan pusztító, ha olvadt az aszteroida, ha szilárd. Az aszteroida tömege megmarad, és ez ami pusztít.

2. A legkisebb ellenállás iránya elfele vezet az aszteroidától. Max annyit érsz el, hogy a felülete az elnyelt EMP impulzus miatt megolvad. Nem lesz százezer tonna plazmád, hanem csak pár tucat tonna gáz, ami hamar eloszlik a vákuumban. Néhány másodperc alatt.

3. A felszíni, vagy még inkább a felszín alatti robbanás ténylegesen okoz némi pályaváltozást, ami esetleg elég is lehet az ütközés elkerülésére, de nagyon nehéz ezt pontosan beméretezni. Nagyos sok tényezõtõl függ, de még mindig ez lenne a leghatékonyabb módszer.

Nagyon sok minden függ az aszteroida anyagától is. A legújabb kutatások szerint lehet repülõ sóderkupactól az igen szilárd fémtömbig bármilyen.
És persze lehet üstökös is, ami fõleg vízbõl és különbözõ fagyott folyadékokból meg kisebb-nagyobb kövekbõl áll.
Értelemszerûen egy sóderkupac egészen másképp viselkedik egy robbanáskor, mint egy vasból álló aszteroida, és egy üstökös is más tészta.

Kezdem feladni. De ha nekem nem hisztek, hozok mást.

Ki tudja már hányadszor linkelem, de talán nézzetek már bele:

http://www.hq.nasa.gov/pao/FOIA/NEO_Analysis_Doc.pdf

Itt nem önjelölt szakértõ fórumhuszárok mondják meg a tutit, hanem a NASA szakértõi értékelgetik a különbözõ eltérítési módokat. Képletekkel. Érdekes módon, szerintük felszíni robbantásból egy is elég lenne egy tipikus 1km-es aszteroida esetéhez, de a legdurvább üstökösös verzióban is elég lenne 5 Ares-V felszíni robbantással. Ugyanehhez a legdurvább esethez felszín alattiból 3 indítás kellene - nem egy nagy nyereség.

Viszont a legjobb nem-nukleáris opcióhoz 479(!) szükséges indítást becsülnek. Elég meggyõzõ illusztráció az atom alkalmasságára, nem?

De ez a fickó se a wikin mûvelõdik, akit lejjebb már betettem:

http://www.popsci.com/technology/article/2012-04/how-it-would-work-destroying-incoming-killer-asteroid-nuclear-blast

Õ és a csoportja a Los Alamos National Laboratoryban 142 ezer magos szuperszámítógépeken atom + aszteroida randikról hidrodinamikai szimulációkat futtat. Azt mondja, hogy az aszteroidából egy kavics nem maradna.

De persze ezek mind hülyék, hiszen ti megmondtátok: a Szent Lökéshullám ereje az ûrbe nem ér el. Ámen. Döntse el mindenki, hogy annak hisztek-e, aki ezért kapja a fizetését, vagy az ide írogató nagyokosoknak.

1 Mt TNT energiájával nagyjából ötmillió tonna víz hõmérsékletét lehet 400 fokkal megemelni. Ez egy 170m élhosszúságú kocka mérete. Szilikátokból úgy kétmillió tonnát lehet 3500 fokra hevíteni, ahol már földi körülmények között is elpárolog.

A világûrben a forráspontok jóval alacsonyabbak. Amennyiben valamely anyag eléggé fel lett melegítve ahhoz, hogy a szomszédja kémiai kötéseit legyõzze, szinte biztosan elhagyja az aszteroidát, hiszen minden alkotóelem gyorsabban mozog az aszteroida apró gravitációjában érvényes szökési sebességnél.

Legyünk nagylelkûek, és tételezzük fel, hogy csak a teljes energia egyötvened részét sikerült az aszteroida kõzeteinek felmelegítésére fordítani. Ez még mindig úgy százezer tonnányi, erõsen tágulni akaró, sokezer fokos gáz.

Namost mi történik egy ûrbeli tárggyal, ha valami ilyesmi kerül melléje? Ismerõs a szitu a rakéták hajtómûvébõl? Csak épp most nincs tölcsér körülötte, és ott csak pár kilóról van szó.

Magyarán a robbanás által átadott hõenergia jelentõs része végül adiabatikus tágulás során az aszteroidát gyorsítja. Még durvább a helyzet egy üstökösnél, ami egy piszkos hólabda: a víz alacsony forráspontja miatt egy bomba srapnellel teletöltött gránáttá változtatná az egész kócerájt.

Az impulzus valóban alacsonyabb, de egy bomba nem csak így fejti ki a hatását, a lökéshullám impulzusánál jobb jellemzõ a teljes átadott energia. Mindjárt kifejtem.

Elnézést a helyesírási hibákért, remélem így is érthetõ.

Nemrég volt a Discovery-n egy épületrobbantós sorozat. Jó párszor demonstrálták, hogy egy akkora töltet, amekkorával egy vasbeton oszlopot ketté lehet törni, ha a belsejében, lefojtva robbantjuk, a felszínen max karcolásokat fog okozni, vagy még annyit sem.

Igen, egy véleményen vagyunk, egy sima atomfegyverrel nagy kárt nem lehet okozni egy termetes kisbolygóban. A Thor projekt mellet, a Csillagháborús tervben is foglakozott vele (Rail Gun, Brilliant Pebbles) de mint írtam, koncepciónál tovább nem jutott tovább. Az isten botja, egy kb. villanyoszlop méretû volfram-vanádium ötvözetû tömör jószág, és egy sinágyú gyorsította volna fel. 20 km/s elérése nem lehetetlen, ennél jóval nagyobb sebességet is elértek már - ûrjármûvekkel. De had ne sorolja fel az összes ilyen tervet, mindketten tudjuk ezek csak tervek maradtak.

Ez éppen nem így van, nagyon sok tényezõtõl függ a becsapódás. Nagyon nagy sebességû (vákuumkamrás) becsapódási kísérleteknél (mert ilyen is van) nagyon nehéz elérni, hogy csak áthatoljon és ne romboljon a lövedék. Függ a becsapódás szögétõl, az anyag összetételétõl, morfológiájától (mennyire "lyukacsos") és persze a sebességtõl (meg még pár dologtól). Ha nagyon nagy a sebesség, becsapódás pillanatában mind a becsapódó anyag, mind a felület gyors folyadék és gáz fázisba megy át, ami nagyon nagy sebesség tágul és egyrészt kiszakít anyagot, másrészt a tömör testet anyagát a becsapódó test energiája által keltett lökéshullám széttördeli, amitõl akár szét is eshet, jobb szó híján felrobban.

Amen.