Számítógépes szimulációban élünk?

Ha valóban szimuláció lenne, akkor kár agyalni azon, hogy milyen a világ, ami szimulál minket, mert lehet, hogy abban nincsenek is olyan fizikai törvények, mint a miénkben.

Meg bárki, aki 1999-ben látta a Mátrix címû filmet. Nagy eresztés 4 évre rá kitalálni ugyanazt.

"Rossznyelvek szerint egyszer már valakinek sikerült!;)"

Egy emberek által írott mesekönyvben.

"(Amúgy a kórházakban nap mint nap csinálják, és tudod mit az emberek nagyrésze angyalkákról, fénylényekrõl, elhunyt szeretteikkel való találkozásról, meg ilyenekrõl dumál utána, hát ehhez mit szól!?)"

Nem igazán. Az hogy nem lélegzik, nem dobog a szíve még nem jelenti azt, hogy meghalt. Az agya még mûködik és közben károsodik, endomorfin szabadul fel. Szóval halucinációk lehetnek bõven. Amúgy nem egységes ez se. Film szakadásról, illetve a környezet érzékelésérõl, de azzal interakcióba lépni nem képes állapotokról, bénultságról is van jelentés. Csak azt nem szeretik nagy dobbra verni a hívõk.

De ha a mátrixban élünk, akkor Buddha, Jézus, stb. ügynökök (voltak). És azért szoktunk fingani, mert még kezdetleges verzióban vagyunk és le kell kezelni az exceptiont <#idiota>

Nagyon érdekes problémát feszeget a cikk.
Ilyesmire már én is gondoltam (meg még sok százezer mûszaki-tudományos gondolkodású ember világszerte).
Az itt vázolt lehetséges világ számtalan elmélet-verziója Tulajdonképpen egyfajta vallásnak is tekinthetõ. Bizonyítani nem tudjuk (szerintem) de cáfolni sem. Onnantól meg hit kérdése.

Megjegyzem, hogy a létezésünk (az "ÉN VAGYOK" tudat) tudományos módszerekkel valószínûleg nem is vizsgálható.

Nem olvastam a hozzászólásokat, de szerintem:
Mibõl gondolja a tudós bácsi, hogy majd a szimulációt ki fogja tudni cselezni? Leszimuláltak egy egész világot, tök jó grafikával és majd lebuktatják?
Ettõl függetlenül lehet hogy virtuális világban élünk. Nem tudhatjuk, hogy mi itt egy ezer másodperc, azt egy gép számolja ki 100 földi év alatt. Aztán mikor kiszámolta, nyom egy commitot és hopp eltelt egy ezred másodperc. Mi akik benne élünk nem fog feltûnni. Rossz hír, hogy nem fogunk róla tudni, hogy ha ezt lekapcsolják.

A tudós bácsi viszont fel fog venni sok éven keresztül sok-sok milliót, majd ad egy képletet, amiben van 7-20 ismeretlen, amibõl 2-nek legalább az értelmezési tartományát ismerjük, a többit statisztiakailag meg tudnánk mondani, ha lenne mintánk (ami majd valamiért nem lesz) vagy valamilyen ismeretlen adathalmaz átlagából számolhat. Az egész eredmény 0 és 1 közé esik majd (0, ha szimulált a világ, 1 ha nem v. fordítva) és persze soha senki nem fogja tudni kiszámolni.

ISTENI JEL!
:D

Szerintem egyértelmûen az lehetne bizonyíték, hogy ha látnánk egy olyan természeti képzõdményt, ami komplex információt hordoz, de nem vonatkozik semmilyen fizikai dologra. KB mintha látnánk a Bibliát az égre írva, vagy amikor betöltöd a szövegszerkesztõ progiba a saját EULA-ját!;D

A legregebbi ilyen elmelet meg a gorogoktol szarmazik. Az alapja az, hogy az ember soha nem lehet biztos benne, hogy az amit vilagnak lat valos-e, csak a sajat tudataban lehet biztos, minden mas csak kozvetetten ezekelt jelenseg. Hasonlora jottek ra a kinaiaik is, teljesen fuggetlenul europatol.

A cikkben leirt vizsgalat csak a descartes koordinatakat hasznalo szinulaciok matematikai modelljenek hibajat kepes detektalni. Rendes, Bolyai fele koordinatarendszerben futtatott szimulacioknal ez a hiba nem lep fel. Szoval a filozofus olvasott valamit amire alapozott egy feltetelezest, de mar az alap elmelet is hibas volt.

A helyes valasz az, hogy ha nem hibas a szoftver, akkor nem deritheto ki, hogy szimulacio. A life jatek pixeljei sem latnak ki a programbol.

"Hát valahogyan csak kell generálni a híreket illetve az NPC-ék háttértörténeteit, hiszne bármikor összefuthatsz egy újabbal, illetve ha elmész otthonról a póstás még meghozza a villanyszámlát. Hiába nem szükséges már, hiszen nem vagy otthon."

És vajon kell-e postás ahhoz, hogy a levél a levélszekrénybe kerüljön, ha senki sincs ott a házban!?
Vagy te szoktál fizetni mobilszámlát a GTAIV-ben?
;D

"Például!"
Igy van!:D

"Erre azért ne fogadj komoly tételben."
De!

"A külnbség az, hogy a tudományban nem csak hinni lehet, hanem ki is lehet próbálni. Míg mondjuk próbáld ki a feltámadást."
Rossznyelvek szerint egyszer már valakinek sikerült!;)
(Amúgy a kórházakban nap mint nap csinálják, és tudod mit az emberek nagyrésze angyalkákról, fénylényekrõl, elhunyt szeretteikkel való találkozásról, meg ilyenekrõl dumál utána, hát ehhez mit szól!?)


"A másokáltal felvetett példákra reagálva, honnan tudod, hogy a dobozban van valami, amíg nem nyitod ki a rádiót!:D"
"Onna, hogy én olyan vagyok, hogy szemrebbenésnélkül ki is nyitom."
De ravasz! Hú de ravasz!
Amúgy logika megvan!?
;)

Mint végzett fizikatanár megjegyezném, hogy ha ezt végzõs fizikushallgató minöségben írtad, attól még nem kevésbé marhaság...

Hawking munkásságát ismerem meg becsülöm, de lássuk be, a tolószék az egyetlen ami miatt a közönséget érdekli, ez nem ismeretterjesztés hanem freakshow. Még soha olyan müsorát nem láttam, amiben komolyan foglalkoztak volna a Hawking-sugárzással, vagy a geodetikusok teljességének bizonyításával. Amúgy is tucatnyi élö és aktív fizikust lehet mondani kapásból, akiknek a munkássága ezerszer fontosabb, és az átlagember még sosem hallotta a nevüket.

Hawking (vagy aki a nevében ír marhaságokat) láthatóan nem ismeri a tudománytörténelmet, nem tudja hogy milyen filozófiai és vallási elveken alapszik a nyugati világban a természettudomány. A keresztények nem komplex Istenben hisznek, továbbá a teremtés nem "tervezést" jelent hanem "okozást", és nincs szükség hozzá, hogy az ok ugyanolyan komplex legyen mint amit okoz. Ez ráadásul nem is eredetileg keresztény gondolat, már Arisztotelésznél megtalálható.

Ami a cikket illeti, ez a szösszenet nem egy elmélet abban az értelemben ahogy a fizika a szót használja, de ezt egy végzösnek biztos nem kell elmagyarázni.

Ha a "tudásunk fundamentális határain" a természet megismerhetöségének korlátait érted, akkor van egy rossz hírem, jobban tagadod a tudomány képességeit, mint egy középkori skolasztikus szerzetes.

"A kérdés 2003-ban fogalmazódott meg"

Valóban? Dick-et nem olvastak? De még elõtte is volt bizonyára aki komolyabban foglalkozott a kérdéssel.

Simán lehetséges :D
GTA csak nagyban :>

megindító a véleményeteket olvasni és egy vidéki, diploma nélküli pénzügyes-zenész emberként hozzátenni ehhez a kollektívához.. de sajnos a munka ez mellett nem halad :)

<#eljen>

"Miért futtatnál 6 milliárd NPC-t? Mindig csak annyi kell amennyivel kontaktban vagy."

Hát valahogyan csak kell generálni a híreket illetve az NPC-ék háttértörténeteit, hiszne bármikor összefuthatsz egy újabbal, illetve ha elmész otthonról a póstás még meghozza a villanyszámlát. Hiába nem szükséges már, hiszen nem vagy otthon.

"Szerintem már láttál, csak éppen racionalizáltad, azt hitted van rá tudományos magyarázat, ..."

Például!

"Azonban ahogy mondani szokták még: a lövészárkokban nincs ateista."

Erre azért ne fogadj komoly tételben.

"A tudományban való HIT is egy kellemes kis langyos pocsoja."

A külnbség az, hogy a tudományban nem csak hinni lehet, hanem ki is lehet próbálni. Míg mondjuk próbáld ki a feltámadást.

"A másokáltal felvetett példákra reagálva, honnan tudod, hogy a dobozban van valami, amíg nem nyitod ki a rádiót!:D"

Onna, hogy én olyan vagyok, hogy szemrebbenésnélkül ki is nyitom.

"tudja valaki a money cheatet meg a ghost és god modot?"

Nekem csak az van meg, amivel minden csajt levetkõztetek!
;)

"Értelek, de néhány dolog, ami miatt kell az atomi szintû szimuláció: elektroncsõ, tranzisztor, kémiai folyamatok, atombomba, atomreaktor. Mondhatod, hogy jó, de ezeket modellezük felûrõl, aztán, majd a részecske gyorsítóban meg szimuláljuk atomi szinten. Csak hogy egy elektroncsõ is egy részecske gyorsító. Ad kettõ jó szórakozást hozzá, hogy le programozd, azt ami felismeri mikor kell lemenni subatomi szintre és mikor lehet a makrovilág szimulációjával eljátszani."

Van egy érdekes jelenség. Többé kevésbé tudományosan is vizsgálták és valami morphikus-mezõ elmélet néven fut. A lényeg, hogy amikor valaki valamit elõször csinál, alkot az elég nehéz. De minnél többen csinálnak valamit és legyen szó akármirõl, egy viselkedésrõl, egy tárgy mûködésérõl, stb annál könnyebben megy.
Ez is lehet egy hiba a mátrixban, nem szimulálják elég precízen, nem vesznek figyelembe minden paramétert, csak lemásolnak egy dolgot. A másokáltal felvetett példákra reagálva, honnan tudod, hogy a dobozban van valami, amíg nem nyitod ki a rádiót!:D


"Amíg nem látok magam paranormális jelenséget addig az összeset férre magyarázásnak/csalásnak tudom be,. Ha meg látom, akkor csak javulnak a valószínûségek, hogy nem csalás/férremagyarázás."
Szerintem már láttál, csak éppen racionalizáltad, azt hitted van rá tudományos magyarázat, mert te a tudományban HISZEL, pedig lehet, hogy nem volt egyetlen tudós soha sem, aki az adott jelenséget valaha is vizsgálta volna!

"Amúgy a pszichológiai aspektusa érdekes inkább: az emberek többsége mindig is képes volt bár mekkora nép hülyítést elfogadni, ami csökkentette a jelenlegi nyomurúsággal teli életének a jelentõségét vagy magyarázatot adott arra, hogy miért kell úgy élnie, ahogyan most él."
Az élet tényleg fáj, az embernek meg kell szoknia (Utánunk a tûzözön). Azonban ahogy mondani szokták még: a lövészárkokban nincs ateista. A tudományban való HIT is egy kellemes kis langyos pocsoja. A technológia majd mindent megold, a jövõben unokáim majd boldogabbak lesznek, a betegségek eltünnek, kolbászból lesz a kerítés, és mindenkinek ötöse lesz a lottón.... A tudomány valójában egy pozitív jövõben való hit, kiegészítve azzal a másik hittel, hogy az ember nyilvánvalóan korlátozott racionális, logikai, felfogó és emlékezõ képessége ellenére képes lesz megérteni végsõsoron egy gyakorlatilag végtelen univerzumot.
Balgaság, mitöbb erõs beképzeltség. Az ember ugyanis meg fog halni, és 30 éves korában kezd rájönni, hogy már mennyi mindent elfelejtett abból a kevésbõl is, amit addig tudott, vagy tudni vélt.

"Amúgy ez a számítógépes szimulációban élünk az egyik legveszélyesebb dolog az életbiztonság szempontjából: ugyan is aki ezt elhiszi, mentesül minden nemû felelõség alol: bár mit tehet hiszen egy számítógépes szimuláció csak, még ha halálra kínozzák is érte, nem kell aggódnia, hiszen õ is csak része a szimulációnak."
Nem hiszem, nem feltétlenül. Pl. Buddhizmus karma elméle ugyan megszabadít a haláltól való félelemtõl, de a tetteink feletti felelõsségvállalástól nem. Mindenki átéli azt a gyötrelmet, amíg az életben önmagára, mint felnõtt emberre talál. Több évig csak pisis gügyügõ, bár viszonylag boldog robotocska, aztán egy szadista állat, aki mindenkit el akar pusztítani, szétszedni ami nála kisebb. Áztán mire kezdene kicsit észheztérni, jön a kamaszkor és minden gondolatát az foglalja le, hogy mindet és mindenkit megbaxon, illetve minden piát megigyon, minden füvet izé, lekaszáljon, ez is letart viszonylag hosszú ideig, amíg végre olyan állapotba kerül, hogy bíróság elött is beszámíthatónak minõsítik.
Nos a buddhizmus szerint minden egyes meggondolatlan lépéseddel azt kockáztatod, hogy ezt a hercehurcát újra végigéld. Ami gyerekként még jó ötletnek is tûnik, de felnõttként már erõsen elgondolkodik ezen az ember.
;DDD

Mint végzõs fizikushallgató írok.
Nem árt, ha az elején tisztázzuk, ez csak egy elmélet a megannyi közül, ami sem nem analitikus számításokból, sem nem numerikus szimulációkból, és végül nem megfigyelésekbõl következnek.
Erre az elméletre mindig azt szoktam mondani, hogy a legnagyobb gond evvel ugyanaz, mint Isten létével. Megmagyarázza a jelenlegi világot, de ez egy cseberbõl vederbe elmélet. Ugyanis a definiálásához meg kéne magyarázni egy magasabb rendû világot egy magasabb rendû teremtõvel, vagyis a problémát csak felnagyítjuk egy még nagyobbra. Ahogy Hawking, a ma élõ egyik legnagyobb fizikus mondta errõl az elméletrõl, a realitás koncepciójának valódiságát kétségbe vonni értelmetlen, csupán azt bizonyítja, hogy tudásunknak vannak fundamentális határai.

Miért futtatnál 6 milliárd NPC-t? Mindig csak annyi kell amennyivel kontaktban vagy. Minden embernek a többi ember egy NPC amihez valamilyen viszony fûzi. A te szemszögödbõl ( vagyis a te programozásodban ) én vagyok az NPC. Nekem viszont ti vagytok az NPC-k. A programjaink elképzelhetõ, hogy sose találkoznak és ez a beszélgetés is csak egy darab futó program amiben a programnak az a feladata, hogy elterelje a figyelmem a munkámról. Vazz, van 20 percem befejezni 1 melót. Mindjárt jövök. <#vigyor>

"Programozó vagy.. Azt mondod magadban, te mindent tudsz a programozásról és létrehozol egy virtuális világot.. Hogy kezded el? Legyen: random anyagösszetétel.. egy-két támpont: legyen egy állandó érték, pl. gravitáció, aminek ez és ez a jellemzõi.. Fusson le a program mondjuk X idõ alatt vagy menjen ameddig él a gépem :D jó sok sort pazarolsz, hogy minden meglegyen.. futtatod.. hopsz NAGY BUMM, létrejönnek a csillagok, bolygók, stb. Hoppá egyik random bolygódon, ahol sok minden van, létrehozunk egy alap életet, mondjuk ami ellátja magát (tudod, hogy neked is erre van szükséged, hogy élj). az anyagokat úgy ruházod fel tulajdonságokkal, hogy mûködjön a rendszer.. kitalálsz rá egy szerkezetet és random-ba állítod.. Közben változik minden, mert random dolgokat hagytál bent.. Írkálod a patche-ket, folyamatosan fejleszted és egyszer csak kialakítottál egy teljesen kusza, de nyomokban még is rendszerezett programot.. hoppá, felfedezed, evolúció csúcsán egy hasonló lény, mint te, csak még nem elég okos.. fú.. még a végén rájön, hogy valami nem kóser, mert ugye fejlõdik!!! kapkodva kitalálod írjunk hozzá egy végtelen ciklust, hogy sose tudja meg, hogy õ egy program.. A végtelen ciklus a következõ: bontsuk le az anyagokat végtelen töredékekre, hogy mindig kutassa, hogy mi az abszolút méret.. mi a legkisebb darabja a világnak és mi a legnagyobb mérete a világnak.. beállítod: végtelen."

Nem állítottam, hogy mindent tudok a programozásból, hanem azt, hogy meg vannak a korlátok, hogy mit milyen nehéz és adódik a kérdés, hogy vajon érdemes-e annyira elbíbelõdni. Arra montam, hogy a szoftvernek abban az esetben, fel kell ismernie, mikor csinálok valami olyat, ahol le kell mennie quantum szintû szimulációra. Ráadásul meg kell különböztetnie a CRT-t vagy egy elektroncsövet egy részecske gyorsítótól.

Az már megint más kérdés, amit Munkás forumtársunk mondott. Annak komolyabb alapja van, bár akad abban is egy dolog, hogy akkor minek rakjunk bele betegségeket, hiszen semmivel sem lesz hihetõbb egy olyan világ, amelyikben léteznek. Azért hisszük, hogy a betegség hihetõbbé teszi, mert találkoztunk vele, de ha soha sem találkoztunk volna vele, akkor a betegség lenne éppen a hihetetlen számunkra. Viszont szigorúan programozói szemmel egy felesleges nagy munka. A másik dolog, hogy mi az ami kizárja, hogy maga a szemlélõ nem NPC maga is. Ha meg az, mi a különbség? Illetve ebben az esetben közel jóval több mint 6 milliárd kidolgozott NPC-ét kell futtatod. Ami megint csak nem kis feladat. De ez még így is jóval hihetõbb, mint a teljes quantum szintû Föld/Naprendszer szimuláció.

<#idiota><#banplz>

l'art pur l'art ne keverjük ide, õk tényleg nem idevalók. :)

Tufu: Most nem mondtál jót. Anyagi szinten nem lehet az egész világot egyszerre szimulálni, az tényleg lehetetlen. Ha azt vennénk, hogy 1 "valami ami a legkisebb a világon" MINDEN tulajdonságát és reakcióképességét a létezõ legkisebb méretben tárolnánk le ( ami szintén 1 valami ami a legkisebb a világon. Tehát a világ szimulálására szükségünk lenne még egy világra. Ez már nem lehetséges. Továbbra is azt vallom, hogy ez akkor megvalósítható, ha nem az egész világot szimuláljuk, csak azt a részét amire az adott programnak szüksége van. Pl nekem a világom most a munkahelyemen az irodám. Nincs szükségem arra az infóra, hogy mi van otthon, ezért a szimuláció nem is szimulálja nekem. Csak azt látom ami szükséges a szimuláció futásához, vagy meredekebben fogalmazva a "létezésemhez".

tudja valaki a money cheatet meg a ghost és god modot? <#idiota>

Sõt ott volt Platón barlanghasonlata, sõt az egész ideákra épülõ elmélete. Gyakorlatilag ugyan ezt fogalmazta meg az akkori szinten.
Wiki

De a buddhista vallás is valami ilyesmit akar mondani.

"Na ne viccelj. Akkor kicsit ásd bele magad a filozófiába is, és majd visszatérünk erre."

A Descartes, Arisztotelész, Pascal, stb. elismerem, mint komoly embereket. Viszont a "l'art pur l'art" filozófusokat (olyan filozófusok, aki csak a filozófiát tanulták meg komolyan és a többit bizonytalan ködösítésnek vélik), nem tudom komoly tudományosan képzett szakembernek tekinteni.

"Téged ez esetben félreértettelek, még egyszer sry a cinizmusért."
Rendben, a részemrõl tisztáztuk.

A1274815.. teljesen nyilván való, hogy reális képet próbálsz kreálni magadban a szimulációs elmélet megcáfolásáról. De:
"Ad kettõ jó szórakozást hozzá, hogy le programozd, azt ami felismeri mikor kell lemenni subatomi szintre és mikor lehet a makrovilág szimulációjával eljátszani."
ezen a mondatodon akadnék ki, ha most nem lennék terápiás hangulatomban.. engedd el a fantáziád, ne akard azonnal megmagyarázni.. játssz el a gondolattal:
Programozó vagy.. Azt mondod magadban, te mindent tudsz a programozásról és létrehozol egy virtuális világot.. Hogy kezded el? Legyen: random anyagösszetétel.. egy-két támpont: legyen egy állandó érték, pl. gravitáció, aminek ez és ez a jellemzõi.. Fusson le a program mondjuk X idõ alatt vagy menjen ameddig él a gépem :D jó sok sort pazarolsz, hogy minden meglegyen.. futtatod.. hopsz NAGY BUMM, létrejönnek a csillagok, bolygók, stb. Hoppá egyik random bolygódon, ahol sok minden van, létrehozunk egy alap életet, mondjuk ami ellátja magát (tudod, hogy neked is erre van szükséged, hogy élj). az anyagokat úgy ruházod fel tulajdonságokkal, hogy mûködjön a rendszer.. kitalálsz rá egy szerkezetet és random-ba állítod.. Közben változik minden, mert random dolgokat hagytál bent.. Írkálod a patche-ket, folyamatosan fejleszted és egyszer csak kialakítottál egy teljesen kusza, de nyomokban még is rendszerezett programot.. hoppá, felfedezed, evolúció csúcsán egy hasonló lény, mint te, csak még nem elég okos.. fú.. még a végén rájön, hogy valami nem kóser, mert ugye fejlõdik!!! kapkodva kitalálod írjunk hozzá egy végtelen ciklust, hogy sose tudja meg, hogy õ egy program.. A végtelen ciklus a következõ: bontsuk le az anyagokat végtelen töredékekre, hogy mindig kutassa, hogy mi az abszolút méret.. mi a legkisebb darabja a világnak és mi a legnagyobb mérete a világnak.. beállítod: végtelen.
Kész.. csak játsz el a gondolattal.. hát létrehoztál egy univerzumot.. nem tartott sokáig.. persze ez nem ilyen egyszerû, de te mindent tudsz és úgy csinálod, ahogy akarod.. persze sosem nõheted ki magad, mert te is azt veszed egy idõ után észre, hogy mindent másoltál magad körül, mert csak azt tudhatod, amit te is tudsz, mást nem.. Random tulajdonságú lények a világomban? Mi az amit létrehoztál? Ahányszor lefuttatom a programot létrehozok egy világot? Vajon engem is így leprogramoztak, egy hozzám hasonló lény? Itt a paradoxon..
Ez a gondolat menet az, ami szülhette azt az elméletet, hogy szimulációban élhetünk.

"Szerintem jobban képben vagyok, mint az a filózófus, aki..."

Na ne viccelj. Akkor kicsit ásd bele magad a filozófiába is, és majd visszatérünk erre.

"Aztán, ha valaki azt szóvá teszi, hogy baromság szerinte, és meg is indokolja..."

Igen te megindokoltad a véleményed, bár csak így tenne a szkeptikusok többsége is, mert ez az érvelésen alapuló értelmes vita (mint kommunikációs forma) alapja. De azzal hogy "áh én ezt nem hiszem el, fa**ság" nem tudok mit kezdeni, és leértékelõdik számomra a vitapartner. Téged ez esetben félreértettelek, még egyszer sry a cinizmusért.

Az az epizód meg kell nekem Sith :D

Annyira nem, hogy igazából már a XVI. század óta ezen gondolkodnak az emberek. Erre fel mondta Descartes francia filozófus, hogy: Gondolkodom, tehát vagyok.

Bár mára ez szerintem megdõlt mert bizonyos szintig a számítógépeink is gondolkodnak. Ezt hívják problémamegoldó képességnek. Egy cél elérése érdekében egy feladatot végrehajt és a keletkezõ problémákat elhárítja.

Star trek tng-ben volt egy olyan resz, amikor data-nak igazi fejtoro kihivast akartak adni es ugy allitottak be a hajot, h csucsra jarassak az intelligenciajat. Ott az lett az eredmenye, h a szimulacio soran a gep raebredt arra, h o valojaban nem letezik, csak egy program resze, egy epp aktualisan szimulalt vilaghoz tartozik. Elgondolkodtato resz volt, es ez a 90es evek elejen, szval nem annyira ujkeletu ez az otlet.

Tuti rotcsild ügynök vagy.

Ha eddig még nem találkoztál vele õ csak az sg egyik fõtrollja, róla inkább ne szûrjél le semmit ezen kívül.

Utálom amikor elkezdek írni egy hozzászólást aztán látom, hogy valaki közben leírja pontosan ugyanazt. :) Munkással értek egyet. Ha tudjuk, hogy véges a kapacitásunk amivel szimulálni kell valamit akkor csak annyit szimulálunk amennyi az adott eredményhez szükséges és azt is csak akkor amikor szükség van rá. Vegyük például a SIMS-et. Van egy ház és abban van egy lakó. Tudjuk, hogy a lakó képes WC-re menni, enni, TV-zni, aludni. A WC és a hálószoba az emeleten van, a nappali és a konyha pedig lent. Egyszerre csak egy emeletet tudsz figyelemmel kísérni. Amikor az emeletet nézed akkor a számítógép nem küld jelet a videókártyádnak, hogy rajzolja meg ide-oda a WC-t mert az nem az emeleten van. Nincs szükség rá => nem foglalkozik vele a szimulátorunk. Az más kérdés, ha lemegy a karakterünk az emeletrõl, de a nézetet fent hagyjuk. Akkor sem kell sok mindent megtenni a CPU-nak és a GPU-nak, mert csak a folyamatot kell szimulálnia, komolyabb grafikai teljesítmény nélkül. Tehát maradt erõforrásunk feleslegbe. Ami azt jelenti, hogy nem kell mindent szimulálni, csak azt amit aktuálisan igényel a programban a szimulált elem. Ez az elem pedig nagyon könnyen lehet, hogy a mi tudatunk.

Ez ott van elrontva, hogy nem is az egész világegyetemet modellezik egy multi user szoftverrel, hanem csak engem egy first person szimulációval. Ti meg csak NPC-k vagytok benne. Persze kidolgozott személyiségekkel és virtuális emlékekkel, hogy hitelesek legyetek, mivel több ponton közös (vagy a döntéseimtõl függõen,közös lehet) a valóságismeretünk.
Itt már mások a peremfeltételek, mert nem az egész világot, csak az én érzékszerveimet kell szimulálni. Hiába akarom kimérni, hogy mennyire kvantált a világegyetem mikro szinten, vagy mennyire korlátos makorszkópikusan, nyilván menni fog az elméletnek megfelelõen, mert a modell nem a világegyetemet képezi le, csak amit érzékelek belõle. Így természetesen olyan eredményeket fogok látni, ami megfelel a saját univerzumom törvényeinek és peremfeltételeinek.
Persze vannak gyanús elemek (pl. a kvantummechanika és a relativitáselmélet szabályinak életszerûtlen következményei is ilyenek), melyek a modell egyszerûsítésére utalnak, vagy csak arra, hogy feloldjanak a megismerés során képzõdõ nem várt ellentmondásokat. De ezeket a modellen belülrõl valószínûleg nem lehet igazolni, hiszen ilyen a (szimulált) világ.

Olyan pesszimista vagy... Persze ott van a mozgás, és a jól végzett munka öröme...
Interstate: 50 éves jövõképet leszûrni az informatikában? Öööö, gyerekjáték, mi sem egyszerûbb!

"Akkor a te tudományos ismereteid mennyire konvergálnak a nullához, amikor leírsz egy #17-es hozzászólást ? Vagy a szûklátókör annyira erõs egyeseknél, hogy egy ilyen egyszerû információból képtelenek leszûrni legalább egy 50 éves jövõképet ?"

Nem emlékszek rá, hogy sértegettelek volna. Egyetemet végeztem, tanultam quantum mechanikát. Programozó vagyok. Szerintem jobban képben vagyok, mint az a filózófus, aki megnézte a Mátrix-ot, majd google-zott egy kicsit. Végül pedig leírta azt, amit elõtte egy csomóan többségükben SciFi írók és összeesküvés elmélet hívõk. Aztán, ha valaki azt szóvá teszi, hogy baromság szerinte, és meg is indokolja, hogy miért gondolja úgy, megkapja a fejlõdés visszafogója/tudományos analfabéta címet.

Ha fognánk magunkat és beülnénk egy helyre kocsmázni, most itt mindannyian, csak is kizárólag 1 dolog történhet: tömegverekedés :)

Ez fergeteges volt!
Jobbnál jobb post-ok születnek, szóval továbbra is az a véleményem, hogy ez a cikk csak egy teszt.
Apropó, valakinek valami infója errõl: "kvantum-színdinamika tér-idõ rácson elnevezésû technika"? Már 2003-óta cikkeznek róla, sõt, még könyv is jelent meg a témában! Lehetetlen, hogy úgy folyik itt a tudományos vita, hogy senki sem járatos benne! Talán a fantáziámmal van baj, amire utaltak is már. Valaki esetleg jobb fantáziával?

Biztos hogy szimuláció, meg még bugos is. A bizonyítás: Biztos volt veletek is hogy elmentél a világ végére nyaralni és találkoztál ismerõssel -> véges a kapacitása a szervernek és besorsolja az ismerõsöket is a környékre amerre jársz. Ilyenkor jön a felkiáltás hogy "kicsi a világ". És mennyire igaz! :D <#zavart2><#idiota>

Értelek, de néhány dolog, ami miatt kell az atomi szintû szimuláció: elektroncsõ, tranzisztor, kémiai folyamatok, atombomba, atomreaktor. Mondhatod, hogy jó, de ezeket modellezük felûrõl, aztán, majd a részecske gyorsítóban meg szimuláljuk atomi szinten. Csak hogy egy elektroncsõ is egy részecske gyorsító. Ad kettõ jó szórakozást hozzá, hogy le programozd, azt ami felismeri mikor kell lemenni subatomi szintre és mikor lehet a makrovilág szimulációjával eljátszani.

"Aztán a számtek háttér lehet analog, vagy qvantumszámítógép, vagy akár a különbözõ technológiák keveréke."

Ha quantum számítógép akkor az akkora, mint a világ és a szerkezete is olyan, vagyis nincs értelme szimulációról beszélni.

"És végül, ha meg ha az ember valóban tetten akarja érni a Mátrix hibáit, akkor ezt nem fizikai laborban, hanem a csodákban, paranormális jelenségekben, ilyesmiben érheti utol inkább."

Amíg nem látok magam paranormális jelenséget addig az összeset férre magyarázásnak/csalásnak tudom be,. Ha meg látom, akkor csak javulnak a valószínûségek, hogy nem csalás/férremagyarázás.

Amúgy a pszichológiai aspektusa érdekes inkább: az emberek többsége mindig is képes volt bár mekkora nép hülyítést elfogadni, ami csökkentette a jelenlegi nyomurúsággal teli életének a jelentõségét vagy magyarázatot adott arra, hogy miért kell úgy élnie, ahogyan most él.

Amúgy ez a számítógépes szimulációban élünk az egyik legveszélyesebb dolog az életbiztonság szempontjából: ugyan is aki ezt elhiszi, mentesül minden nemû felelõség alol: bár mit tehet hiszen egy számítógépes szimuláció csak, még ha halálra kínozzák is érte, nem kell aggódnia, hiszen õ is csak része a szimulációnak.

Tufu: Ez a sörözés jó volna mert rég voltam fõsulis és akkor tényleg volt, hogy elmentünk és egy éjszaka alatt gyakorlatilag bebizonyítottuk egymásnak, hogy a világ valóban csak egy szimuláció és ahogy mondtad korábban Nexus6, nem kell mindig mindent futtatnia a "szervernek". Ha pl azt vesszük, hogy a színeket, fényeket nem látod amikor csukva van a szemed akkor honnan tudod, hogy ott vannak azok akkor is? Kinyitod a szemed ott vannak, persze. Mert a szerver érzékeli, hogy kinyitottad a szemed, ergó a fényeket oda kell tenni eléd és a hozzá tartozó színeket. Legegyszerûbb példa: Vajon kialszik a hûtõben a lémpa, ha becsukod az ajtót? <#papakacsint>

A vége az lesz egyébként, hogy a biblia valójában nem más mint egy "Server Install Guide" <#nevetes1><#nevetes1>

Én biztos vagyok benne, hogy ezt az egész szimulációt az árnyék/világkormány pénzeli akik mögött a gyíkemberek állnak a rtotshild család megbízásából. Hogy ezt honnan tudom? Patakí Attila - aka jelzálogos fénylény - mesélte mikor a legutóbbi békemeneten savaztuk a cionista IMF delegációt. Ezt így higgyétek el. Jelszavunk szimulált seggbe szimulált lóf**zt!

Az informatika az utóbbi egy évtizedben többet fejlõdött mint az elõtte való évszázadban összesen. Akkor a te tudományos ismereteid mennyire konvergálnak a nullához, amikor leírsz egy #17 -es hozzászólást ? Vagy a szûklátókör annyira erõs egyeseknél, hogy egy ilyen egyszerû információból képtelenek leszûrni legalább egy 50 éves jövõképet ? Mert ez esetben alap dolgokon bukik minden, és még nem tartunk a filozófiánál. Elnézést ha kissé cinikus vagyok, de ahogy látom jönnek mennek az emberek és hülyéznek le náluk tanultabb embereket mint minden hasonló cikknél, közbe meg a véleményt alkotók agyáról olyanokat kell leszûrnöm hogy csak képedek.

liberty2, mi egy sör mellett bizonyára jót beszélgetnénk :)
"nem-e csak te vagy egy szimuláció és a világod a program"
a kulcsmondat.. :)
Többieknek:
Van pár könyv, ami hasonló témákat ecsetel.. ha bele akarod magad ásni, el kell olvasni. Megoldás az is, ha a Stephen Hawkingot választod, vagy a Bibliát.. szöges ellentétek, de alapvetõen mindegyik magyarázat arra a kérdésre: "miért vagyunk itt?"
utána már csak a szubjektív vélemény marad.

De szeretem az ilyen hülyeségeket. Ez megint olyan, dolog, hogy ha nem tudják bizonyítani, akkor megint ott marad annak a lehetõsége, hogy úgy írták meg a szimulációt, hogy a szimulált egyének ne tudják megállapítani, hogy õk valójában csak szimulálva vannak. AKárcsak Isten kérdése. Se bizonyítani, se cáfolni nem lehet, mert - nemes egyszerûséggel; bocsánat - baromságon alapul.

A szimulációnak az a lényege, hogy nem kell mindent folyamatosan leképezni. A szabályok, természeti törvények úgy is értelmezhetõk, mint tömörítési, "textura generálási" algoritmusok. Akkor generálja le a rendszer, amikor a megfigyelõ számára fontos. Így gyakorlatilag nem kell gyak végtelen mennyiségû adatot tárolni.
A világ csak akkor jelenik meg olyan formába, ahogy ismerjük, amikor rá nézünk!

Vesd össze még a hullámfüggvény "összeomlásával" a makrovilág jelenségei, a megfigyelés esetén.

Aztán ki tudja mi az az informatikai technológia, mai mögötte van. Lehet digitális számítógép, szerintem nem valószínû. Ekkor a kerekítések miatt (mert nem tud végtelen számjegybõl álló számokkal számolni ezért kerekít) lehet találkozni bizonyos vajta zajjal, mûtermékkel. Bár kikuszöbölhetõ, hogy bizonyos határokon túl nincs szükség a a finomításra, egy új világ, új fizikai szint következik. Ami bizonyos szempontból, így is van. A kvantumok bevezetése gyakorlatilag a világegyetem egyfajta kvantáltságát, digitalizálását, szemcsézetségét jelenti.

Aztán a számtek háttér lehet analog, vagy qvantumszámítógép, vagy akár a különbözõ technológiák keveréke.

És végül, ha meg ha az ember valóban tetten akarja érni a Mátrix hibáit, akkor ezt nem fizikai laborban, hanem a csodákban, paranormális jelenségekben, ilyesmiben érheti utol inkább. Persze ezeket a tudomány nagyjából tagadja.