Kambo#3
Ide sajnos megint le kell írnom az Univerzum elméletemet , mely szerint a nagy bummunk széle tulajdonképpen egy fekete lyuk szinguláris pontjának eseményhorizontja, ahol az történik hogy kifordul a téridő. A tér megfordul amint az anyag áthalad rajta:
az addig belső gömb térfogatból , egy fehér lyukon, ha úgy tetszik nagy bummon át egy külső téridőbe esik, ahol az addig végtelen nagyságúnak tűnő "belső" gömb univerum elkezd mögötte zsugorodni egy szinguláris ponttá. Ezzel márhuzamosan az ún időnek nevezett negyedik tértengely is elkezd vele együtt megfordulni, hiszen nincsen külön tér és idő csak téridő van egybe.
Azt már idáig is tudtuk, hogy az univerzum "széle" felé egyre gyorsabban táguló mozgást végeznek a galaxisok, magyarul minél messzebb van tőlünk egy galaxis az univerzum széle felé annál gyorsabban távolodik tőlünk. Ez azért van, mert tulajdonképpen a folyamat visszafele játszódik le, azok a galaxisok valójában a külső téridőből pottyannak befele fénysebességgel, majd a szingularitás , azaz a nagy bummnak nevezett fehér lyuk közelében pedig egyre jobban lelassítanak.
Ha ezek az okostojások VALÓBAN megértették volna a relatívitás elméletét, amit Einstein lefektetett, akkor tudnák, hogy minden pont körül szubjektíven hajlik meg a téridő (ha lehet egyáltalán pontokról beszélni) ezért az idő is, idő tehát egy cselekményfolyamat, egy egydimenziós tengely a 4-ből amelyet az agyunk értelmezni képes (márakinek az agya) és ez a folyamat, mint minden más dimenziótengely is megfordítható.