147
  • tpeterr
    #147
    Hát, ha Te mondod illetve íord... :-)
  • Epikurosz
    #146
    szerintem az az ". :D XD allat...", amit BiTee írt elég frappáns volt. :-)
  • tpeterr
    #145
    Nah, valami frappáns végszót a cikkhez hölgyek-urak! :-)
  • BiTee
    #144
    Hmmmm..........
    Erdekes tema.. valamilyen szinten a szabad foldonfuto ember keves ehhez.. de sztem nem kell hozza sok ido es meg fogjuk tudni h megis mi ujsag ebben az univerzumban itt...
    Viszont ez a tudos gyerek arc lehet.. egy-ket sor utan... :D XD allat...
  • Epikurosz
    #143
    Fluxuskondenzátor (BtF)
  • tpeterr
    #142
    Kössz, értem mire gondolsz. :-)
  • Epikurosz
    #141
    Hát elmagyaráztam én!

    Mivel a két világ nincs összehangolva (ha összehangolva lennének, akkor nem két külön világlenne, hanem egy világ két bugyorral!), így a mi idővonalunk és az ő idővonaluk teljesen független, egymást nem metsző vonal.

    Ha innen átmész oda, akkor az ottani idővonal egyik tetszőleges pontjára érkezel, amely se nem múlt, se nem jövő, hanem egyszerűen az ottani jelen.

    Persze, ha visszajösz ide, akkor lehet, hogy a mi idővonalunkkon a múltba, a jövőbe, vagy az elindulásod jelenébe érkezel, vagyis itt közben megállt az idő.

    Szólj, ah még mindig nem érted. Ahol tudok, segítek. :-)
  • tpeterr
    #140
    Rendben főnök. Ugye azért lennél szíves nagyvonalakban egyszerűen elmagyarázni nekem, hogy miért? :-)
  • Epikurosz
    #139
    petikém! Nincs olyan.
  • tpeterr
    #138
    A mi kiindulási helyzetünkhöz viszonyított múltba.
  • bvalek2
    #137
    Marhaság vagy nem, kísérletekkel kell eldönteni, hogy igaz-e. Az elmélet más tészta. A klasszikus relativitáselméletben nincsenek is elektronok...

    Közben azon gondolkodtam, írnak itt virtuális részecskepárokról. A semmiből keletkezik egy elektron és egy pozitron, repülnek együtt egy darabig, aztán újra egyesülnek, és eltűnnek. Hogy ha a pozitron egy visszafelé haladó elektron, akkor talán ez egy valódi elektron, ami egy zárt pályán mozog. A pálya egyik szakasza időben velünk egyirányú, a másik szakaszon meg visszafelé megy, azt észleljük pozitronként.
  • bvalek2
    #136
    Mondom, csak a klasszikus relativitáselméletről tudok nyilatkozni. A párhuzamos univerzumos időutazós ötletek erősen kvantummechanikai behatásokra utalnak. Abból pedig majdnem megbuktam...
  • bvalek2
    #135
    nincs olyan hogy ottani ma. semmi sem jelöli ki a mát az idővonalon.
  • Epikurosz
    #134
    A másik univerzumnak nem érkezhetsz a múltjába, mert a két univerzum ideje nincs összehangolva, nem fut párhuzamosan, így ott egy adott időpontba érkezel, mindig az ottani mába.
  • tpeterr
    #133
    Végre valami, ami megmozgatja egy kicsit a fantáziámat. :-)
  • tpeterr
    #132
    "teszemazt egy féreglyuk összeköti a kettő univerzum idősíkját, de nem párhuzamosan, akkor a másik univerzum múltjába érkezek (a mi kiindulási helyzetünkhöz viszonyítva)."

    Persze egyik viszonyításból. A másikból a másik univerzum jövőjébe mennénk.
  • tpeterr
    #131
    Csak egy gondolat: ha léteznek párhuzamos dimenziók, és teszemazt egy féreglyuk összeköti a kettő univerzum idősíkját, de nem párhuzamosan, akkor a másik univerzum múltjába érkezek (a mi kiindulási helyzetünkhöz viszonyítva). Így, ha abban a múltban csinálok valamit, az csak arra az univerzumra van hatással, és amelyikből kiindultunk, arra nincsen. Szvsz időutazásnak csak akkor van értelme a kiindulási univerzumra nézve, ha az ő idősíkján történik a cselekmény , és a cselekvő nem lép át egy másik univerzumba illetve idősíkba, hanem marad ugyanabban.
    Bocs, ha hülyeségeket írtam, és hülyén fejeztem ki magam. Részletesebb a gondolatmenetem, csak így leegyszerűsítve is alig tudtam megfogalmazni. :-)
  • tpeterr
    #130
    Most már értem, hogy hogy gondolod. :-)
  • snakekiller
    #129
    "Ha meg már idő ... mennyire marhaság, hogy egy részecske antirészecskéje ugyan az a dolog, csak időben visszafelé?"

    Anno nem kissebb személy, mint Feynman mondta ezt először és ennek az értelmezésnek tudtommal ma sincs akadálya.
  • Epikurosz
    #128
    Könyvészet 4: A csodák világa
  • snakekiller
    #127
    A merőlegesség szerintem gond nélkül általánosítható tetszőleges számú dimenzióra, de konkrétan nem vagyok járatos a témában. A skaláris szorzat eltűnése például durva absztrahálás nélkül is jól kezelhető feltétel, így első blikkre.

    Szóval ez szerintem se stimmel.
  • Oldern the 1st
    #126
    Mivel a merőlegességet egy Euklédeszi, három dimenziós térben értelmezzük, így amennyiben létezik negyedik dimenzió, akkor bizony találni kellene egy újabb kifejezést ahhoz, hogy felépíthessünk egy kibővített teret, amiben ilyen módon definiálod a vektorok "merőlegességét".

    Úgyhogy ez nem jó cáfolat.
  • bandypappa
    #125
    * mert minden ami van, volt, lesz az most is megtalálható csak más formában.
  • bandypappa
    #124
    multiverzum: Jet li- az egyetlen "effektus"
    Időzsaru-tényező: 2 ugyanolyan anyag egyidöben kitöltheti ugyanazt a teret? Vagy ez csak kitaláció?

    Nem értem mi értelme lenne másik párhuzamos univerzumba "csúszni" ha ugyanolyan törvények uralkodnak ott mint itt. Mert megtehetjük azért? Az időutazás más tészta. Vica-versa lehet utazni a jövöbe és a multba is? Mert Einstein szerint az idő csak egy illúzió.
  • Inquisitor
    #123
    "Minden olyan modell-téridő, amiben lehet időutazni, ellentmond a relativitáselméletnek."
    Hát ha emlékezetem nem csal ennek oda-vissza köze van a C határsebesség át nem léphetőségéhez, mert ugye ha át lehetne lépni, akkor lehetne időben visszafelé haladni.
    Viszont ha létre lehetne hozni saját féregjáratot, és a féregjárat mindkét vége (csak kettő lehet?) ugyan azon univerzumba lyukadnak ki, akkor ha elég messze vannak egymáshoz egyben időutazásra is alkalmasak lennénk.

    Ha meg már idő ... mennyire marhaság, hogy egy részecske antirészecskéje ugyan az a dolog, csak időben visszafelé?
  • Epikurosz
    #122
    könyvészet 3 (cern, lhc, 2008.I.6.)
  • toto66
    #121
    HE-HE!
    Csak JPÉ. hiányzik...........
  • Epikurosz
    #120
    könyvészet 2. (Hawking, 2005-ből!)
  • Epikurosz
    #119
    könyvészet:
    2.
  • Epikurosz
    #118
    Idézem tovább:
    <i>'Képzeljük el, hogy valaki elhatározza, hogy visszamegy a
    múltba megölni a saját nagyanyját. Ezen multiverzumos (több-világegyetemes) elképzelés szerint a
    személy visszatér egy ún. bifurkációs pontba, melyből később a lehetőségek számától függően új
    világok jönnek létre. Miután a személy megölte a nagyanyját, ismét “előrefelé" mozog az időben, de
    más világban. A valóság ezen ágán ő sosem létezett, de ez nem vezet paradoxonhoz, mivel a hozzá
    “szomszédos" világban a nagyanyja él és virul, akinek lányától a későbbi (vagy korábbi  ) gyilkos
    megszülethet, hogy visszamehessen a múltba és gyilkoljon.'</i>
  • Epikurosz
    #117
    "Minden olyan modell-téridő, amiben lehet időutazni, ellentmond a relativitáselméletnek. "
    <>
    "...hatalmas mértékben megnőtt az olyan populáris cikkek száma, melyek állítása szerint – számos tudós bosszúságára – az időutazás mégiscsak lehetséges. Az 1980-as években Kip THORNE (az ARE egyik legelismertebb szakértője) és a kollégái a CalTech-ből elhatározták, hogy egyszer s mindenkorra bebizonyítják, hogy ezen valótlan állítások nem következnek Einstein egyenleteiből. Megvizsgálva a problémát minden szemszögből kellemetlenül arra a következtetésre jutottak, hogy tényleg nincs semmi ezekben az egyenletekben, mely megakadályozhatja az időutazást, feltéve ha (és ez egy komoly kikötés) létezik olyan technológia, mellyel a fekete lyukak manipulálhatók." (*)
  • Troszka
    #116
    -Einstein kitalálta a relativitás elméletet.
    -Ebből az elméletből következik az időutazás.
    -Az időutazás során fellépő paradoxonok magyarázatára ki kellett találni a párhuzamos világokat, különben az egész baromira kesze-kusza lenne.
    -Párhuzamos világok közötti átjárásra pedig jó ha van egy féregjárat.

    Olyan toldozás-foldozásnak tűnik nekem ez az egész elméleti fizika :)
    Mindenesetre érdekes és izgalmas...
  • bvalek2
    #115
    Ja, autós példa: az autók száma nem lineárisan, hanem hatványozottan nő. Mert ha 2010-ből visszahozom az autómat 2008-ba, akkor 2009-ben két autóm lesz, fogom azt visszahozom mindkettőt... :D Ha csak naponta lépegetek vissza egy év alatt, akkor is meg fogják tölteni az autóim a látható Univerzumot.

    És a 8.-ik napon Ádám leszármazottai roncsteleppé változtatták a Teremtést...

    Isten helyében én nem teremtenék olyan világot, ahol ilyet lehet. Egy kauzalitási elv kell csak, és Ádámék veszteg maradnak.
  • Epikurosz
    #114
    vacs disz
  • bvalek2
    #113
    Szerintem fején találtad a szöget. A klasszikus determinisztikus fizikában sok gond van az időutazásokkal. A kedvenc példám az, hogy van egy autóm. Ez valószínűleg sokáig meglesz. Jó, akkor előre megyek az időben 10 évet, és idehozom az autómat a jövőből.

    Akkor most két autóm van.

    Oké, előre megyek ebben az évben minden hétbe, és visszahozom az autómat, először a legtávolabbi jövőből, aztán szépen visszafelé.

    Most már 52 autóm van.

    mi lett volna ha az időközöket napokra választottam volna? Akkor most 365 autóm lenne, egy egész autószalon :)

    Mondanom sem kell, ha szűkítem az időközöket, ott lyukadok ki, hogy attomásodpercenként lépegetek vissza a jövőben, hozom vissza a jövőbeli autóimat a jelenbe, és a végén egy bolygóm van autókból, a Föld meg körülötte kering...

    Ez az energiamegmaradás törvényének elég durva megsértése :)

    Hasonlóakat lehet írni a lendületmegmaradásról is. Itt azzal is baj van, hogy a kontinuitás megszakadt, az autó "transzportálva" lett az időn át.
  • Epikurosz
    #112
    izgi :-)
  • bvalek2
    #111
    Gyere őrült! (EDDA )

    Csak a relativitáselmélet-féle fekete-lyukat ismerem, és ott minden fekete-lyuk egyben átjáró is. Persze nem mindegyiken át vezetnek olyan pályák, amiken fénynél lassabb dolgok tudnának közlekedni, de attól az átjáró még ott van, fel lehet térképezni megfelelő koordinátarendszerekkel. Hogy a hely ahova vezetnek, a mi Univerzumunkban van, vagy máshol, arról az elmélet nem szól, sem a koordinátarendszerek.

    A relativitáselmélet fekete-lyuka olyan mint egy ajtó. Szakszerűen le van írva az ajtó minden paramétere, a szélessége, a magassága, vastagsága, még az is, hogy milyen a kilincs, de arról egy ajtókról szóló elméletnek nem kell tudnia, hogy az ajtó hova vezet.

    A kauzalitás elve a relativitáselmélet egyik alappillére. Minden olyan modell-téridő, amiben lehet időutazni, ellentmond a relativitáselméletnek. A valóságról viszont megfigyelések hiányában nem tudok nyilatkozni. A relativitáselméletről szívesen írok, de annak sok következménye egyenlőre nem bizonyított, az sem hogy amit tilt, az végülis lehetséges-e.
  • bvalek2
    #110
    Ki beszélt ókorról? maják meg nem haltak ki, ember. IT témáknál jókat szoktál írni, de itt most csak a tájékozatlanságodat hirdeted. Roliika, maradj a kaptafánál...
  • bvalek2
    #109
    A Nap gravitációs sugara kb. 3 km, a Földé kevesebb mint 1 cm. Tehát, ha a Napból vagy a Földből fekete-lyuk lenne, az előbbinek a sugara 3 km lenne, az utóbbinak 1 cm. Még az 1 cm is több mint egy atomnyi, mire értették a dolgot? Egyébként a tömeg és a gravitációs sugár között egyenes arányosság áll fenn: 1 millió naptömegnyi fekete-lyuk sugara tehát 3 millió km.

    Ha esetleg a Napsugárzás energiájáról van szó, hát az tényleg sokkal kevesebb mint a Nap tömege. De nem kell fekete-lyuk gyártással erőlködni, a természetben annyi van mint a szemét... :)

    Ez a 2D, 3D, 5D vita a XIX. században volt divat, azóta már nem. A relativitáselmélet tisztázta a legtöbb kérdést, erre a kvantummechanika rátett egy lapáttal. Akit az ilyen kérdések izgatnak, annak az említett két tudományterületet javaslom. Van Általános Relativitáselmélet című könyv, meg Kvantummechanika című könyv is magyarul, meg az Internet is tele van a témával.

    A fraktálok kérdése "új" dolog (XX. század második fele), nem ismerem a témát, nem tudom milyen alapon rendelnek hozzá dimenziókat ezekhez az alakzatokhoz. Ezért is mondom mindig, bázisokkal dimenziókkal csak óvatosan, ezek olyan absztrakt kifejezések, mint pl. "halmaz". Sokmindenre lehet használni a matematikában. Néha fizikában is.

    A magyar kísérletet nem ismerem. A természetben előforduló öt dimenzióra a legkorábbi elképzelés a Kaluza-elmélet, 1921-ből. Ő egyesítette a gravitációs és az elektromágneses kölcsönhatás leírását. Ezek szerint a teljes gravitáció és elektromágnesesség az, amikor az 5 dimenziós téridő görbül. Amikor csak 4, akkor csak gravitációs észlelünk, az általános jelenségnek ez egy alesete.

    A Kaluza-elmélet máig hibátlan, csak az a baj vele, hogy klasszikus elmélet, nem kvantummechanikai, hanem régimódi determinisztikus. Ezért bár nagyon izgalmas az 5 dimenzió ötlete, a kvantum-elektrodinamika mégis népszerűbb...
  • gErEth
    #108
    nem akarok nagy hülyeséget irni de ha lehetséges az időutazás akkor elvileg megfordithato lenne az entropia? :S hmm javitsatok ki mer itt vmi bibi van