A sötét energia és a svájci sajt esete

"és mivan körülötte?" #49-es hsz. <#nevetes1><#nevetes1>
Azt hittem feltûnt baz :) ezért nem értettem, h mi az istenért bizonygatod azt a végtelent... :D Na, de a végére csak sikerült...Igazándiból ezek teóriák, fantáziálások stb.Mert még a "mi" univerzumunkat is csak szinte "látásból" ismerjük, és csak itt pörgünk a FÖldön, még nem jártunk egy másik galaxisban sem..de azért, lehet elmélkedni azon, hogy akkor, mi is veszi körül ezt..Lehet egyenletekkel (ahogy a húrt), le lehet vezetgetni valamit...Gondolom lesz olyan is aki erre a témára ráfexik...Isten tudja?Nekem a 2. állításod a szimpatikusabb, habár kíváncsi vagyok az univerzumunk határára, és hogy azon át tudunk-e "látni" (vagy valami teljesen más frekvencia a kulcs?).A mindentõl van egy nagyobb és a végtelennel ezt párosítva, akár univerzum keletkezését is láthatnánk..és nem szupernovákból kellene kikövetkeztetni, h akkor lehet, h mi is így "keletkeztünk".. Na, de ez nem oldja meg a Föld és emberiség problémáit, és szerintem inkább ezzel kellene foglalkozni, ez meg maradjon hobbi..de jobb lenne, h ha háborúk meg lobbik helyett ilyenekre költenék a pénzt... <#rolleyes> A cél a lényeg még mindig...Az társadalom vezetõinek pedig, semmi céljuk nincs még mindig...szomorú.

Igazad van, de még sincs. :D Röviden. Válassz egy teóriát, amelyik a legjobban tetszik, és éld az életed!*

___
*Életviteli tanácsadás hangzott el. És most hallgassunk zenét!

"De ha egy csillag robban fel mondjuk 100 fényévnyire innen, akkor az nem csak 100 fényév távolságban van, hanem 100 évvel ezelõtt történt. Tehát ha azt vesszük, akkor az idõben is távol van tõlünk, nemcsak térben."
De hát ez az az, attól hogy késõbb látjuk, attól még az 100 millió évvel azelõtt történt, és mikor már mi látjuk akkor az már nincs. Az idõ az folyamatosan halad, én nem tudom dimenzióként sehogy sem értelmezni.

Az idõben múlt, jövõ csak a gondolatainkban létezik, mindig csak jelen van, de egyszerre ugye nem történhet semmi, ezért egymás után következnek a dolgok :| A 4. dimenzió (idõ) matematikában, a tudományban fontos, mert távolra csak már múltban megtörtént dolgokat látunk, és azzal tudjuk kifejezni a távolságot. De attól az már nincs a jelenben.

És ugyan így nem tudom értelmezni logikával a többi dimenziót sem, mert a 2 dimenzió sem létezik igazából (vagy csak én nem értem), minden 3 dimenzióban helyezkedik el a térben. :S A 3 dimenzión belül tudunk mozogni, az idõben nem. :I

Persze nem vagyok tudós, nem is akarom megmondani az igazságot, de ez valahogy az alapvetõ logikával ütközik szerintem :S (legalábbis az enyémmel), kicsit olyan érzésem van, hogy túl bonyolítják ezt.

Az az elmélet viszont jónak tûnik, hogy minden valamilyen energiából áll, már elfogadható szerintem valamilyen magyarázatként az anyagra. Én még valamilyen élet energiát is el tudok képzelni, de ez is inkább találgatás.

Egyre jobban érdekel, hogy tényleg mi a valóság.

Érdekes ez a dimenzió kérdés. Sathinel jó elmondta a lényeget.
Van 3 térbeli dimenzió és 1 idõbeli, amiket már ismerünk.
És persze, hogy elfogadják a tudósok ezek létezését, hiszen elég csak a csillagokra nézni. Ott már nagyban számít a 4. dimenzió léte, hiszen a csillagok nem csak a térben, hanem az idõben is távol vannak tõlünk.
Hiszen, ha felrobban a szomszéd ház, akkor azt mondjuk, hogy 10 méterre robbanás történt, nem pedig azt, hogy 20percre innen stb..
De ha egy csillag robban fel mondjuk 100 fényévnyire innen, akkor az nem csak 100 fényév távolságban van, hanem 100 évvel ezelõtt történt. Tehát ha azt vesszük, akkor az idõben is távol van tõlünk, nemcsak térben.

Viszont a húrelmélet nem azért jött létre, hogy a több dimenziókat magyarázza.
Pont az a legérdekesebb a húrelméletben, hogy ha beigazolódik valaha, akkor az azt jelenti, hogy 11 dimenzióban élünk és nem csak 4-ben.
Csak, hogy tiszta legyen, a húrelmélet, egy olyan elmélet, ami azt feltételezi, hogy az a anyag legapróbb összetevõi tiszta energiából álló húrok. És ezek építik fel a kvarokoat, amik a protonokat alkotják stb...
Ha beigazolódik az elmélet, akkor ez egyesítheti az eddigi összes fizikai elméletet, legfõképpen a kvantumfizikát a relativitáselmélettel.
Aztán ebbõl következett az, hogy amennyiben ez igaz 11 v. 26(?) nem vok biztos benne dimenziónak kell léteznie!

De mivel még nem bizonyították, így csak elmélet marad.

LoL. Erre most nemtok jobb szót.
Tényleg ez volt a kérdés, ami miatt vitáztál velem, az univerzum gömb szerü formájának elméletén? :)
Persze lehet, hogy én voltam figyelmetlen. Mind1.

Szal az a kérdésed, hogy mi van az Univerzum körül?
Hát, errõl látod még nemigazán hallottam/olvastam sehol.
De még az elején írtak páran egykét érdekes gondolatot.
Szerintem 3 lehetõség lehetséges.
1. mivel az elmúlt évszázadokban sorra bebizonyosodott, hogy minden egység (legyen az a Föld, a Naprendszer, a Tejút) fölött létezik egy még nagyobb egység, aminek az elõzõ csak egy apró része, ezért valószínû, hogy az Univerzum "fölött" is létezik egy még nagyobb egység, aminek csak egy része az Univerzum.
2. az elsõvel együtt lehetséges, hogy több univerzum is létezik. És most nem a párhuzamosokra gondolok. Hanem ahogy 100milliárd galaxis, úgy v.színû, hogy több Univerzum is létezhet.
3. ami a legvalószínûtlenebb, hogy semmi.

De szerintem ebben a pár lehetõségben mind a ketten egyet forgunk érteni... ez egy megérzés :)

Engem az nagyon érdekelne, hogy az õsrobbanást egyáltalán mennyire tartják valószínûleg a tudósok, illetve több dimenzió létezését. Ha nem volt mindig idõ, akkor mi okozta eleve az õsrobbanást, és mibõl állhatott az az õsanyag. (sokat olvastam már róla, nekem õszintén szólva ez az egész õsrobbanás hülyeségnek tûnik)
Biztos nem ilyen egyszerû a nagy kérdésekre a válasz, de valamit azért meg lehet érteni biztosan alapvetõ logikával is.
Van egyáltalán olyan, hogy 2 dimenzió? Minden 3 dimenzióban történik, a 3 dimenzióban (illetve 4 ha úgy vesszük) helyezkedünk el, mozgunk, minden. A sík is a 2 dimenzióban van benne, a síkról látszik a 3 dimenzió nemde? Hgy lehetne a többi dimenzió egyáltalán?

A világ ahol élsz 4 dimenziós. 3 dimenzió az ismert x, y, z, de a 4. az idõ ahogy változik. A kisfilmben amit lenn linkeltem ezt elmagyarázzák.A kérdés hogy ennél több dimenzió valóban létezik mint a húrelméletnél feltételezik, vagy csak ez a 4 van. Azon lehet vitatkozni hogy az idõ most ide sorolható-e, de erre vannak kicsit jobb fizikusok mint én és õk úgynézki most elfogadottnak tekintik ezt. Bár mint a filmben is bemutatják vannak megmagyarázhatatlan dolgok amiket még csak feltételeznek. Mivel nincs rá magyarázat, mindenki elkezd találgatni, és megpróbálja az igazát bebizonyítani. Talán az egyik használható lessz. Érdekes kérdéseket vetnek fel, és Kisfaludy álltal boncolt témák is ilyesmik, de mint õ is mondja ezek nagyrésze fikció hisz megpróbálunk megmagyarázni valamit amit még nem is értünk. Majd ha letisztul a kép akkor láthatjuk kik jártak a jó úton.

Én szerintem értem mire gondolt "who am I 7", megpróbálom leírni. Hátha vki ez alapján érti, ha meg tévedek, akkor megint leírhatja, h nem erre gondolt:)

Amikor a 3D-s világunkat hasonlítjuk a síkvilághoz és a gömbhöz, h ott mászkálhatunk körbe-körbe és végtelennek tûnik. Ebben az esetben a 3. dimenzióban még léteznek gömbfelszínek és azok újabb 2D-s világokat rejtenek.
Akkor ezzel az analógiával élve a a következõkre kíváncsi:
1.mi 3D-s világunk ugye végtelennek tûnhet, na de ott a 4. dimenzió és hogy ott mi a fene van? még több ilyen 3D-s univerzum, amit észlelünk?
2.És hogy miért pont gömbökrõl beszélünk?

Az én válaszaim, ismereteim szerint:
1.Úgy tudom, h fogalmuk sincsen, mivel még nem észleltek semmit a 4. és további dimenziókból max. elméletek léteznek róla.
2.Mert az szabályos és könnyû vele gondolkodni, továbbá feltételezhetõ, hogy az õsrobbanás során nem kockaszerûen tágult az univerzumunk, hanem vmi gömbre hasonlítóan.

Remélem jól megértettelek...

Nem. A látható fényrõl van szó.
Minden 1A szupernovának elvileg azonos a fényessége és ha tudod milyen messze történt akkor tudod milyen fényességûnek kellene lennie.

De ez nem mindig jött össze és ebbõl lett a tágulás elmélet.

Közben meg kiderült hogy az 1A-k se mindig egyforma fényességûek, porfelhõ is lehet köztünk meg az ilyen optikai dolgokról nem is beszélve.

De elõbb várjuk meg mit talál az LHC, lehet nincs is semmiféle sötét energia. :P

A mai fizikusok gondolatmenetét követve maga a sötét dimenzió. Azt nem lehet tudni, hogy milyen a természete ennek a dimenziónak, de ott van az biztos :)
Dark Dimension a dark matter mintájára...

A dimenziók bõvítésével kapcsolatban utána bóklásztam, és még egyszerû esetben sem nevezhetõ hasonlónak egy mûvelet egy dimenzióval megnövelt elméleti térben. 2D-ben integrálnak egy függvény alatti terlület számításához és véges értéket kapnak. 3D-ben a görbe forgatásával elõállított forgástest térfogata viszont végtelen. Ezért, ha konyhai módon oda dobunk mondjuk 1,2,3 de inkább +23 dimenziót, akkor lehet, hogy óvatlanok vagyunk. És a 23 között legyen egy sötét dimenzió, amire majd mindenféle anomáliát ráfogunk :DD

Más:
A cikk szerint "A szupernóvák halványabbak voltak, mint azt az elõzetes becslések sugallták": remélem, hogy nem csak a szemmel látható gyermeki megfigyelést veszik alapul, mert a látható fény a tényleges spektum igen kis része. Bár ha mindent szemmel figyelünk, megint csak a sötét jön elõ, hiszen a gyermek is ezt kérdezi, hogy mi van a sötétben. :)

Hogy lehet az, hogy bizonyos esetekben láthatatlan dimenziókkal, remegõ húrokkal vagdalkozunk, máskor meg az alapján jelenik meg tudományos cikk, hogy a kis szemünkkel mit látunk????

Egyáltalán nem.Az a kérdésem, h mi van az univerzum körül?<#smile><#wave>

sring

Érdekes azért az új fizika alakulása. Kíváncsi leszek mi lessz 10-15 év múlva.

Lehet rosszul tudom de nem ezért vannak a rádióteleszkópok? Mivel a fény sokszor változhat, megtörhet. Vagy ezt a cikkben a rádiósugarak eltérítésére értette?

Lehet benne valami.
Ott vannak az Einstein gyûrûk, amikor egy galaxis gravitációs tere lencse ként eléríti a mögüle érkezõ fényt.

A nagy buborékokban nyílván kisebb a gravitáció és ez elõidézhet ilyen optikai csalódásokat.

Amúgy is nagyon sántít ez a tágulás dolog, fõleg hogy az 1A szupernovák fényessége mégse annyira állandó mint korábban hitték.

Ez a gondolatmenet ahhoz vezet, hogy elképzeld mi van ha 2 dimenziós lényként bekerülnél egy gömb felületére. Végtelen és mégis véges, nem tudja felfogni és nem tudja belátni, hogy most mi a helyzet. Csak annyit, hogy vissza tud ugyanoda érkezni rajta az emberkénk, ahol elindult. Így most nem tudom, de valahogy van mód "egyszerûen" arra annak a képzeletbeli lénynek (geometriával meg valami trükközéssel), hogy meglássa azt, hogy el van a tere görbülve.

A 3 dimenziós tér is esetleg egy 4 dimenziós gömb, így ugyanaz a helyzet, mint a fent vizsgált eset. Azonban a térgörbületet úgyse tudjuk megmérni, nincs itt sehol se a közelben nagy gravitációs objektum, amivel elvégezhetõ az a kísérlet).

Pár gondolatot én is hozzáadok a témához:

- Az idõ létezését még nem tudták bizonyítani, csak azt, hogy az események egymás után mennek végbe. Magyarán az idõ ugyanolyan elvont fogalom, mint mondjuk az idealizmus, az ember hozta létre. Persze az események egymás utániságát nevezhetjük idõnek, az egyszerûsítés kedvéért.

- Mindnen tiszteletem Stephen Hawkingé, de végeredményben õ is csak találgat, mint mi itt - igaz kicsit magasabb szinten. Az idõ rövid történetében említi, hogy az általa kidolgozott õsrobbanás elméletet ma már nem tartja feltétlenül szükségesnek az univerzum kialakulásához, mert a kvantummechanikával valahogy feloldható a dolog.

- A végtelen mindig is gondot fog okozni az emberi agynak. Erre egyszerûen nem készültünk, amikor kifejlõdtünk. Például amikor azt mondom, hogy 6,7 milliárd ember él a Földön, biztos vagyok benne hogy senki sem tudja rendesen elképzelni. De még 1 millió embert se. Aki látott már 10000+ fõs koncertet, az sejtheti, hogy mirõl beszélek. Másrészt a végtelen meglehetõsen ritkán fordul elõ a természetben, lehet hogy nincs is. <#bee1>

A gömbös példa jó rágóguminak tûnik, mert engeditek telni az idõt közben. Végtelen távolságokról van szó, nem közben lepergõ idõrõl is. Csak térben, nem idõben! Az idõ végtelensége egy másik példa. Ja igen: kérném a gömbös példát az idõre is, ne csak a térre :D Ha nincs lehetõség órákig mászkálni és szubjektív megfigyelõ szempontából tévesen végtelennek hinni valamit, akkor jönne az eredeti téma vitatása, hogy az ûr végtelensége vagy végessége mit jelent (térben!). Ez azt jelenti, hogy egyetlen mikroszekundum sem telik el és mégis végtelen :)

S. Hawking: imádom, de "a mester mondta, tehát igaz" lovaglása biztos tévút. A sokadik kiadásban már jelzik, hogy melyik feltételezés, mikor buott meg, de van még meg nem cáfolt rész is.

Ha jól értem, az a kérdésed, hogy miért tekinthetõ "végtelennek" a gömb felszíne?
Képzelj el egy bolygót, amin nincs semmi, csak a sima felülete, mondjuk. Lehet nagyobb is mint a Föld (Minél nagyobb, annál kevésbé érzékeled a gömb hajlását). Indulj el rajta egy irányban, de attól ne térj el sosem. Meddig mehetsz így? Most képzelj el ezen a felületen egy óriási "szorítót". Letesznek egy tetszõleges pontjára és ugyanúgy elindulsz, ahogyan az elõbb. Mi fog történni? Elõbb-utóbb elérsz a szorító valamelyik köteléig, tehát megtalálod a határát, vagyis végesnek érzed. Ugyanez a gömb esetében (tájékozódás nélkül) nem következik be, végtelennek hiheted. Persze ha Te csak körbe-körbe akarsz menni, úgy - emberi léptékben gondolkozva - egy méterszer méteres terület is lehet "végtelen". :-)

Jó van te ****.Búék neked is <#nevetes1>
Majd át olvasom, de ez nem magyarázza a kérdésemet... :)

Látod ez a baj :) Asszed, hogy az iskola számít. Pedig nem.
Szerintem olvass utánna a dolgoknak, linkeltem neked könyveket is.
Ott nagyjából azt fogják leírni, amit én is írtam, csak 70 oldalon át. Azt kész.
Lehetsz te 3diplomás egyetemista is, ha csak azt olvassa el az ember, hogy mit ért el a tudomány, akkor az nemsokat ér. Azt is el kell olvasni, hogy hogyan és miként érték azt el teee****. És akkor talán megérted, hogy mi miért van.
Persze lehet és kell is mindenben kételkedni, hiszen ez visz elõre. De mindezt megalapozottsággal kéne tenni.
Na mind1, BUÉK neked :)

bocs a trehány fogalmazásért... <#bohoc>

Az embernek kevés idõ áll rendelkezésre az univerzum megfigyelésére, ha az univerzumi eseményekhez viszonyítjuk. Ebbõl adódhat az is, hogy nem dönthetõ el néhány kérdés egyértelmûen. Pl.: gyorsuló mozgás is relatív, mint minden mozgás. Nem biztos, hogy sötét energiára van szükség a gyorsuláshoz. Gondoljunk arra ha egy égitest ellipszis pályán mozog, és nem mi vagyunk a középpontban, akkor hozzánk képest nem egyenletes sebeséggel halad az égitest. Tehát azt az idõ hiányában nem vagyunk képesek megfigyelni, hogy a szóbanforgó égitestek milyen pályán mozognak, így nem dönthetjük el gyorsulva távolodik-e, vagy csak ellipszis pályán mozognak...

Egy másik topikban sokan azt magyarázták, hogy a fényesség nem függ a távolságtól. Nekik idézem a cikkbõl:
"A szupernóvák halványabbak voltak, mint azt az elõzetes becslések sugallták, amibõl az következett, hogy távolabb kell lenniük, mint eddig gondolták."
<#nezze><#nevetes1>

Jól van, ügyes, elhiszem nagykoponya nem is ezt cáfoltam, de nem ez volt a kérdés, te **** áhh....3.jára már nem írom le.Azért a 8 osztály neked se ártott volna.Szerintem itt fejezzük be köszi :)

Szóval amiket írtam, az nem az én agyacskámból pattant ki, nem hasraütve találtam ki valamit. Hanem olyan tudósok, és kutatók eredménye / elmélete, akik már 30-40 éve evvel foglalkoznak.
És ha úgy érzed a te tudásod megközelíti ezen emberekét, sõt, jobban tudod, akkor igencsak beképzelt és egoista lehetsz.

Hát, szerintem neked kéne még egy kicsit fejlõdnöd ilyen téren.
Ha nem hiszed vagy nem érted amit mondok akkor olvasd el teljes egészében:
1.:
link

2.: link

Aztán ha mégis úgy gondolod, hogy mindenki hülye csak te vagy helikopter, és okosabbnak hozzáértõbbnek tartod magad korunk egyik legnagyobb fizikusánál, akkor arra már tényleg nem lehet mit mondani.

SZóval, erre kb semmire nem válaszoltál.És mondtam is, h a forma majdnem mind1.Az pedig nem érdekel, hogy van egy x alakú akármi (akár kúp is lehetne) egy pontja és ott ha végig körbe-körbe megyek akkor az örökké valóságig tartana.Hanem, h ez az alak, hol - hogy - miért így helyezkedik el, és még mi van e körül.(jah tudom, onnan nem jön fény, se hullám..és nem látjuk, lehet, hogy elég sok univerzum van még a miénk körül is <#alien><#hehe> )

Jah, hogy te ott voltál az õsrobbanásnál is.. :) istenem.. De jó neked..Jah egy lapkán is lehet körbe körbe menni végtelenségig..nem igazán értetted úgy látom a mondandómat.. mondjuk egy lapka félgömbsarokkal..<#eplus2> Amit esetleg xy mond, azt rögtön elhiszed?És tudom mi a franc a végtelen, de te úgy tûnik csak okoskodni tudsz ezzel, és fel nem fogod, h pl. a gömb körül is van környezet, és attól, hogy a gömbbön te körbe körbe szaladgálsz mint a hülyegyerek attól még nem csak az létezik. (ezért mondtam, hogy ez nagyon alultáplált példa, mert most a végtelenrõl beszélünk, és egy kocskán is tudsz körbe körbe szaladgálni ameddig akarsz..szembõl nézve egy gömbnek is vannak határai am.)

Annyira azért nem meredek ám.
Valójában ezzel magyarázzák a végtelen lehetõségét, ami ugyan végtelen kiterjedésû, de mégis mérhetõ!
És persze, hogy nem gömb, hanem valami szabálytalan forma, viszont a gömbre hasonlít a legjobban.
Ugyan úgy, ahogy a levegõben felrobbantott bomba, az õsrobbanásnál is az anyag 360fokban távolodott mind a 4 dimenzióban! Hogy ez miért így van az már 8.-os fizika.
Szal igen is lehetséges, hogy ez az univerzum végtelen, mégis a mérete véges!(Steven Hawking - Az idõ rövid története)
Szal úgy kell elképzelni, mint egy lufit, ami ha hirtelen felfújódik, akkor minden egyes pontja egyre távolabb lesz a másiktól.
A gömb felülete azért "végtelen" mert ha egy irányban folyamatosan mész rajta, akkor azt az örökké valóságig megteheted. Egy lap ahogy te írtad, annak a felületének vannak határai. A gömb felülete pedig önmagába fordul vissza! Ezért hívják "végtelennek".

bírom amikor a gömbbel jönnek.Jah, és az csak úgy lett, mi alapján fórmálódott gömbbé?és mivan körülötte?Az alapján egy lapka is végtelen.Ez szimplán blõd példa.

ez megint filozófia.

a tér és az idõ önmagában nem tud létezni. itt arra gondolok, hogy számunkra az õsrobanás pillanatáig van idõ, addig tudtuk nyomon követni, ami elõtte volt, az nincs, kiderithetetlen, ugyanígy, addig van tér, ameddig ez az anyaglufi fújódik, hiszen utána se fény, se grav, se semmi (persze bukik ez az "elmélet", ha több buborék egymással párhuzamosan), ilyen értelemben a tér és idõ szubjektív tényezõ, nem az anyag attribútuma, hanem az univerzumot szemlélõ lény megfigyelõképességének határát jelzõ karó... huh ;D

Az idõ és tér létezhet anyag nélkül is, kivéve, ha az idõ és a tér az anyag kizárólagos attribútuma. Ha a tér az anyag tulajdonsága, akkor abban hogyan tágulhat, mozoghat, ez túl rekurzívan hangzik, legalábbis nekem. Egyszerûbb elképzelni, hogy "volt" idõ és tér és a mi kis pattanás õsrobbanásunk lezajlott benne :)

:) Tetszik, csak egy gondolatot fûznék hozzá: a mi õsrobbanásunk a végtelen sok másik mellett, a leírtak szerint egy pontból indulhatott, de nem anyag volt besûrítve sztem, hanem az energia abban a pontban érte el azt a sûrûséget, amikor kénytelen(?) volt anyaggá alakulni, persze iszonyatos mennyiségben. Az anyag ma is folyamatosan alakul vissza ebbe az energia állapotba, akár akar akár nem :) pl. grav sugárzás. Mindenki csinálja, így szépen lassan visszajutunk a teljes energia állapotba (ez nem transzcendens, hanem fizikai értelemben). Ekkor, ha megint kialakul a kritikus sûrûség, újra anyag jön létre és ez talán a leglassabb, de periodikus folyamat.

A többi õsrobbanás azért lehet hatással ránk, ha éppen a pofánkba robban :) Attól, hogy véges a képzelõerõnk, még feszegethetjük a határát. Ha gondolom, hogy van messze valami, de "há úgyis túl messze van az", akkor a vonatra sem kell annyira figyelni, legfeljebb elüt :DD

Offtopic: Hubble, egy betû módosításával Bubble! Így jött rá a csaj! :))

Végre egy normális válasz: "Ez alatt azt értik, hogy van egy burkolófelület, ameddig még nem jutott el az õsrobbanás óta semmilyen energia/anyag."

Tõlünk lehet, hogy nem, de másik õsrobbanásból simán kerülhetett oda energia/anyag. Mi a neve annak, ami a rengeteg õsrobbanást tartalmazza és végtelen térben? Csak mi hisszük, hogy a kis õsrobbanásunk akkora nagy durranás, miközben a szomszédok a kertben is ezt nyomatják.

Jó a hasonlat, viszont tudnunk kellene, hogy az optikailag sûrûbb rész pontosan mitõl is sûrûbb. A víz esetében ez ok(?), de a sûrûbb ûr esetében sokkal nehezebb, hiszen nem részecskék egybefüggõen alkotják, hanem sokkal szétszórtabb. A fény viszont nem viselkedik pontosan ugyanúgy, ha csak pár atommal, egyéb apróságokkal találkozik. Ezért nehéz megérteni a csaj elméletét. Egyébként jól beleillik a nasa csapatába :)

De Hubble jött rá, hogy tágul a világegyetem, de nem az ûrtávcsõ :D hanem az Edwin :D Még 1926-ban! És igen, vörös és kékeltolódást mért. A vörös ami távolodik tõlünk, a kék ami közeledik. És a galaxisok 90%-a vöröseltolódást mutatott.

http://hu.wikipedia.org/wiki/Edwin_Hubble

Kicsit olyannak érzem ezt az egészet, mint amikor a 4 soros szubrutin azt próbálja meg kideríteni, hogy az a hízott oprendszer amiben "él", az hogyan jött létre, és mi is az valójában... <#rolleyes>

már nemazért de nem HUBLE a vöröseltolódással vette észre/jött rá, hogy a világegyetem tágul?
Mi a fasznak/hogy jött ide a Huble ürtávcsõ?

Egyébként szép elmélet Ali Vanderveldé is feliroma másik 86 közé amit erre kitaláltak.

Milyen finom, szép is a tudomány <#whatever> :D

Szokás mondani, hogy az idõ egy fogalom, amit az ember kreált az anyagáramlás leíárásnak megkönnyítésére (lehet annyira túlbonyolítottam magamnak is/annyira okosat akartam mondani, hogy nagy ökörséget írtam :) ).. És azt is újabban, hogy az õsrobbanás nem egy pillanatszerû dolog volt (tehát valaki nem elfingotta magát, csatlakozva a képhez :D ), hanem egy folyamatosabb 'valami' (tehát pl hígfosás :D ).. Gondoltam ez is érdekes lehet..

De valami változás kellett legyen, valami kellett hogy történnyen, valamiért, valamikor fel kellett robbanjon. Ahol történhet valami, ott kell legyen idõ is, egyszerre nem történhet semmi :|
Az univerzum hogy tágul arra, amerre nincs idõ? Tehát 1 méterre a teren kívül ha nincs idõ, akkor mikor éri el azt?
Idõ kell hogy legyen mindig, a térhez lehet viszonyítani (tehát ahol van valami :o).
Mindenhez kell egy viszonyítási alap, az nélkül nem lehet meghatározni, de attól még nem lehet azt mondani, hogy nincs szerintem.

Az egyik film után gondolkoztam el errõl (Narnia krónikái :D), persze az egy mese, de alapvetõ logikátlanság van benne. :)) (szerintem aki látta azt tudja mire gondolok :D).

tetszik a kérdés.

az idõ önmagában nem létezik. egy olyan térben, ahol minden állandó, nincs idõ, mivel nincs mihez viszonyítani a múlását. az õsrobbanás elõtt is valami ilyesmi lehetett. gondolj arra, h tudósaink kiszámították, h hány milliárd éve keletkezett az univerzumunk, visszapörgették az eseményeket, de az õsrobbanásnál tovább nem tudták, mert nincs mihez viszonyítani. tehát, az õsrobbanás elõtt nem volt idõ.

Csak hogy én is hozzászóljak valamihez amihez egyáltalán nem értek :D

"kezdetben volt egy pont, amibe az univerzum anyaga tömörült. aztán valaki elfingotta magát és az egész kipukkadt. lett tér és idõ." (ilyet már sokszor olvastam, hogy kialakult a tér és idõ)
Ha elõtte nem volt idõ, akkor mikor történt ezt az õsrobbanás? Lehetséges olyan, hogy nincs idõ? Ha nincs idõ akkor elvileg nem lehet változás sem, tehát az õsrobbanás elõtt is kellett, hogy legyen idõ, nem? :S

nah igen, az elméleti fizikia filozófia a javából. nagyon hasonlit a tágul, gyorsulva tágul, innen nézem, onnan nézem gondolatmenet az isten, létezik nem létezik kérdéshez. kreálok egy elméletet, aztán információhoz jutok (?), megvizsgálom, h annak fényében is igaz-e, ha nem, akkor kreálok egy másik elméletet, ha igen, akkor jöhet a következõ és következõ próba.

engem nem zavar, ha milliárdokat költenek egy ilyen kutatásra, bár gyakorlati haszna talán kevesebb. az hogy köthetnék ingyen kenyérre, meglehetõsen utópisztikus gondolat, az emberi természetet ismerve meglehetõsen nevetséges. sok mindent költhetnék másra mégsem tesszük. pufff...

Ez igaz, viszont az is elõrelépésnek számít tudomány szempontjából, hogy tudjuk, hogy létezik(létezhet)-e vagy sem.
Egyébként az a legizgalmasabb az egészben szerintem, hogy születnek ilyen-olyan elméletek, ezután valaki felfedez egy kis apróságot, amitõl borul az egész világképünk. Olvastam valahol, hogy egyidõben nem nagyon volt divat fizikusnak menni, mert mindenki azt hitte, hogy felfedeztünk mindent, ezután hopp jött a kvantummechanika, és sok-sok újabb felfedezés/elmélet, most megint ott járunk, hogy találgatunk, filózunk.

Ez már nagyon metafizika felé kapálódzik amirõl beszélgettek :) Egyébként még a negatív kommenteknek, a textilipar fejlesztésére többet költenek mint ûrkutatásra világszinten, hogy kényemelsebb zoknit viselhess a pamutnacival együtt.

igazából számomra az sem világos, h gömb alakról van-e szó.

más: ha tágul, akkor hígul, ha hígul, akkor eljut egy pontra, amikor nincs. ebbõl az következik, hogy univerzumunk meg fog szûnni. sõtét lesz és üres.
jujjj... ;D

Hát épp ez az !

Te azt látod, hogy tágul ! Mi azt látjuk, hogy nõ a térfogat, tágul, sõt lehet még azt is érzékelni véljük, hogy a tágulás gyorsul.

És ha ezt csak mi látjuk így ?
És addig tágul tágul, (és mi már azt látjuk hogy óriási, gigantikus az univerzumunk), hogy egy másik perspektívából egy kis pont lesz az egész, ami csökken, mivel hígul. csak bentrõl látjuk nõni, kívülrõl fogy, csökken...
kintrõl pedig azért láthatjuk csökkenni, mert anyag fogy (alábbi levezetés okául), ezáltal kisebb grav tér, kisebb teret hoz létre.
Mi qrva nagy táguló világot látunk, miközben pontosan ezáltal kezd a SEMMIhez közelíteni.

én is szoktam filózni ezen a táguló világegyetem szituáción, és bár biztosan hülyeség, de azért leírom:

kezdetben volt egy pont, amibe az univerzum anyaga tömörült. aztán valaki elfingotta magát és az egész kipukkadt. lett tér és idõ.

a kipukkadás elõtt abba az egy pontba tömörült az univerzum teljes tömege, tehát teljes gravitációs energiája is ott koncentrálódott? ha ez így van, akkor a robbanás miatt gömbalakban (?) szétvetõdõ anyaggal a gravitáció és hígul (rem értitek). a kérdés sztem az, h lehetséges-e, h újra magába roskad az anyag (akkor az univerzum gyors tágulása lassulni kezd, majd megáll és visszafordul), vagy annyi mozgási energiát nyert az õsrobbanáskor, h ez már nem lehetséges, egy bizonyos távolságon túl elszabadul és akkor elvileg lehetséges, h a földrõl nézve gyorsulva mozog a nagy üresben.

baromság, én se értem...
nah mindegy.
BUÉK

Ez jó volt BaltásRém!
Régen olvastam már ennyire értelmes hozzászólást! (Ezt jó értelemben vedd)
Kicsit olyan programozós és határértékes megközelítéses, de jó!