A NAGY KÖNYV
← ElőzőOldal 3 / 3
Jelentkezz be a hozzászóláshoz.
amúgy szegyen de egy olyan magyar konyvet se tudtam beirni amivel ugy voltam, hogy na az most tenyleg jo volt...
(Karpati Andor: Kurvajot csaknem irhatom be😊)
(Karpati Andor: Kurvajot csaknem irhatom be😊)
úúúú, a Bûn és Bûnhõdés (nem azért mrt kötelezõ volt és véresre szoptam a faszt miatta), de az tényleg egy bûnhõdés. Tragikus szerintem, magánvélemény de nekem nagyon nem tetszett, se a szerkezete, se a történet, se az az önsajnálat ami van benne. egyszerûen boprzalmas
#37
az nem könyv 😉
Legjobb könyv, melyet mindig elolvasok a wcN a szines rtv. ha mar tvt nem nezek legalabb azt tudjam mit halasztok😊
van benne horoszkop utazasi rovat pletykarovat sztarrovat egyszeruen bet szarasra
van benne horoszkop utazasi rovat pletykarovat sztarrovat egyszeruen bet szarasra
Hú de király vagy! Ezt olvastam a honvédségnél úgy tíz éve és elfelejtettem a címét, de most egybõl beugrott, ahogy itt olvastam. Holnap rohanok is megvenni!
It\'s my life and I\'ll do what i want / It\'s my life and I\'ll say what I want Its my life and I\'ll do what I care / It\'s my life and I\'ll shave my hair
Az én kedvenc regényem, ami a legnagyobb hatással volt rám az Robert Merle: Malevil c. mûve. A könyv arról szól, hogy a 70-es években Franciaországra atombombát dobnak le. Az indíték nem ismert, a könyv nem politizál. A fõhõs "tanyáját" hívták Malevilnek, amely egy nagy szikla alatt terült el. A fõhõs és néhány barátja épp a pincében tartózkodott, amikor a bomba robbant, így nagy nehezen, de túlélték.
A regény az újrakezdésrõl szól, amikor a teljesen nulláról kell mindent elkezdeni, megszervezni az életet, hiszen ember, állat, növény minden elpusztult a támadás következtében.
Aztán a történet tovább bonyolódik: találnak túlélõket, többek között nõket, akikkel elkezdik megszervezni az "újraszaporodást", valamint a környezõ településeken életben maradt lakókkal vívnak harcot a földekért.
Nagyon érdekes mû, aki igazán izgalmas történetet akar olvasni annak ajánlom figyelmébe.
A regény az újrakezdésrõl szól, amikor a teljesen nulláról kell mindent elkezdeni, megszervezni az életet, hiszen ember, állat, növény minden elpusztult a támadás következtében.
Aztán a történet tovább bonyolódik: találnak túlélõket, többek között nõket, akikkel elkezdik megszervezni az "újraszaporodást", valamint a környezõ településeken életben maradt lakókkal vívnak harcot a földekért.
Nagyon érdekes mû, aki igazán izgalmas történetet akar olvasni annak ajánlom figyelmébe.
Míg szánkon a szó már tovatűnt a nap, élvezd míg teheted holnapokat(...)! -Horatius-
#32
Terry Goodkind: Az elso szabaly
Itthagytam a forumot! Ne irj privatot!
magyarhoz Kertész Imre Sorstalanságját írtam. igaz, csak filmen láttam ami tudom hogy nem ugyanaz de így is tetszett(: lehet hogy egyszer elolvasom ha eljutok addig.
külföldinek Philip K. Dick [i]Az ember a Fellegvárban[/i[ c könyvét írtam. Nem rég olvstam és nagyon tetszett.
külföldinek Philip K. Dick [i]Az ember a Fellegvárban[/i[ c könyvét írtam. Nem rég olvstam és nagyon tetszett.
The sky is falling, I don\'t care, I just wan\'t to feel good! *** Fordított szmájlik (:™
#27
akkor:
Sánta Ferenc - Az ötödik pecsét
és
George Orwell - 1984
Sánta Ferenc - Az ötödik pecsét
és
George Orwell - 1984
http://www.kaukazus.hu >> olajkutakat, szabad légutat.
Jó rég... :-D
One Ring to rule them all, One Ring to find them, One Ring to bring them all... and in the darkness bind them.
1965-öt mutattak a naptárak,
amikor Gabriel, az író, Mercedes, a feleség,
és a gyerekek nyaralni indultak Acapulcóba.
Éppen kiértek a sztrádára, amikor a férj, az akkor már tizenöt éve írással foglalkozó, ám inkább csak újságíróként, jó tollú riporterként ismert Garcia Marquez leállította az autót.
Ott, az autó volánjánál világosodott meg elõtte egy történet.
Egy történet, és az is, hogy miként akarja elmesélni.
Úgy, ahogyan a nagyanyja mesélte hosszú órákon át az õ történeteit, a családi legendákat.
Csodákat és hétköznapokat, mágiát és babonát, halált és szerelmeket sorakoztatva egymás után a legkézenfekvõbb természetességgel. Visszafordultak, zálogba adták a néhány hónapja vásárolt autót, hogy hat hónapig,
amíg a mû megírása tart, megélhessenek belõle.
A pénz elfogyott, a hat hónapból másfél év lett, de a regény elkészült. Adott hitelt a hentes, a zöldséges, a háztulajdonos.
Mercedes, a feleség küldte el postán a kéziratot a Sudamericana Kiadónak. Az író elõzõ könyveibõl ezer példány körül tudtak eladni, most a kiadó úgy számolt, hogy öt, vagy akár nyolcezer kötetet is megvesznek majd az olvasók.
Aztán az elsõ kiadás mindössze két hét alatt fogyott el egyetlen városban, Buenos Airesben. Megszületett a huszadik századi irodalom egyik legnagyobb hatású regénye, a Száz év magány. Lenyûgözõ családtörténet, a fékevesztett szerelmek és az elviselhetetlen magány költészete, az emberiség mítosza,
a vágyak és az ösztönök tobzódása, mágikus realizmus,
a civilizáció históriája…
Efféle, és hasonló meghatározásokkal illették már számtalanszor az elragadtatott olvasók e regényt.
Valóban: a Száz év magányban megunhatatlanul és kimeríthetetlenül keveredik irónia és erotika, mágia és babona,
halál és élet. A generációk sorát kormányzó családanya, Ursula Iguarán alakja éppúgy a regényen túlnövõ jelképpé lett, mint a szeretetlenség magányába süllyedõ Aurelianó Buendia ezredes figurája. Igen, Gabriel Garcia Marquez zseniális mûve alighanem a világ irodalmának egyik legismertebb és leginkább szeretett könyve.
A megjelenése óta eltelt közel ötven év alatt lefordították szinte minden szóba jöhetõ nyelvre, s ma már azt is tudjuk,
hogy a Száz év magány óta íródó irodalom,
sõt, a modern mûvészet is más volna e regény nélkül.
Igaz, Garcia Marquez meglehetõs szkepszissel viszonyul ehhez
az életét felkavaró, elsöprõ sikerhez.
„Nagyon veszélyesnek tartom, hogy fölfedezzem, hogy mi az oka, hogy egy könyvet, amelyet csak néhány barátomra gondolva írtam, úgy vesznek a világon mindenütt, mint a forró virslit.”- mondja egy önéletrajzi vallomásában.
Csakhogy, tegyük hozzá, szerencsére, minden mû a megszületése után már a saját életét éli. Lehet az író számára (Hemingway szavaival) „halott oroszlán”, s lehet ugyanakkor a dél-amerikai irodalom megismertetõje a nagyvilágban, immár nemzedékek számára az egyik legfontosabb könyv.
Öröm, életfilozófia, útmutató és tanító. Garcia Marquez egyébként maga is élénken érdeklõdik a társmûvészetek,
például a film iránt, és saját bevallása szerint valósággal látja
a hõseit. Mégis, aligha lehet véletlen, hogy zseniális mûvei
a filmvásznon fakóbbak lettek, mint a könyvlapokon.
E remekmûvek anyaga ugyanis a nyelv, a mondatok...
amikor Gabriel, az író, Mercedes, a feleség,
és a gyerekek nyaralni indultak Acapulcóba.
Éppen kiértek a sztrádára, amikor a férj, az akkor már tizenöt éve írással foglalkozó, ám inkább csak újságíróként, jó tollú riporterként ismert Garcia Marquez leállította az autót.
Ott, az autó volánjánál világosodott meg elõtte egy történet.
Egy történet, és az is, hogy miként akarja elmesélni.
Úgy, ahogyan a nagyanyja mesélte hosszú órákon át az õ történeteit, a családi legendákat.
Csodákat és hétköznapokat, mágiát és babonát, halált és szerelmeket sorakoztatva egymás után a legkézenfekvõbb természetességgel. Visszafordultak, zálogba adták a néhány hónapja vásárolt autót, hogy hat hónapig,
amíg a mû megírása tart, megélhessenek belõle.
A pénz elfogyott, a hat hónapból másfél év lett, de a regény elkészült. Adott hitelt a hentes, a zöldséges, a háztulajdonos.
Mercedes, a feleség küldte el postán a kéziratot a Sudamericana Kiadónak. Az író elõzõ könyveibõl ezer példány körül tudtak eladni, most a kiadó úgy számolt, hogy öt, vagy akár nyolcezer kötetet is megvesznek majd az olvasók.
Aztán az elsõ kiadás mindössze két hét alatt fogyott el egyetlen városban, Buenos Airesben. Megszületett a huszadik századi irodalom egyik legnagyobb hatású regénye, a Száz év magány. Lenyûgözõ családtörténet, a fékevesztett szerelmek és az elviselhetetlen magány költészete, az emberiség mítosza,
a vágyak és az ösztönök tobzódása, mágikus realizmus,
a civilizáció históriája…
Efféle, és hasonló meghatározásokkal illették már számtalanszor az elragadtatott olvasók e regényt.
Valóban: a Száz év magányban megunhatatlanul és kimeríthetetlenül keveredik irónia és erotika, mágia és babona,
halál és élet. A generációk sorát kormányzó családanya, Ursula Iguarán alakja éppúgy a regényen túlnövõ jelképpé lett, mint a szeretetlenség magányába süllyedõ Aurelianó Buendia ezredes figurája. Igen, Gabriel Garcia Marquez zseniális mûve alighanem a világ irodalmának egyik legismertebb és leginkább szeretett könyve.
A megjelenése óta eltelt közel ötven év alatt lefordították szinte minden szóba jöhetõ nyelvre, s ma már azt is tudjuk,
hogy a Száz év magány óta íródó irodalom,
sõt, a modern mûvészet is más volna e regény nélkül.
Igaz, Garcia Marquez meglehetõs szkepszissel viszonyul ehhez
az életét felkavaró, elsöprõ sikerhez.
„Nagyon veszélyesnek tartom, hogy fölfedezzem, hogy mi az oka, hogy egy könyvet, amelyet csak néhány barátomra gondolva írtam, úgy vesznek a világon mindenütt, mint a forró virslit.”- mondja egy önéletrajzi vallomásában.
Csakhogy, tegyük hozzá, szerencsére, minden mû a megszületése után már a saját életét éli. Lehet az író számára (Hemingway szavaival) „halott oroszlán”, s lehet ugyanakkor a dél-amerikai irodalom megismertetõje a nagyvilágban, immár nemzedékek számára az egyik legfontosabb könyv.
Öröm, életfilozófia, útmutató és tanító. Garcia Marquez egyébként maga is élénken érdeklõdik a társmûvészetek,
például a film iránt, és saját bevallása szerint valósággal látja
a hõseit. Mégis, aligha lehet véletlen, hogy zseniális mûvei
a filmvásznon fakóbbak lettek, mint a könyvlapokon.
E remekmûvek anyaga ugyanis a nyelv, a mondatok...
#23
én is kerestem, de sztem nem
#22
Kingtöl - AZ
Yang: Skandi- senior shao wari
#19
Jah, bár rövid könyv nagyon! Tényleg jó könyv <#smile>#smile>
nem kedvenc, de magyar könyv egyáltalán nem jutott eszembe a szavazáskor, így Szepes Mária: Vörös Oroszlán-t írtam be, mivel az volt az elsõ ezo (és jó) könyv amit olvastam
ti a magyarokhoz mit írtatok be?
külföldihez ment a Frank Herbert: Dûne, gyerekkoromban vagy 3szor végignyomtam
ti a magyarokhoz mit írtatok be?
külföldihez ment a Frank Herbert: Dûne, gyerekkoromban vagy 3szor végignyomtam
A hiedelmeid teremtik a valóságodat. - Seth
#16
Nézd, én nem olvastam sok Marquezt (Száz év magány, Szerelem kolera idején, Ezredes úrnak nincs aki írjon, Egy elõre bejelentett gyilkosság krónikája), de én azt mondom, hogy a Szerelem kolera idején talán jobb volt... Ugyanakkor ez meg egyedibb ^o) huhh, nehéz kérdés, lehet mégis erre adtam volna éni s <#hehe>#hehe>
#14
a címe alapján voltak elõítéleteim, de így egész érdekes könyvnek tûnik 😊
#12
Hmm, a Száz év magányt kb két éve olvastam, épp ma kezdem újra <#smile>#smile> az Egy elõre bejelentett gyilkosság krónikáját meg tegnap kezdtem el olvasni, és ma fejeztem be <#smile>#smile> Jóah könyv, bár nem tudom, hogy miért erre kapta a nobelt..
#11
Egyszerûen tetszett. A történet is, a stílus is, az egész arról szól, hogy a sátán új "hadjáratba" kezd a Föld megszerzéséért, ezért ideküldi a szolgáit, hogy tegyenek rendetlenséget :-) Isten válaszul visszaküld Jézust, Buddhát és Twetzatcoatl-t (lehet, hogy rosszul írom), Jézus egy rocker, Budddha egy bõrfej, míg az indián Tollas kígyó egy kutya testében születik újjá.
Van benne mutánsvadászat is meg minden, tessék nagyon elolvasni :-)
Van benne mutánsvadászat is meg minden, tessék nagyon elolvasni :-)
Na igen ilyesmit vártam
Én most akarom elolvasni a sorstalanságot, a száz év magyányt, és az agy elõre bejelentett gyilkosság krónikáját.
És persze az Elit alakulatot
Ambrose, Stephen E. (1936-): Elit alakulat : a 101. légideszant-hadosztály 506. ezrede E századának útja Normandiától Hitler Sasfészkéig
Én most akarom elolvasni a sorstalanságot, a száz év magyányt, és az agy elõre bejelentett gyilkosság krónikáját.
És persze az Elit alakulatot
Ambrose, Stephen E. (1936-): Elit alakulat : a 101. légideszant-hadosztály 506. ezrede E századának útja Normandiától Hitler Sasfészkéig
#9
amúgy jó totyik, teccik <#smile>#smile>
#8
szvsz az nem Öt gyûrû legendája, hanem Öt gyûrû könyve (Go rin no sho) és Mijamoto Muszasi írta, elég távol áll a szerepjátéktól, a kardforgatásról ír benne
#7
Én a nagy könyv szavazán Dosztojevszkij Bûn és Bûnhõdését, valamint Kertész Sorstalanságát választottam... Nagyon sajnálom, hogy nem lehet minimum 3 könyvet jelölni, mert ez az egy iszonyat kevés, talán nem is döntöttem jól, annyi jó könyv van, hogy cska na...
Dosztojevszkij Bûn és bûnhõdés: úgy gondolkodtam, hogy azokat a könyveket kéne választanom, amik a legnagyobb hatással voltak rám, és abban az idõszakomban, mikor olvastam, Raszkolnyikov gondolkodásmódja nagyban hatott az enyémre is.
(a külföldi kategóriában a másik esélyesem még Huxley Szép új világa volt)
Kertész Sorstalanság: Az indok hasonló, teljesen megváltoztatta a haláltáborokról alkotott elképzelésemet ez a regény, stílusa pedig egyedi!!!4
Dosztojevszkij Bûn és bûnhõdés: úgy gondolkodtam, hogy azokat a könyveket kéne választanom, amik a legnagyobb hatással voltak rám, és abban az idõszakomban, mikor olvastam, Raszkolnyikov gondolkodásmódja nagyban hatott az enyémre is.
(a külföldi kategóriában a másik esélyesem még Huxley Szép új világa volt)
Kertész Sorstalanság: Az indok hasonló, teljesen megváltoztatta a haláltáborokról alkotott elképzelésemet ez a regény, stílusa pedig egyedi!!!4
#3
Jack Herer: a császár meztelen
level 18 playstation gamer.
#2
Josh Keegan: Neonbiblia
← ElőzőOldal 3 / 3