bvalek2#109
A Nap gravitációs sugara kb. 3 km, a Földé kevesebb mint 1 cm. Tehát, ha a Napból vagy a Földből fekete-lyuk lenne, az előbbinek a sugara 3 km lenne, az utóbbinak 1 cm. Még az 1 cm is több mint egy atomnyi, mire értették a dolgot? Egyébként a tömeg és a gravitációs sugár között egyenes arányosság áll fenn: 1 millió naptömegnyi fekete-lyuk sugara tehát 3 millió km.
Ha esetleg a Napsugárzás energiájáról van szó, hát az tényleg sokkal kevesebb mint a Nap tömege. De nem kell fekete-lyuk gyártással erőlködni, a természetben annyi van mint a szemét... :)
Ez a 2D, 3D, 5D vita a XIX. században volt divat, azóta már nem. A relativitáselmélet tisztázta a legtöbb kérdést, erre a kvantummechanika rátett egy lapáttal. Akit az ilyen kérdések izgatnak, annak az említett két tudományterületet javaslom. Van Általános Relativitáselmélet című könyv, meg Kvantummechanika című könyv is magyarul, meg az Internet is tele van a témával.
A fraktálok kérdése "új" dolog (XX. század második fele), nem ismerem a témát, nem tudom milyen alapon rendelnek hozzá dimenziókat ezekhez az alakzatokhoz. Ezért is mondom mindig, bázisokkal dimenziókkal csak óvatosan, ezek olyan absztrakt kifejezések, mint pl. "halmaz". Sokmindenre lehet használni a matematikában. Néha fizikában is.
A magyar kísérletet nem ismerem. A természetben előforduló öt dimenzióra a legkorábbi elképzelés a Kaluza-elmélet, 1921-ből. Ő egyesítette a gravitációs és az elektromágneses kölcsönhatás leírását. Ezek szerint a teljes gravitáció és elektromágnesesség az, amikor az 5 dimenziós téridő görbül. Amikor csak 4, akkor csak gravitációs észlelünk, az általános jelenségnek ez egy alesete.
A Kaluza-elmélet máig hibátlan, csak az a baj vele, hogy klasszikus elmélet, nem kvantummechanikai, hanem régimódi determinisztikus. Ezért bár nagyon izgalmas az 5 dimenzió ötlete, a kvantum-elektrodinamika mégis népszerűbb...