309
Ird ide kedvenceidet
-
#229
Csenddel üzenek
Csenddel üzenek néked,
mert hidd el, igazán félek,
hogy most kevés a szó,
az se kimondva jó.
Hangok nélkül is érzed:
miért őrizlek téged
én már magamba' rég,
olyan tiszta a kép.
Bűvölő némaság,
túl zajos a világ.
Úgy keress,
hogy megtalálj,
de úgy siess,
hogy megvárj!
Lásd: jó nekem, hogyha rád nézek,
és szótlan mondhatom el néked,
hogy már nem félek!
Rég érzem azt, hogy e csend-pillanat,
elvezet majd hozzád, kedves,
és örökké így marad.
Bűvölő némaság,
túl zajos a világ.
Úgy keress,
hogy megtalálj,
de úgy siess,
hogy megvárj!
Csenddel üzenek néked,
mert hidd el, igazán félek,
hogy most kevés a szó,
az se kimondva jó.
Hangok nélkül is érzed:
miért őrizlek téged
én már magamba' rég,
olyan tiszta a kép.
Bűvölő némaság,
túl zajos a világ.
Úgy keress,
hogy megtalálj,
de úgy siess,
hogy megvárj!
-
#228
ez is nagyon ottvan, legalabbis szamomra:
Nadányi Zoltán
A két szemed szeretett a legtovább
A két szemed szeretett legtovább,
Be furcsa szerelem.
A szád már néma volt, de a szemed,
az még beszélt velem.
A kezed már hideg volt, jéghideg,
nem is adtál kezet,
de a szemed még megsímogatott,
nálam feledkezett.
És lándzsákat tûztél magad köré
hideg testõrökül,
de a szemed még rám leselkedett
a zord lándzsák mögül.
És ellebegtél és csak a hegyes
lándzsák maradtak ott,
de a szemed még egyszer visszanézett
és mindent megadott.
A két szemed szeretett legtovább
még mostan is szeret.
Még éjszakánként zöldes csillaga
kigyúl ágyam felett.
szakkozepes koromban baromira utaltam a verseket, mostanaban mar szivesen elolvasok egy mivesebb darabot. -
#227
Kedvenc. -
#226
HÉJA-NÁSZ AZ AVARON
Útra kelünk. Megyünk az Õszbe,
Vijjogva, sírva, kergetõzve,
Két lankadt szárnyú héja-madár.
Új rablói vannak a Nyárnak,
Csattognak az új héja-szárnyak,
Dúlnak a csókos ütközetek.
Szállunk a Nyárból, ûzve szállunk,
Valahol az Õszben megállunk,
Fölborzolt tollal, szerelmesen.
Ez az utolsó nászunk nékünk:
Egymás husába beletépünk
S lehullunk az õszi avaron.
(Ady Endre)
-
#225
Szabó Lőrinc:
SZUN VU KUNG LÁZADÁSA
Mikor Szun Vu Kung, a majmok királya,
kit kőtojásból keltett ki a vén
föld, ég nap és hold különös szerelme
a gyümölcsök s virágok szigetén,
ki kőtestét mozogni tanította
s viharként szállni a felhők felett,
és megtanult minden emberfölötti
varázst és titkos bölcsességeket,
ki hős vezér és szent remete volt
és szívében mégis fenevad maradt,
és feldúlta a halál városát és
megette az égi barackokat,
az istenek eledelét, hogy ő is
őrökké éljen, s lett mindenható
kinek rőt fején a villám kicsorbult,
ki már már isten volt, de lázadó
dühében a Legfőbb Trónt követelte,
s leverte az égi seregeket,
s a Menny Ura s a Célok és Erények
bénultan nézték, hogyan közeleg -
mikor Szun Vu Kung már a trón előtt állt,
és már senki se moccant ellene,
jött Buddha, és szelíd virágkezével
intett, hogy a fegyverét tegye le.
- Ki vagy, te jámbor? - ámult el a vad szörny,
akitől a mindenség reszketett.
Buddha felelt: - A béke és a jóság,
s azért jöttem, hogy megfékezzelek.
- Nagyszerű! - bókolt Szun Vu Kung. De Buddha:
- Vigyázz - szólt -, még nem sejted, mit tudok!
- Te se, hogy én mit! - válaszolt a szörny,
és mellét verve mesélni kezdte, hogy
a tejutat kavarja szigonyával,
eldicsekedett, hogyan győzte le
a földet, eget, az állatok és fák
szellemeit, s a halál fekete
könyvét széttépve hogy lett halhatatlan,
s a Titkos Tudást hogy szerezte meg.
- Tizennyolcezer mérföldet repülök
- mondta -, ha csak egy bukfencet vetek,
átváltozom hetvenkétféleképpen
és lehetek millió óriás,
ma már én vagyok a Tökéletesség
- a Menny Urához fordult -, senki más,
- bömbölte - senki nem állhat fölöttem:
legkülönb vagyok, a Trónt akarom!
És Buddha felelt: - Tied lesz, ha győzöl
még valamin, az én hatalmamon:
mutasd meg, hogy kibírsz-e törni innen,
túljutsz-e rajtam - itt a tenyerem:
ha bukfenced kivisz belőle, nyertél,
ha nem, te fogsz engedni énnekem.
Tetszett az alku Szun Vu Kungnak.
- Őrült - gondolta - ez a Buddha: a keze
alig nagyobb egy lótusz levelénél,
igazán játék végezni vele,
gyerekjáték - gondolta és vigyorgott:
- Hát jól van, lássuk: ki győz, te vagy én? -
És felemelkedett a levegőbe,
s megállt nevetve Buddha tenyerén.
- Készen vagy? - Készen. - Rajta! - Egyet ugrott,
s már messze szállt s eltűnt a szörnyeteg,
és viharzott, mint az ördögmotolla,
úgy hányta, hányta a bukfenceket,
és repült és hömpölygött mint a szélvész,
mindig gyorsabban, repült, mint a fény,
repült és forgott, át az ős eónok
s csillagködök száz szigettengerén,
repült, a tértől részegen, repült, mint
az időmegállító gondolat,
repült, könnyű győzelmét végtelennel
tetőzni, amit ráadásul ad,
repült, repült s a Végső Űr határán
egyszerre csak öt roppant oszlopot látott,
amely minden világok végén
vörösen az ég felé lobogott.
Még egy bukfenc, s már ott volt, és leszállt ott,
ahol még nem járt soha senki se,
és lehasalt s fürkészve és vidáman
nézett az érthetetlen semmibe,
aztán felkelt. - Most megyek - mondta - vissza,
és én leszek a Mindenség Ura,
de hogy itt jártam, nevemet felírom
ide, a világ őrtornyaira -
és csakugyan felírta a középső
oszlopra: "Itt járt Szun Vu Kung király",
s mert a szükség rájött, egy másik oszlop
tövébe még egyebet is csinált,
és indult vissza. Repült, mint a villám,
repült az űrben, mint a néma fény,
repült és forgott, át az ős eónok
s csillagvilágok szigettengerén,
mint az időtlen gondolat, repült most
visszafelé a végtelenen át,
és megérkezett és hetykén leugrott
Buddha kezéről s rikoltott: - No hát
ide a Trónt! A világ végén jártam
s ott hagytam a látogatás jelét! -
Buddha ránézett, hosszan, szánakozva,
és felemelte lassan a kezét,
és megszólalt: - Te nyomorult majom,
te, te barbár ész- és erő-szörnyeteg,
azt hiszed, hogy míg féktelen hatalmad
harc s önzés fűti, lebírsz engemet?
Azt hiszed, ki tudtál szökni kezemből?
Nézz ide, nézd középső ujjamat:
"Itt járt Szun Vu Kung..." - itt van, ezt te írtad,
s nézd piszkod, itt a hüvelykem alatt! -
És Szun Vu Kung, a Tökéletes Állat,
kitől a Legfőbb Trón is reszketett,
látta, hogy minden erőnél erősebb
a türelem s a jóság, s megijedt
és szökni próbált. De Buddha lefogta
s egy hegyet tett rá, kíméletesen:
- Most itt maradsz. Gondolkozz ezer évig,
s ha új szíved lesz, befogad a Menny.
-
#224
(off: love and peace)
on:
Reményik Sándor:
Béke
Valami furcsa összehangolódás,
Valami ritka rend-
Széthúzó er?k er?s egyensúlya,
Mély bels? bizonyosság idebent-
Bizonyosság arról, hogy élni jó,
Szenvedni elkerülhetetlen,
Szeretni tisztán: megistenülés,
Meghalni szép-
S a Kifejezést meglelni mindezekhez,
Megtalálni a felséges Igét:
Az Igét mindezekhez:
A Béke ez.
Orkán ordíthat aztán odakünt,
Robbanhat ezer bomba: kárbament,
De kárt nem okozott.
Bent:
Csend.
A Béke itt kezd?dik.
Bent:
Csend.
Isten hozott. -
#223
ezt azé énekelve kell meghallgatni a besenyő család előadásában:))))))) -
#222
Ez tetszik nagyon!:) -
#221
VÖRÖS RÉBÉK
"Vörös Rébék általment a
Keskeny pallón s elrepült
Tollászkodni, már mint varju,
Egy jegenyefára űlt.
Akinek azt mondja: kár!
Nagy baj éri és nagy kár:
Hess, madár!
Ő volt az, ki addig főzte
Pörge Dani bocskorát,
Míg elvette a Sinkóék
Cifra lányát, a Terát.
De most bezzeg bánja már,
Váltig hajtja: kár volt, kár!
Hess, madár!
Pörgé Dani most őbenne
Ha elbotlik se köszön,
S ha ott kapja, kibuktatja
Orrával a küszöbön.
Pedig titkon oda jár,
Szép asszonynak mondja: kár!
Hess, madár!
Cifra asszony színes szóra
Tetteti, hogy mit se hajt:
"Kend meg köztünk ne csináljon
Háborodást, házi bajt,
Nem vagyok én csapodár."
Rebi néni mondja: kár!
Hess, madár!
Másszor is jön, hoz fehér pénzt,
Piros kendőt s egyebet:
"Nesze, lyányom? e mézes bor
Erősítse a szived:
Szépnek úgy nem tenni kár!"
- "Hadd jöjjön hát a kasznár."
Hess, madár!
Háborúság, házi patvar
Attól kezdve van elég;
De nem hallik a szomszédba:
Pörge Dani tűri még.
A bölcső is ott van már:
Künn egy varju mondja: kár!
Hess, madár!
"Asszony, ördög! vidd apádnak
Haza ezt a gyermeket -
Ne! a varjut (hol a puskám?)
Útra meglövöm neked."
Varju azt se mondja: kár!
El sem is rebbenti már:
"Hess, madár!
Híre terjed a helységben:.
"Tudjátok, mi az eset?
Pörge Dani egy varjút lőtt
S Rebi néni leesett!"
Rebi lelke nem vón' kár:
De, mint varju, visszajár
Hess, madár!
Gyilkost a törvény nyomozza;
Szegény Dani mit tegyen?
Útnak indul, bujdosásnak,
Keskeny pallón átmegyen.
Szembe jött rá a kasznár.
Varju elkiáltja: kár!
Hess, madár!
Keskeny a palló kettőnek:
Nem térhet ki a Dani;
Egy billentés: lent a vízben
Nagyot csobban valami.
Sok eső volt: mély az ár.
Varju látja, mondja: kár!
Hess, madár!
Bujdosónak kín az élte;
Reszket, ha levél zörög:
Felvont sárkányt vesz kezébe,
Hajtja éh: "megállj, görög!"
Varjú mind' kiséri: "kár!...
Fennakadsz te, szép betyár!"
"Hess, madár!"
"Most ebédre, hollók, varjak
Seregestül, aki van!
De szemét ne bántsa senki:
Azzal elbánok magam."
Fekete volt; mint bogár:
Asszony ott sír: "mégis kár!
Hess, madár!"
Vörös Rébék általment a
Keskeny pallón: most repűl;
Egy varjúból a másikba
Száll a lelke, vég ne'kül
S kinek ő azt mondja: kár!
Nagy baj éri és nagy kár.
Hess, madár!
-
#220
függőlegesen olvasva adja ki a verset, amit , most az érthetőség kedvéért leírok:
Szent kert, bő lomb, tárt zöld szárny (első oszlop)
fönn lenn tág éj, jő kék árny. (második oszlop)
Négy fém cseng: Szép, Jó, Hír, Rang, (harmadik oszlop)
majd mély csönd leng, mint hűlt hang. (negyedik oszlop) -
#219
na zt hiába írtam be szépen, mert az Sg elrontotta :( -
#218
Weöres Sándor: Kínai Templom
Szent fönn Négy majd
kert, lenn fém mély
bő tág cseng: csönd
lomb, éj Szép leng,
tárt jő, Jó, mint
zöld kék Hír, hűlt
szárny, árny. Rang, hang. -
#215
Orbán Otto: A vásárló panasza
Kedden vettem a légettyűt,
s másnap a postán mégegy gyütt!
Egy is eleget
tyűzi a leget!
Most meg a két tyű lég együtt!!
-
#214
Ki állította meg az órát,
nehéz idõk jönnek,
másik Magyarország,
félek tõled.
(Hobo Blues Band: Másik Magyarország.)
-
Goblinraider #213 Volt a Fábry show-ban a Koltai féle pohárköszöntő
az kéne....
Goblin -
#212
Nem fázok már, sírni késő,
Lelkemre hull hideg eső,
Gyújtok gyufát, rakok tüzet,
Szerelemláng ezzel fizet,
Hiszem csak egy vékony nádszál
Ég, mint a gép, máris megáll.
Nem zokognék, sírni késő,
Most látom csak, milyen szép ő,
Könnyem csorog, folyik széjjel,
Virrasztottam egész éjjel,
Szeme fakó, nem csillog már,
Utolérte őt a halál.
(c)IceTea 2002. augusztus -
#211
:))) wow -
#210
Pajzán Toldi
I. ének
Ég a napmelegtől a kopasz tyúk szarja,
Miklós retkes tökét ugyancsak vakarja.
Mérges lapostetvek csípik ahol érik,
Kormos seggepartján sütkéreznek délig.
Amott a kútágas alatt áll egy némber,
Vízmerítés helyett jobbágyfaszra kémlel.
Nincs egy árva szőrszál a pinája ráncán,
Az utolsót is tegnap vesztette el kártyán.
Vályúnál az ökrök szomjasan delelnek,
Bokrok tövén pesztrák, s béresek tekernek.
A zsombékok tövén, hol füves az árok,
Vígan enyelegnek üzekedő párok.
Egy, csak egy legény van, aki nem hág: Toldi,
Bár hatalmas faszát talicskán kell tolni.
Legénytoll sem fedi hatalmas nagy pöcsét,
Egyensúlyoz rajta három tonna rőzsét.
Malomkövet zúz szét iszonyú dorongja,
Vadállatok futnak előle morogva.
Egy krónikás írja, mit szemével látott:
Duhaj kedvében egy megyét meghágott.
Delelőn az ipart agróban űzi,
Faszára a nőket huszasával fűzi.
Amint vakaródzik, s a semmibe réved,
Lát felé ügetni nyalka hadfi népet.
Megjött immár Toldi rókalelkű bátyja,
Viszeres seggén lóg szattyánbőr gatyája.
Kókadt kanócpöcse gubbaszkodva hallgat,
Nem kér ő már pinát, csupán csak nyugalmat.
Valaha egykor ő volt a kuplerájok bakja,
Most csúfosan lóg le bús, penészes makkja.
S ha egyszer mégis üzekedni merne,
Duhaj kedvében nagyokat tekerne.
De hiába nógatja azt a fonnyadt tököt,
Sunyin és unottan mond az csütörtököt.
Ezért rút irígység bántja Györgynek szívét,
Látja testvéröccse duzzadó nagy pöcsét.
S gondolata támad, mely aljas és kajla:
"Majd elintéz téged a királyi szajha!"
II. ének
Fel van lobogózva ős Budavár tornya,
Dicső lovagoknak áll itt hősi torna.
Lajos királyunknak nemi kedve fogyó,
Elégedetlen már a királyi lotyó.
Kihirdette tehát hetedhét országba:
Jelentkezzék lovag, ki nejét meghágja.
Nem könnyű feladat, nem mindenki bírja,
És aki nem bírja ásva annak sírja.
Hét numerát kíván a királyi némber,
Ki sem véve a faszt, egyben végezvén el.
Akinek hét után úgy áll, mint a szálfa,
Annak Aranybullát vernek a faszára.
Jött is Csáktornyáról jó Bükköny Levente,
Állati nagy faszát ürüzsírral kente.
Nekifohászkodott, szólt: "Dupla vagy semmi!"
De az ötödiknél nem tudott már menni.
Fogcsikorgatva jött Kont a kemény örmény,
Megcsóválta farkát, s támadt nagy légörvény.
Dölyfösen rikoltott: Kilencszer verem be!
Ám hét után nem állt, s tették hűs verembe.
Riszálja valagát Johanna, az álnok,
Mert izgatja peckét egy kiherélt pohárnok.
S míg trágár apródja szívja keble halmát,
Beugrat pejlován Vazul, a hős dalmát.
Mered nagy kopjája dicsőségre várón,
Ám csakhamar kidől, s viszik ki hordágyon.
Sok ledér lovag jött, felcsigázva kedvük,
De hiába folyt el drága életnedvük.
Senkinek sem állt föl öt után, hiába,
Vonták a várkastélyt gyászdrapériába.
III. ének
Mint dámszarvas, kit seggbelőtt az ármány,
Fut sötét erdőbe szegény Miklós árván.
Együgyü szívében csak egy terv világol,
Hogy a nehéz versenyből győztesen kilábol.
Ösztökélte bátyja, - minden szava lépes:
Most mutasd meg öcsém, dákód mire képes!
Ravaszul beszél, véka alá rejtve
Csúf terve, hogy öccsét elveszejtse.
A hold meszes segge felkúszott az égre
Mire Miklós felért Buda alá végre.
Öklözi a kaput, rúgja, veri, rázza,
Míg durván ráförmed a királyi strázsa:
Hé paraszt! Süvölvény! Ez királyi porta!
Nem zsellér fickónak áll itt hős lovagi torna!
Én paraszt? Füstölög és fogat csikorgat,
Iszonyú hímtagja vészjóslón horkad.
S mintha vasból volna ágyékának kincse,
Tajtékzó dúvadként csap le a kilincsre.
Lesúlyt hős Botondként, képes volna ölni,
Röpköd az ércforgács, támad rés ökölnyi.
Iszonyút rikoltva ugrik be a résen,
S siet, hogy a nemes harcból le ne késsen.
Amíg a várkertet fürkészve átszelte,
Látta Lajos királyt, ki tökét jegelte.
Meglepte őt Miklós, keservesen nyögött,
"Ha kedves az életed, baszd meg azt a dögöt!"
Voltam én is egykor délceg, ifjú, nyalka,
Most búsan ténfergek rossz picsákat nyalva.
Ha kedves az életed, gondold meg a dolgot,
S ványadt pöcsét rázva keservesen morgott,
Megköszönte Miklós a király tanácsát,
Felfeszíti faszával a bejárat rácsát.
Ezt látja Johanna, s felsóhajt epedőn:
Remélem nem visznek ki téged is lepedőn.
Miklósnak dermeszti szívét, amit látott,
Eléje Johanna nagy picsája tátog.
Bozontos szőrök közt, mint egy mérges kígyó,
Kígyózva tekereg a vérvörös csikló.
Ásítva szürcsöl hatalmas puncija,
Melynek űrmértéke úgy harminchat uncia.
Nem szívbajos Miklós, legény ő a talpán,
Be is veri tüstént nagy husángját nyalkán.
Ökleli Johannát az abnormis karó,
Ugy dolgozik benne, mint a cséphadaró.
Tíz kopasz csillagjós számolja egy gépen,
Már a hetes turnus át van hágva régen.
Szívós a királyné, a huszat is állja,
Segge a Lohengrin nászdalt trombitálja.
Ám harminc után már hervad a lotyó,
Bár Miklós még serényen dorongol.
Elalélt Johanna, nem bírja már szusszal,
Zsémbeskedik Miklós, megtoldja még hússzal.
Meghalt a királyné! - sikoltják a vének,
Lerángatják Miklóst szerecsen pribékek.
Taszigálják, rúgják valagba és hasba,
Diadalmas pöcsét verik nehéz vasba.
Lődörög Miklós, mint lófasz a lébe,
Megkötözve viszik a király elébe.
Trónján ül Lajosunk, vidor most a kedve,
Podvás seggét nyalja idomított medve.
A halálhírt egy szolga nagy sietve hozta:
Úrnőnket e paraszt, a halálba baszta!
Felujjong a király - Lovaggá lesz ütve!
Igy szóla Miklósnak, ki áll szemlesütve.
Kívánsz szűz leánykát? Telt valagút? Ringót?
Minden a tied, mert megölted a ringyót!
Mert a szerelmet ajzó szél, ha eljöve tavasszal
A fél világ nem tudta őt ellátni fasszal.
De te méltó voltál a királyi dögre
Dicső magyar faszod álljon mindörökre! -
#209
E.A. Poe: Eldorádó
Valaha rég
Egy drága-szép
Lovag nagy útra szállott.
Ment, mendegélt,
Száz útra tért,
Kereste Eldorádót.
Azóta agg
A szép lovag,
Szivében átok, átok.
Bármerre ment,
Se fönt, se lent
Nem lelete Eldorádót.
És végtire
Lankadt szive
Egy árny eléje állott.
Szólt: ?Áldalak,
Bús árny-alak,
Mutasd meg Eldorádót.?
?Ott messzi túl,
A Hold kigyúl,
Az Árnyak völgye vár ott.
Vágtass el, el?,
Az árny felel,
?Eléred Eldorádót.?
(Kosztolányi Dezső fordítása) -
#208
E.A.Poe: Lee Annácska
Sok-sok hosszú eszendeje már
tengerpart bús mezején
élt egy kis lány – ismerhetitek
Lee Annácska nevén
s csak azzal a gondolattal élt,
hogy szeret s szeretem én.
Gyermek volt s gyermek voltam én
Lee Annácska meg én
De Szerelmünk több volt mint szerelem
tengerpart bús mezején
Irigyeltek még az angyalok is
fenn a felhők tetején.
S ez lett oka, hogy, sok éve már,
tengerpart bús mezején
felhők közül jött egy csúnya szél
s meghűlt Annácska, szegény;
s elvitték úri rokonai
s egyedül maradtam én:
koporsóba csukták el őt
tengerpart bús mezején.
Irigyeltek az égi angyalok,
hogy boldogabb ő meg én
az lett oka (mind jól tudjuk ezt
tengerpart bús mezején)
hogy jött felhőből éjjel a szél
s meghűlt s meghalt a szegény.
De szerelmünk több volt mint soké,
ki nagyobb mint ő meg én,
okosabb mint ő meg én
s sem az angyalok a felhők felett,
sem az ördögök tenger fenekén
nem tehetik hogy, szívtől a szív,
elváljunk, ő meg én.
Mert ha kel a hold, nekem álmokat hord,
Annácska küldi felém;
s csillag ha ragyog, már véle vagyok.
Annácska szemét lesem én;
s így az éj idején veled éldelek én,
jegyesem, szívem élete, szép kicsikém,
melletted a sír fenekén,
tengerpart bús mezején.
-
#206
Tényleg ez a magyar fordítás, ami nem tükörfordítás és ez jelent meg a könyvben is. A vers lényegét kifejezi, és a hangzása is majdnem azonos. Lefordítani nem próbálnám meg, ahhoz még egy kissé fejlesztenem kéne az angoltudásomat:) -
#205
Meghallni nem hallhat meg az,
mi öröklétig áll,
számlálatlan korok során
enyészik a halál.
ugye ez magyarul? a könyvben legalábbis igy volt. ha estleg még sem akkor leforditanád? -
#204
A call of Cthulhuból van, nem igazán vers, de ebbe a topicba illik legjobban...
That is not dead, which can eternal lie,
yet with strange eons, even death can die. -
#203
Azért a szerzőt és a vers címét igazán odaírhattad volna. -
#201
Radnóti Miklós : Mint észrevétlenül
"Mint észrevétlenül álomba hull az ember,
úgy hull ifjukorból a férfikorba át;
már múltja van s leül szemközt komoly szeszekkel
s apányi lett körötte már egyre több barát.
Apa és kisfia most együtt látogatják,
s a kisfiú lesz lassan, ki jobban érti őt,
ki érti még lobos szívének sok kalandját,
s kijátszák lent a padlón hintázó időt." -
#200
??? 
-
#199
LOOOOOOOOOOOOOOOOOOOL -
#198
Buborék
Sej, buborék, buborék,
színejátszós, csodaszép.
Emitt veres, amott kék.
Az orromból jött ki elébb -
#197
Tolnai Ottó: otta budi mögött
mama hagyd
ne varrogasd egész nap
ezt a rongyos posztópapucsot
úgyse lépek már többé bele
nézd inkább a pipacsokat
nézd milyen szép
végre wilikém valami neked is szép
meggyógyulsz
nézd
mama nézd milyen szép
nézd
nézd otta budi mögött
vérrel hányta le a búzatáblát
ki
ki hányta le vérrel a búzatáblát
nem látod mama
az isten -
#196
Shabazs:
az egy nemsemmi könyv :)
Sot, majd mindegyik D.A.! -
#195
legenybucsura nem tud valaki jopofa idezeteket? -
#194
Púp
Hátamon a púpom,
Megbékélnék vele,
Ha tudnám biztosan,
Hogy én vagyok a teve.
Egyszer találgattam
Egyszer találgattam,
milyen is a lábam.
Azután megnéztem:
Majdnem eltaláltam.
-
#193
"Teleportáltunk az egyik éjjel,
Én, meg Tony, meg Mary, szegény,
Mary a mellét Tonynak adta,
S püspökfalatját kaptam meg én."
/Douglas Adams - Vendéglő a világ végén/ -
#192
Logika
A nagy sötétség tiszteletet áraszt.
A nagy világosság is.
Mindenki eljut oda.
Mindenki meglátja.
Mindenki meghal.
Csak azt nem tudja honna jött...
/Carolyne Anderson/ -
#191
A nyálon lőtt lány balladája
Mary-nek hívták, mielőtt átlőtték a nyálát.
Nem tudta senki, miért tartja mindig szorosan csukva a száját.
Aztán egy éjjel nem bírta már, köpött egy jó méterest,
Abban a percben eltalálta egy golyó a nyálat, érdekes.
Véres Jimmy a pisztolyával halálba küldött sok embert.
Félnek ezért őtőle a vadnyugati emberek.
Zuhant a nyál, és Jimmy kezében eldördült a szörnyű kolt.
Golyó repült a nyál szívébe, Mary pedig elgyalogolt.
Én is egy nyálon lőtt lány vagyok,
Minden éjszakán erről álmodok.
Bár csak engem is nyálon lőnének
Egy éjszakán vadnyugati emberek.
A nyálon lőtt lány messze jár, csak egy pontnak látszik már.
Nemsokára ezt a pontot is elnyeli a láthatár.
A lelőtt nyálat felszárítja a vadnyugati szél,
Ezzel a szomorú történet most már véget ér.
A történetből véletlenül kihagytam egy részletet,
A nyálról akartam elmondani egy újabb érdekeset.
Mund Wasser Sind Dafke Spritzlich Noch Da Zu Geslossen,
Ellentétben Hochen Zoller Spritzen Sprutz Und Morgen
Én is egy nyálon lőtt lány vagyok,
Minden éjszakán erről álmodok.
Bár csak engem is nyálon lőnének
Egy éjszakán vadnyugati emberek.
Dajdadajdaj dajdadaj dadaj, jauli jauli jauli jauli jauli jauli,
Dajdadajdaj dajdadaj dadaj, jauli jauli jauli jauli jauli jauli,
Dajdadajdaj dajdadaj dadaj, jauli jauli jauli jauli jauli jauli,
Dajdadajdaj dajdadaj dadaj, jauli jauli jauli jauli jauli jauli. -
#190
Lao-ce
"Örök az ég és örök a föld.
Azért örök az ég s a föld,
mert nem önmagukért élnek,
ezért nem fogy belőlük az élet.
Éppígy a bölcs:
hátrahúzódik, ezért halad,
nem őrzi magát, ezért megmarad.
Így van:
saját érdeke nem űzi sose,
ezért teljesül saját érdeke."
"Mikor a szépet megismerik,
felbukkan a rút is;
mikor a jót megismerik,
felbukkan a rossz is.
Lét és nemlét szüli egymást,
nehéz és könnyű megalkotja egymást,
hosszú és rövid alakítja egymást,
magas és mély kulcsolja egymást,
sok hang összeolvasztja egymást,
korábbi és későbbi követi egymást,
Ezért a bölcs
sürgés nélkül működik,
szó nélkül tanít,
nézi az áramlást, és hagyja, nem erőlködik,
alkot, de művét nem birtokolja,
cselekszik, de nem ragaszkodik,
beteljesült művét nem félti,
s mert magának nem őrzi,
el se veszíti." -
#189
"Mindig az az otthonom, ahol vagyok
Az otthonom az elmémben van
A gondolataim az otthonom
A dolgok amiket gondolok az otthonom. Ez az otthonom.
Az otthonom nem egy anyagi valóság... az otthonom az elmémben létezik"
Bob Marley -
#188
HULLÁMFODOR-ÉNEK
Hajdan egy hab partra tért,
lágy aranyszín esti fénybe.
Szépleány kezéhez ért,
partról visszatérve.
Karcsú láb, nemes kebel -
lábalj át, békédre lelj !
A fodor szólt: "Leányka, állj,
mert én vagyok a halál."
"Szerelmesem hív, megyek -
hogy lennék hozzá kegyetlen?
Nincs veszély: egy hal lebeg,
fordul, messze lebben."
Karcsú láb és tiszta szív,
várj még: a rév kompja hív!
A fodor szólt: "Lányka, állj,
mert én vagyok a halál."
"Kedvesem hív, sietek -
gyávát nem kér feleségül!"
Törzse körül hab-övek,
víz örvénye mélyül:
Bolondos szív, hű kebel,
csöppnyi láb így süllyed el.
Hullámgyűrű fut-szalad,
vérpirosan ring a hab. -
#187
Isigaki Rin: Kagylók
Felébredtem éjfélkor.
A kagylók konyhám asztalán,
miket az este vettem,
kissé nyitott szájjal lestek reám.
-" Hát éltek! Sebaj! Mert holnap
felzabállak bennetek,
fel ám utolsó szálig."
Nevettem,
diadalmas boszorkány,
de ezután nem tudtam elaludni,
csak mikor kissé
kinyitottam a számat. -
![[HUN]PAStheLoD](https://media.sg.hu/forum/avatars/10334754621140968716.jpg "[HUN]PAStheLoD")
#186
hát ez azért nem semmi! :)