Ha pedig valóban létezik olyasmi, hogy halálutáni élet, akkor gyakorlatilag igaz is.
Persze a Mátrix is ilyesmiről szól, meg egy csomó alkotás. Valahol Platón barlanghasonlatáig lehet visszamenni, hogy kinek volt ilyen ötlete.
A buddhizmus lényege is ilyesmi. A világ egyfajta álca, maya, az emberek szenvedését, negatív érzéseit pedig az okozza, hogy túlságosan kötődnek a világ valamely eleméhez, mint amikor azon filózol egész nap, hogy vajon mi lesz Berényimikivel a Barátokközöttben.
Ha feltesszük, hogy tényleg igaz és egy "videojáték" részesei vagyunk "csak". Az felvet egy csomó erkölcsi kérdést. Pl. mennyire komoly ez az egész? Vajon nem-e azért vagyunk itt, nem-e az adja a legfőbb leckét, hogy mikor jövünk rá, hogy semennyire? Esetleg épp hogy nem a "rossz", hanem a komolyság, a gondolati ridegség az-e, aminek elhárítását meg kell tanulnunk?...
#99
