Újabb támadás a Hold-elmélet ellen
Jelentkezz be a hozzászóláshoz.
A lényeg, hogy a Hold keringése során mozgatja a Föld óceánjait (a kéreglemezeket is), és ez fékezi a Hold keringés idejét.
Mivel csökken a Hold keringési sebessége, magasabb pályák felé mozog, vagyis fokozatosan távolodik.
A Föld és az összes bolygó is távolodik a Naptól, de ez a Nap tömegvesztése miatt van. A Nap naponta veszít egy Alpok hegységnek megfelelõ anyagmennyiséget, ami az év százmilliók alatt már tényezõ.
Ami meg a bolygókeletkezést illeti, a régi Nap egy vagy két lökettel kiköphetett egy-egy anyaghidat, amelyek még olvadtan szétszakadtak és gömbökké álltak össze.
Megtehette, mert a Napon kívüli anyag az összes bolygóval, üstökössel és egyéb égi dolgokkal együtt összesen csak a 0,13%-a a Nap tömegének.
Ez kábé olyan arány mintha én kihánynám a reggel fél bögre tejet.
Jellemzõen nem az elméletek instabilak, hanem a tudásotok a témában.
És nem is tapadnak össze, úgyhogy az elfogadott bolygókeletkezési elmélet tényleg nem áll stabilan a lábán.
Meg lehet nézni, hogy milyen sok apró égitest kering kupacokba verõdve összetapadás nélkül ma is a Naprendszerben.
Amit felvázolsz, az semmiben nem különbözik a Theia elmélettõl. Ott is különbözõ helyeken kialakult bolygoidok találkoznak. Annyit tettél akkor hozzá, hogy a végén, amikor találkozás van, akkor nem ütköznek, hanem békésen pályára áll a kicsi a nagy körül. Ami elég nagy hülyeség, már megbocsáss. Akkora relatív sebességgel találkoznak, hogy egy ilyen befogás nem elképzelhetõ. A Jupiter valószínûleg így szedte össze a holdjait, de a Föld ahhoz kicsi.
Munkaállomás: C64 64K RAM 5,25\" floppy & Dataset Szerver: XT8086 640K RAM 10 MB MFM HDD 12\" Hercules Monitor DOS 1.0 Megy rajta a Crisys, mint az állat!
Munkaállomás: C64 64K RAM 5,25\" floppy & Dataset Szerver: XT8086 640K RAM 10 MB MFM HDD 12\" Hercules Monitor DOS 1.0 Megy rajta a Crisys, mint az állat!
Szerinted a 2,7 év felezési idejû vasizotóp az nem rádioaktív? A 44 napos felezési idejürõl nem is beszélve. Annyira rádioaktív, hogy a természetben (Földön) már nincsenek is, mert lebomlottak rég. Viszont meszerségesen elõállítható nukleáris laborokban. Az urán az stabil hozzá képest, annyira rádioaktív. Igen, ilyen izotópjai is léteznek a vasnak.
Munkaállomás: C64 64K RAM 5,25\" floppy & Dataset Szerver: XT8086 640K RAM 10 MB MFM HDD 12\" Hercules Monitor DOS 1.0 Megy rajta a Crisys, mint az állat!
Tehát azt úgy lehet megállapítani, ha odamész. Fénybõl azt nem mondod meg, hogy milyen az izotóparány.
Munkaállomás: C64 64K RAM 5,25\" floppy & Dataset Szerver: XT8086 640K RAM 10 MB MFM HDD 12\" Hercules Monitor DOS 1.0 Megy rajta a Crisys, mint az állat!
Ha ezt érted, akkor azt miért nem, hogy ilyen közel egymáshoz nem alakulhat ki két égitest? Ott mindkettõ tömege nõ.
az izotópok felezési idejével meg tudok kort határozni. Amennyiben hasonlót találok más bolygón úgy mondhatom, hogy ott is van olyan ami itt, hasonló feltételek lehettek ott is mint itt ezért jöttek létre.
Ebbõl következik, hogy akkor innen származik?
Egy példa: van olyan égitest ahhol metán tavak vannak. Tudjuk, hogy a metán a Földön is elõfordúl, amennyiben ott is van akkor ott is hasonló körülményeknek kell fentállniuk. Nem is feltételezi senki, hogy innen kerûlt oda, vagy onnan ide.
Tehát ha itt is van titán izotóp meg ott is és hasonlóak a tulajdonságaik is, ebbõl még nem következik az, hogy a két égitestnek köze is lenne egymáshoz azon kívûl, hogy valamikor mind a két égitesten hasonló feltételek voltak.
Logikus nem?
No ennyit mára. 😊 😛PP
http://www.taxierden.hu
AMD 975 X4/4015 GHz, 90 GB Kingstone SSD Radeon PowerColor HD6950 2 GB, 8 GB DDR3/1600 MHz BF3: [H]WhiteR
Minden ellenkezõ esetben, 4.6 milliárd év alatt, lesznek egymással akkora hatással, hogy egymás közelébe sodródjanak, ha azonos pályán mozogtak.
Szerintem ebben az esetben, a relatív sebességük alapján vagy spirálisan egymásba zuhannak, ha kicsi volt a sebesség, vagy pedig nagyon elnyúlt elliptikus pályára állnak egymáshoz képest.
Azt a lehetõséget elképzelni nem tudom, hogy majdnem körpályára álljon az egyik a másik körül.
Mekkora divat itt a configra verni...
-- A Földön mindenütt azonosak a titán izotóp arányok?
Nem egyszerû dologról van szó. A Brookhaven NL honlapjáról évekkel ezelõtt lementettem majdnem minden elem "Nuclear Wallet Card"-ját, ez alapján a titán stabil izotópjai a következõk:
46-os: 8,25% , 47-es: 7,44% , 48-as: 73,72% , 49-es: 5,41% , 50-es: 5,18%.
A többi titán izotóp radioaktív, a leghosszabb felezési idejû a 44-es tömegszámú, 60 évvel, tehát a természetben nincs.
Ne feledjük, hogy a szilárd földkéreg folyamatosan benyomul a köpenybe (kb. 700 km-ig, a szudukciós zónákban), továbbá a nagy pajzsvulkánok alatt állítólag több ezer km mélyrõl feljövõ magma feláramlások vannak, vagyis a kéreg és az alatta található anyagok lassan átkeverednek, ha jól értem.
-- A meteoritok (vagyis a Föld felszínére lejutott, erõsen átalakult meteor darabok) jelentõs része a Naptól igen messzirõl jött, leginkább nem azonosítható helyrõl.
Nem biztos, hogy a titán izotópok aránya ezekben erõs bizonyíték. Legfeljebb egy ráutaló adat lehet szerintem.
-- Az, hogy a Hold felszíne pont olyan izotóparányt mutat, mint a Földé, inkább a másik elméletet támasztja alá, vagyis hogy a Hold tényleg a Földbõl szakadt ki.
A Föld környezetében (úgyértem a Jupiter páéyán belül) kialakult belsõ bolygók izotóparánya miért ne hasonlítana egymásra?
Nagyon érdekes lesz a Mars (és késõbb a Vénusz, Merkur) kõzeteinek ilyenirányú vizsgálata, ettõl nem vagyunk messze.
A fenti cikk mindenesetre az én verziómat támasztja alá.
Neked meg marad a lobotómia. 😊
„Nem az kever bajba amit nem tudunk, hanem amiről hisszük hogy igaz de mégsem az.”
Wow micsoda építõ jellegû hozzászólás!
„Nem az kever bajba amit nem tudunk, hanem amiről hisszük hogy igaz de mégsem az.”
"3 dolog történhet egymás mellett való elhaladás közben. "
Ha elhaladás a tény, egymásnak nem ütközhetnek. Mindazonáltal érdeklõdve és egyetértõleg olvasom a hozzászólásaid.
„Nem az kever bajba amit nem tudunk, hanem amiről hisszük hogy igaz de mégsem az.”
És milyen azonosságot mutat a távoli galaxisok, vagy akár távoli naprendszerekbõl vett minták alapján. Vagy ezt kérdezni sem szabad? Biztos megint bolondot csinálok magamból...
„Nem az kever bajba amit nem tudunk, hanem amiről hisszük hogy igaz de mégsem az.”
Doktor Kotász szétcsap köztetek! <#taps>#taps><#eljen>#eljen>
Munkaállomás: C64 64K RAM 5,25\" floppy & Dataset Szerver: XT8086 640K RAM 10 MB MFM HDD 12\" Hercules Monitor DOS 1.0 Megy rajta a Crisys, mint az állat!
Munkaállomás: C64 64K RAM 5,25\" floppy & Dataset Szerver: XT8086 640K RAM 10 MB MFM HDD 12\" Hercules Monitor DOS 1.0 Megy rajta a Crisys, mint az állat!
Ha a távolság 100-szor nagyobb, akkor 10 000-ednyi a hatás.
Tehát, ha két égitest 100-szor közelebb van egymáshoz, akkor 10 000-es gtavitációs erõ lép fel közöttük. Tehát egyszerûen egymásba pottyannak.
Munkaállomás: C64 64K RAM 5,25\" floppy & Dataset Szerver: XT8086 640K RAM 10 MB MFM HDD 12\" Hercules Monitor DOS 1.0 Megy rajta a Crisys, mint az állat!
Munkaállomás: C64 64K RAM 5,25\" floppy & Dataset Szerver: XT8086 640K RAM 10 MB MFM HDD 12\" Hercules Monitor DOS 1.0 Megy rajta a Crisys, mint az állat!
Munkaállomás: C64 64K RAM 5,25\" floppy & Dataset Szerver: XT8086 640K RAM 10 MB MFM HDD 12\" Hercules Monitor DOS 1.0 Megy rajta a Crisys, mint az állat!
A lényeg, hogy az atommagok protonból és neutronból állnak, és a protonok száma határozza meg, hogy milyen kémiai elemrõl van szó. A Vasnak 26 protonja van. Az a vas, aminek ennyi van. Neutronból akár 28, 30, 31 vagy 32 is lehet benne.
A 29 és a 33 neutronos az nagyon rádioaktív 2,7 év és 44 napos felezési idõkkel.
Itt egyszerûen azt vizsgálták, hogy a vasnak a különbözõ változatai, izotópjai milyen arányban szerepeltek a mintákban.
Munkaállomás: C64 64K RAM 5,25\" floppy & Dataset Szerver: XT8086 640K RAM 10 MB MFM HDD 12\" Hercules Monitor DOS 1.0 Megy rajta a Crisys, mint az állat!
Munkaállomás: C64 64K RAM 5,25\" floppy & Dataset Szerver: XT8086 640K RAM 10 MB MFM HDD 12\" Hercules Monitor DOS 1.0 Megy rajta a Crisys, mint az állat!
Arra az a magyarázat, hogy eltelt pármilliárd év. Korábban a Hold közelebbi pályán volt gyorsabb keringéssel, és mind a Földnek, mind a Holdnak gyorsabb volt a saját tengelye körüli forgása. A gravitációs hatások miatt miközben a Hold egyre távolodott, a tengelyforgásának és keringésének periódusa kiegyenlítõdött.
Munkaállomás: C64 64K RAM 5,25\" floppy & Dataset Szerver: XT8086 640K RAM 10 MB MFM HDD 12\" Hercules Monitor DOS 1.0 Megy rajta a Crisys, mint az állat!
Munkaállomás: C64 64K RAM 5,25\" floppy & Dataset Szerver: XT8086 640K RAM 10 MB MFM HDD 12\" Hercules Monitor DOS 1.0 Megy rajta a Crisys, mint az állat!
Ez pont fordítva van.
Megjegyzem, nem ez az elsõ eset, hogy a "holdkõzetek" vizsgálata miatt módosítani kell az ismereteinket a Holdról.
Sose voltak ezek a Holdon, csak eljátszották.
Mert nem alakul ki kettõ. EGY alakul ki. Ha kettõ alakulna, akkor azok azon nyomban egymásra zuhannának, mivel a Nap körül keringõ porkorongban a relatív sebességük nulla.
Másrészt meg ha már a porkorongban kialakult egy nagyobb test, akkor az a pályája mentén "felporszívózza" a maradék port.
A másik problémáddal nem tudok mit kezdeni, hogy nem érted, hogy az 1/távolságnégyzet arányosságban mi a szerepe a távolságnak...
Zero 7th: Ennnek miért van kizáró szerepe abban, hogy nem alakulhat ki 2 egymás körül keringõ test? Nem értelek. A gravitáció az gravitáció, akár holdakról akár csillagokról beszélünk.
"Mert mondjuk a gravitáció a távolság négyzetével arányos?" Nem tudom ez mit is tiltana meg.