598
Hétköznapi emberek, hétöznapi gondolatai, bölcsességei és élettel kapcsolatos felfogásai.
-
#598
Akkor most jól gondolkodjunk (el) ezen és 15 év múlva ismét írjon valaki valami (el)gondolkodtatót! -
manson222 #597 ![]()
-
#596
elgondolkodtató: miért nem ír ide senki? Hmmm... -
#595
jamégsem.oké.mind1 -
#594
Hmm. elgondolkodtató? írok olyan elgondolkodtatót hogy ihaj-csuhaj...
Tavaly már próbálkoztam felvételivel, azt mondták még van mit tanulnom, mennyek vissza hát még egy évre, de inkább nagybőgőznöm kéne nekem...
jofan, még egy év durva hajtás, most pedig: Azt mondják felvennének,m de tul öreg vagyok, vannak dolgok amiket a diák csak biizonyos korban tud megtanulni. DE, ha esetleg bőgőzni szeretnék, felvesznek...
HE???????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????
?????!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Haldoklik a bőgő szak? hol érdekel? De ha aszondoom hogy nem érdekel, akkor talán elküldenek szimplán a fenébe! AAkorr nem tanulok meg zenélni!(a zenélés sztem mást jelent a különböző hangszereken, én a cselló val való zenélésre gondoltam éppen...) Ha elmegyek hobbi-zenésznak, akkor is 10 év után leköröz egy másodikas szakis zenész, és nem csak technikai dolgokrol szól, a zenéről alkotott képükről is... -
debussy #593 Kötelező valóban, és egyben irodalmi remekmű. Nagy hatással tud lenni, ha akarja az olvasó. -
#592
kötelező olvasmány?hmm elolvasnám ha lenne időm, de most is csak szünetet tartok, aztánvisszamegyek kottákat írni meg énekelniXD -
debussy #591 A "gondolatmenet" kifejezés jobban tetszik. Andrej Jefimics is tömény filozófiának tartotta életét, amíg nem találkozott egy igazi gondolattal. /Csehov-mű/ -
debussy #590 Persze, hogy el kell mondani az ilyen dolgokat valakinek. Pont az jutott eszembe múltkor, hogy mennyire nem ismerik egymást az emberek. Azok, akikkel nem szoktam tartalmas beszélgetéseket folytatni, vajon milyennek tartanak? Szóval a lényeg, hogy komoly ismeretség nélkül, igyekszem nem ítélkezni, mert sosem lehet tudni, mi mögött mi rejlik.
Hát nem tudom... a zene nekem mindig segít. Az írásban pedig az a jó, hogy bármit leírhatsz, mert ugye "ráfoghatod" az elbeszélőre, a lírai énre, a fikcióra. -
#589
és ezek a filozofálások/gondolatmenetek egyre jobban tetszenek, tömör logika, egy kis személyíséggel vegyítve:D -
#588
azért mert jó barátaid vannak nem kéne fel húznod magad..
Igen, én is észrevetem őket, de ezeket sem ítélem el, mert, hm.. miért? nem beszélgetek vele semmi fontosabb dologról de kedvel , meg én is őt, és feleslegesen nem beszélget, szal nem mászkál velem fél órán át ha tudjuk hogy fél órán át nincs miről beszélniXD. sztem ezzel nincsen semmi probléma.
Nekem nem segít. amikor zenélek, vagy rajzolok, akkor mondok valamit, de valakinek el kell mondanom.. enélkül szinte semmit nem ér az egész az én esetemben. -
debussy #587 A helyzetem nekem is pontosan ugyanilyen egy ideje. Elmondom én mit teszek:
Először is mindig felhúzom magam, amikor odajönnek az ismerősök kérdezgetni.
Egyre inkább tömény megvetést érzek a feszínes kapcsolatok és az üres szavak iránt.
Mit teszek? Gondolkodom és írok és zenélek. Mindhárom segít. -
debussy #586 Az illető egyáltalán nem én vagyok. Pont, hogy nem én vagyok. Értsd úgy, hogy a sokat emlegetett illető egy sima kis jópolgáriátlagember.
Hogy hol találok örömöt? Nem mondom meg :) Mindenki maga találja meg! De nem kell se nem rosszra, se nem valami eget zengetőre gondolni... Ezek apróságok. Egy vers, egy rokonlélek egy könyvben, felismerni egy Chopint egy filmben stb. Sok ilyesmi. Nem hinném, hogy sikerült jól elmagyaráznom, de nem is áll szándékomban. -
#585
talán ha elmondom párnak hpgy mi van, akkor...Hát, e lesz semmi, de legalább lesz mondanivalóm, és beszélgetekXD -
#584
:[ -
#583
fogalmam sincs :| -
#582
a következő gondolat fordult meg a fejemben:
sok jo gyerek van a közeleemben, vidáman élik gyerek életüket miközben csinálj a dolgukat. jo oszztály vagyunk, a tanárok is szeretnek minket sokszor dícsértek is már minket:), mindannyian imádjuk a zenét, volt hogy külön programot szerveztünk tanítás nélküli napon amikor mindenki zenélt egy kicsit gitáron, szintón, a kettőt vegyítve, klarinéton, és csellón..és akkor még a fuvoláscsaj el se jött:P
De, azt hittem akarok valakitől valamit, és amiért ő mástól akar valamit, azt hittem azért vagyok már szomorú egy hete. De asszem nem. igazábol, én senkitől se akarok semmit.. mindenkit szeretek de nem akarok tőlük semmit.senkitől se. nincs mondanivalóm. nekik se hozzám. így hogyan szerezzek barátokat?wáá azok vannak. Rossz kérdés. Hogyan Kommunikáljak? merthát, ha nem szólok valakihez, az ront a morálomon.
Ha lenne egy barátnőm vele tudnék így nélkül lustulni szavak nélkül is, dehát szavak nélkül ki figyel fel rám?
Az csavar az egészen egy kicsit, hogy még ha nem akarnék sem tudnék nem beszélni:) ha látják hogy nagyon csöndben vagyok akkor odajönnek és megpróbálnak beszélgetni valamiről, vagy megkérdezik hogy van e valami bajom, bárkivel bármikor tudok beszélgetni, de értelem, mondandó nélkül, nincs gondolat amit átadnánk egymásnak, dehát, ha nem beszélgetni nem szeretek mert a morálom romlásával jár, aláb nálam mostanában különösen, akkor miért ne beszélgetnék velük. Egyre jobban zavar az értelem nélküli jókedv XD és az hogy a rossz poénokon is nevetnek, és nekem nincs mit mondanom, pedig szeretném ha lenne. Ez az én nagy problémám, ami boldogtalan boldogsággal jár, hiszen minden szép és jó, csakhát.. mit kéne tennem...? -
#581
a legutolsó sorodat illetően: Mintha magadról beszéltél volna, arra akartam célozni ezzel. De mind1, annyira nem fontos..
az az előtti: Kösz. mindjárt megnézem a tanárom oldalán mit jelent ez a mondat... jandricsrobertextra.hu XDXD durván tolja a tanár
az az előtti: KÉrlek fejtsd ki bővebben, télleg érdekelne hogy mit is találsz pontosan, és hol, és hogyan...nekem is keresnem kéne aszem, vagy csak szimplán jó lene ha néha a nem társadalmi életben találnék örömet hamár vannak lyan időszakaim amikor a társadalmi életben nem találok:S
és az első bekezdés:
A fodrásznak az a dolga hogy kövesse, szersse, "művelje" a divatot :)
még ha egy rakás sz*** sem ér a "divat" -
debussy #580 Azt hiszem egy kicsit másképp értelmezted a szavaimat, de sebaj...
Kérdeseidre válaszom: Ki, mit, kire erőltet rá? Nézzük kedves Illető barátunk esetét.
Bemegy a boltba és olyan ételeket vesz, ami mondjuk "divatos". Természetesen úgy néz ki, ami divatosnak nevezhető a környezetében, akár tetszik neki, akár nem. Szeretnék egy konkrét történetet elmesélni: A fodrász és köztem a következő párbeszéd zajlott le pár hónapja:
-Szoktad vasalni a hajad? (ez a haj kiegyenesítését jelenti, ha fiúként nem tudjátok :)...)
-Nekem nem tetszik, szóval nem szoktam. -válaszoltam.
erre ő:
-Én most próbálom MEGSZERETNI, mert ugye, ez mostanában a divat.
Természetes, hogy befolyásol a világ minket, de kicsit túlzottan elfajult ez a dolog mostanság. Igenis ki kell akadni, mert az egy dolog, hogy a kedves Illető oda megy nyaralni, amivel utána felvághat és nagymenő lesz, de könyörgöm, nehogy már feketebárányként emlegessenek, mert nem vagyok hajlandó a hajamat simítani, mert nem tetszik!
Szerintem ez a gondolkodásmód egyáltalán nem vezet embertelen élethez, ahogy fogalmaztál. A társadalomba való tartozás "földöntúli örömein" kívül én máshol is meg tudom találni a boldogságot.
A tanáros példád tetszik. Persze jó érzés, ha mások büszkék ránk, de ilyenkorra már jó, ha kialakul a "Non scolae, sed vitae discimus"-ba vetett hitünk.
"Csak nem egy kedves illető teljesen benntről jövő vélemény..:)" ezt nem teljesen értem, illetve nem szeretném félre érteni, kérlek fejtsd ki bővebben. -
debussy #579 Ezzel egyetértek nincs szép és nincs állandó. -
#578
ki erőlted rád, mit? kik erőltetnek rá valamit kikre? És te miért nem erőltetsz rá senkit semmire? Természetesen befolyásol minket minden amit tapasztalunk, ezzel nem tudunk mit kezdeni, max kiakadni, de miért tennénk?:)
a saját szabályokkal kapcsoltban(#574):
Azt mondod nem érdemes a sajátodat választani? Az én véleményem (személyes és szubjektív, ha akarsz egyetértesz, ha nem akarsz, nem), hogy jobban teszi az ember, ha a saját világa szerint él. Lehet, hogy nehezebb, de több az esély a tartalmas (megkockáztatom, esetleg értékes) életre. Ha kizár a társadalom... az valóban nehezít a dolgon... Bár sok esetben fölmerül a kérdés, hogy biztosan teljes mértékben be akarunk-e olvadni egy ilyen társadalomba?
Azt mondod nem érdemes a sajátodat választani? - Nem. Azt, hogy embertelennek tűnik nekem egy ilen élet. Nem hiszem hogy önbizalomhiány lenne az oka. Mondhatom azt hogy: áá nem érdekel hogy ez a hülye tanár a másik oldalt is kérdi tőlem, megtanultam az elsőt tök faszán, jól végeztem dolgomat.(?!)Jópolgárátlagember...Vagy mondhatom azt hogy, áá nem érdekel hogy a tanár csak 2 oldalt kér tőlem, az semmi sem, ez a tanár nem normális, megtanultam 10et....
melyik a jobb: Ha magadra vagy büszke, vagy ha mások büszkék rád?
Az én véleményem (személyes és szubjektív, ha akarsz egyetértesz, ha nem akarsz, nem...- a te szubjektív véleményed?:) Csak nem egy kedves illető teljesen benntről jövő vélemény..:)
Nem akarnék teljes mértékben beleolvadni a társadalmba, szerintem ez egy terljesen rendbenlévő álláspont az átlagnál,
"Mindenki két, alapjában véve teljesen különböző dolgot talál szépnek: a divathoz való alkalmazkodást és az egyediséget. Az ellentétek közötti lavírozás azt jelzi, hogy az illető akkor szép, ha együttműködik a közösséggel, képes beilleszkedni - azaz elfogadja a divatját -, de akkor még szebb, még izgalmasabb, ha egyúttal ki is válik belőle, egyedi vonásokat tartalmaz, amelyeket mások is hamarosan követni kezdenek; ezzel új divatirányzat alakul ki, és a körforgás folytatódik."
Én is szeretnék részt venni bene dde a saját stílusommal, szóval a válasz: Nemm!:D -
#577
Semmit sem nevezhetsz nem csak szépnek, hanem állandónak
A körülmények határoznak meg MINDENT, és te "csak" egyik vagy a körülmények közül amik körbevesznek
A halál törvényszerű, az élet nem az... -
debussy #576 Állandó érték alatt arra gondoltam, hogy nem nevezhetünk szemrebbenés nélkül semmit sem mondjuk szépnek, vagy jónak, mert
1. A múltban lehet, hogy más értéket képviselt
2. A jövőben szinte biztos, hogy megváltozik arról a bizonyosról
Sokszor mondják "az én szubjektív véleményem blablabla..." Akkor a kedves illető azt hiszi, hogy teljesen benntről jövő véleményt mond, melyet nem befolyásolt semmilyen külső tényező (gondolok itt a globális gondolkodásmódra). De ezt csak hiszi, mert minden tettét a környezete befolyásol és tulajdonképpen nem is szabad ember, mert azt eszik, azt hord, azt csinál és dolgozik és főleg érez, amit ráerőltetnek. Nem is kell annyira erőltetni... magától is szépen meghajtja fejét és.. nem is magyarázom tovább -
#575
mi az a szubjektív, mit nevezel pontosabban "állandó érték"nek? -
debussy #574 Valóban két választás van. A saját értékrended és a társadalom értékrendje. Azt mondod nem érdemes a sajátodat választani? Az én véleményem (személyes és szubjektív, ha akarsz egyetértesz, ha nem akarsz, nem), hogy jobban teszi az ember, ha a saját világa szerint él. Lehet, hogy nehezebb, de több az esély a tartalmas (megkockáztatom, esetleg értékes) életre. Ha kizár a társadalom... az valóban nehezít a dolgon... Bár sok esetben fölmerül a kérdés, hogy biztosan teljes mértékben be akarunk-e olvadni egy ilyen társadalomba? -
debussy #573 Mit tudok kezdeni ezzel?
Ha a munkádat/téged semminek, rossznak, csúnyáknak találnak, akkor tudnod kell, hogy a környezeted véleménye relatív, ebből értedőően csak azok véleményére adsz, akik valamiért kiérdemlik.
Tehát az emberek nagy részének LAIKUS véleményét nyugodt szemmel elengeheted a füled mellett. -
#572
Amikor azért szép valaki mert szeretjük... jhaj de utálom ezt. ITt vagyok én basszameg! elkéne gondolkodtatni a csajt azon hogy csak a két szép szeme tetszik a srácnak, vagy tényleg van e benne valami érték is esetlegXD lehet hogy ezeket kéne keresnie...talán ott találna ahol nem is számítana ráXDXDXDha értitek mire gondolok
-
#571
1. Elfogadhatja
2. hőbölöghet miatta
3. akár szimplán el sem ismerheti.
4. rájöhet hogy valami nem stimmel a világgal és kívülállóként érezheti magát akár.. -
#570
igen. mondhatod hogy szép, de ez csak a te véleményed. élheted az életed a te értékrendszereid alapján, azt nézhetsz hülyének akit akarsz, azt veheted komolyan vagy éppen nem aki neked szin/anti-patikus.
DE! megéri? megteheted,megtehetem. Megetegyem? asszem nem kéne. -
#569
yep. -
#568
februári IPM-ben egy nagyon jó cikk van erről (emberekre vonatkoztatva) a szépségről
A nagy Ő
az énünkben több, egymástól eltérő réteget különböztetünk meg, ha a szépségről alkotott értékítéletünket vizsgáljuk
1.
Az első a biológiai alapréteg. Annál erősebb a biológiai hatás, minél erőteljesebben alakultak ki a másikban az ellenkező nemre jellemző külső jegyek
2
A második a kulturális réteg. Nincs közvetlen biológiai céljuk, viszont hangsúlyoznak egy bizonyos kulturális környezethez való tartozást. A szépség ezen formái érzékenyen reagálnak a divat változásaira, és rövid idő alatt megváltozhatnak.
Mindenki két, alapjában véve teljesen különböző dolgot talál szépnek: a divathoz való alkalmazkodást és az egyediséget. Az ellentétek közötti lavírozás azt jelzi, hogy az illető akkor szép, ha együttműködik a közösséggel, képes beilleszkedni - azaz elfogadja a divatját -, de akkor még szebb, még izgalmasabb, ha egyúttal ki is válik belőle, egyedi vonásokat tartalmaz, amelyeket mások is hamarosan követni kezdenek; ezzel új divatirányzat alakul ki, és a körforgás folytatódik.
Minthogy az azonosak tömegéből való kiemelkedésre csak kevés lehetőség kínálkozik (például egyforma frizura esetén az eltérő hajszín), ezért különböző ismertetőjegyek alapján kialakult típusok szolgálnak a legmegbízhatóbban a hasonlóság és különbözőség határán mozgó szépség megjelölésére. Így például vannak férfiak, akik főként a szőke, mások pedig a fekete hajú nőket tartják szépnek. Ha valamely típus tetszik nekünk, ebben a tetszésben többnyire öntudatlan kívánságaink törnek felszínre.
A mélylélektan ezt így fogalmazta meg:
Minden nő számára létezik egy meghatározott, saját lelki énjét optimálisan kiegészítő férfitípus.
És ez fordítva is így van. Ha ezek az egymást kiegészítő emberek találkoznak (az ellentétek vonzzák egymást), elsősorban azt kedvelik a másikban, az nekik a vonzó és szép, ami belőlük hiányzik, és amit a társas kapcsolatban az illetőtől kapni szeretnének: például akaraterőt, gyengédséget, mély érzéseket, megfontoltságot.
3.
A fentiek alapján megállapíthatjuk, hogy a korábban említett biológiai és kulturális rétegek után a harmadik a tipológiai réteg. A biológiai indítékok, továbbá a kultúra, a divat által meghatározott körön belül azt az embert tartjuk különösen szépnek, aki saját típusunk kiegészítése. Ezt az ítéletet az életünk alatt szerzett tapasztalatok összessége alapozza meg. Ezután kutatószenvedélyünk újabb lépcsőfokra hág: a nagy ő az egyetlen, akik igazán szép a számunkra. És ez nem romantikus rajongás, hanem szépérzékünk iránymutató megnyilatkoztatása. Nem embercsoportokat, hanem csakis egyes embereket vesz célba, mégpedig a szeretet, a szerelem érzésének segítségével.
Ez az utolsó, talán leginkább emberi fokozat mély biológiai előkészítésre épül. Élete kezdetén mindenki először a szüleivel kapcsolatban kezdi edzeni ítélőképességét. Az anya, apa: a nő és a férfi egy nép, egy kultúra, egy bizonyos divat és szokásvilág, valamint egy-egy típus megtestesítője is. De elsősorban olyan ember, aki az állandóság jelképe, aki a gyerek lelke számára a jó, a helyes és a szép mércéje.
Vak -e a szerelem?
(Itt a cikk kitér arra hogy ami az állatvilágban egyértelmű (a legnagyobb agancsú szarvas tényleg a legerősebb), úgy az emberek esetében lehetséges, hogy a szépség megbízhatatlansággal, hamissággal, vagyis negatív tulajdonságokkal párosul, és fordítva, a visszataszító külső mögött is rejtőzhet remek, nagy formátumú személyiség)
Szerencsés esetben olyan Ő-höz jutunk el, aki nemcsak biológiai, kulturális és tipológiai szempontból, hanem pótolhatatlanul és éppen a mi számunkra szép és igaz. Ezzel eljutottunk a szépségről alkotott értékítéletünk legfontosabb rétegéhez
4.
Ez a nagy jelentőségű negyedik réteg személyes jellegű, és a biológiailag, kulturálisan és tipológiailag megfelelő, kívánatos személyen túl elvezeti az Én-t a megfelelő Ő-höz. Itt már nem azt szeretjük, ami szép, hanem megfordítva: Akit szeretünk, az a szép, és az az ember mérce a többi szépség megítélésében. Az anya és a gyermek ősi találkozása előkészítette a terepet az Én-Ő kapcsolathoz. Ez már biológiai kényszerek nélkül, az egyén önmegvalósításával jön létre.
-----------------------------------------------------
ezeket mi is tudjuk (ahogy te mondtad), hogy vannak ilyen dolgok, csak mi szegényesen és távolról tudjuk csak megfogalmazni, ilyenkor mindig a Tudomány felé kell fordulni, akármit is akarsz jobban megérteni :) -
Mirk #567 Ez igaz, de mit tudsz kezdeni ezzel a ténnyel?:) -
debussy #566 Én ezen gondolkodtam mostanában:
A társadalom megítélése változó, ezért kevés értéket nevezhetünk állandó, azaz "örökértéknek". Ennek ellenére azt mondjuk valamire, hogy például szép. Ilyen márpedig nem létezik. Az rendben van, ha azt mondjuk, h nekem tetszik valami, vagy hogy én szépnek találom. Bár ez is meggondolandó, mivel az egyén a társadalom globális véleménye alapján ítél. (tisztelet a kivételnek) Ergo nem szubjektíven.
Így tulajdonképpen, ha valaki azt mondja egy emberre, zenére, festményre, hogy szép/csúnya, akkor ez semmit nem jelent, mert minden relatív és változó. -
#565
biztos :) -
#564
A táj este télen nagyon metálos tud lenni, nem? -
#563
de azért elgondolkodató.legalábbis nekem.mind1, ezcsak ilyen kis izé volt..majd ha lesz valami elgondolkodtató akkor irok ide mééég -
#562
ezeket már szerintem ide írd:) -
#561
csak nem annyira mintha járna veled. -
#560
tehát, hogy témához kapcsolható legyen:D
Ez kevésbé jó mint ha járni akarna veled, tehát ha járni akarsz vele, akkor szar ügy, magyarul ROSSZ. Ezért mondják az embrek hogy ez rossz! de igazábol csak kevésbé jó..de jó is lehet, nem? -
#559
Nem feltétlenül rossz dolog egy lány zsebkendőjének lenni? Ha nem akar tőled semmit de megbízik benned vagy mi?
