Kambo#5
Az okostojások ezt a mi tédidőtengelyünkön a szupermasszív fekete lyukak belső spirálkúpjával szokták ábrázolni, de annyi eszük már nincs hogy rájöjjenek az én kiforduló gömb valóságomra. Mivel a szubjektív látszólagosság elve szerint a szupermasszív fekete lyukak kiforduló tengelye, csak távolról a perspektívatengely eltolódása miatt látszdik kúpszerűen, ott és akkor pedig az a kiforduló gömb van jelen.
Ezért én egészen odáig merészkedtem, hogy azt mondtam, nem hiszek abban , hogy a nagy bumm az egyetlen szülőlyuk és az univerzum széle után a semmi következik be, nem hiszek ezekben az abszolút dolgokban és azt mondom ezek a dolgok abszolút ott vannak minden hétköznapi dologban, mivel nincsen az univerzumnak legkisebb és legnagyobb pontja amelyet mintavételehetünk, ezért a puszta lámpa melyet felkapcsolunk tulajdonképpen egy nagy bumm, egy születő univerzummal, benne trilliárdnyi születő csillaggal, és amikor bemész a sötét spejzba a lámpától két-három méternyire, addig a lámpából kilépő fotonuniverzum lévő trilliárdnyi csillag, és közben elpusztult Földek egytől egyig belezuhannak a spejzajtóban lévő fekete lyuknak, amit te a spejz belsejéből egyszerű sötétségként tapasztalsz meg. A téridő sűrűsége az ami miatt ezek a folyamatok másképpen látszódnak. Értelemszerűen a külső univerzumban az idő tengely lassabban , míg a belső fotonuniverzumban gyorsabban és kisebben zajlódik le a téridőnek nevezett folyamat.