Egyre rejtélyesebb a sötét anyag

Egely számomra egy szélhámos, így nem követem, így arról sem tudtam, hogy valamilyen kapcsolatba lépett az emberrel.

Ami meggyõzõ volt, hogy az építõjátékos model azokat az elõrejelzéseket adta, amit az izotópokról és azok bomlásairól eddig is tudtunk.

Az megmagyarázása még semmi különöset nem jelent. Ez cseppmodellben is benne van. Azaz hogy a felületen lévõ nukleonok kevesebb szomszédos nukleonhoz tudnak kötõdni (mivel a vonzó kölcsönhatás rövidtávú), ezért igyekeznek minél kisebb fajlagos felszínû alakba rendezõdni (ez sok nukleon esetén gömb, kevés esetén egy szabályos test csúcspontjaira illesztett gömbökhöz hasonlít).
Ha mágneses viselkedést megmagyarázná, az már valami lenne. (természetesen ezt is sikerült a modern elméletekkel)

Ez tényleg egy tök jó elmélet. Csak egy baj van vele (nem számomra), hogy egy Egely-könyvben publikálták talán elõször részletesen.
Na ettõl kezdve kb semmit nem ér (nem nekem).

Ua helyzet, mint a vízimajom-elmélettel. Aki kitalálta, vagy ahogy publikálta az ellenkezett a tudományos establishment érdekeivel.

Majd más Nóbeldíjat kap érte 100 év múlva, amikor ezt a csákót már rég mindenki elfelejti.

nemtudom, ez a sötét anyag kezd nekem nagyon gyanús lenni.
Szerintem hatalmas facepalm lesz a vége, és rájönnek, hogy egyszerûen totál rosszul mérték a normál anyagot és az egész mizéria abbõl lett.

A jelenlegi elmeletek "nagyon" tevesek. A filozofalo kozmologusok mar-mar sztarok egy uj elmelet miatt, amirol kesobb persze kiderul, hogy koze sincs a valosaghoz, de az akkor mar nem szamit, a sztar az sztar marad.

"A tanulmány befejezésével kevesebbet tudunk a sötét anyagról, mint elõtte" az tanulmány <#idiota>

Valami nagyon nem okés ezzel a sötét anyag / energia dologgal.

Hasonló témán alapszik a "Mi a csudát tudunk mi a világról?" dokumentum film és a második része "Mi a csudát tudunk a nyúl üregérõl?". A Double Slit kísérlet megértése után érthetõbb a film.

Ekkora fasságot!<#wilting>

HÖT DOG-nek ment,hú de régen írtam ide!

Erre azért nem fogunk soha konkrét választ kapni, mert nincs értelme se a kérdésnek, se a válasznak. :-)

Mert soha nem tudunk kilépni a mi világunkból, hogy abban szemléljük. Merthogy a húrok sokkal kisebbek nálunk, de az egész univerzum abból áll. :-)

"Másrészt ugye még rengeteg kérdés van, ami a részecskefizikához tartozik és amit a mai napig nem sikerült közel 100%-os pontossággal megválaszolni, pl az atommagok szerkezetét. Milyen szerkezetben vannak a protonok/neutronok, vagy is mi az az izotópokat megkülönböztetõ arányszám közvetlen oka, miért stabilak egyes izotópok, mások meg miért radioaktívak?"

Egy magyar fizikus pár éve erre adott egy jó magyarázatot a tévében. Annyira egyszerû és zseniális, mint a mengelejev periodusos rendszere.

A gyereke játszott azzal az ezeréves játékkal, amit szerintem már nem is kapni. Fekete és fehér golyók, amiket kis pálcikákkal lehettet egymáshoz rögzíteni.
A fickónak az az ötlete támadt, hogy legyen a fekete a proton, a fehér a neutron. És megpróbálta kirakni belõlük a különbözü atomok izotópjait. Hogy melyikbõl mennyi van, és azok valyon hogyan helyezkedhetnek el egymáshoz képest.

A lényeg, hogy két egyforma részecske nem lehet szomszédos. A szabályosabb, geometriailag stabilabb konstrukciók voltak a stabil elemek, amik szemmel láthatóan sérülékenyebben, ha elgurítod, leejted, azok a rádioaktívak.
A zseniális az volt benne, hogy ha fogtad azokat a magokat, amik valaminek a bomlásából keletkeznek, pont megkaptad azt az elemet, amibõl lebomlottak.

Minden elem a maga módján szabályos volt.

Feltéve, ha a húrelmélet igaz.
<#wink>

De had kérdezzem meg, mi is az a húr, vagy mi is az a tér? Az világos hogy hogyan viselkedik, de konkrétan micsoda viselkedik így?

Az jó kis film volt.

Ha pedig valóban létezik olyasmi, hogy halálutáni élet, akkor gyakorlatilag igaz is.
<#papakacsint>

Persze a Mátrix is ilyesmirõl szól, meg egy csomó alkotás. Valahol Platón barlanghasonlatáig lehet visszamenni, hogy kinek volt ilyen ötlete.

A buddhizmus lényege is ilyesmi. A világ egyfajta álca, maya, az emberek szenvedését, negatív érzéseit pedig az okozza, hogy túlságosan kötõdnek a világ valamely eleméhez, mint amikor azon filózol egész nap, hogy vajon mi lesz Berényimikivel a Barátokközöttben.

Ha feltesszük, hogy tényleg igaz és egy "videojáték" részesei vagyunk "csak". Az felvet egy csomó erkölcsi kérdést. Pl. mennyire komoly ez az egész? Vajon nem-e azért vagyunk itt, nem-e az adja a legfõbb leckét, hogy mikor jövünk rá, hogy semennyire? Esetleg épp hogy nem a "rossz", hanem a komolyság, a gondolati ridegség az-e, aminek elhárítását meg kell tanulnunk?...

*******************
Erre szokták a következõ példát hozni:
"Képzelj el egy két dimenziós világot. Egy papír lapján például. Ott élnek rajta a kétdimenziós emberkék, a lap síkjában mozogva. Ekkor te, 3 dimenziós ember szépen a kezeddel átnyúlsz a lapon, majd visszahúzod a kezed. Mit látnak a két dimenziós emberkék?
A semmibõl megjelenik egy pont. Elkezd növekedni, majd aztán szépen elfogy, újra pont lesz majd eltûnik a semmibe... Hová tûnt?:)"
***********************

Ennek azért nincs értelme, mert nincs a három térdimenzión kívûl más olyan térdimenzió, aminek lenne kézzelfogható kiterjedése. A húrelmélet szerint is a többi térdimenzió kvantuumméretekben önmagába van feltekeredve. Míg ebben a három térdimenzióban szabadon tudsz mozogni, addig a többi dimenzió nem alkot egybefüggõ teret, hanem apró hurkokkéntjelennek meg a tében, tehát gyakorlatilag végtelennyi kis univerzumra szakadtak. A húrelmélet szerint ezek az apró hurkok az elemi részecskék tulajdonságai. Tömeg, töltés, spin, stb. Az elemi részecskék sem mozognak, hanem ezek a hurkok adogatják tovább a szomszédos hurkoknak a kvantumtulajdonságokat. E szerint egy részecske sem anyag, hanem csak rezgések (hullámok), amik terjednek a térben azt az illúziót keltve, hogy mozog az anyag.

Ha valamijen erõ, technológia képes lenne egybefüggõvé tenni a többi térdimenziót, akkor a térnek azon a részén az anyagi világ összeomlana, megszûnne létezni.

De gondolj bele, hogy a gravitációs, az elektromos, a gyenge kölcsönhatás a távolság négyzetével arányosan csökken. Ez azért van, mert az "erõvonalak" egy gömbfelszínen terülnek el, tehát kifejezetten háromdimenzióban terjednek. Ha lenne egybefõggõ 3-nál több n-dimenziós tér, akkor n-1-en lenne a távolsággal arányos csökkenése a kölcsönhatásnak. Mert mondjuk egy 4 dimenziós gömbnek a "felszíne" a sugárral köbarányos lenne. De a kölcsönhatásoknál négyzetes arányosságot tapasztalunk. Pontosabban négyzetesen fordítottat. Az erõs kölcsönhatásnál (kvarkok közötti) meg a távolsággal nem fordítottan arányos, de ott is négyzetes.

Szóval nagyon úgy néz ki, hogy a három dimenzión kívúl, ha elindulsz egy dimenzióba, akkor elemi részecskének kell lenned, de nem fogsz sehova jutni akkor sem, mert saját magadba tész vissza, mert azoknak a dimenzióknak a mérete kábé akkora, mint a tér legkisebb építõeleme. És hogy létezünk, meg anyagnak nevezhetjük azt, ami körül vesz minket, annak köszönhetõ, hogy a három térdimenzión kívûl a többi mind önmagába zuhanva nem egybefüggõ, hanem végtelen sok részre szakadt.

Hát ja.

De a szabad részecske elõbb utóbb kölcsönhatásba lép egy kötöttel és akkor már megint bejön a képbe a kvantumosság.

Másrészt ugye még rengeteg kérdés van, ami a részecskefizikához tartozik és amit a mai napig nem sikerült közel 100%-os pontossággal megválaszolni, pl az atommagok szerkezetét. Milyen szerkezetben vannak a protonok/neutronok, vagy is mi az az izotópokat megkülönböztetõ arányszám közvetlen oka, miért stabilak egyes izotópok, mások meg miért radioaktívak?

Szerintem a klingonok közös oldatba buborékoltatnak a kardassziaiakkal, és ez olyan mértékû flettyenést eredményez az eseményhorizonton, hogy ha pukizol egyet a sztratoszférában, az gravitációs szingularitást hoz létre az Alpha Centauri felszínén, ettõl beindulnak tömegrelék, a reaperek meg elindulnak a Tejút irányába a sötét ûrbõl.

A mi rövidke életünkhöz képest világegyetemünk öreg. De az is csak egy hozzánk képeset bazi nagy kölök által kilõtt szilveszteri rakétában lévõ robbanóanyag egy szemcséje, ami számára csak egy pillanat mûve. Aztán univezumunk, mint egy hulló szikra, ráesik egy bazinagy falevélre, ami meggyullad, mi meg el fogunk égni a számunkra öröknek tünõ tûzben. Ez van srácok. De nyugi, ezt úgy sem fogjuk megérni. Nincs itt sötét anyag. Csak imádkozni kell hogy idõben jöjjenek a bazinagy tûzoltók.

Beteg vagy. Fordulj orvoshoz.

... s Isten mondá
megteremtem a setét anyagot
azoknak kik kételkednek az igazságban,
utána elûzöm belõlük a setét energiát ...

megérteni.
...
ez lemaradt..... :-)

Na igen, ezt a példát már hallottam egypárszor.
De azért mégis foglalkozzunk csak egy kicsit vele.
A kétdimenziós emberkék valóban nem érzékelnék a harmadik dimenzióban lévõ dolgokat.
Ha tehát nem három, hanem több dimenzió van, ami a mi "kis" 3D világunkkal van "összefonódva", akkor mi az azokban a dimenziókban lévõ anyagot úgy érzékeljük maximum, mint mindenen áthatoló sötét anyagot és sötét energiát.....
Úgy-hogy kezdhetünk gondolkozni egy olyan eljáráson, ami a 3D-tõl több dimenzió érzékelését, mérését, fizikáját, stb.-jét segíti.

Mert a mai tudósok - fizikusok, csillagászok stb. már csak modelleket képesek alkotni. Einstein úgy érezte, hogy az univerzum megérthetõ, és leírható képletek segítségével. Úgy tûnik mégsem, túl sok olyan dolog van, amit a mai modellekkel nem tudunk megmagyarázni. Újabb, jobb modellek kellenének szerintem (ha már csak modelleket vagyunk képesek alkotni).

"sg-sek": valaki tudja, mi a bizonyítéka annak, hogy a világegyetem, egyetlen pontból robbant fel és jött létre? Kicsit úgy érzem, mintha a tudósaink irtóznának a gondolattól, hogy több helyen jött létre. És akkor még a kvantumfluktuáció fogalmának bevezetése sem lenne szükséges, és szerintem a sötét energia létezése sem lenne szükségszerû. Ti mit gondoltok?

"A mai tudány kezd arra hasonlítani mintha megfigyelnénk egy autót és rájönnénk ha hátul füstöl akkor halad elõre."

Jah, és még a gõzt sem tudjuk a füsttõl megkülönböztetni, de mégis a tudósok állítják hogy ez most csak egy fényjelenség. :(

Na ez már vicc! A tudomány nem tud elõrehaladni úgy, hogy elõtte ne feltételeznénk valamit biztosan. Amikor már ez a láncolat túl hosszú, akkor születnek igazán nagy baromságok.

A mai tudány kezd arra hasonlítani mintha megfigyelnénk egy autót és rájönnénk ha hátul füstöl akkor halad elõre. Na de mitõl van hangja? Hmm bizonyára létezik benne egy 'láthatatlan' hangrészecske (és legyen a neve soundtrino), ami a FÜSTÖLÉS hatására rezgeti a levegõt!

Az egészet így kezdtem, olvass vissza ha nem hiszed;

"Egy elvont agyament ötlet:
...
Persze nem hiszem hogy így van, csak így kávé elõtt bevillant egy ilyen gondolat."

Azért örülök hogy valamilyen szinten gondolatébresztõ lehetett kicsit. Nagyon más: nézzétek meg a 13. emelet címû filmet, kb. arról szól amit mondtam. Nekem is ajánlották. :)

...képzeld ma odamentem a tévéhez, és kiderült hogy a Fekete Pákó nem valódi, eddig nem is sejtettem..ne legyetek már ennyire gyerekek az észlelt világ mindenképpen létezik valamiyen formában, megengedem hogy csak a fejedben, ettõl még a törvényei fennálnak és kutathatóak ,tudom most nézted a mátrixot( nem nézem ki belöled hogy Descartes-ot olvastál) és azt hiszed ettöl szarod a spanyolviaszt
...hagyjuk hülye kamaszok.....

Szerintem inkább az a helyzet, hogy egy eddig fel nem fedett kölcsönhatás van a háttérben. Egy lehetõség például az, hogy nem csak a tömeg, hanem a forgó mozgás is gravitál. (nem keringésre, hanem forgásra gondolok) Ez még ellent sem mondana az eisteni modellnek, hiszen ami forog, az felcsavarhatja a teret, mint a tömeg. Sõt, maga a tömeg is a pontszerû részecskék forgása lenne. Így nagyban a csillagok, pulzárok, és minden égitest ami forog, helyettesítené vonzóhatásban azt az anyagot, amit nagyítóval keresnek.

Vagy egy teljesen más jelenség. Természetes, ha van egy jelenség, amit nem ismerünk, akkor az nem szerepel az egyenletekben, és torzítja a modellt.

Én inkább ismeretlen kölcsönhatást keresnék, mint ismeretlen anyagot.

Abból, hogy nem tudunk mindent a naprendszerrõl, nem következik, hogy semmit se tudhatunk a galaxisról.

Semmi köze a kászhoz. Egyszer véletlenszerû eseményekrõl van szó. Csak sokan nagyon szeretnek ráaggatni egyes jelenségekre mindenféle szavakat. Mérni nagyon pontosan tudják a mûhold paramétereit, a légkör állapotát elõre megjosolni viszont több, mint vicces. Mivel a visszatérés meg attól függ...

Látszik, mennyire érted a cikket. A szerinted kukázandó elméletek minden másodpercben több milliárd olyan jelenséget írnak le amik tényleg az elmélet által jósoltan viselkednek (pl elektronok mozgása a géped procijában, elektromágneses hullámok). Amirõl a cikkben írnak, az egyetlen problémája a fizikának.

Te is a bulvárújságok címlapjáról mûvelõdsz?:)
A sötét energia fogalmával nem magyaráznak a tudósok semmit, a sötét energia maga a kérdés, amit próbálnak megmagyarázni valós elméletekkel.És kukáznak is ki régebbi elméleteket, ne aggódj. Más kérdés, hogy a relativitás nem elmélet, hanem bizonyított tény, szóval azt kikukázni nem lehet csak azért mert ezt nem tudjuk pusztán a relativitással megmagyarázni.

Erre szokták a következõ példát hozni:
Képzelj el egy két dimenziós világot. Egy papír lapján például. Ott élnek rajta a kétdimenziós emberkék, a lap síkjában mozogva. Ekkor te, 3 dimenziós ember szépen a kezeddel átnyúlsz a lapon, majd visszahúzod a kezed. Mit látnak a két dimenziós emberkék?
A semmibõl megjelenik egy pont. Elkezd növekedni, majd aztán szépen elfogy, újra pont lesz majd eltûnik a semmibe... Hová tûnt?:)

A politikusok, bocsi tudósok ahelyett, hogy azt mondanák elnézést kérünk az égen megfigyelhetõ objektumok másként viselkednek mint amit a relativitás és egyéb pieszdesztára emelt elmeléteink mondanak. Így ahelyett hogy kukáznánk õket, bevezetjük a sötét anyag/energia fogalmát, de hívhatjátok Télapó, Kisnyúl, akármi erõnek is. Ezzel a meglévõ elméleteinket megpróbáljuk örök érvényûvé tenni, hiszen sötét/kisnyúl/télpó komponensekkel bármit tudunk igazolni és annak ellenkezõjét, ha úgy hozzák a mérések.

"ezért" helyett "azért"

A felületen lakunk, az idõ balról jobbra halad. t1 után szeparált lesz a tér egy része, aztán egy idõ után összezsugorodik és eltûnik. Ez fizikailag elég nagy marhaságnak hangzik (áltrellel biztos könnyen belátható), de ezért érdekes.

Hát a magasabb dimenziókhoz nem értek.
Viszont elképzeltem valami ilyesmit:

Egy homokvár egy stabil rendszert alkot. De instabil rendszer esetén már az apró részek egyenként is kihatással vannak a végeredményre.
Azaz ha a homokvár az összedõlés határán van, akkor egyetlen részecske (nem megjósolható) mozgása is eldöntheti hogy összedõljön vagy álljon...

na igen, ebbõl az egyszeresen összefüggõ téridõ-tartományból. De magasabb dimenzióban vizsgálva...

A newtoni fizika nagy sebességnél/tömegnél érvénytelenné válik, képbe jön a relativitás elmélet (ami a newtoni kiterjesztése).
Vajon hol van a határ, ahol a relativitáselmélet érvényét veszti, és egy új, még átfogóbb elmélet lesz érvényes rá (aminek természetesen része a relativitás is, ahogy annak is része a newtoni)?

Állítólag a húrelméletekbõl speciális esetként kihozható az áltrel.

"kvantumban meghatározható töltésként mûködik."
Ebben biztos vagy? Pl a kinetikus energia folytonos, azaz egy szabadon mozgó részecskére ez nem igaz.

A töltések átkonvertálása ellentmondana a megmaradási törvényeknek.

A gond éppen ez, hogy "mindent":)
Az energia valami univerzális dolognak tûnik, ami könnyen kifejezhetõ akár a tömegben is.

A többi kölcsönhatás viszont arról szól, hogy a kulönbözö töltések nem konvertálhatók át korlátlanul egymásba, plusz vannak szimmetria sértések.

A fizikában mind a tömeg, mind az energia egy univerzális zérótól végtelenbe tartó és értelmezhetõ, bármilyen kis felbontásban, kvantumban meghatározható töltésként mûködik.
Ez azonban semmilyenm más töltésre nem igaz. Akkor erre miért?
Szerintem erre sem! Csak még nem tudjuk a szabályokat, de hülyeség úgy tenni, mintha nem is lennének.

Sokat filóztam azon, hogy mi a megoldás a káoszmodellek elõrejelzési problematikájára.
És arra jutottam, hogy az emberi agy ugyan alacsonyabb szinten dolgozik ilyen modellek önmagukban futtatásával, de a modelleket azért futtatja, hogy mintázatokat keressen. Az emberi agy sokkal inkább mintázatok keresésére, mint natúr matematikai modellek futtatására van kitalálva, bár erre is képes, lásd fejlett matematikai képességû autisták.
Sõt a világ maga is így mûködik. A homokvár több mint a homokszemcsék összessége. Habár a homokszemcsék mozgását a káoszelmélet leírja, de a homokvár mint egy bonyolult mintázat, rendszert is alkot. A rendszerek tehát valami képpen különleges mintázatok, olyan mintázatok, amelyek esetenként soxor ismétlõdnek, sõt legfejlettebb formában önmagukat reprodukálják.

Abból az egyszeresen összefüggõ téridõ-tartományból, amiben mi élünk.
Az eseményhorizont létrejötte elõtt az anyagcsomó egy belsõ pontját össze lehet kötni bármely más ponttal világvonal segítségével.
Viszont az eseményhorizont létrejöttekor ez a tulajdonság ez megszûnik (az én elképzelésem szerint). Ez nem egy folytonos változás, hanem pillanatszerû.

Az Einstein-egyenlet az energia-impulzus tenzort tartalmazza. Abba pedig bele lehet rakni mindent.

Jó gondolat:)

Igen valszeg ez a sötétenergia/anyag mizéria is ennek a határnak a jele. A newtoni mozgástörvényeket is lehet a végtelenbe extrapolálni, mint ahogy pl a szingularitással a relativitás elmélet a végtelenségig torzítja a téridõt. De ahogy nincs végtelen sebesség, csak max fénysebesség (legalább is úgy tûnik), lehet, hogy a téridõ sem olyan szabadon deformálható, mint amit a relativitás elmélet megenged.

Ha a téridõ elkezd "rideggé válni" az egyfajta erõként nyilvánul meg. Feltehetjük, hogy a téridõ csak egy határig deformálható, az ebbe befektetett nagyobb energia meg valahogy visszaverõdik. A galaxisok, kvazárok, szupenova maradványok közepén is egy fekete lyukat tételeznek fel, amibe nem tud akadálytalanul belehullani az anyag. Hanem felygorsul, ütközik, és energiát sugároz kifele.
Mi van, ha ez nem pusztán azért van, mert az akkréciós korongnak vannak bizonyos tulajdonságai, korlátai. Ha a téridõ maga "dobja vissza" az anyagot ilyenkor, akkor minimális eltérést fogunk látni a jelenlegi modellekhez képest. De valami minimálisat fogunk, feltéve ha nem siklunk el fölötte.

Hova tûnik el?

Én nem mozgásról beszélek, hanem pillanatszerû eltûnésrõl. Mert a téridõ "szakadása" nem folytonos folyamat (ahogy én elképzelem).