A repülés új korszakát hozhatják el hiperszonikus hajtómûvek

1.Na, igen, persze. De az ûrsiklót sem csak az egyik célra használták, bár az eredeti tervekben még külön polgári és külön katonai gépek építésérõl volt szó. De a megépített gépeket már vegyesen használták katonai és polgári célokra. Ha elkészül valaha ebbõl is pár, szinte bizonyos, hogy itt is ez lesz a helyzet.

2. Nagyon üzemanyag igényes. Az ilyen extrém sebesség eléréséhez és tartásához nagy tolóerõre van szükség, mert nagy a légellenállás. A Concorde is sokkal többet evett, mint egy normál utasszállító, és nem csak a korszerûtlen hajtómûvei miatt.
Ahhoz is sok energia kell, hogy egy tárgy keringési pályára kerüljön. Ráadásul ez a gép elég nagy méretekkel fog rendelkezni, ami nagy tolóerõt követel meg.

3. Igen az.

Rakéta hajtómû teljesen felejtõs. Vagy a gépeknek építhetsz külön repteret...

az

Szép dolog (ha mûködik), de:
- Ha tartósan el lehet érni 5+ mach-ot ezzel a technológiával, akkor kizártnak tartom hogy elõször a polgári repülésben használnák.
- Arról nem ír hogy mennyire üzemanyagigényes. Magasabban persze ritkább a levegõ, de a sebesség is jóval nagyobb. Attól még hogy a Skylon (papíron) 100x olcsóbb az ûrrepülõgépnél, még mindig megfizethetetlen a sima emberek számára.
- Az utolsó képen az egy SR71? :)

De ha eléred , hogy föld fele zuhanhass a géppel és csak motor hiba feltudsz gyorsulni úgy ,hogy landolhass és könnyen eljuthatsz az óceánig van idõd manõverezni 8)))

Legyen a magasság 91300 méter:)

Kedves utasaink, a gép technikai problémája miatt kérjük, csatolják fel a mennyezetrõl lecsapódó ejtõernyõ-kapszulákat, és nyugodt tempóban araszoljanak az idõközben kinyílt vészkijárathoz - ne felejtsék el a rögzítõ karabinereket a sínre kattintani, különben kirepülnek az ûrbe -, majd adott jelre ugorjanak ki a zuhanó gépbõl.
Ne felejtsék, aktuális magasságunk 31300 méter, és másodpercrõl másodpercre csökken...

Így.

1 mm átmérõjû csövek sûrû átfedésben, bennük hélium. Az elrendezés teljesítménye 1 GW/ köbméter.

A szükséges gyártástechnológia és élettartam más lapra tartozik..

Én, mint egy mezei átlaguser el nem tudom képzelni, hogyan tud egy pillanat alatt több mint 1000 fokot hûteni ekkora légtömegen <#wow2>

"Forgó kompresszorral sûríti be a levegõt és ezt táplálja a rakétahajtómûbe oxidálóanyagnak. Ezzel megy 0-tól 5,2 Mach-ig,"

Valóban, valamiért úgy emlékeztem, tisztán rakétaként indul.

Legyetek kedvesek lepontozni a postomat..:D

#2: Hátt, rakétaként. A Sabre hajtómû lényegében egy rakétahajtómû, közös házba szerelve egy olyan egységgel, ami lehetõvé teszi a levegõ égéstérbe táplálását, valamint a tüzaszívattyúk meghajtásában hasznosítja a levegõ lehûtésekor elvont hõenergiát. Érdemes elolvasgatni a publikus anyagokat mind a hajtómûrõl, mind a Skylonról, szép elképzelés, csak tartok tõle, hogy rendszer szinte az is marad, esetleg a Sabre-ból lehet életképes hiperszónikus hajtómû. (Talán Kvp vagy Kamov úr írta egy SpaceX-es cikknél, hogy a Falcon9 fejlesztése eddig került annyiba, mint amennyit most a precooler reszelgetésére költenek..) Szóval továbbra is fenntartom, hogy az SSTO rendszerhez anyagtechnológiai forradalom szükséges, hogy szabadon idézzek egy korábbi beteljesült próféciát, Nanotechnology changes everything.

Álló helyzetbõl induláskor az oxidálóanyag szükségletet a tankból fedezik, a sebesség növekedésével nõ a beszívott levegõbõl származó rész aránya, aztán ez majd alakul valahogyan a sebesség-magasság-szükséglet függvényében.
Az emelkedési-gyorsulási ösvény létezését és annak optimális profiljait meg gondolom kiszámolgatták, mintha láttam volna ilyet a Skylon anyagai között.

A gyorsuláshoz: azt azért nem hiszem, hogy az átlagember kategóriájába beletartozó hatvanhét éves kicsit szívbeteg, kicsit fulladós bácsikám is kibírna 2 g-t tíz percekig röhögés nélkül.
De nem is érdekes ez a kérdés, mert a vitát kiváltó hat perc a világûrig c. rész a Sabre Skylonban történõ alkalmazására vonatkozik, és ott is csak hunyorítva igaz, mert a precooler nem a világûrig mûködik, csak kb. 24 km magasságig, felette már nincs érdemi mennyiségû oxigén és hõenergia a beszívott gázban, a felszállás további része tankból fedezõdik.

Az Anglia-Ausztrála 45 perc alatt c. ötlet menedzserlogika mentén született, ignorálható.

Egyébként jó cikk.

"Számomra továbbra sem világos, hogy hogyan mászik fel 20 km tájára, ahol beindulat a hiprszonikus repülés..."

Forgó kompresszorral sûríti be a levegõt és ezt táplálja a rakétahajtómûbe oxidálóanyagnak. Ezzel megy 0-tól 5,2 Mach-ig, ekkor átvált rakéta módba és folyékony oxigén betáplálással áll pályára.

"Ha meg 1000 fokos a hajtómûba az elsõsürítés miatt a levegõ, akkor a gép orránál a torlópontnál mennyi?"
A lökéshullám elõtt környezeti hõmérsékleten van. A sûrítés során melegszik fel.

Bõvebb info az egészrõl itt:
http://www.reactionengines.co.uk/sabre_howworks.html

Nem a váz szerkezet a gond, hanem ha pl. leiden mutációd van, akkor sima repülés elõtt sem árt clexan, vagy fraxiparine injekció, hogy tuti élve szállj le a géprõl. (fõleg ha repülés meghaladja a 6 órát)

Egy átlagember 2G-t még fej-láb irányban is kibírja jó sokáig. 2G-s víszintes gyorsulát összehozni szinte lehetetlen üzemi körülmények között.

hát ebben nem vagyok biztos. Ui. nem csak a vázszerkezetre hat pl. 6g hanem az emberke szívére is. Én 70kg vagyok, de nem hinném, hogy sokáig bírnám ha átmenetileg 420kg-os lennék. Egy átlag jenki simán hozza a százat... 600kg? Mennyi ideig bírná a váz szerkezete? Vagy a szíve, vagy az én szívem?

kibirni kibirja a több g-t, csak nem szereti. De egy 3-5 közötti m/s2-es gyorsulás sima ügy. azzal meg már "csak" 7perc a gyorsítás meg a fékezés. egyébként 5mach-al london-melbourne nem 45perc, hanem majdnem 3 óra, a cikk végén az már egész másról szólt.
a 1-2-3órás menetidõbe meg szerintem nyugodtan belefér 2*10 perc gyorsítás és fékezés. (azért mondjuk valószínû több lenne a gyakorlatban, mert alacsony magasságon nem fognak 5mach-al menni, emelkedni meg nem lehet túl meredeken, mert azt nem fogja szeretni a nagyérdemû)

Mell-hát irányban az áltagember is simán kíbir több G-t.

Na, azért kíváncsi leszek a gyakorlati megvalósításra. Mert elméletben ugye az ûrsiklók is nagyrészt újra felhasználhatók lettek volna, aztán a gyakorlatban a hõszigetelésüket és a hajtómûvüket is lényegében minden fellövés után cserélni kellett.

A másik kérdés a polgári használatnál nem a sebesség, hanem az annak eléréséhez szükséges gyorsulás. Egy ûrhajóst nyugodtan lehet perceken át több g-vel az ülésbe préselni, de egy kõgazdag turista (aki mondjuk Pekingbõl ugrana át Párizsba egy új ruciért) nem hiszem, hogy lelkesedne érte. Az ötszörös hangsebesség az kb. 1700 m/s. Egy kisrepülõ felszálláskor kb. 1 m/s2 gyorsulással indul, ezzel fél óra lenne elérni az utazósebességet. Meg kb. ennyi a fékezés is.

A folyékony hidrogén kezelése is elég barátságos dolog... (Hogy ilyen hõmérsékleten mi lesz a légköri oxigén felhasználásánál óhatatlanul keletkezõ nitrogén-oxidokkal, azt már ne is firtassuk!)

Hátööö... Ez még mindig nem az. :)

Számomra továbbra sem világos, hogy hogyan mászik fel 20 km tájára, ahol beindulat a hiprszonikus repülés...

Ha meg 1000 fokos a hajtómûba az elsõsürítés miatt a levegõ, akkor a gép orránál a torlópontnál mennyi?

Na, igen. Ez a hajtómû az, amivel igazi ûrrepülõgépet lehet építeni.
Nem azért, mert úgy száll fel, mint egy közönséges repülõgép , hanem azért, mert kompakt egészként repül. Az amerikai ûrsiklók állandóan szerteszét szórták a darabjaikat.