128
-
Kambo #7 Az Euklidészi 3 dimenziós koordinátatengely 3 egymásra merőleges tengelye tehát csak itt a közelben a Föld környékén és úgy egyáltalán itt és most tűnnek egymásra merőlegesnek, távolról már nem egészen tűnnek egymásra merőlegesnek. Ezt hívjuk perspektívikus eltolódásnak. A téridő 4 tengelye is így viselkedik. Ahol és amikor nézzük itt ilyennek tűnik, ha pedig ún. távolabbra nézünk, amely persze lehet közel is, csak akkor a sötétségbe vagy a fénybe kell hogy nézzünk ahhoz hogy megvilágosodjunk, ahhoz, hogy a téridőeltolódást meglássuk. A lámpádban felkapcsolt villanyfénye tehát messzebb van tőled, mint a távolabbnak látszódó szék ott mögötte. -
Kambo #6 A fekete lyukban tehát, ami ott van a spejzajtó protonjában lévő spinben is , amely eltéríti a külső fotont egy inverz téridőbe, tehát nem az a folyamat zajlik le ahogy az okostojások sejtik és rejtélyként írják le, hanem az amely számomra a napnál is világosabb é egyszerűbb. Ahelyett hogy a kúpszerűen az eseményhorizonra merőleges tengelyén úgymond kiszórná az anyagot( amelyet egyéként tudvalevőleg a fény legrövidebb hullámai a gammasugarak időnként elhagynak egy fekete lyuk polárpontjainál. Ahelyett egy fekete lyuk tulajdonképpen az univerzumunk széle -habár belsőnek látszódik- ahol a téridő a következő animációhoz hasonlóan kifordul.
![]()
-
Kambo #5 Az okostojások ezt a mi tédidőtengelyünkön a szupermasszív fekete lyukak belső spirálkúpjával szokták ábrázolni, de annyi eszük már nincs hogy rájöjjenek az én kiforduló gömb valóságomra. Mivel a szubjektív látszólagosság elve szerint a szupermasszív fekete lyukak kiforduló tengelye, csak távolról a perspektívatengely eltolódása miatt látszdik kúpszerűen, ott és akkor pedig az a kiforduló gömb van jelen.
Ezért én egészen odáig merészkedtem, hogy azt mondtam, nem hiszek abban , hogy a nagy bumm az egyetlen szülőlyuk és az univerzum széle után a semmi következik be, nem hiszek ezekben az abszolút dolgokban és azt mondom ezek a dolgok abszolút ott vannak minden hétköznapi dologban, mivel nincsen az univerzumnak legkisebb és legnagyobb pontja amelyet mintavételehetünk, ezért a puszta lámpa melyet felkapcsolunk tulajdonképpen egy nagy bumm, egy születő univerzummal, benne trilliárdnyi születő csillaggal, és amikor bemész a sötét spejzba a lámpától két-három méternyire, addig a lámpából kilépő fotonuniverzum lévő trilliárdnyi csillag, és közben elpusztult Földek egytől egyig belezuhannak a spejzajtóban lévő fekete lyuknak, amit te a spejz belsejéből egyszerű sötétségként tapasztalsz meg. A téridő sűrűsége az ami miatt ezek a folyamatok másképpen látszódnak. Értelemszerűen a külső univerzumban az idő tengely lassabban , míg a belső fotonuniverzumban gyorsabban és kisebben zajlódik le a téridőnek nevezett folyamat.
-
Nos #4 Szerintem megértették. De megérteni és totálisan elfogadni két különböző dolog. Te pedig hajlamos vagy egy elméletet totálisnak elfogadni, pedig talán soha nem lesz tökéletes modellünk a világról. -
Kambo #3 Ide sajnos megint le kell írnom az Univerzum elméletemet , mely szerint a nagy bummunk széle tulajdonképpen egy fekete lyuk szinguláris pontjának eseményhorizontja, ahol az történik hogy kifordul a téridő. A tér megfordul amint az anyag áthalad rajta:
az addig belső gömb térfogatból , egy fehér lyukon, ha úgy tetszik nagy bummon át egy külső téridőbe esik, ahol az addig végtelen nagyságúnak tűnő "belső" gömb univerum elkezd mögötte zsugorodni egy szinguláris ponttá. Ezzel márhuzamosan az ún időnek nevezett negyedik tértengely is elkezd vele együtt megfordulni, hiszen nincsen külön tér és idő csak téridő van egybe.
Azt már idáig is tudtuk, hogy az univerzum "széle" felé egyre gyorsabban táguló mozgást végeznek a galaxisok, magyarul minél messzebb van tőlünk egy galaxis az univerzum széle felé annál gyorsabban távolodik tőlünk. Ez azért van, mert tulajdonképpen a folyamat visszafele játszódik le, azok a galaxisok valójában a külső téridőből pottyannak befele fénysebességgel, majd a szingularitás , azaz a nagy bummnak nevezett fehér lyuk közelében pedig egyre jobban lelassítanak.
Ha ezek az okostojások VALÓBAN megértették volna a relatívitás elméletét, amit Einstein lefektetett, akkor tudnák, hogy minden pont körül szubjektíven hajlik meg a téridő (ha lehet egyáltalán pontokról beszélni) ezért az idő is, idő tehát egy cselekményfolyamat, egy egydimenziós tengely a 4-ből amelyet az agyunk értelmezni képes (márakinek az agya) és ez a folyamat, mint minden más dimenziótengely is megfordítható. -
#2
Lényegtelen apróság, mivel itt igaz az "állandó"juk, 12milliárd fényév az meg pöppet messze van, így maholnap nem fogunk emiatt szívni a buszmegállóban. :D -
Shakata #1 Én nem vagyok fizikus, valaki tudná részletezne a fent említett egyetlen példán túl milyen változásokat jelent ez? És kb. mi az oka ennek?
